Adatbank, olyan “bank”, amely nem pénzzel, hanem adatokkal dolgozik. Ahogy a bank sem csak pénztár (nem csak őrzi, tárolja a pénzt), úgy az adatbank sem csak adattár. Hozzátartoznak mindazon programok, amelyekkel az adatokat feldolgozzák, kezelik. Ilyen adatbank lehet az otthoni könyvtár vagy “hangtár” (hanglemezek, magnókazetták) nyilvántartása, de csak akkor, ha tudjuk, hogyan lehet gyorsan megtalálni egy keresett könyvet vagy zeneszámot. Segítőnk ebben a számítógép, nemcsak az adatok tárolásában, hanem a visszakeresésben is.

Fontosabb alkalmazási területek: termelő üzemek, bankok, áruházak vagy nagyobb üzletek, könyvtárak, közlekedés. Adatbank pl. a repülőtársaságok információs hálózata, amely tartalmazza a repüléssel kapcsolatos összes adatot, és lehetővé teszi, hogy a társaságok irodáiban ezekhez gyorsan hozzáférjenek, sőt a nemzetközi adatcserét is. Ebben az adatbankban megtalálható az utasokra, a járatokra, a forgalomra, a teherszállításra stb. vonatkozó adatok összessége. Amikor egy légitársaság irodájában jegyet rendelünk, egy számítógépbe gépelik be az adatokat. Néhány másodperc múlva a gép közli: van-e a kért időpontra jegy, és ha nincs, ajánl egy másik járatot. Ha megfelel a javaslat, kinyomtatja a repülőjegyet és - természetesen - beír az utas-listába.

Digitális képfeldolgozás, számítógéppelvezérelt, részben automatizált képértelmezés.

 

A képfeldolgozás folyamatábrája

Önellenőrző kérdések

• Mi az információ feldolgozás funkciója az élőlények viselkedésében?
• Mi az adatbank? Mi az adattár?
• Milyen számítógépes adattípusok léteznek?
• Hogyan segíti a számítógép az információk feldolgozását?

Az információ feldolgozás olyan folyamat, amelynek során valamely adathalmazból, korábban szerzett információkból – egy adott cél érdekében – újabb információk nyerhetők. Minden döntési vagy tanulási folyamat információföldolgozás. A számítógépes információfeldolgozásnak lényegében három fő része van: az adatok, a relációk és a műveletek.

Az informatikai rendszerek működtetéséhez a felhasználóknak ismerni kell az adatok lehetséges típusait. Általánosságban az adat lehet alfanumerikus, grafikus, logikai vagy numerikus.

Ajánlott irodalom

Goldscheider, P. - Zemanek, Z.: A számítógép az információfeldolgozás eszköze. Statisztikai, Budapest.

Fábián Tibor: Információtechnika II. Tankönyvkiadó, Bp.

Képes Diáklexikon Technika. Minerva, Budapest.

• Elemezze a következő verssorokat:

• Mi az országgyűlési adatbiztos feladata?

A fejezet tanulmányozása után a hallgató képes lesz felismerni

• az információ felhasználás szükségességét, lehetőségeit és veszélyeit,
• az információ kezelés etikai, jogi vonatkozásait.

Szakanyag

Információra mindig valamilyen tevékenység kialakítása érdekében van szükség. Információkat használ fel az élő egyed a környezeti hatásokra válaszoló magatartásának kialakítására. Az egyén, a csoport, a társadalom, a technika folyamatait mindig érik külső (és belső) zavaró hatások. Ezek kompenzálása csak megfelelő információk felhasználásával lehetséges.

Minden élő szervezett valamilyen kitűzött cél irányában működik. E cél elérését a külső hatások segíthetik vagy hátráltathatják. A szerzett (és tárolt) információk felhasználásával (a cél és a hatások összehasonlításával) tud a szervezet a folyamatba beavatkozni, a kitűzött cél elérését elősegíteni. (Jól szemlélteti ezt az irányítási folyamat sémája.)

