Botanika: A Cannabis sativa, azaz a "hasznos kender" (cannabis: kender, sativa: hasznos) lágyszárú, egyéves, általában kétlaki növény, amely meleg éghajlat alatt bárhol megterem. Vad változatai 2-3 méter magasra is megnőnek, a melegházban termesztett hibridek (lámpás növények) átlagos magassága 120-180 cm. Könnyen felismerhető jellegzetes, fogazott leveleiről. A cannabis sativa mellett ismerünk más kenderfajokat is, pl. a cannabis indicát vagy a cannabis africanát (egyes botanikusok szerint ezek a cannabis sativa változatai).
A kender, mint haszonnövény: A kendert a történelem során számtalan célra használták. Szárának rostjából jó minőségű vászon, papír és kötél készíthető. A kendervászon alapanyagul szolgált a hajóvitorlák elkészítéséhez és ebből csinálták az első Levi's farmereket is. A kender magja proteinben gazdag, jó madáreledel, a magok sajtolásával nyert olajból pedig gyorsan száradó festékek, lakkok készíthetők.

A kender, mint gyógyszer: A növény több, mint 60 gyógyhatású anyagot tartalmaz, füvészkönyvekben gyakran említették, mint "minden bajra enyhülést adó gyógyírt". Az USA gyógyszertáraiban 1937-ig legálisan lehetett kapni cannabiskivonatot, mint idegnyugtató szert. Mostanában is zajlik a vita a drog gyógyászati célú alkalmazása körül, a cannabis több orvos véleménye szerint alkalmas (többek között) a rákos betegek kemoterápiás kezelése során fellépő táplálkozási nehézségek kezelésére, illetve a glaukómás betegek szemében az intraokuláris nyomás csökkentésére. A cannabis gyógyászati felhasználása mellett érvelő oldal nyomására ma az orvosok az USA több államában kísérleti jelleggel írhatnak fel cannabist a betegeiknek.

A kender, mint drog: Az ENSZ 1997-es adatai szerint világszerte kb. 141 millióra tehető a rendszeres cannabisfogyasztók száma (ez a világ népességének 2,45 százaléka). Indiában ma is élő szokás a bhang, a ganja és a charas fogyasztása (ezek különböző cannabis-preparátumok). A világszerte használt pszichoaktív szerek között a cannabis népszerűségét tekintve a negyedik helyen áll (az első három helyet a dohány, a koffein és az alkohol foglalják el - ilyen sorrendben).

Termesztés, előállítás: A kendert termesztik szabad ég alatt is (ahol legális), nálunk azonban többnyire melegházakban vagy bent a szobában, nagy fényerejű lámpák alatt nevelik. A hagyomány szerint még beporzás előtt el kell különíteni egymástól a hím- és a nőivarú növényeket, mert így a nőivarú növények energiájukat teljes egészében a magas gyantatartalmú virágok kibontakoztatására fordíthatják, és ez garantálja a jó minőséget. Az elfüstölésre a nőivarú növények kifejlett, tömött, gyantás virágai (buds) a legalkalmasabbak, a levelek jóval kevésbé népszerűek, maró, köhögtető hatású füstjük miatt. Az Amerikai Mentálhigiénés Intézet kutatásai szerint nincs jelentős különbség a nő- és a hímivarú növények THC-tartalma között. Volt rá eset, hogy a mexikói magokból kihajtott hímivarú növény 1.47%, a nőivarú viszont csak 1.31% THC-t tartalmazott (tény viszont, hogy a nőnemű növények több gyantát termelnek). A mai cannabisfajták - a nemesítésnek köszönhetően - jóval magasabb THC-tartalommal bírnak, mint a korábbiak, a legjobb nemesítők növényei akár a 15-20%-os THC tartalmat is elérhetik. Egyesek szerint ez a tény érvényteleníti a cannabis hatásait vizsgáló korábbi kutatások eredményeit (mert azok már nem vonatkoznak az új, magasabb THC-tartalmú cannabisra). Mások szerint a magasabb THC-tartalom üdvözlendő, mert így a szerből jóval kevesebbet kell elfogyasztani a kívánt hatás eléréséhez, és ez elszívás esetén jelentősen csökkenti a káros mellékhatásokat.
A kender megszárított virágaiból (esetleg leveleiből és hajtásaiból) készített dohányszerű keverék a marijuana, közismertebb nevén a fű. A növény levelein és virágaiban található gyantás anyagból készítik a hasist, amely a kender típusától és az elkészítés módjától függően zöld, barna vagy fekete színű kis préselt lapok vagy gumószerű "kockák" alakjában jut el a fogyasztókhoz.

