Kezelési tanácsok
 
 

Szücs Ervin

Informatika

alapismeretek


Tartalom

Előszó

Csúcstechnika

     Példák a mai csúcstechnika szemléltetésére

Az információ

     Példák

Információszerzés

     Példák

Információtárolás

     Példák

Információtovábbítás

     Példa

Információ feldolgozás

    Példa

Információ felhasználás

     Példák

Az informatika értelmezése

Informatikai rendszerek

     Példák

Irányítási rendszer

     Példák

A várható jövő

Előszó

Bármilyen területen szerzett ismereteink tárgyi tudásból és gondolkodási készségből állnak. Gondolkodási készség a megszerzett tudás alkalmazási képessége.
Ilyen készség nincsen bizonyos mérvű önálló gondolkodás, eredetiség és alkotóerő nélkül.

Pólya György: A problémamegoldás iskolája II. kötet 123. oldal

A termelő-alkotó ember számára - minden korban - az információ különösen nagy érték, amely nélkül más értékek sem teremthetők. Az információ kezelésével foglalkozik az informatika, melynek értelmezésében elterjedt a félreértés és félremagyarázás. Nem titkolt célunk, hogy “helyére rakjuk” az informatika fogalmát, megmutatva, hogy mennyire nem csak számítógépes ismereteket jelent.

Napjainkban azért került előtérbe az informatika, mert az egyre növekvő információk özönében az egyes ember, de különösen a társadalom nem képes hatékonyan dolgozni, ha nem rendelkezik a mai csúcstechnika színvonalán lévő informatikai rendszerekkel. Ezek részét képezik az információszerzés (pl. méréstechnika, auditív és vizuális érzékelők), a továbbítás (pl. műholdas rendszerek, fényvezető kábel, az ún. száloptika, a számítógépes hálózatok), a tárolás (pl. videó-magnetofonok, optikai tárolók, ún. CD-k, számítógépek mágneses adattárolói), a földolgozás (nagysebességű és nagy kapacitású számítógépek, a hozzájuk tartozó adatföldolgozó programrendszerek) eszközei, de a fölhasználás (szociológiai, pszichológiai, politológiai, közgazdasági, ergonómiai stb. szempontokból megalapozott) módszerei is. A fölhasználás már súlyos politikai kérdés is. Információk nélkül a demokrácia csak demagógiához vezethet. De politikai kérdés azért is, mert a szabályozatlan információs rendszerek veszélyeztethetik az emberi szabadság jogokat. Egy olyan rendszer, amelyben bárki, bárkiről, bármilyen adatot elérhet visszaéléseket, zsarolásokat, félelemmel teli életet szülhet.

A modern informatika ismerete és használata nélkül már egyetlen szakma, a jövőben pedig még a háztartások sem lehetnek eredményesek. Nem szabad azonban a mai informatikai környezetet “fetisizálni”, hanem az általános szemléletet és jártasságot kell megalapozni, a korszerű eszközöket pedig a szemléltetésre kell felhasználni. A valós életből vett s - majd minden területen, de különösen az informatikában - rendkívül gyorsan elavulnak. Ha a példákat tanuljuk, garantáltan előbb-utóbb elavult ismereteket szerzünk. De ha a példákkal a stabil alapelveket szemléltetjük, olyan ismeretek birtokába juthatunk, amelyekkel a jövő “példáit” is megértjük.

Mindezzel foglalkozni fogunk jegyzeteinkben, melynek első kötete az általános informatikai fogalmak, az eszközök és eljárások története mellett foglalkozik a gazdasági informatika területével, majd megismertet egyes korszerű információszerzési (gyorsolvasási) és feldolgozási (Power Point) módszerekkel, a programozás alapjaival.

Az egyes fejezeteken belül megadjuk

Javasoljuk, hogy mielőtt hozzákezdene egy-egy fejezet olvasásához, válaszoljon a fejezet elején feltett kérdésekre.

