NYÍLT LEVÉL A SZÜLŐVÁROSÉRT
Csak a nem-zsidó hősök és áldozatok számítanak Gyulán 2004. november 1. óta a XX. Századi Hősök és Áldozatok Emlékműve szerint. Fejet hajtunk, pedig nem lehettünk ott az avatáson, a márványba vésett 305 egykori gyulai polgár neve előtt. Utódaik fájdalmát enyhítse az Emlékmű! És égesse mindazok lelkiismeretét, akik a diszkriminatív megvalósításért felelősek! Akik a náci fajüldözés zsidó, kisebbrészt keresztény vallású, don-kanyari vagy auschwitz-i, csecsemő, aggastyán, vagy életerős fiatal, prominens vagy kisember áldozatát nem tartják számon. A 420 gyulai polgár névsora évekig készült, tíz éve a város és a levéltár tisztességes emlékkötetben meg is jelentette. Amíg tehát az Emlékmű a jelen formájában áll, naponta tendenciózusan hamisítja a város történetét. Torokszorítóan megalázza a fajüldözés túlélőit és gyermekeiket. Becsapja a gyulai közönség nagy részét. Ők 2004-ben talán még nem tudnak eleget a zsidóüldözés gyulai méreteiről, de nem is ők állították ezt a botrányosan diszkriminatív Emlékművet.
2004. november 1.

Dr. Diósi Lajos

P.S.: Aggódva és reménykedve gondolunk számos gyulai barátunkra, és a normális ismeretlenekre. Mit tudnak tenni, és mennyi idő múlva? Civilként! Mert az intézmények itt csődöt mondtak.



Az Emlékmű, a zsidómentes márványtábla, és egy a még élő tanúk közül, aki ugyanúgy várt 60 évet, mint a város "keresztény" közönsége. Most nem talál szavakat...

Ebben a pillanatban mindegy, hogy rossz szándék, brutális tudatlanság, vagy jószándékú tévedés milyen arányban járultak hozzá az elfogadhatatlan döntésekhez az Emlékmű ügyében. Levelezésünk bizonyítja: 1998-ban és 2000-ben is voltak "zavaró repülések", hogy a sokszáz zsidó név megjelenítését meg lehessen úszni. Ehhez évtizedes és folyamatos kapcsolatunk ellenére a városi hivatal a felekezeti központtól próbált "névsortiltó" állásfoglalást szerezni. Ebben meg is nyugodtak akkoriban [Készül(?) az áldozatok emlékműve (Gyulai Hírlap, 1998.V.1.)]. A fonák nyugalomban egyébként megkérdezhették volna a plébaniahivatalt is, vajon az auschwitz-i mártír római katolikus Dr. Gáli Géza nemzetközi hírű tüdőgyógyász, vagy a főszerkesztő Vermes Ernő nevének és keresztény családtagjaik nevének megörökítésére a zsidó felekezet "tiltó" verdiktjét kell-e vonatkoztatni, vagy kellene pozitív megoldást keresni, hiszen a kegyelet és a közönség tájékozódása talán mégis fontosabb. A magunk, ha úgy tetszik polgári és egyben zsidó felekezeti álláspontját végül írásban rögzítettük 1998-ban, majd az új testület számára 2000-ben is: Ha a névszerinti megörökítés mellett dönt a város, nem történhet diszkrimináció, és nem hagyhatnak minket ki az előkészítésböl! A mostani önkormányzati ciklusban mégis ez történt.

(utolsó változtatás: 2004.XI.11. 18:30)

Az Emlékhely avatása elött még remélni lehetett, hogy az avatás méltóságát megőrízve, ott egyértelműen elhangzik, hogy hiba történt. elnézést, ki akarjuk javítani. Remélni lehetett, hogy valaki a mutatóujját még ott felemeli az ismeretlen felelős felé. A Gyulai Hírlap tudósítása szerint azonban semmi ilyenre nem került sor. Egy jelenlevő híradása szerint Kovács József kanonok úr, egyedüliként a szónokok közül, tisztességgel megemlékezett a kifelejtett zsidó mártírokról is. De ki értette, hogy ez volt a felemelt mutatóujj?

A NYÍLT LEVÉL A SZÜLŐVÁROSÉRT megjelent a Gyulai Hírlapban (2004.XI.5). Erre Szabó Jenő alpolgármester válaszolt az Önkormányzat nevében (2004.XI.12.), védelmezve a kifogásolt Emlékművet.


