Egyéb megnevezések : Herka, barna, hernyó.



Eloször az ópiumról: régóta ismert anyag, élvezeti használata főleg a Távol-Keleten volt jellemző. Nyugaton az első alkaloidákat a 19. század elején állították elő, melyeket a gyógyászatban kiterjedten alkalmaznak ma is. A morfin, amely kábítószernek minősül, máig a leghatásosabb fájdalomcsillapító. Abúzus-szerű használata is a gyógyászatból nőtt ki, az első drogfüggok között szép számmal voltak orvosok, ápolók. Erős függőség-okozó hatása miatt alkalmazása kizárólag orvosi felügyelet mellett, szigorú előírásoknak megfelelően történhet. Az ópiátok illegális formái között a heroin, a morfin, és a mákgubókból fozött úgynevezett máktea a legnépszerűbb.
A mai kábítószer probléma szerte a világban javarészt a heroinnak "köszönhető". Mivel a heroin tiltott, fogyasztói az azt terjesztő alvilági, bűnöző személyektől függenek, akik dollár milliárdokat keresnek a több mint 800%-os haszonnal. (Összehasonlításképpen: kokainnal és marihuánával 200 % a haszonkulcs.) A heroin Európába Ázsiából, a Közel-Keletről, ritkán Mexikóból érkezik, bár szintetikusváltozatát Európában is előállítják. Több fajtája van. A leggyakoribb a fehér színű, kinézetre és tapintásra közönséges arcpúderhez, vagy hintőporhoz hasonlít. Lehet csokoládészínű is. A másik fajta a barnássárga, úgynevezett "mexikói" heroin, ez kevésbé tiszta anyag, ópiumot is tartalmaz. Mindkét fajtát gyakran színezik, és pici fóliatasakokban árulják adagonként, vagy grammra. Nincs vagy nagyon gyenge a szaga. Általában más anyagokkal keverve található, mint például tejpor, kinin, liszt, tejcukor vagy ezek kombinációja. A szokásos arány: minden adag heroinhoz kilenc adag "töltelék".

Történelem. Az ópiumot Ázsiában évezredek óta ismerik, a legkorábbi egyértelmű utalás rá az ie. III. évszázadból származik. Szélesebb körben csak a Brit Kelet-Indiai Társaság ópiumbirodalmának XVIII. századi kiépülését követően terjedt el. Amikor a kínaiak rájöttek az ópium veszélyeire, és betiltották a britek által importált szert, kezdetét vette az "ópiumháború", melynek során a világ legnagyobb tengeri flottája kényszerítette Kínát arra, hogy megnyissa kikötoit a brit ópiumkereskedelem számára. A morfint az amerikai polgárháború során széles körben használták fájdalomcsillapítóként. Ebben az időben számos bejegyzett gyógyszer tartalmazott ópiumot, a szer használata orvosi körökben bevett gyakorlat volt. Amikor a XX. század elején napvilágra került, hogy az ópiátok komoly függőséget okozhatnak, az észak-amerikai piacokról bevonták a legtöbb ópiáttartalmú készítményt, és betiltották az ópiát típusú kábítószerek nem gyógyászati célú használatát.

Gyógyászati alkalmazás. Az ópiátokat a gyógyászatban leginkább fájdalomcsillapításra, a hasmenés és a vérhas tüneti kezelésére, továbbá a köhögés csillapítására használják. A mai napig számos kísérlet tűzte és tűzi ki céljául olyan drogok eloállítását, amelyek rendelkeznek az ópiátok orvosi szemmel előnyös tulajdonságaival, de nem okoznak függoséget. Ilyen drogot még nem sikerült találni, ezért az ópiátokat (különösen a morfint és a kodeint) még ma is széles körben használják. A heroin használatát magas fokú addiktivitása miatt rendszerint elkerülik. Az ópiátok gyógyászati célú alkalmazását a legtöbb országban speciális rendeletek szabályozzák.