Információk felhasználása szükséges minden feladat vagy probléma megoldásához. Az orvos a beteg panaszai, a vizsgálatok eredményei alapján nyert (diagnózis) és korábban szerzett (tanult és tapasztalt) információk felhasználásával dönt a szükséges beavatkozás (terápia) módjáról. A tervező mérnök a megrendelőtől kapott és (ugyancsak) a korábban szerzett információk felhasználásával tervezi meg a kivitelezendő gyártmányt és a gyártást. A kereskedő a vevőktől (és a vevőkről, piackutatással) és a gyártóktól szerzett információk, a raktárkészlet adatai és korábbi tapasztalatai felhasználásával dönt a beszerzendő árúkról, az árkalkulációról stb.

Az információ-felhasználás azonban nem csak gazdasági vagy technikai, hanem etikai kérdés is. Az információkat illetéktelenek károsan is felhasználhatják. Pl. ipari vagy katonai kémkedés, zsarolás, megfélemlítés.

Az információk között különösen fontos szerepe van az egyének életében a személyes adatoknak. Ezért ezek védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról az 1992. évi LXIII. tv. rendelkezik.

Eszerint: A jogosulatlan adatfelhasználás, valamint a különleges személyes adatokkal való visszaélés bűncselekmény.

Személyes adat felhasználása csak akkor megengedett, ha az érintett személy ahhoz hozzájárult, vagy a törvény, ill. annak felhatalmazása alapján azt a helyi önkormányzat elrendeli. Személyes adatot csak meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében szabad felhasználni.

Az állami, ill. helyi önkormányzati feladatot ellátó szerveknek vagy személyeknek közzé- ill. hozzáférhetővé kell tenniük a tevékenységükkel kapcsolatos legfontosabb, közérdekű adatokat (a törvényben megnevezettek kivételével).

A személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok nyilvánosságához való alkotmányos jog védelme érdekében a törvény előírja, hogy az országgyűlés adatvédelmi biztost válasszon.

Példák

Szakértői rendszer

Bonyolult problémák megoldásához nélkülözhetetlen, hogy a lehetőségekről és korlátokról kellő információkkal rendelkezzünk. Tipikusan ilyen probléma pl az orvosi diagnosztika (amikor a tünetek alapján kell döntenie az orvosnak arról, hogy mi a betegség és hogyan kell gyógyítani); a pályaválasztási tanácsadás; nagy műszaki létesítmények tervezése; bonyolult rendszerek hibáinak megkeresése, geológiai mérések értékelése, műholdak vezérlése, repülőgép pilóták manőverezésének támogatása. Ehhez nyújtanak segítséget a mesterséges intelligencia kutatások eredményeként kialakított szakértői (idegen szóval: expert) rendszerek. Ezek nagy kiterjedésű, a szakértők által összegyűjtött és a számítógépben tárolt adatbázisra támaszkodnak. Az adatbázis nemcsak adatokat, hanem ha akkor típusú (a szakértők által előzetesen leírt) szabályokat is tartalmaz. Ezekkel az ún. következtető mű a kiindulásnál felvett adatok alapján valamilyen általában egynél több következtetésre jut. Ezekből kell a rendszert használó (és a döntésért felelős) személynek a “megoldást” kiválasztania.

A probléma megoldása kereséssel történik, nem pusztán formállogikai következtetésekkel, hanem ún. heurisztikus vezérléssel: a beépített szabályok révén a legvalószínűbb megoldások irányában keres, a következtetésekben tapasztalati tényeket is figyelembe vesz és minden következtetést az ember számára elfogadható formában magyaráz meg. Ha a föl használó a választ nem fogadja el, további kérdéseket tehet fel. Az eljárás az összetett feladatokat részekre bontja, kialakítva a kérdések és a válaszok hierarchiáját; a nagyszámú tapasztalati adatból statisztikus értékeléseket készít; fölhasznál önmagukat hívó (rekurzív) programelemeket; megvizsgálja (és közli) a szélsőséges eseteket; “megjegyzi” a fölhasználás során szerzett újabb tapasztalatokat. A rendszer öntanuló: “megjegyzi” a fölhasználás során szerzett újabb adatokat és következtetéseket, beépíti azokat az adatbázisba.