Csúcstechnika

Kérdések

A tanulási egység célja

A csúcstechnika szerepének és társadalmi hatásának megértése nélkül ma már egyetlen szakterületen sem lehet hatékony munkát végezni. Különösen igaz ez az informatika területére. E fejezet célja annak megértése, hogy mit jelent a csúcstechnika és hogyan fejlődött napjainkig.

A fejezet tanulmányozása után a hallgató képes lesz

A fejezet feldolgozására fordítandó idő a gyakorlatok megoldásával és a kérdések megválaszolásával együtt: 4 óra.

Szakanyag

Az 1970-es évek óta a napi sajtóban, folyóiratokban rendszeresen találkozunk a “High Technology” kifejezéssel. Több ez mint divat, még a laikusok is tudják, hogy szorosan összefügg a társadalom fejlődésével, fejlettségével. Tartalma azonban már korántsem egyértelmű.

A kifejezés elterjedt fordítása “csúcstechnológia”, mint ahogy általában (rosszul) technológiának fordítják az angol technology szót. Helyesebb a “HiTech”-t “csúcstechniká”-nak fordítani. (Ez nem egyszerűen fordítási, hanem értelmezési kérdés!)

A magyarban a technológia (a gör. τεχνή = ügyesség, mesterség, művészet és a λογοσ = gondolat, ész, tudás, tudomány szavakból) legáltalánosabban értelmezve az állapotváltoztatás módszere, amellyel egy (kezdeti) állapotból az ember számára kedvezőbb állapotba lehet eljutni; módszerek, eljárások összessége, amelyek segítségével tudatos, rendszeres átalakítás útján alap- és nyersanyagokból termékeket állítanak elő, v. a már előállított, használatba vett termékek állapotmegóvását végzik. Maga az állapotváltoztatás a technológiai folyamat.

Az angol nyelvterületeken használatos technology eszközöket, rendszereket jelent, amely magyar technika szónak felel meg. A technika (gör. τεχνή) az ókorban jelentette mindazt, amivel az ember környezetét alakítani, változtatni tudta. Értelmezésünk szerint a technaika az ember sajátos biológiai-társadalmi képessége, amely lehetővé teszi, hogy ne (csak) biológiailag alkalmazkodjon a változó környezeti feltételekhez, hanem aktívan alakítsa is a környezetet a saját céljai szerint.

A technika akkor kezdődött, amikor az ember (őse) nemcsak készített, hanem fejlesztett is eszközöket (kéziszerszám). Az eszközfejlesztési folyamat (iteratív fejlődés) eredményeként alakult ki napjainkra a modern technika: az embert körülvevő összefüggő rendszer, a “mesterséges természet”.

A művelt ember ismeri, és ésszerűen fölhasználja a környezetét (amely három, egymással szorosan összefüggő, természeti, társadalmi és technikai környezetként ismerhető meg). A természeti környezet minden élet feltétele, a társadalmi környezet nélkül v. azon kívül nincs ember, emberiség. A technikai környezet nélkül az ember nem lenne képes a változó környezeti hatások mellett fennmaradni. A technika nélkül képtelen lenne tájékozódni a természetben és a társadalomban.

Az ember hármas környezete

Napjainkban a technikai műveltség szerves része az általános műveltségnek. A technika mint tudomány összefoglalja mindazokat az alapelveket és módszereket, amelyek a technikai rendszereket jellemzik, fejlesztésüket, rendszerezésüket és célszerű használatukat segítik. A technika abban különbözik a természettudományoktól, hogy azoknak tárgya a természet állapota, ill. spontán állapotváltozása, míg a technika tárgya az állapotváltoztatás, ami tudatos, célszerű és irányított folyamat. A technika ún. alapkategóriái az anyag(ami változik), az energia (ami szükséges a változtatáshoz), az információ(ami a változásról tájékoztat), a technikai rendszer (amiben végbemegy a változás) és végül a modell (aminek segítségével tervezzük, fejlesztjük, ill. ábrázoljuk a rendszert).

A technikai gondolkodásmódtól elválaszthatatlan a történetiség, ami nélkül nem érthető meg a jelen technikai környezete, nem ismerhető föl a várható fejlődési irány. Ebben az összefüggésben kell értelmezni a csúcstechnikát is.