Ezzel ütköző véleményt közölt Dr. Erdész Ádám (Gyulai Hírlap, 2004.nov.19.):
Az emlékezés hatalma

     Az elmúlt évtizedben a történeti kutatásokra igen nagy hatást gyakorolt egy francia történészcsoport emlékezetről szóló nagy műve. A Pierre Nora vezette kutatógárda Az emlékezet helyei című, több kötetes munkájában sokrétűen dokumentálta, hogy emlékezetet fenntartó emlékműveknek, a történeti mítoszoknak, egyes legendás személyiségeknek milyen szerepe volt a franciák identitásának formálásában, a kulturális hagyományok alakításában és átörökítésében.
     A Pierre Nora szerkesztette kötetekből - egyebek mellett - az derül ki, hogy az emlékezés, különösen annak sokak által átélhető formája tulajdonképpen épp olyan fontos, mint maga a felidézett esemény. Nem is kell magyarázni miért: az emlékezés eszközei - amelyek nem azonosak a történettudomány eszközeivel - sokak számára megismerhetővé, átélhetővé teszik a múlt fontos pillanatait, s alkalmat adnak tragédiák értelmezésére, a múlt elhibázott irányainak közösségi tudatban való korrigálására. Az emlékezés, annak formája, tömörítve, szimbolikusan megfogalmazott tartalma különösen fontos minden, önmaga sorsát történeti idővel mérő társadalom számára.
     A városunkban most felállított XX. századi hősök és áldozatok emlékmű sajnos nem töltheti be azt a szerepet, amit vélhetően szántak neki. Nem töltheti be, mert hibás koncepció nyomán vagy - magam inkább ezt tartom valószínűnek - átgondolatlanul született meg. A korrigálás iránya nem világos Szabó Jenő alpolgármester dr. Diósi Lajos okkal keserű soraira adott válasza után sem. Ha egy emlékmű a XX. század hőseinek és áldozatainak kíván emléket állítani, arról nem maradhat le senki: se a hősi halottak, se a holokauszt áldozatai, se a szovjet munkatáborokban elhunyt német származású polgárok, sem az 1919 utáni, sem a kommunista terror áldozatai. Egy ilyen emlékező helynek van üzenete: megmutatja, hogy a múlt században hányszor és hogyan siklott ki a történelem a normális kerékvágásából. Felmutatja azokat, akik életüket áldozva megpróbáltak változtatni, s megmutatja azt is, hogy a közösség - a város polgárainak összessége - mikor és miért volt gyenge ahhoz, hogy megvédje felekezete, etnikai gyökerei miatt fenyegetett tagjait. S mindenekelőtt azt üzeni, hogy a normális viszonyok visszatértével a város számba veszi veszteségeit, s legalább virtuálisan - egy emlékműre felrótt névsorral - helyreállítja azt a teljességet, ami a XX. században többször széttört. Még akkor is így kellett volna tervezni, ha akadt ellenkező vélemény. Szabó Jenő alpolgármester dr. Diósi Lajos változtatást sürgető gondolataira azzal válaszolt, hogy a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének vezetője nem javasolt közös névsort. Ám ez csak egy, természetesen gondosan mérlegelendő vélemény, amelynél viszont itt, Gyulán a helyi zsidó származású polgárság emlékeinek őrzésében meghatározó szerepet vállaló Diósi Lajos szava többet nyom a latban. Arról nem is beszélve, hogy helyben az önkormányzat hozza a döntéseket - várospolitikai megfontolások alapján. A gondos mérlegelés után felállított emlékmű is csak akkor lehet az emlékezet helye, ha a város polgárai időről időre élő ünnepi térré teszik. (S ez a korrigálás után sem lesz könnyű - alighanem igaza van Dr. Szánthó Gyulának az elhelyezéssel kapcsolatos aggodalmait illetően.)
     Úgy gondolom, gyors és koncepcionális változtatásra van szükség, nem elegendőek a Szabó Jenő által említett, pontosan nem is körvonalazott utalások más emlékező helyekre. Az emlékmű a jelenlegi formában azt szimbolizálja, hogy a társadalom XX. századi tragikus töréseit nem sikerült áthidalni, sőt még az emlékezés helyei is az egykori hasadások nyomvonalait őrzik. Semmi kétség afelől, hogy az emlékmű felállítóinak nem ez volt a szándéka.

Dr. Erdész Ádám


Dancs László korábbi polgármester Szabó Jenő írását cáfolta egyértelmű dokumentumokkal (Gyulai Hírlap, 2004.XII.10.):
Keressük a megoldást, de lássunk tisztán!

