Azok a számolási feladatok, amelyeket ma már egy alsó tagozatos kisdiák is játszi könnyedséggel megold, az ókorban bizony komoly problémát jelentettek. Próbáljatok meg pl. római számokkal összeadni, vagy - ami még nehezebb - szorozni: mennyi XI és LII összege, ill. szorzata? (Ha tudod, hogy az első szám 11, a második 52, akkor már könnyű, de akkor a ma elterjedt, ún. arab, valójában indiai eredetű számjegyeket még nem ismerték.) Az emberi találékonyság - a technika! - azonban segítségére sietett a számolással bajlódóknak: kifejlesztettek egy eszközt, az abakuszt. (Ez a szó görög eredetű és eredetileg az oszlopok fedőlapját jelentette.) A számolások megkönnyítésére négyszögletes lapocskákat készítettek, amelyeken párhuzamos vonalak jelölték az egyes “számjegyeket”: jobbról balra I, V, X, L, C (1, 5, 10, 50, 100) stb. jelölte az egyeseket, ötösöket, tízeseket, ötveneseket, százasokat stb. Minden vonalra annyi kavicsot helyeztek (a rómaiak nyelvén, latinul: calculus - ejtsd: kalkulusz -, innen ered a kalkulátor szó is), amennyi az egyik számnak megfelelt. Ez után ügyes műveletekkel úgy tolták el balra az egyes kavicsokat, hogy a végeredményt (pl. a szorzatot) a kavicsok új helyzetéből le tudják olvasni. Hasonló szerkezeteket készítettek a kínaiak (szuanpan), a japánok (szoroban), az oroszok (szcsoti). Az ilyen “számológép” kezelése bizony nem volt egyszerű, de aki megtanulta, az sokkal gyorsabban tudott vele számolni, mint nélküle. Ne mosolyogjatok a “kezdetlegességen”: minden technikai eszköz egyszer csak “primitívvé” válik, s talán 100 év múlva a ti zsebszámológépeiteket fogják megmosolyogni az akkori gyerekek!


adat

Amikor valakiről (vagy valamiről) beszélsz vagy írsz, hogyan tudod mások számára is érthetővé tenni, hogy kiről (vagy miről) van szó? Ha a másik is ismeri, elegendő a nevét megmondani! De ha pl. egy tucat Jancsit ismertek, akkor még valamivel ki kell egészíteni, pl. “a hosszú” vagy “a dagi”. Amikor megszülettél, a kórházban nem írhatták be csak a keresztnevedet az anyakönyvbe, hozzá kellett tenni a családnevedet, a szüleid nevét, a születési évedet, a hónapot, a napot, sőt a lakcímedet is. Így tudták később is megállapítani, hogy pontosan rólad van szó. Az ilyen “tényeket” - amelyek valakinek (vagy valaminek) a jellemzésére szolgálnak - nevezik adatnak. Az adat lehet szám (ilyenkor “numerikus adat”-nak nevezik), szöveg (hivatalos neve: “verbális adat”) vagy valamilyen jel (pl. rajz, ennek neve: grafikus adat). A személygépkocsi rendszámtáblája is adat (hazánkban 3 betű és 3 számjegy), aminek alapján pl. a rendőrségi nyilvántartásból kikereshető a többi adat: a tulajdonos neve, lakcíme, a gépkocsi típusa, üzemhelyezési éve stb. Ahhoz, hogy a világban tájékozódni tudj, hogy rendezett ismereteid legyenek a környezetedről, rendszerezetten kell ismerned az adatokat. Ezt könnyítik meg az adatbankok.

adatbank

Olyan “bank”, amely nem pénzzel, hanem adatokkal dolgozik. Ahogy a bank sem csak pénztár (nem csak őrzi, tárolja a pénzt), úgy az adatbank sem csak adattár. Hozzátartoznak mindazon programok, amelyekkel az adatokat feldolgozzák, kezelik. Ilyen adatbank lehet az otthoni könyvtár vagy “hangtár” (hanglemezek, magnókazetták) nyilvántartása, de csak akkor, ha tudjuk, hogyan lehet gyorsan megtalálni egy keresett könyvet vagy zeneszámot. Hasznos segítőnk lehet ebben: a számítógép, nemcsak az adatok tárolásában, hanem a visszakeresésben is. Az adatok tárolására és visszakeresésére szolgálnak az ún. adatbázis-kezelő programrendszerek (ilyen pl. a dBase, a FoxBase).