A csúcstechnika nem mai fogalom. A csúcstechnika tartalma állandóan változik, és bár a fogalmat nem ismerték, az emberré válás és az emberi társadalom kialakulása óta létezett. Már a legkezdetlegesebb kőszerszámok v. a tűz használatának elterjedése döntő előnyhöz juttatta az embereket környezetükhöz képest. Minden korban volt csúcstechnika: azok a technikai rendszerek (eszközök), amelyekkel (az adott kor átlag színvonalához képest) különösen magas szintű termelési vagy fogyasztási igényeket lehet kielégíteni, és amelyiktől az emberiség számára lényeges, meghatározó fejlődés várható.

A meghatározásból azonban az is következik, hogy a csúcstechnika fogalma jelentős mértékben szubjektív. Igen gyakran nem látható előre, hogy egy adott tudományos csúcseredmény tömegesen elterjedő technikává válik-e, és az emberiség sorsának alakulására lényeges befolyása lesz-e, és hogy hosszabb távon előnyős lesz-e az emberiség számára (pl. nukleáris technika, kémiai növényvédő szerek, géntechnológia).

A ma embere az egykor volt csúcstechnikák eredményeivel van körülvéve, étkezése, ruházkodása, foglalkozása, szórakozása, utazása stb. ezeknek az összességéből áll, nélkülük az emberiség mai létszámának csak töredéke élhetne a Földön.

Napjaink csúcstechnikájának meghatározó szerepét azonban az is jelzi, hogy magával húzza nemcsak a többi eszköz fejlesztését, hanem az egész társadalom fejlődését is. Korunkra megszűnt az egyes technikai rendszerek helyi jellege. Régebben is hatással volt egy-egy szakterület fejlődése a többire (pl. a gőzgép alkalmazása a bányászatban indult, de rövid idő alatt átalakította a többi termelési ágazatot is); régebben is volt “technology transfer”, terjedtek az egyik országból más országokba a technikai újdonságok (a gőzgép pl. Angliából indulva néhány évtized alatt “meghódította” a kontinenst).

Napjainkban azonban a csúcstechnikák globális hatásúak, térben és időben.

1) A közlekedés és a hírközlés fejlettségének köszönhetően megszűntek a távolságok. Gyakorlatilag a megjelenése pillanatában az egész világ tudomást szerez egy-egy új eljárásról, technikai rendszerről. A még sok helyen meglévő vámkorlátozások (illetve tilalmi listák) ellenére a csúcstechnikai termékek a világ minden országában (elvileg) elérhetőkké váltak. Egy-egy ország helyzete a világban (gazdagsága vagy szegénysége, meghatározó vagy alárendelt szerepe) döntő mértékben attól függ, hogy mennyire képes nemcsak fogyasztója, de létrehozója, termelője is lenni a csúcstechnikának.

2) Az egyes szakterületeken kialakított csúcstechnikák nemcsak az adott szakmára hatnak, hanem - rövid idő alatt - hatással vannak más területekre is. Közismert pl. a haditechnika fejlesztésének hatása a polgári fölhasználásra, vagy az űrtechnikában elért eredmények (új anyagok, új eljárások) “bevonulása” a fogyasztási cikkek gyártásába.

Ezért van különös jelentősége a mai csúcstechnikának, ezért kell tartalmával, értelmezésével, társadalmi összefüggéseivel tisztában lennünk.

Sokan csak a modern mikroelektronikacsúcsteljesítményeit értik a mai csúcstechnikán, pedig ebbe a körbe tartoznak, pl. az űrhajózás, az atomtechnika (különösen az atomerőművek), a mechatronika, a vegyipar, a közlekedés stb. legkorszerűbb rendszerei, a holográfia v. a modern építészet (acélépítészet, magasház) egyes irányai is. A csúcstechnika termékeit az igen nagy pontosság, automatizáltság, megbízhatóság jellemzi. E termékek előállításához a tervezés (CAD) és a gyártás modern technikai rendszerei (FMS), tudományos előkészítés, igen nagyfokú tisztaság és gyártási fegyelem szükséges.