Kémia: A cannabis fő pszichoaktív hatóanyagai a THC (delta-9-tetrahydrocannabinol), illetve ennek egyes prekurzorai (pl. CBD) és bomlástermékei (pl. CBN). Ezek az anyagok okozzák a "betépettséget", azt az állapotot, amelyért a drogot elsősorban fogyasztják. A THC az agyban elhelyezkedő kannabinoidreceptorok ingerlésével fejti ki hatását, a pontos mechanizmus ma még nem ismeretes.

A fogyasztás módjai: A füvet rendszerint marijuanás cigaretták formájában szívják el, tisztán vagy dohánnyal keverve. A marijuanás cigaretták neve joint (dzsodzsó, spangli). A joint sodorható kézzel, illetve erre alkalmas készülékkel is. A joint egyik végébe rendszerint összecsavart kemény papírt tesznek (ez tölti be a füstszűrő szerepét), a másik végét szívás közben folyamatosan nyálazzák, hogy ne égjen olyan gyorsan. A hasist szintén keverhetik dohánnyal (előtte felmelegítik és apró darabokra morzsolják szét). Egyéb fogyasztási módszerek: pipa, bong, vaporizer. A bong működési elve: a marijuana füstjét beszívás előtt átszűrik valamilyen folyadékon (általában vízen), így egyrészt lecsökken a füstben lévő karcinogének és egyéb szennyeződések mennyisége, másrészt a víz lehűti a füstöt, ami így nem irritálja annyira a tüdőt. A vaporizer a füvet olyan hőmérsékletre (kb. 200 fok) melegíti fel, amelyen az aktív hatóanyagok (THC) már eltávoznak belőle, de káros égéstermékek még nem keletkeznek, ennek majdnem tiszta THC tartalmú füst az eredménye. A jointok hatékonyabbak (magasabb THC/égéstermék arányt eredményeznek), mint a bongok, valószínűleg azért, mert a bongokban a víz a THC egy részét is "kimossa" a füstből. Az említett módszerek mellett a füvet és a hasist meg is lehet enni, de ez a módszer csak akkor hatásos, ha előtte a szert felmelegítik, hogy aktiválódjon benne a THC (pl. vajban párolják, majd az így elkészített magas THC-tartalmú vajjal sütnek-főznek). A drog megevése esetén a hatás lassabban jön be (egy-két óra), és hosszabb ideig is tart (4-6 óra), továbbá nem kontrollálható olyan pontosan a dózis, mint elszívás esetén. Egyes használók szerint minőségi különbség van a szívott és a megevett fű vagy hasis hatása között.
A marijuanaszívásnak kialakult etikettje, szabályai vannak. A joint (vagy pipa) körbe jár, mindenki szív egy slukkot, és bent tartja, ameddig bírja vagy akarja (minél tovább van a füst a tüdőben, annál több THC szívódik fel a tüdő falában lévő vérerekbe). A jó minőségű marijuanából általában két-három mély slukk elég a "beálláshoz" (betépéshez). Az első slukk hatása rendszerint 10 másodpercen belül "bejön", az ezt kísérő érzetek egyénenként változhatnak. A testet általában elönti egy bizsergető hullám, ami olyan érzéssel jár együtt, mintha az agy "átkapcsolna egy másik hullámhosszra". A további slukkok ezt a hatást mélyítik el, számtalan egyéb kísérőjelenséggel kombinálva. A kezdeti fázist rendszerint enyhe stimuláltság jellemzi, ez később nyugodt, szemlélődő hangulatba alakul át, amelyet kellemes közérzet, esetleges befelé forduló tendenciák jellemeznek. A drog hatása kb. 2-3 óra múlva elmúlik, az enyhe befolyásoltság érzete azonban több napig is eltarthat.