A szakértői rendszert elsősorban olyan feladatok megoldására lehet használni, amelyeknél az adott esetre érvényes tények alapján ki kell választanunk sok lehetőség közül a (meghatározott szempontok szerint) megfelelőeket. A szakértői rendszer nem helyettesíti, hanem kiegészíti az emberi gondolkodást; nem dönt, hanem segíti a döntéshozatalt. Eredménye sohasem egy, hanem néhány – a megadott szempontoknak eleget tevő – megoldás, amelyek közül egyet a rendszer használójának kell kiválasztani, vállalva a választásért a felelőséget.

A szakértői rendszerek főbb jellemzői:

• segít megoldani bonyolult problémákat,
• képes új ismeretek befogadására;
• segítséget nyújt az ismeretek értékeléséhez, más rendszerbe való átviteléhez;
• lehetőséget adj a tudásbázisban lévő ismeretek könnyen értelmezhető formában való közlésére;
• magyarázatot ad arra, hogyan jutott el az eredményhez;
• képes nem teljes, vagy nem egzakt kiindulási adatokból is eredményre jutni;
• az eredményeket természetes nyelven is tudja közölni.

A bankok és üzletek hálózatba kapcsolt számítógépei egymást kölcsönösen és azonnal tájékoztatni tudják. Az emberek a fizetésüket nem a munkahelyi pénztárnál veszik fel, hanem azt - a munkahelyi számítógép segítségével a hálózaton keresztül - átutalják az illetékes banknak. Az emberek csak egy névre szóló, titkosított mágneskártyát tartanak maguknál, azzal fizethetnek üzletben, étteremben, utazási irodában, röviden: mindenütt, ahol fizetni kell. Az ottani számítógépek a kártya beolvasásával egyidőben megkérdezik az illetékes bankot, hogy van-e fedezete a számlának. Ha van, akkor kiszolgálják a vevőt, s egyben átíratják a szükséges összeget a vevő számlájáról a saját számlájukra. Vannak ún. aktív mágneskártyák is, amelyeken láthatatlan mágneses jelek szolgálnak az azonosításra, titkosításra és mutatják azt is, mennyi pénze van még a tulajdonosnak. (Egyszerűbb formája a telefonkártya, amely a felhasználása során rögzíti, hogy mennyi összegért telefonálhatsz még.) Az utcai automatáknál a mágneskártya tulajdonosa pénzt vehet fel.

Zene

Sokféle módon használható a számítógép a zene világában is. Valamennyi lehetőséggel itt nem is tudunk foglalkozni. Először arról, amire - szerintem - nem alkalmas. Néhány évvel ezelőtt részt vettem egy tv vitában a számítógép lehetőségeiről és korlátairól. Az egyik résztvevő - többek között - azt állította, hogy a számítógép tökéletesebben tudja visszaadni a zeneműveket, mint bármelyik előadóművész. Ekkor ellenérvként elmondtam: ismerek egy olyan hanglemezt, amelyen Bartók Béla ugyanazt a zongoradarabját négyszer adja elő - és mindegyik felvétel valahogy másként hangzik. Miért? Hiszen nem valószínű, hogy bárki (vagy bármi, különösen egy gép) jobban értené a szerzőnél, hogy mit akart mondani művével. A különbözőség oka maga az ember, a művész, akinek előadásmódját a pillanatnyi hangulat, az érzések, a kedélyállapot is befolyásolja. Ezeket viszont egyetlen gép (még a “csodálatos” számítógép sem) ismeri. Ezért lehet, hogy a kottát a gép “tökéletesen” (hiba nélkül) visszaadja, egyetlen kihagyása sem lesz, de a zene művészi előadására csak ember képes.