     Zaklatott hangú nyílt levélben tiltakozott a lapban dr. Diósi Lajos, a Gyulai Zsidó Alapítvány kuratóriumának elnöke, a gyulai zsidóság érdekeinek képviselője amiatt, hogy a XX. Századi Hősök és Áldozatok Emlékművéről lemaradtak a zsidó áldozatok nevei. Szabó Jenő alpolgármester a következő számban válaszolt, s a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének vezetőjére, Zoltai Gusztávra hárította a felelősséget, mondván, hogy a város vezetőitől távol állt a diszkrimináció, a testület a MAZSIHISZ- től kért állásfoglalást, mert más településeken a holocaust áldozatainak és a II. világháború katona áldozatainak együttes szerepeltetése éles vitákat hozott. Ezen állásfoglalás szellemében döntöttek úgy, hogy csak egy utalás szerepel majd a zsidó áldozatokra az emlékművön.
     Nem kívánok állást foglalni a vitában, bár véleményem természetesen van a dologról, mint mindenki másnak. Ki- ki el tudja dönteni, hogy helyes volt- e az önkormányzat eljárása. Persze a döntéshez hiteles információkra van szükség. Ebben szeretnék segíteni, mert nem minden jutott nyilvánossághoz. Nem akadtam nyomára olyan képviselő- testületi határozatnak, mely arról szólna, hogy a MAZSIHISZ- hez kell fordulni ebben az ügyben, s az általuk megfogalmazott állásfoglalás alapján kell eljárni az áldozatok névsorának összeállításakor. A Gyulai Hírlap 1998. május 1- i száma viszont az alpolgármestert erősíti. A Hadigondozottak Gyulai Egyesülete közgyűléséről szóló tudósításban a következő szerepel:
     A 423 gyulai holocaust áldozat "nevében" az illetékes zsidó szervezet elvetette a név szerinti megörökítést, csupán egy, a számadatot tartalmazó mementóhoz ragaszkodnának.
     Itt akár véget is érhetne a történet, ha nem lenne folytatása a dolognak. 1998. szeptember 23- i dátummal dr. Diósi Lajos a következő levéllel fordult Lebenszky Attila polgármesterhez:
     "Tisztelt Polgármester Úr!
     A Testület elhatározta Hősök és Áldozatok Emlékművével kapcsolatban szükségesnek látok három dolgot egyértelművé tenni:
     1.) A munkaszolgálaton és deportálásban elpusztított zsidók a város legnagyobb áldozatcsoportja. A kegyeletnek több különös szempontja van. Csak a legszomorúbbat mondom: 1944- ben minden (majd 60) gyermeket is elpusztítottak, a zsidó áldozatcsoportnak ma csupán néhány hozzátartozója él a városban. Ez azonban nem vezethet a megemlékezés redukált formájára.
     2.) A Gyulai Hírlapban (május 1.) az illetékesnek titulált zsidó szervezet nem szokott beleszólni helyi ügyekbe ott, ahol a zsidó érdekek képviselete hitelesen megoldott. A nevek megörökítését ellenző tanácsuk mögött olyan (máshol esetleg jogos) aggodalom van, amely Gyula esetében irreveláns. A félreértések elkerülhetők, a megfelelő megoldás megtalálható.
     3.) Füredi Ferenc úrral a napokban beszéltem, teljes a bizalmam iránta. Ha a katona és civil áldozatok névszerinti megörökítését tervezi, akkor a zsidó áldozatok neveit is külön csoportban fel kell vésetni. A névsor rendelkezésre áll.(Gyulai Füzetek 6., BML, Gyula, 1994.) Természetesen ragaszkodom ahhoz, hogy az emlékmű végleges tervét is véleményezhessem.
     15 éve szorgoskodok a kegyeleti problémák megoldásán is. Együttműködésem veled, elődeiddel, valamint számos gyulai segítőnkkel sikeres és zavartalan volt. Semmi okom bizalmatlanságra, de ebben a kényessé válható ügyben még idejében kívántam a segítségemet nyújtani.
     Tisztelettel:
     Dr. Diósi Lajos
     A Gyulai Zsidó Alapítvány kuratóriumi elnöke
     MAZSIHISZ gyulai megbízottja"

     2000. január 6- i keltezéssel magam a következő levelet kaptam:
     "Tisztelt Polgármester Úr!
     Az egykori Gyulai Izraelita Hitközség és a MAZSIHISZ érdekeiben dr. Diósi Lajos már a harmadik önkormányzati ciklusban jogosult Önökkel tárgyalni. A jelenlegi emlékhely tervekkel kapcsolatban is, mint mindig, a MAZSIHISZ álláspontját a helyi viszonyok ismeretében eredményesen képviseli.
     A MAZSIHISZ csak rendkívüli esetben lép közbe olyan helyi ügyekben, a hol a zsidó kegyeleti érdekek hiteles képviselete megoldott.
     Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
     Zoltai Gusztáv
     ügyvezető igazgató"

     Ezek a levelek természetesen megtalálhatók az Önkormányzat irattárában is. Csak nyilván elkerülte az illetékesek figyelmét. A tisztánlátás érdekében tartottam fontosnak közzétételüket. Az ügynek természetesen vannak tanulságai. Azonban azt gondolom, hogy jelen pillanatban nem a felelősség kérdését, hanem a megoldás lehetőségét célszerű vizsgálni. Mindjárt kettő is adódik. Egyik lehetőség, hogy megváltoztatják az emlékmű nevét a következő módon: XX. Századi Hősök és Áldozatok Emlékműve (kivéve a zsidókat és a német származásúakat). A másik, mindenképpen a szerencsésebb, hogy kiegészítik az emlékművet a zsidó és német származású áldozatok névsorával.

Dancs László


Az Önkormányzat álláspontja ezekután aligha tartható. A hiba elismerése és az intézkedés elkerülhetetlen lesz. Ami megtörtént, megtörtént. De ehhez heteken belül postáznia kell a Testületnek vagy a polgármesternek a megváltozott politikai szándékukról szóló levelet. A Gyulai Hírlap címére mindenképp.

(utolsó változtatás: 2004.XII.21.)