Rövidtávú fiziológiai hatások: A cannabisfogyasztás rövidtávú testi tünetei a következők: felgyorsult szívverés, a szemet körülvevő hártyában lévő vékony vérerek megdagadása (véreres szem), kisebb, bizonytalan változások az elektroenkefalográfon (EEG). Gyakran előfordul a szemek és az orrjáratok enyhe szárazsága, a kezdeti fokozott nyálelválasztást követően a száj kiszáradása, a füst beszívása miatti torokirritáció és köhögés, továbbá a vizelési inger gyakoribb jelentkezése. Ritkábban előfordulhat rosszullét, hányás, hasmenés vagy székrekedés is. A cannabis rendszerint étvágygerjesztő hatást vált ki. Nagyon magas dózisok elfogyasztása egyes személyeknél koordinációs zavarokat, ataxiát és reszketést, továbbá mellkasi fájdalmakat, szédülést vagy ájulást eredményezhet. Ha valaki "enyhén túlszívja" magát, annak egyetlen jele, hogy "bealszik", azaz álomba merül. A történelem során még nem dokumentáltak egyetlen cannabis okozta mérgezéses halálesetet sem.

Hosszútávú fiziológiai hatások: A hosszútávú hatásokról még nem áll rendelkezésünkre elegendő információ. Keleti beszámolók szerint (ahol egyes országokban évezredes hagyomány a cannabis fogyasztása) a cannabis (pontosabban a hasis) hosszútávú, mértéktelen fogyasztása komoly légúti, emésztőrendszeri és pszichikai károsodásokhoz vezethet. A mértékletes fogyasztásnak ezzel szemben nincs észrevehető káros hatása. Figyelembe véve, hogy a kender füstje a dohányéhoz hasonlóan számos káros égésterméket, karcinogén anyagot tartalmaz, a dohányzással kapcsolatos figyelmeztetések egy része nagy valószínűséggel itt is érvényes (ráadásul a kender füstje háromszor annyi kátrányt, és egyes karcinogén anyagokból 50 százalékkal többet tartalmaz, mint a dohányfüst). Megjegyzendő, hogy az erős dohányosok napi 20-40 szál cigarettájával szemben a "masszívan" füvezők is csak napi 6-8 szálat szívnak el (bár az is igaz, hogy a slukkokat rendszerint jóval mélyebben és hosszabban tüdőzik le, mint a dohányosok).

Pszichikai hatások: A pszichikai hatások jóval szubjektívebbek, és egyénenként változnak, ezért nehezebb a közös jellegzetességeket megtalálni. A szer használói által leggyakrabban említett hatások a következők: boldogság, kedélyesség, megnövekedett fogékonyság, az egymás közti kommunikáció elmélyülése, egymás fokozottabb megértése (könnyebben "le lehet venni", miről is beszél, mire gondol a másik), szabad képzettársítások, szokatlan asszociációk, a képzelet játékai, egy különleges, "mögöttes" valóság érzékelése, a környezet olyan részleteinek észrevétele, amelyekre normális állapotban a használó nem figyel fel, jobb vizualizáló készség, megváltozott időérzékelés (percek óráknak tűnhetnek), változások a tér- és mélységérzékelésben, az érzékletes élmények gazdagodása (a hang- és ízérzékelés szubjektív aspektusai gyakran különös mértékben javulnak), könnyebb a gondolatokba belehelyezkedni, átélni és megérteni őket, esetenként előfordulhatnak vallásos jellegű meglátások is.
Általános a gátlások feloldódása, ez többnyire barátságos hangulatban, vagy beszédességben, kitárulkozásban nyilvánul meg. Az aktív cselekvés nem jellemző, inkább a szemlélődés, nyugalom, üldögélés dominál. Magasabb dózisoknál előfordul, hogy a használó nem tudja magát folyékonyan kifejezni, mert a rövidtávú emlékezet zavarai miatt a mondat közepén elfelejti, mit is akart mondani (a figyelem nem marad meg a mondandónál, hanem folyamatosan ugrál tovább más tárgyakra - "fluktuál", ezért az elkezdett mondandó feledésbe merül, irrelevánssá válik). Gyakoriak a hirtelen hangulatváltozások: a féktelen jókedvet minden átmenet nélkül elmélyült csend válthatja fel. A használók gyakran érzik úgy, hogy megnövekedett a spontaneitásuk és a kreativitásuk. Egyes használók szerint a drog fokozza a szexuális élvezetet.
A cannabis pszichés hatásai nagyrészt a drogot használó személy lelkiállapotától függnek. A set és a setting (a drogot fogyasztó személy lelki állapota és külső környezete) nagyban befolyásolják a drog hatását. Emiatt a drog zilált lelkiállapotú egyénekben, illetve nem megfelelő környezetben negatív élményeket is kiválthat. Előfordulhat félelem és szorongás, depresszió, ingerültség, rosszullét, fej- vagy hátfájás, szédülés, a figyelem tompulása, zavartság, letargia, illetve egyfajta nehézség-, gyengeség- vagy fáradtságérzet. Súlyosabb esetben felléphetnek tájékozódási zavarok, érzékcsalódások, paranoid téveszmék, sőt egyes esetekben pánik, az önkontroll elvesztése, végső esetben akut pszichózis is.
Még nem tisztázott, hogy mi okozza az ilyen szélsőséges válaszreakciókat. Egyes feltételezések szerint a drog kihozhatja a fogyasztókból a már eleve bennük lappangó pszichózist (mintha gyufát dobnának egy lőporoshordóra). A fokozottan veszélyeztetett fogyasztók kiszűrésére ma még nincsenek elterjedt, jól használható módszerek, így a drog első kipróbálásakor a használók többsége "zsákbamacskát" játszik (ez egyébként az itt ismertetett drogok többségére igaz).
A fű az arra hajlamos emberekben nemcsak robbanásszerűen, hanem lassan, fokozatosan is felszínre hozhat különféle mentális zavarokat. Újabb kutatások szerint azoknál a személyeknél, akik serdülőként használtak cannabist, nagyobb valószínűséggel alakul ki később skizofrénia, mint az átlagpopulációban.