Hatások, amiért fogyasztják: Intravénás használatkor egy hirtelen jelentkező és elmúló kéjérzet, az úgynevezett "flash" érzés lép fel. Eufóriát okozó hatása eros, emellett általában egy kellemes, lebegő állapot jön létre, melyre a nyugalom és a befelé-fordulás a jellemző. A hatás egyébként egyénenként változó, az első használat némelyeknél kifejezetten negatív élményt jelent. Elfogadott tétel tehát, hogy a heroin hatása személy-, azaz fogyasztófüggő.

Mellékhatások, következmények: A heroin számos testi elváltozást okoz: csökkenti a vérnyomást, szűkíti a pupillát, lassítja a bélműködést, hosszan tartó használat esetén állandó székrekedést okozva. Kezdeti használatakor gyakran hányinger, hányás lép fel. Gátló hatást fejt ki a légzésre. Általában csökkenti az étvágyat és a szexuális aktivitást. Túladagolása halált okozhat, a légzőközpont bénulása miatt fulladás, emellett szívritmuszavar lép fel. A túladagolás leginkább az anyaghoz nem szokott személyt veszélyezteti. A feketepiacon található heroin gyakran szennyezett, ezért hatóanyagtartalma változó, hatása nehezen kiszámítható. A gyakorlott heroin-használók ezért az anyagot eloször "bepróbálják": ez egyfajta elokóstolás, melynek segítségével a szer minosége megállapítható. Elofordul, hogy egy "véletlen" heroin-halál mögött egy végképp kilátástalan helyzetbe került ember öngyilkossági szándéka húzódik meg. A heroin rendszeres használata számos következménnyel jár: csökken az immunvédekezés, ezt súlyosbítja a nem kielégítő táplálkozás. Romlanak, késobb kihullhatnak a fogak. Különböző fertőzések lépnek fel, melyek különösen intravénás használatnál veszélyesek, lásd hepatitis, AIDS. Emellett a heroin rombolja az illető szociális kötődéseit, az egyén egyre inkább elszigetelődik, egzisztenciálisan lecsúszik.

Függoséget okozó hatás: Erős pszichés és testi függést okoz. A tolerancia gyorsan kialakul. A szer hiányában a használt adagtól és a használat idotartamától függő erősségű testi tünetek lépnek fel, melyek a következők: hidegrázás, izzadás, könnyezés, orrfolyás, hasmenés, csont és ízületi fájdalmak, alvásképtelenség, ingatag vérnyomás, pupillatágulat és súlyos szorongások. A folyamat egyébként csak a legritkább esetben halálos kimenetelű. Az elvonáson átesettek beszámolói szerint a testi tünetek eltörpülnek a lelki szenvedés mellett, melyet a szer utáni sóvárgás okoz. Az elvonás testi panaszai aránylag rövid időn (7-1o nap) belül megszűnnek, míg a lelki problémák, a depresszió hosszú ideig fennállhatnak.

Használat módja: A heroin számos módon használható: cigaretta formájában, fóliáról füstölve az úgynevezett "sárkányeregetés" módszerével, orrba szippantva és intravénásan. Átlagos dózis: 5o mg-1g. Rendszeres használóknál ez akár napi több gramm is lehet.

Túladagolás: A feketepiaci heroin széles skálán változó tisztaságának köszönhetően elofordulhat, hogy a használó egy alkalommal jóval tisztább anyaghoz jut hozzá, mint amihez hozzászokott. Ha senki nem figyelmezteti a veszélyre, könnyen túladagolhatja magát, a megszokott adagja ugyanis ilyenkor a tolerálhatónál több heroint tartalmaz. A halálesetek egy része a feketepiaci heroinban lévo szennyezodések hatásának tudható be. Néha elofordul az is, hogy a megszokott környezet változása okozza a halált. Ha például valaki hosszú időn keresztül otthon, egyedül lotte be magát, majd egyszer társaságba kerül és a számára új körülmények között próbálkozik, az egyébként tolerált adag is halálos lehet. Nem tudni pontosan, mi áll ennek a hátterében, de valószínuleg az új körülmények valamiképpen lecsökkentik a droggal szemben fennálló pszichés tolerancia mértékét.

Vissza