A kottajelek a gép számára ugyanúgy jelek, mint a számok, a betűk. A beolvasott vagy beírt kottajeleket (pontosabban: az azoknak megfelelő bit-sorozatokat) a megadott sorrendben tárolja. A lejátszásnál ezek sorrendjében olyan jeleket ad ki a megfelelő perifériára, amely a hangot megszólaltatja. Ha ez a periféria egy hangszóró, akkor a számítógép - a zenei programjához tartozó “szótár” segítségével - a hangjegynek megfelelő rezgést kiváltó jelsorozatot küld, egy digitális-analóg átalakítón (ún. D/A interfészen) keresztül. Hasonlóan lehet “hangfelvételre” is felhasználni a számítógépet. Egy mikrofont az A/D interfészen keresztül a számítógéphez csatlakoztatva a hangrezgéseknek megfelelő bit-sorozatokat tárolja a gép. Ha már “benne van” a gépben a hang, akkor azzal műveleteket is lehet végezni. A legegyszerűbb, hogy a visszaadásnál változtatjuk a rezgésszámot, s ezzel magasabb, vagy mélyebb hangon adhatjuk vissza a beírt szöveget (vagy dallamot). A sorrendet is megváltoztathatjuk. Egy-egy részt kivághatunk és máshova helyezhetünk, így aztán néhány felvett mondatból furcsa szövegeket állíthatunk elő. Összehasonlíthatjuk a hangsorozatot valamilyen, a gépben már meglévő mintával, és megállapíthatjuk, hogy a két hang (annak előadója) azonos vagy különböző.

A zenetudósok már régen felismerték, hogy minden zeneszerzőnek sajátos, a többiétől eltérő stílusa van. A számítógép segítségével ezt a sajátosságot, különbözőséget matematikai pontossággal lehet kimutatni. A zeneszerző “matematikai jellemzése” alapján még újabb zeneművet is elő lehet állítani a géppel, de - akármilyen “pontos” is egy ilyen “alkotás”, abból mégis csak hiányzik az, ami minden művészetben a legfontosabb: az alkotó ember egyénisége, érzései, lelke.

Közlekedés

Ma már a közlekedésben is nélkülözhetetlen az informatika. Felhasználják az útvonal-tervezésben, a szervezésben, az egyes járművek, sőt az egész közlekedési rendszer irányításában. Ma már több olyan gépkocsitípus van, amelyet fedélzeti számítógéppel (angolul board computer) szereltek fel. Ez a jármű vezetőjét segíti munkájában. Megkímél a műszerek állandó figyelésétől, mivel azonnal jelzi, ha valamely jellemző nagysága eltér az előírt értéktől (pl. túl nagy a hűtővíz hőmérséklete vagy az akkumulátort nem tölti a generátor). Ezen túl azonban arra is alkalmas, hogy (gépkocsiknál) - megfelelő érzékelőkkel összekapcsolva - ellenőrizze az útfelület minőségét, a keréknyomást, a fékezés hatásosságát, és szükség szerint beavatkozzon (pl. meggátolja a kocsi megcsúszását). A célállomást megjelölve megadja (útakadály esetén módosítja) a célszerű útvonal tervét. Jelezheti a pillanatnyi fogyasztást és azt is, hogy adott sebességgel mennyi ideig elegendő még az üzemanyag. Kifejlesztettek már olyan fedélzeti számítógépet, amely “beszél”: hangszórón keresztül szavakkal közli a vezetővel, ha valamelyik ajtó nincs becsukva vagy nincs bekapcsolva a biztonsági öv, ha a rádión vagy telefonon keresztül a vezető számára fontos hír érkezett, ha fogytán az üzemanyag stb. Abban is segít, hogy a városi csúcsforgalomban megtaláljuk a leggyorsabb útvonalat. Műholdas kapcsolat segítségével pontos helymeghatározás is lehetséges.

Ha nincs ilyen csúcstechnika a kocsiban, az asztali számítógép is segíthet, pl. az útvonal tervezésénél. Vannak olyan programok, amelyeknél megadható a kezdő- és a végállomás helye, esetleg azokat a városok, amelyeknél hosszabb-rövidebb ideig meg akarunk állni, s ezután a gép kiszámítja a lehetséges útvonalakat, azok hosszát és az utazás várható időtartamát.

