Egyéb megnevezések: MDMA, XTC, X, E, ex.

MDMA = 3,4-metiléndioximetamfetamin.

Történelem: Az ecstasy-t 1913-ban szintetizálták először Németországban. A Merck Company véletlenül állította elő egy másik gyógyszer szintézise során. Alexander "Sasha" Shulgin 1991-ban megjelent "Phenylethylamines I Have Known And Loved" (PIHKAL) című könyvében részletes beszámolót nyújtott a szerről és hatásairól. Ő ismertette meg a drogot még a 70-es években néhány pszichiáterrel, akik pozitív eredményeket értek el vele pácienseik kezelésében. A szer igazán a 80-as évek végén, és leginkább most, a 90-es években került reflektorfénybe, egyrészt a modern tánczenékkel (house, rave, techno, stb.) való kapcsolata, másrészt a neki tulajdonított halálesetek miatt.

Előfordulási formái, fogyasztása: Eredeti alakjában fehér por, a feketepiacon rendszerint préselt tabletták vagy kapszulák formájában lehet hozzájutni. A tablettákra gyakran nyomtatnak rá valamilyen ábrát (delfin, galamb, dollárjel, E betű, napocska, stb.) Egy tabletta ára ma 1000-1500 forint között mozog. Az átlagos dózis 80-160 mg (2 milligrammot szokás számolni a testsúly egy kilogrammjára). Sajnos általában nem lehet tudni, mi van a tablettában, amit a dealer ad. Gyakran megtörténik, hogy nem MDMA-t, hanem valami mást adnak el ecstasy-ként. A leggyakoribb helyettesítő anyagok: MDA, MMDA, MBDB, MDEA, esetleg speed vagy LSD. Erősen kérdéses a szer tisztasága is, nem lehet tudni, mivel keverték, hígították az anyagot. Tablettánként változhat a dózis is, egyes tabletták a szokásos adag kétszeresét tartalmazhatják.

Hatás: A tabletta lenyelését követően kb. 30-45 perccel jelentkezik, más fogyasztási módok (szippantás, elszívás vagy intravénás injekció) esetén jóval hamarabb. A drog hatása egy-másfél óra múlva éri el a csúcsot, kitart további két-három óráig, majd fokozatosan alábbhagy. 4-6 óra elteltével a használó visszatér a földre, az enyhe befolyásoltság érzete azonban napokig fennállhat.

Fiziológiai hatások és veszélyek: Az MDMA a legtöbb emberben erősen megemeli a vérnyomást és a pulzust, ezért szívpanaszok mellett nem tanácsos a fogyasztása. Problémák merülhetnek fel máj- vagy veseelégtelenség esetén is. A drog által kiváltott leggyakoribb fiziológiás tünetek: a száj kiszáradása, fogcsikorgatás, a fogak összeszorítása, rágáskényszer, étvágytalanság, verejtékezés, ritkábban enyhe rosszullét. Magasabb dózisok hatása hasonló más amfetaminszármazékokéhoz (pl. speed). Nagyon veszélyes az MDMA-t bármilyen MAOI-val (monoamin oxidáz gátlóval) együtt fogyasztani, ez akár halálos kimenetelű is lehet! A monoamin oxidáz enzim bénításán alapszik az antidepresszánsok egyik, ma már ritkán használatos csoportjának hatása, de más gyógyszerek mellékhatásaként is előfordulhat MAO gátlás. Az orvosok valószínűleg meg tudják mondani az általuk felírt gyógyszerekről, hogy beletartoznak-e ebbe a csoportba.
Az MDMA hatása alatt álló személy könnyen figyelmen kívül hagyhatja a teste által küldött figyelmeztető jeleket. Több olyan halálesetről is tudunk, amikor egy túlzsúfolt rave-partyn valaki túlmelegedett, túl sok vizet vesztett és a szervezet a folyamatos megerőltetéstől végül felmondta a szolgálatot. Kiszáradás (dehidratáció), izomgörcsök, szédülés vagy kimerültség esetén célszerű leülni, pihenni és inni egy kis gyümölcslevet vagy vizet. Partykon különösen ajánlott a vízháztartás rendben tartása, bár nem szabad túlzásba vinni: volt, aki attól halt meg, hogy elővigyázatosságból túl sok vizet ivott.
Vannak arra utaló jelek, hogy az MDMA lecsökkenti a szervezet ellenállóképességét a vírusos fertőzésekkel szemben.

