Számos háztartási vagy vegyi boltban kapható szer (csavarlazító, jégoldó, festékhígító, lakk, zománcfesték, ragasztó, öngyújtógáz, körömlakk, körömlakk-lemosó, stb.) tartalmaz olyan anyagokat, amelyek az agyba kerülve kábító vagy enyhén hallucinogén hatást váltanak ki. A leggyakoribb ilyen anyagok a szerves oldószerek (toulol, aceton, benzin, triklóretilén, stb.) Ezek többségét a petróleum desztillációjával állítják elő, nagyobb részük erősen gyúlékony, sőt robbanékony. A szerves oldószereket rendszerint az orron át lélegzik be, így a szerben lévő hatóanyagok nagyon gyorsan elérik a központi idegrendszert. A leggyakoribb fogyasztási mód a zacskóból, illetve a rongyzsebkendőből történő "szipuzás".
A szerves oldószerek (itt konkrétan a benzingőz) belélegzésének hatását egy fiatal használójuk így jellemezte: "Elönt a forróság, valahogy másképpen érzed magad, mint azelőtt. Olyan, mintha leeresztenél, és elkezdenél lebegni. Ha sokat szívsz belőle, akkor álomba merülsz, minden elsötétül és érdekes dolgok jönnek elő, száguldó csillagok, meg mindenféle. Most például épp nagy, röpködő legyeket láttam, nagy zöld legyeket, fehér szárnyakkal."
A szerves oldószerek hosszan tartó, rendszeres inhalálása komoly szervi károsodásokhoz vezethet. Vegyi üzemekben dolgozó munkásoknál (akik éveken át napi 8 órában "szipuztak" folyamatosan) gyakori az agy-, a máj- és a vesekárosodás, illetve ezek kísérőjelenségei: izomgyengeség, közömbösség, kimerültség, rossz közérzet, hányinger, alhasi fájdalmak, zavarodottság, ataxia, remegés, reszketés, viszketegség, ideggyulladás és idegbénulás. Nem tudni, hogy a szerves oldószerek alkalmi használata jár-e hasonló mértékű károsodással.
A "szipuzás" talán legnagyobb közvetlen veszélye, hogy a szervezetbe kerülő anyag halálos kimenetelű szívritmuszavarokat, esetleg légzésbénulást okozhat. Viszonylag gyakori a fulladásos halál: a "szipus" a fejére húzza a zacskót, és minthogy a belélegzett szerves oldószer bénítja a légzőközpontot, belehal az oxigénhiányba.
Nitrogénoxidul. A nitrogénoxidult (N2O) 1776-ban fedezték fel, és ugyanebben az évben mesterségesen is előállította egy angol vegyész, Humphrey Davy. Davy kipróbálta magán a szert, és megállapította, hogy belélegzése izgatott állapotot és hangos nevetést eredményez, ezért elnevezte "nevetőgáznak" (nálunk kéjgáz néven is ismeretes, lévén, hogy használata során gyakoriak az erotikus hallucinációk). Nemsokára egész csoport gyűlt a felfedező köré, hogy részesülhessen a nevetőgáz hatásaiból (Davy rendszeresen tartott N2O-partikat). A szer érzéstelenítő hatására csak 1845-ben figyeltek fel, azóta gyakran használják foghúzásnál, szülésnél, illetve más, hatékonyabb érzéstelenítőkkel kombinálva a sebészetben. Egyesek szerint a nitrogénoxidul inhalálása vallásos, misztikus jellegű élményeket is eredményezhet, William James amerikai pszichológus 'A vallásos élmény fajtái' című könyvében külön kitér a droggal szerzett tapasztalataira.
A nitrogénoxidul hatása a belélegzést követő harminc másodpercen belül jelentkezik, és nem tart tovább néhány percnél. A szer nem alakít ki toleranciát, így nem kell növelni a belélegzett mennyiséget ugyanazon hatás eléréséhez (sőt, egyes gyakorló használók negatív toleranciáról számolnak be). A szer által okozott esetleges károsodásról nem sokat tudunk, eddig még nem volt erre példa, de nagy mennyiségek inhalálása valószínűleg hordoz magában veszélyeket.
Éter. Az éter szobahőmérsékleten illékony folyadék, melyet a múltban gyakran használtak érzéstelenítőként. A szert általában megisszák, vagy a gőzét lélegzik be. A XIX. században sokfelé elterjedt a nem orvosi célú felhasználása is (Írországban egy 1840 körüli alkoholellenes hadjárat során rendkívül népszerűvé vált, mint az alkohol helyettesítője). Bár az éter használata nem jár másnapossággal, és hívei szerint kevesebb problémát okoz, mint az alkohol, azért vannak veszélyei: okozott már gyomorhurutot, egyesek túladagolták vagy használata során komoly égési sérüléseket szenvedtek (az éter ugyanis rendkívül gyúlékony anyag). A szer ezen kívül erős toleranciát épít ki.
Kloroform. A kloroform is szobahőmérsékleten illékony folyadék, gőze erősen kábító hatással rendelkezik, ezért a múltban sokszor használták sebészeti, szülészeti érzéstelenítésre. Ma már nem alkalmazzák, mert könnyen túladagolható, és használatánál gyakoriak a kedvezőtlen mellékhatások.

Vissza