A közlekedés nagyobb rendszerei sem lehetnek meg informatika nélkül. A szállítóvállalatok a szállítandó áruk (honnan, hová, mit és mennyit) és a teherautók adatainak ismeretében, számítógépek segítségével határozzák meg, hogy melyik autó mikor és hová fuvarozzon. Korábban valamennyi közlekedési lámpa rögzített programmal működött: a napszaknak megfelelően vezérelte, hogy mennyi ideig jelezzen egy-irányban a piros, a sárga, ill. a zöld. Ma már több olyan útkereszteződés is van, ahol különféle érzékelők (pl. az úttest alatt elhelyezett ún. hurokérzékelők) számolják az oda érkező járműveket, és a számítógép a szerint ad szabad vagy tilos jelzést, hogy melyik irányban nagyobb a kocsisor. (Ez már nem egyszerűen vezérlés, hanem szabályozás.) A nagyobb városokban tv kamerák tájékoztatják az utak forgalmáról a központi forgalomirányítást, ahol számítógép segítségével módosítják a közlekedési lámpák programját. Hasonló a tömegközlekedés irányítása is, de ott egyes járatsűrűségek változtatásával is be tudnak avatkozni, ha szükséges.

Kutatás

A kutatás magas szintű szellemi tevékenység, amelynek célja a tudományok különféle ágaiban új ismeretek és törvényszerűségek feltárása. Eredményes kutatómunka nélkül az emberiség előrehaladása lehetetlen lenne. Egyre mélyebbre hatol a tudomány a világ megismerésébe, egyre nehezebb felismerni a jelenségeket, kiválasztani a tények sokaságából az adott tudomány szempontjából lényeges elemeket. A világon hatalmas “hadserege” van a kutatásnak. Tízezrével jelennek meg a cikkek, könyvek, amelyben a kutatók, kutatócsoportok tájékoztatást adnak elért eredményeikről. Egyre nehezebb kiválasztani a közlemények sokaságából a kutató számára lényeges információkat. Mindezekhez ma már segítségül hívhatja a számítógépeket. A technika és a természet kutatói kísérleteiket - előre meghatározott program alapján - számítógéppel irányítják és értékelik. Nem kell az adatok fáradságos gyűjtésével, diagramok rajzolásával bajlódni, ezt a mérő- és vezérlő-eszközökkel -interfészen keresztül - összekapcsolt számítógépre bízhatják. A társadalomtudósok pl. a gyűjtött adatokat statisztikai programokkal dolgozhatják fel. A matematikusok még egyes tételek bizonyítására is felhasználják a gépet. Számítógéppel lehet egyes folyamatokat modellezni (nélküle lehetetlen lett volna az egész világ fejlődését elemző és előrejelző, ún. világmodelleket megalkotni).

Bűnözés, bűnüldözés

A informatika néhány évtizedes története máris kapcsolatba került a bűnözéssel. Nincsen ebben semmi meglepő, hiszen bármilyen új területe van az emberi, társadalmi tevékenységnek, ott előbb-utóbb megjelennek a bűnözők is. Természetesen itt is van közönséges lopás: számítógépek, alkatrészek, eszközök és programok jogtalan eltulajdonítása. Ez azonban még nem új típusú bűnözés. A könnyű vagyonszerzésnek vannak a informatikával összefüggő csábítóbb lehetőségei is. Ahogy a pénztárosok között is vannak sikkasztók, ugyanúgy akadnak “sikkasztók” a információ-kezelők között is. Több olyan bűntényt fedtek már fel, amelynél a bankhálózat programozói a számlák kerekítésekor fennmaradt centeket a saját számlájukra utalták át, és ezzel rövid idő alatt százezreket gyűjtöttek össze.

Mások egy-egy bankszámla titkos kódját megismerve, abból jogtalanul nagyobb összegeket vettek fel maguknak. Egy szándékos adatmódosítással az amerikai General Motors cég egyik alkalmazottja elérte, hogy havi fizetését naponta kapja kézhez. Az ellenőrök csak évek múltán vették észre a hibát, és pert indítottak a dolgozó ellen. A bíróság a keresetet elutasította azzal, hogy a vállalat vezetésének szerves része a számítógép, így az ott elkövetett hibákért a vállalatnak kell felelősséget vállalnia; de elitélte a dolgozót adócsalás miatt! (Éveken keresztül nem közölte az adóhivatallal, hogy jövedelme a bejelentettnek 30-szorosa.)