A csúcstechnika kulcskérdései között is első helyen áll (véleményünk szerint) az informatika.

Példák a mai csúcstechnika szemléltetésére

Mechatronika a mechanika és az elektronika szavak összevonásából, az elmúlt években keletkezett kifejezés a műszaki tudományok új ágának megjelölésére. A mechatronika olyan technikai rendszerekkel foglalkozik, amelyekben a mechanika és az elektronika egymástól elválaszthatatlan egységben van. A mechanikai részrendszerek a végrehajtó, az elektronikaiak az érzékelő és az irányító funkciót látják el. Tipikus mechatronikai rendszer a robot, a számvezérlésű (NC és CNC)szerszámgépek, ill. az ezekkel felépített rugalmas gyártórendszer (FMS), de ilyen a rajzgép, a szellemkocsi, v. a motorkerékpárok ill. a személygépkocsik blokkolásgátló (ABS) fékrendszere is. A mechatronika a csúcstechnikákegyik legfontosabb területe. A korszerű gyártórendszerekben szorosan összefonódnak a mechanizmusok és az elektronikus rendszerek. Egy ilyen összetett rendszer tervezőjének, felhasználójának egyaránt érteni kell a gépészethez (mechanizmusok elmélete, konstrukció és technológiastb.), és a elektrotechnikai, elektronikus rendszerekhez (villamos hajtások, szabályozási rendszerek, analóg és digitális elektronika, számítógépek, programkészítés).

A csúcstechnika egyik “legnépszerűbb” területe a robotika. A robot napjaink tudományos, műszaki és tudománynépszerűsítő irodalmának egyik gyakori alakja, amely nélkül a tudományos-fantasztikus (sci-fi) irodalom és művészet szinte elképzelhetetlen. A szó szláv eredetű és először K. Čapek használta R.U.R. (Rossum úr univerzális robotjai) c. színművében (1920), a mesterséges ember neveként. De az az elképzelés, hogy az emberhez hasonlóan mozgó, dolgozó szerkezeteket lehet létrehozni, szinte egyidős az emberiséggel. A vallásos hitek szerint az első embert egy felsőbbrendű lény teremtette. Miért ne utánozhatná ezt az ember is? Már az ókorban is sokan gondoltak erre. A robotok elődjei a régmúlt különféle mechanikus automatái: közel két és fél ezer éves a görög Arkhütasz repülő fagalambja, a kínai Han-dinasztia mechanikus zenekara, az alexandriai Ktészibiosz vízórája (az ún. klepszüdra), az európai középkor játék-automatái: mozgó sas (1235), ajtónyitó emberalak (1250), mandolinon játszó női figura (1540 körül), rajzoló és zongorázó gyermekalakok (18. sz.) stb. Számos író alkotott robot történetet: a GÓLEM, Frankenstein, Hoffmann meséi (amelyekből a Coppélia és a Diótörő balettként ma is szerepel a színpadokon).

1943-ban írta Isaac Asimov Robot c. novellagyűjteményét, amelyben olvasható a Robotika Három Törvénye:
 

1. a robotnak nem szabad kárt tennie emberi lényben, még ártalmas tétlenséggel sem;
2. a robot mindig köteles engedelmeskedni az embereknek, feltéve, hogy nem sérti meg az 1. törvényt;
3. a robotnak meg kell védenie magát minden ártalomtól, feltéve, hogy nem ütközik az 1. v. a 2. törvénybe.