A cannabis hatása a tanulási folyamatokra: A fű asszociációs készségre gyakorolt hatása miatt a szer hatása alatt állók nehezebben sajátítják el az új ismereteket, és a megtanult dolgokra később nehezebben emlékeznek vissza. Ez a jelenség akkor a legszembetűnőbb, ha valaki mind a tanulás, mind a felidézés során a szer hatása alatt áll. Hosszútávú, rendszeres fogyasztás esetén a kognitív folyamatokban már olyan szintű zavarok is felléphetnek, amelyek a szer használója számára a mindennapi életben való eredményes részvételt is megnehezíthetik. Néhány súlyos esetben ezek a zavarok a fogyasztás beszüntetése után sem szűnnek meg.

Autóvezetés: A cannabis kognitív és percepciós funkciókra, illetve a motoros koordinációra gyakorolt hatása miatt a szer fogyasztóinak a befolyásoltság állapotában nem tanácsos a volán mögé ülniük. Sok fogyasztó vélekedik hasonlóképpen, így a drog hatása alatt meg sem kísérelik a vezetést. Mások ezzel szemben úgy gondolják, ilyenkor fokozottabban tudnak koncentrálni a vezetésre. Ez igaz is, a cannabis hatása alatt állók rendszerint valóban jobban odafigyelnek a vezetésre (lassabban hajtanak, óvatosabbak), de ez nem csökkenti a kockázatot: a gyors reakciókat, vagy hosszú, kitartó figyelmet, koncentrációt igénylő helyzetekben érezhetően romlik a teljesítmény. Egy amerikai pilótákon végzett kísérlet során kimutatták, hogy a THC teljesítményt befolyásoló hatása a fogyasztást követő 24 órán keresztül kimutatható, annak ellenére, hogy maguk a fogyasztók nem érzik a befolyásoltságot.

Hozzászokás a drog hatásaihoz: A szer hatásaihoz az idő múlásával hozzá lehet szokni. Ez egyrészt a fiziológiás tolerancia, másrészt pszichés tanulási folyamat eredménye: a használó megtanulja kontrollálni a szer egyes hatásait. A kezdetben riasztó vagy kellemetlen hatások (gyors szívverés, remegés, izgalom) és az ezek miatt kialakuló paranoid gondolatok idővel eltűnnek, a drog használója lassanként megtanul "együtt élni" a szerrel, azaz képes a szer hatása alatt is ugyanúgy kommunikálni, cselekedni, viselkedni a mindennapi életben, mint egyébként (belsőleg persze gyökeresen másképp élheti meg az adódó szituációkat). Ennek a tanulási folyamatnak az eredménye az ún. "negatív tolerancia" jelensége is: ha a használók megismerik a szer hatásmechanizmusát, megtanulják, hogyan "működik", már kisebb adag is elegendő ugyanazon hatás eléréséhez (már nem félnek a hatástól, hanem átengedik magukat neki, így az könnyebben "bejön"; nem pocsékolódik el az idő és az energia az ego ellenállásán).