Az előzőeknél súlyosabb anyagi kihatásai vannak a számítógépes kémkedésnek. Elsősorban a személyek és az iparvállalatok adatainak kifürkészéséről van szó. Aki ismeri, hogyan lehet egy vállalat legtitkosabb adatbankjához hozzáférni, az az üzleti életben hihetetlenül fontos és értékes információkhoz juthat hozzá. Még zsarolásra is felhasználható a számítógép, ha illetéktelenek hozzá tudnak egyes személyek bizalmas adatait megszerzik. Sajátos fajtája a zsarolásnak az, amikor vírust rejtenek el egy számítóközpont programjaiba. Azzal fenyegetik meg a központot, hogy amennyiben nem kapnak egy nagy összeget, a vírus (mint egy rejtett és időzített bomba) “felrobban”, és elpusztítja az egész központot. Ma már nem egy bankrablás vagy terrorakció tervét is számítógép segítségével dolgozzák ki.

A bűnözéssel összefügg a bűnüldözés is. A társadalom természetesen védekezik élősködőivel szemben, igyekszik megakadályozni vagy felderíteni és büntetni a bűntényeket. Természetes, hogy ehhez felhasználja a számítógépet is. A legkézenfekvőbb az ismert bűnözők és bűnesetek nyilvántartása adatbankban.

Az algoritmus hasonló a betegek és betegségek kórházi nyilvántartásához. A cél itt is az, hogy a szükséges pontossággal tárolják az adatokat, és hasonlósági összefüggések alapján keressék ki a halmazból a számításba vehetőket. Ezek közül persze már a nyomozónak kell a megfelelőt kiválasztania. Csakhogy a kórházban a beteg tünetei és a betegségek közötti hasonlóságot, a rendőri nyilvántartásban pedig a bűnesetek és az egyes bűnözők módszerei közötti hasonlóságot kell felismerni. A mai közlekedési lehetőségek mellett a bűnözés nemzetközivé vált, így nemzetközivé kellett válnia a bűnüldözésnek is.

Létrejött egy nemzetközi rendőri szervezet, az INTERPOL, amely lényegében nem a közvetlen bűnüldöző, hanem csak az ezt segítő tevékenységet végzi. Számítóközpontjában a tagállamok által átadott adatok millióit őrzik, és bárhol követnek is el egy bűntettet, a nyomok alapján igen gyorsan kikeresik a lehetséges elkövetők adatait. A bűnözők módszerei mellett nyilvántartják azok szokásait, összeköttetéseiket, személyi adataikat, pl. a hajszínt, a testméreteket, a vércsoportot, sőt még az ujjlenyomatokat is. A szemtanúk emlékezései alapján összeállított “fantomképek” elkészítésében és értékelésében is segít a számítógép. A helyszínen talált nyomokból a géppel folytatott párbeszéd alapján egyre jobban szűkül azoknak a köre, akik a sok százezer nyilvántartott személyből az adott bűntény elkövetésével leginkább gyanúsíthatók. Ha találtak vérnyomot, a vér tulajdonságai alapján már jelentősen szűkíthető a gyanúsítottak köre. A legdöntőbb azonban az ujjlenyomat, hiszen bizonyítottan minden embernél különbözőek az ujjvégeken található bőrfodor-rajzok. A bűncselekmény helyszínén talált, és a bűnügyi nyilvántartásban szereplő ujjlenyomatok összehasonlítását már 1901 óta használják nyomozási eszközként. Több százezer ujjlenyomatból kiválasztani egyet, amely azonos a helyszínen találttal, korában csak igen sok ember fáradságos munkájával lehetett. A digitális alakfelismerő programokkal a számítógép ma már rövid idő alatt megoldja ezt a feladatot.

Önellenőrző kérdések

• Mit értünk az információk felhasználásán?
• Miért van szükség adatvédelemre?
• Mi a szakértői rendszerek feladata?
• Milyen területeken segíti a modern technika az információk hatékony felhasználását?