A mai robotok külsőleg egyáltalán nem hasonlítanak az emberre. Közvetlen elődjei sem az ember formájú automaták, hanem az ún. manipulátorok. Az atomipar (ahol a sugárzás veszélyességét kezdettől fogva ismerték) szükségessé tette olyan szerkezetek kifejlesztését, amelyek az emberi kézhez hasonlóan képesek munkadarabokat megfogni, áthelyezni. Ezekkel (az ún. manipulátorokkal) már az emberi kezet helyettesítő szerkezet is rendelkezésre állt. A számítógépnek nevezett algoritmikus gép e szerkezetekkel összekötve már alkalmas lett volna a monoton munka kiváltására. De a csöves, sőt még a tranzisztoros gépek is olyan “monstrumok” voltak, amelyek messze meghaladták az irányítandó megmunkáló gépek méreteit. Szükségessé vált a végrehajtó gép méretével összehasonlítható nagyságú (“miniatürizált”) számítógépek kifejlesztése. Ezt a feladatot oldotta meg a mikroelektronika. A mikron méretű alkatrészeket előállító és felhasználó technológiával készült elektronikus rendszerekkel összeépített beavatkozó (végrehajtó) szervek az algoritmusnak megfelelő mozdulatokat végzik. A folyamat lefutásáról pedig az érzékelő szervek segítségével kap információt a számítógép.

Eddig a robotok három nemzedékét fejlesztették ki: Az első generációs robotok csak vezérléssel működtethetők, a számítógépbe táplált programmal adható meg mozgásuk útvonala és a végrehajtandó tevékenységek. A környezet változásait nem érzékeli (az iparban használatos vagy egyes iskolákban már megtalálható robotok többsége ma még első generációs). A második generációs robot már érzékelő szervekkel is el van látva, így vele visszacsatolás (tehát szabályozás) is lehetséges, A környezetről és saját működéséről nyert információk alapján a számítógép módosítja a robot mozgását (pl. kikerüli a váratlanul elébe került akadályt, megkeresi és megfogja az elcsúszott munkadarabot). A harmadik generációs robot már mesterséges intelligenciával rendelkezik (intelligens robotnak is nevezik), s így messzemenően alkalmazkodni tud a környezet változásaihoz, képes alak- és helyzetfelismerésre, önálló döntéseket tud hozni, összetett feladatokat képes megoldani (pl. áthalad egy ismeretlen szobán, “megtanulja” egyes tárgyak hasonlóságát, a sokféle lehetőség közül kiválasztja az adott körülmények közötti legmegfelelőbbet), öntanuló módon, szükség esetén módosítja a betáplált programot. Ezek a robotok hanggal is vezérelhetők, és képesek hanggal válaszolni.

Az első ipari robot (az Unimate) 1960-ban készült el. 1961 óta az amerikai Ford gyárban alkalmazták elsőként az autógyártásban. A 1970-es évektől kezdték használni hegesztésre, öntvénytisztításra; ekkor vált általánossá a számítógépesirányítás, ekkor kapcsolódott be Japán a robotgyártásba és megindult Európában is a gyártás és alkalmazás (Fiat, Volkswagen, Renault). A műszaki tudományoknak ma már önálló területe a robottechnika (robotika), amely a robotok tervezésével, fejlesztésével, gyártásával, alkalmazásával, rendszerbe állításával foglalkozik. A 80-as években gyorsult fel az intelligens robotok fejlesztése és alkalmazása. Az intelligens robotok fő alkalmazási területei a szerelés, laboratóriumi elemzés, mezőgazdaság, egészségügy, az űrhajózás, a víz alatti munkák, a bányászat, a sugárveszélyes környezet, vagy olyan lakossági feladat, mint a vakvezetés, a háztartás, hobbi.

Illusztrációk

A csúcstechnika csúcsa: 
űrrepülőgép
Oktatási célú robot

Önellenőrző kérdések

Összefoglaló

A technika: az embert körülvevő összefüggő mesterséges rendszer, az ember harmadik környezete. A technikai környezet nélkül az ember nem lenne képes a változó környezeti hatások mellett fennmaradni. A technológia az állapotváltoztatás módszere, amellyel egy (kezdeti) állapotból az ember számára kedvezőbb állapotba lehet eljutni. A csúcstechnika azon technikai rendszerek (eszközök) összessége, amelyekkel (az adott kor átlag színvonalához képest) különösen magas szintű termelési vagy fogyasztási igényeket lehet kielégíteni, és amelyiktől az emberiség számára lényeges, meghatározó fejlődés várható. Napjaink csúcstechnikájának meghatározó szerepe, hogy magával húzza nemcsak a többi eszköz fejlesztését, hanem az egész társadalom fejlődését is.