Házikönyvtár adatbankjának űrlapja

A modern technikai rendszerek működése, a termelés, a szolgáltatás adatbankok nélkül elképzelhetetlen. Fontosabb alkalmazási területek: termelő üzemek, bankok, áruházak vagy nagyobb üzletek, könyvtárak, közlekedés. Adatbank pl. a repülőtársaságok információs hálózata, amely tartalmazza a repüléssel kapcsolatos összes adatot, és lehetővé teszi, hogy a társaságok irodáiban ezekhez gyorsan hozzáférjenek, sőt a nemzetközi adatcserét is. Ebben az adatbankban megtalálható az utasokra, a járatokra, a forgalomra, a teherszállításra stb. vonatkozó adatok összessége. Amikor egy légitársaság irodájában jegyet rendelünk, egy számítógépbe gépelik be az adatokat. Néhány másodperc múlva a gép közli: van-e a kért időpontra jegy, és ha nincs, ajánl egy másik járatot. Ha megfelel a javaslat, kinyomtatja a repülőjegyet és - természetesen - beír az utas-listába.

A közeljövő tervei között szerepel az egész világot behálózó egységes információs rendszer (az ISDN, az ang. Integrated Services Digital Networks, ejtsd: integrétid szörvizisz didzsitel netvörks = digitális hálózatok egyesített szolgáltatása). Ennek egyik fontos feladata a házi adatbankok létrehozása és összekötése.

algoritmus

Nemcsak az iskolában gyakori, hogy meg kell tanulnotok azokat a lépéseket, szabályokat, amelyek követésével meg tudtok oldani egy-egy feladatot. Ilyenfajta szabályokat kell ismerni ahhoz, hogy egy magnót kezeljünk, megfelelően használjuk a mosógépet, vagy gépkocsit vezessünk. Az ilyen, a feladatok megoldásához szükséges lépések felsorolását, leírását nevezik algoritmusnak. Élt a 9. sz.-ban egy arab tudós, Al-Hvárizmi, aki egyik könyvében receptszerűen összefoglalta korának legfontosabb számítási összefüggéseit. Latinosított nevéből (Algoritmi) ered az algoritmus szó. Amikor egy elvégzendő cselekvéssorozatot lépésről lépésre átgondolunk, megtervezünk, úgy is mondhatjuk, hogy algoritmust adunk a cél elérésére. A számítógépes programok is feladatot oldanak meg. Mielőtt megírják őket, előbb el kell készíteni a megoldás algoritmusát. Ezt segítik elő az ún. folyamatábrák, amelyek az elgondolt algoritmust nemzetközi megállapodásban rögzített jelekkel ábrázolják. Ha egyszer programozásra szánod el magad, sohase hagyd el a folyamatábra készítését, mert másként egy hónap múlva már fogalmad sem lesz arról, hogy mit is csinál a programod. És ember legyen a talpán, aki ilyenkor ki tud javítani egy időközben felfedezett programozási hibát! Az algoritmus szerint különböztethetjük meg a feladatot és a problémát. A feladat megoldásának teljes menetére algoritmus van. Problémáról akkor beszélünk, amikor a megoldásnak van legalább egy olyan szakasza, amelyre nincs algoritmus (vagy az nem ismert). Ilyenkor bizony felelősségteljesen vállalni kell a kockázatot, magunknak kell a megoldás útját kiválasztani.

analóg

Analóg eszközök csatlakoztatása a számítógéphez univerzális (ún. technoMIR) interfész segítségével.

(A görög szó eredeti jelentése: hasonlóság.) Egy csúszdán lecsúszva, a csúszda minden pontját - az elejétől a végéig - érinted, de amikor egy lépcsőn haladsz, csak egy-egy lépcsőfokra léphetsz. Más példa: a hagyományos (mutatós) kijelzésű karóránál a mutatók - 1 és 12, ill. 0 és 60 között - folytonosan mutatják az időt; a számjegyes kijelzésű viszont csak az óra és a percet (esetleg a másodperc) számjegyeit jelzi. Általánosságban is megkülönböztethetjük az ún. analóg és a digitális jelzéseket. Az analóg jelek két határérték (előbbi példáinkban a csúszda eleje és vége, az 1 és a 12 óra, a 0 és a 60 perc) között bármilyen értékűek lehetnek, szemben a digitális jelekkel, amelyeknek csak meghatározott számértékeik lehetnek. Analóg jelekkel írható le pl. a zene, egy kép, egy szobor, a beszéd.

A számítógép is jelekkel dolgozik, de csak a digitális jeleket érti. Ahhoz, hogy a digitális számítógépek fel tudják dolgozni az ilyen jeleket, a jelforrás és a számítógép között A/D (analóg-digitális) átalakítóra (interfész) van szükség. És megfordítva: amennyiben a számítógépnek analóg jeleket kell kiadnia (pl. egy motor fordulatának szabályozására), akkor D/A (digitális-analóg) átalakítóra van szükség. A fényképen egy A/D kapcsolás látható.