Amotivációs szindróma: McGlothlin és West klinikai megfigyelések alapján arra jutottak, hogy egyes, cannabist rendszeresen fogyasztó fiataloknál az átlagosnál gyakrabban fordulnak elő bizonyos negatív személyiségjegyek: apatikus állapot, nehezebb alkalmazkodás a mindennapi élet feladataihoz, a hosszútávú tervek kivitelezése iránti érdeklődés elenyészése, magasabb frusztrációs szint, nehézségek a rutinszerű munkavégzés, illetve új dolgok sikeres elsajátítása terén. Ezek a fiatalok hajlamosak a visszahúzódásra, az életben való szemlélődő, passzív részvételre, és gyakran vonzódnak a gyerekekre jellemző, ún. mágikus gondolkodásmódhoz. Az amotivációs szindrómát sokan sokféleképpen magyarázták, és nem egyértelmű, hogy valóban a marijuana hatásáról van-e szó. Egyes kutatók szerint a marijuanafogyasztás nem oka, csak kísérőjelensége az egyébként is kialakuló viselkedésformának (a fű hatása jól "passzol" a passzív, szemlélődő életvitelhez).

Tolerancia, függőség: A korábbi vélekedéssel ellentétben a cannabis tartós, rendszeres (napi) fogyasztásánál kialakulhat a tolerancia a szer egyes hatásaival szemben, és a drogot napi rendszerességgel használók mintegy felénél függőség is fellép. A leggyakoribb elvonási tünetek: ingerültség, nyugtalanság, álmatlanság, rossz közérzet. A tünetek enyhesége azzal magyarázható, hogy a drog viszonylag lassan ürül ki a szervezetből (hosszabb ideig cannabissal kezelt patkányokon a receptorspecifikus antagonista jól megfigyelhető elvonási tüneteket vált ki).

A cannabis és más drogok: A cannabisszívók többsége dohányzik. A drog rendszeres használói általában felhagynak az alkoholfogyasztással, sőt, néha kifejezett ellenszenvvel viszonyulnak az alkoholhoz, mint "butító" szerhez. Viszont nagy százalékuk megpróbálkozik más pszichedelikus drogokkal, pl. LSD-vel. Hosszú idő óta hallani arról az elméletről, miszerint a marijuana az első lépcsőfok a kemény drogosok karrierjében: aki kipróbálja, az menthetetlenül a pusztulás útjára lép, egyre keményebb drogokkal próbálkozik, míg végül eljut a heroinhoz (és az elkerülhetetlen halálhoz). Ezt az adatok nem támasztják alá: túl sok olyan cannabisfogyasztó van, aki nem lépett tovább a keményebb drogokra. Érdemes megjegyezni, hogy abból a tényből, miszerint a heroinisták közül sokan használnak/használtak cannabist, nem vonható le az a következtetés, hogy a cannabis használata a heroinhoz vezet (ez kb. olyan lenne, mintha azt mondanánk, hogy mivel a heroinisták többsége fogyasztott életében alkoholt, az alkoholfogyasztás a heroinhoz vezet). Becslések szerint az USA-ban 1970-ig több, mint 20 millióan próbálták ki a cannabist (mára ez a szám 70 millió fölött van), ehhez képest elenyésző a heroinisták száma (Hollandiában - arányaiban - hasonló a helyzet). A legésszerűbb hipotézis szerint egyes személyek, akik hajlamot éreznek a marijuanafogyasztásra, hasonló hajlammal bírhatnak a heroin használatára is (számukra nem az a lényeg, hogy milyen drogot használnak, csak kábítani akarják magukat). Az is könnyen elképzelhető, hogy a marijuana beszerzése és használata révén az egyén olyan társaságba kerül, ahol könnyebben hozzájuthat a heroinhoz, így nagyobb az esélye a kipróbálásra is.

Vissza