Pszichés hatások: A leggyakrabban említett hatások: eufória, "minden a legnagyobb rendben van"-érzés, kitárulkozás, a gátlások feloldódása, boldogság, szeretet, bizalom saját magunk és mások iránt. A használó a mindennapi dolgokban új vonásokat vesz észre, gyönyörködik hétköznapi jelenségekben. Az MDMA jelentős változásokat okozhat az érzékelésben, felerősítheti az érzékleteket, néha el is torzítja azokat. A fokozott érzékenység különösen a tapintásban, a szaglásban és az ízlelésben jelentkezik. Az MDMA nem okoz sem hallucinációkat, sem az LSD-nél megszokott vizuális jelenségeket (spirálok, fraktálok, stb.) Ha ilyesmi fordul elő, akkor a tablettában nagy valószínűséggel volt valamilyen pszichedelikus szer is.
Veszélyes lehet, hogy az ecstasy hatása alatt a "minden a legnagyobb rendben van"-érzés miatt a fogyasztó belemehet olyan dolgokba is, amelyeket egyébként nem vállalna el, pl. a hatás meghosszabbítása érdekében további adagokat fogyaszthat el, anélkül, hogy belegondolna, milyen veszélyeknek teszi ki magát, esetleg meggondolatlanul szexuális kapcsolatot létesíthet valakivel, kitéve magát a fertőzés kockázatának (még azt is gondolhatja, hogy "a fertőzés nem is olyan nagy dolog, majd átvészelem"). Az MDMA lecsökkenti a fájdalomérzetet, így könnyen tönkretehető a test valamelyik része (pl. folyamatos ugrálás során a térd), anélkül, hogy a használó felfigyelne a fájdalomra.

Ecstasy és zene: Az ecstasy rendkívüli mértékben megnöveli a 90-es évek modern tánczenéinek (különösen az acid house-nak) az élvezhetőségét. A drog hatása alatt a monoton zenére való táncolás transzszerű állapotba juttathatja el a táncolót, amelyet látomásos jelenségek is kísérhetnek. Sokan kizárólag arra használják a szert, hogy a hétvégi acid partyk alkalmával ilyen "pörgésekben" vezessék le felgyülemlett energiájukat.

Neurotoxicitás: Az MDMA lecsökkenti az agyban a szerotonin nevű neurotranszmitter (5-HT) mennyiségét. Máig nem tisztázott, hogy embereknél kíséri-e ezt a jelenséget valamiféle tartós idegrendszeri károsodás (a szer patkányok agyában kimutathatóan károsítja a szerotoninreceptorokat). Rendszeres MDMA-fogyasztókon sem látható semmilyen jele az idegrendszeri változásoknak (de ez nem jelenti azt, hogy nincs változás, lehet, hogy csak később fog kiderülni). Egyes használók szerint a szer a rendszeres használat során idővel "elveszíti a varázsát", az élmény "kiüresedik", és a hatás egyre inkább a speedéhez válik hasonlatossá. Vannak használók, akik a drog hatásának elmúlását követő depresszióról számolnak be. Ezek a jelenségek mind alátámasztják a csökkenő szerotoninszint hipotézisét.
Ismeretes az a tény, miszerint a Parkinson-kór kialakulásához a dopaminreceptorok 80%-ának pusztulása szükséges. Amíg ezt a szintet valaki el nem éri, semmi jele a betegségnek, minden teljesen normálisnak tűnik. Lehetséges, hogy az ecstasy használatával leépülő szerotoninszint is hasonló módon megnöveli valamiféle határon való átbillenés esélyét. (Példa: tegyük fel, hogy az agyban eredetileg 100 a szerotoninszint, az öregedés során ez természetes úton lecsökkenhet mondjuk 50-re. Tételezzük fel, hogy 30-as szint alatt kialakul valamilyen betegség, fölötte nem. Ha az ecstasy rendszeres használatával a szerotonin mennyisége az eredeti 100-ról 70-re csökken le, akkor az öregedés során fellépő 50 pontos csökkenés leviszi a szerotoninszintet 20-ra, és ezzel kialakul a betegség.)
(Megjegyzendő, hogy az ecstasy egyik rokonát, az étvágycsökkentőként használt fenfluramint, amely kétszer akkora neurotoxicitást mutat, mint az MDMA, 25 éves használat után 1997 szeptemberében kivonták a forgalomból.)

Ecstasy és más drogok: Íme néhány kombináció és amire figyelni kell:
Marijuana Nem veszélyes. A fű tompíthatja az ecstasy mentális hatását. LSD Ezt hívják candyflipping-nek. Az LSD hatása miatt pszichikai veszélyek vannak. A két szer jól kijön egymással, népszerű ez a kombináció.
Speed Veszélyes, könnyen túl lehet lépni a toxikus dózist. A két szer hatása összegződik. Nem ajánlatos.
Kokain Ua., mint a speednél.
Heroin A két drog hatása kiolthatja egymást. Különben nem veszélyes. A heroin viszonylag könnyen túladagolható, rendszeres használata erős függőséget okoz.
Dohány Nem veszélyes. Aki szeret cigizni, könnyen "túlszívhatja" magát.
Alkohol Veszélyes lehet, az alkohol nagy mértékben fokozza a dehidratációt, emellett gátolja is az ecstasy hatását. Célszerű elkerülni.

Vissza