Ajánlott irodalom

Bali József - Böti László: Műholdas műsorszórás. Műszaki, Budapest.

Farkas János: A technikai fejlődés társadalmi környezete. Akadémiai, Budapest.

Fukász György: Technikai haladás - áldás és átok? Akadémiai, Budapest.

Gilberg, L. A.: Az ég meghódítása. Műszaki, Budapest.

Katona Jenő: Az optimális gépipari technológia kiválasztása. Műszaki, Budapest.

Mumford, L.: A gép mítosza. Európa, Budapest.

Műveltségkép az ezredfordulón. Kossuth, Budapest.

Szücs Ervin: Beszélgessünk a technikáról. Műszaki, Budapest.
 

Az információ
Ha megfosztanánk egy társadalmat az általa használt jelektől, ugyanúgy és ugyanolyan menthetetlenül elpusztulna,
mintha termelőeszközeitől fosztanánk meg.
Hankiss Elemér
Kérdések A tanulási egység célja

Az informatika megértéséhez mindenekelőtt ismernünk kell az információ szó jelentését. Az információ a műveltség egyik alapkategóriája. E fejezet célja annak megértése, hogy információ nélkül nincs élet, és mennél magasabb rendű az élő szervezet, annál több (és rendszerezettebb) információra van szüksége.

A fejezet tanulmányozása után a hallgató képes lesz

A fejezet feldolgozására fordítandó idő a gyakorlatok megoldásával és a kérdések megválaszolásával együtt: 5 óra.

Szakanyag

A hír és az információ nem szinonimák.

Az információ általános értelemben ismeret, mely egy adott jelenséggel vagy folyamattal kapcsolatos bizonytalanságot csökkenti, olyan hír, jel, amelynek újdonság jellege van, új ismeretet szolgáltat. Csak az olyan hírt tekinthetjük információnak, amely az egyed számára szükséges és valamilyen korábbi bizonytalanságot szüntet meg.

Az információ az élet kialakulásának és fönnmaradásának - egyik - föltétele. Nincs élet információ nélkül, az információk szerzése, tárolása, továbbítása, feldolgozása és felhasználása nélkül. Még az egyszerű sejtek is csak úgy tudnak létezni, ha a környezetük változásaihoz alkalmazkodnak. Az információtól megfosztott élőlény elpusztul, nem tud megfelelő reakciókkal válaszolni a környezeti hatásokra. Semmilyen élet sem maradhat fenn információk szerzése, tárolása, továbbítása és feldolgozása nélkül. Mennél bonyolultabb az élő rendszer, annál több információt kell kezelnie.

A gyakori eseményeknek kisebb, a ritka eseményeknek nagyobb az információtartalma. A legkisebb információ az egyenletes eloszlású igen/nem döntésben rejlő ismeret. Ez egyben az információ mértékegysége is (1 bit). Az információ mindig kölcsönhatás eredménye, létrejöttéhez forrásra (adóra) és nyelőre (vevőre) van szükség. Továbbítása anyagot és energiát igényel, áramlása nyitott vagy zárt hatásláncú lehet. Az információra nem érvényes megmaradási törvény.

A technikai rendszerekben az információ hordozói a jelek, amelyek mindig valamilyen anyagi közeghez, az anyag valamilyen tulajdonságához ill. annak változásához kötöttek.

Az információ fogalmát alapfogalomnak tekintjük. Elemi információn olyan információt értünk, amelyhez egyértelműen hozzárendelhető a következő alakú kijelentés:

Így pl. elemi információnak tekintjük (azt az információt, amely azzal a kijelentéssel kapcsolható össze), hogy Nem tekintjük információnak (szándékosan leszűkített értelemben) pl. azt, hogy “télen nagyon hideg van”.

Nem tekintjük már eleminek azt az információt, amely két elemi információból logikai műveletek (“és”, “vagy”, “ha akkor”) alkalmazásával áll elő. Ezek már “összetett információk”.