Információkat használ fel az élő egyed a környezeti hatásokra válaszoló magatartásának kialakítására. Információk felhasználása szükséges minden feladat vagy probléma megoldásához. Az információ-felhasználás azonban nem csak gazdasági vagy technikai, hanem etikai kérdés is. A jogosulatlan adatfelhasználás, valamint a különleges személyes adatokkal való visszaélés bűncselekmény.

A szakértői rendszerek bonyolult problémák megoldásában segítik az embert az információk hatékony felhasználásában.

Ajánlott irodalom

Furnas, C. C. - McCarty. J.: A mérnök. Műszaki, Bpest.

Halász László: Vége a Gutenberg-galaxisnak? Gondolat, Budapest.

Reynolds, R. A.: Számítógépes építészeti tervezés. Műszaki, Budapest.
 

Kérdések

• Az eddigiek ismeretében kísérelje meg az informatika definiálását.
• Elemezze az ábra alapján az informatika területeit. Hol van szükség számítógépre?

A fejezet tanulmányozása után a hallgató képes lesz

• helyesen értelmezni az informatika fogalmát és tartalmát,
• megkülönböztetni a számítógép, a számítástechnika és az informatika funkcióját.

Szakanyag

Az eddigiek ismeretében most már “helyére tehetjük” az informatika fogalmát. Szükséges ez, mert értelmezésében elterjedt a félreértés és félremagyarázás.

A leggyakoribb, amikor egyszerűen a mikroelektronikával vagy (még szűkebben) a számítástechnikával azonosítják Ez pedig nemcsak téves, hanem káros is. Úgy értelmezhető, mintha a korszerűség mértéke a számítástechnikai ismeretek elterjedése lenne. Már a számítástechnika elnevezés is hibás. Az angol Computer Engineering számítógép-technikát jelent. Az pedig nem csak (nem is elsősorban) a számításokkal kapcsolatos, hanem felöleli mindazon rendszereket és módszereket, amelyekkel a számítógépet mindennapi munkánkban felhasználni tudjuk. Ily módon beletartozik az adatfeldolgozás, a szövegszerkesztés, a számítógépes irányítás stb. is.

Ily módon informatikája (több-kevesebb fejlettségi szinten) minden élőlénynek van. Az emberi társadalomban az informatika átfogja a kutatás, a kommunikáció, a termelés, a fogyasztás, a szolgáltatás, a mindennapi élet majd minden területét. Napjainkban azért került előtérbe az informatika, mert az egyre növekvő információk özönében az egyes ember, de különösen a társadalom nem képes hatékonyan dolgozni, ha nem rendelkezik a mai csúcstechnika színvonalán lévő informatikai rendszerekkel.

Az informatika fontos és nélkülözhetetlen részét képezik a számítógéppel kapcsolatos felhasználói ismeretek. A számítógépek használatának megismerése is csak a többi informatikai eszköz (és módszer) ismeretével együtt válhat a korszerű műveltség részévé. Az informatikai eszközök segítik az információk gyors feldolgozását, a számítógépes folyamatirányítást, az országokat, sőt az egész világot behálózó információs rendszerek kialakulását.

De az informatika köréhez tartoznak mindazon rendszerek, amelyek az informatikai eszközöket működésükhöz felhasználják, így pl.

• a könyvtár
• a tömegkommunikáció,
• az oktatás,
• a termelésirányítás
• a közlekedés
• a művészetek
• a háztartás.

Az informatika eszköztára

Önellenőrző kérdések

• Mi a különbség számítógép-technika és számítástechnika között?
• Mit nevezünk informatikának?

Összefoglaló

Az informatika nem azonos a számítógép-technikával, még kevésbé a számítástechnikával, bár mindkettő nélkülözhetetlen része. Az informatika lényegében: “a csúcstechnika szintjén álló információtechnika”, gyűjtőfogalma mindazon eszközöknek, módszereknek, ismereteknek, amelyek az információk szerzéséhez, kódolásához-dekódolásához, továbbításához, tárolásához, földolgozásához és fölhasználásához szükségesek.

Ajánlott irodalom