A jel fogalmát szintén alapfogalomnak tekintjük. (A legáltalánosabb értelemben vett jelfogalom tanulmányozásával a csaknem 100 éves szemiotika nevű szaktudomány foglalkozik.) Jelek az ún. piktogramok (“képírás”-jelek). Ezek azonban nem mindig egyértelműek.

Valójában egy jel csakis a velünk való kölcsönhatásában, a felhasználás különféle értelmezése által kap információ tartalmat. Az információval kapcsolatosan tehát kulcsfogalom a felhasználás, az értelmezés.

Egy jelet, egy jelenséget csak különféle előzetes (ún. kiinduló) információk segítségével tudunk értelmezni. Vagyis az értelmezhetőséghez az értelmezendő jelenségtől független, időben azt megelőző ismeretekre van szükségünk. (Pl. az ABC ismerete nélkül nem tudunk olvasással információhoz jutni.)

Jól szemlélteti ezt a Pioneer nevű amerikai űrhajó példája. A Pioneer-10 1972-ben indult útnak a naprendszeren kívüli űrkutatásra. A szakemberek ezt különleges alkalomnak tekintették arra, hogy hírünket vigye a “nagyvilágba” a más égitesteken esetleg élő, tudományos képzettségű lényeknek. Jól látható helyen egy plakettet vitt magával üzenetként rólunk “más égitesteken esetleg élő, tudományos képzettségű lények” számára.
A NASA (Amerikai Űrkutatási Hivatal) szakemberei az ismeretlenekkel lényegében két dolgot óhajtottak közölni rólunk, földi lényekről: létezünk, vagy inkább, ilyenek vagyunk “első” látásra; másrészt pedig, s alighanem ez a fontosabb, hogy hol vagyunk. Az ábra alján a naprendszer látható, amint 3. bolygójáról, a Földről elindul a “citromprés” alakú Pioneer, amely az 5. bolygó (a Jupiter) mellett elhaladva a naprendszeren kívülre kerül. Ezzel “meghatározták” a bolygót. 
A naprendszert pedig a tejútrendszer 14. ún. pulzárának (ezek olyan csillagászati objektumok, amelyek rádiósugárzásukat állandó rövid periódussal változtatják) segítségével határozták meg: a pulzárt és a napot összekötő egyenest beforgatták a tejútrendszer síkjába (ezt látjuk az ábrán fölül). Az egyes pulzárokra jellemző értéket pedig kettes számrendszerben adták meg. Az emberi test jellemzésére méreteinek a Pioneer-rel való összehasonlítását használták és így tovább.

Hogyan értelmezik mindezt a földön kívüli élőlények? Tegyük fel, hogy van olyan érzékszervük, amellyel észlelni tudják a rajzot, tegyük fel azt is, hogy legalább a mi ismereteinkkel azonos tudásszinttel rendelkeznek. De még így is, vajon megértik-e, hogy pulzárokról van szó, s főként, hogy az ábra alsó sora és a “csillagszerű” ábra összetartozik, hiszen semmi utalás sincs kapcsolatukra. Vajon mire következtetnek az emberalakok “körvonalából”? Megértik-e az “olyan mint” kapcsolatot, ha a “citromprés” és az emberpár méreteit összehasonlítják? Mert a férfialak üdvözlésre lendített karjának értelmét valójában a földön sem érti meg valamennyi ember, hiszen ez a mozdulat kultúrához kötött értelmet hordoz. Vannak olyan afrikai törzsek, ahol a felemelt kéz a hadüzenet jel! Talán ennyiből is látható már, hogy legalábbis nem magától érthető a plakett üzenete.

Az információ értelmezéshez előzetes tudásra, ismeretre van szükség. Tudnunk kell valamit arról amivel kapcsolatban valamilyen észleletet mint információt kell értelmeznünk. Az így értelmezett információ funkciója az, hogy a valóságra vonatkozó tudásanyagot pontosabbá tegye, előzetes ismereteinkben lévő hiányokat, bizonytalanságokat megszüntesse (illetve: csökkentse).