BASIC

(ang. Beginners All-purpose Symbolic Instruction Code, ejtsd: biginersz ol pjurpóz szimbolik insztroksőn kód = kezdők általános szimbolikus utasításkódja) Bizonyára találkoztál már ezzel a számítógépes programnyelvvel, hiszen a legtöbb ún. home computer-ben (házi mikroszámítógépben) a bekapcsolás után ez jelentkezik be. A BASIC-et elsősorban kezdők oktatására fejlesztette ki az USA-ban a magyar származású J. Kemeny. Egyszerű utasításkészlete és jelrendszere miatt kiterjedten alkalmazzák a számítástechnika oktatására. Van azonban e programnyelvnek néhány súlyos hiányossága: nem követeli meg a programozótól a feladat világos átgondolását, ösztönöz a pongyola, zavaros programok írására. A nyelv utasításkészlete nem szabványos, ezért az egyik számítógépen írt program nem, vagy csak átírásokkal vihető át egy másik típusú számítógépre. A BASIC-nek ma már vannak “sokat tudó”, továbbfejlesztett változatai (BASICA, GWBASIC, Turbo Basic stb.) is. A Visual Basic már “profi” programozási nyelv.

ASCII táblázat egy részlete

Egy-egy karakternek megfelelő bájt első négy bitje a legfelső sorban, a második négy bit az első oszlopban olvasható le.

bájt

(ang. byte) Amikor egy számítógép hirdetését vagy ismertetését olvasod, ezzel a szóval gyakran találkozol, rendszerint így rövidítve: B. Pl. az 1 MB azt jelenti, hogy 1 megabájt (kb. 1 millió bájt). A bájt szóval jelölik a valamilyen szempont szerint szorosan összetartozó biteket, ez lehet 4 vagy több bit, leggyakrabban 8 bit. (Ez kb. megfelel egy betűnek. Az egyes biteket 0, ill. 1 szám–jeggyel jelölve pl. az “A” 01000001, az “a” 01100001, a “B” 01000010, a “b” 01100010 bájtokkal adható meg. Ezt is szabványosították. Találkozhattok azzal a jelöléssel, hogy “ASCII kód”.

Egy merevlemezen több ezer kötet szövege fér el

Ez azt jelenti, hogy az American Standard Code for Information Interchange, ejtsd: emeriken sztenderd fór informésn intercsendzs = amerikai szabvány az információcserére rögzíti, hogy egy-egy betűnek milyen bájt felel meg.) A számítógépek tárolóképességét bájt-ban adják meg. 30 évvel ezelőtt nagy gépnek számított az, amelynek 64 KB memóriája volt. [1 KB (kilobájt) = 1024 bájt.]

Ma a legtöbb asztali számítógép memóriája több MB, a benne lévő merevlemez (Winchester) pedig több GB (gigabájt = ezer MB) adatot tud tárolni. Egy gépelt oldal kb. 2000 betű, vagyis egy merevlemezen több százezer oldal szövege fér el. (A mi képeskönyvünk szövege - a kiegészítő utasításokkal együtt - 980 KB, ami kényelmesen elfér egy mágneslemezen.) [A képanyaggal együtt “kicsit” nagyobb: 18 MB.]

billentyűzet

(idegen szavakkal: tasztatúra, klaviatúra, keyboard, ejtsd: kíbord) A legtöbb gép, hangszer működtetéséhez billentyűket használnak. Ezek összességét nevezik billentyűzetnek. A legismertebb az írógép- és (az annak mintájára kifejlesztett) számítógép-billentyűzet. A számítógép - mint azt ma már mindenki tudja - sokoldalú (úgy mondják: univerzális), a legkülönbözőbb feladatokra felhasználható. Ahhoz, hogy “tudja”: éppen mit kell csinálnia, utasításokra van szüksége. Az egyik eszköz, amin keresztül lehetőség van közölni a számítógéppel akaratunkat: a billentyűzet. Ezen keresztül írhatunk be programokat, vagy válaszolhatunk a képernyőn megjelenő kérdésekre.

A billentyűzeten az egyes írásjelek a legtöbb esetben az angol nyelvű írógépek hagyományos (a harmadik sor első 6 betűjét megadó, ún. QWERTY) elrendezése szerint láthatók, kiegészítve néhány speciális (ún. funkció) billentyűvel.

De ez ne tévesszen meg! Lehetőség van arra, hogy (szinte tetszés szerinti) írásjelek jelenjenek meg (ill. kerüljenek kinyomtatásra), külön billentyűzet (ún. KBD = keyboard) programok segítségével.

Ilyen programokat készen is kaphatsz, de - ha sajátos igényeid vannak - (ún. karakterszerkesztő programok segítségével) magad is készíthetsz. Én most a MAGYAR programot használom, amivel magyar ékezetes betűket is tudok írni. De behívhatom a GÖRÖG (a WINDOWS esetében: SYMBOL) programot, s akkor, pl. a második sorral a következő jeleket tudom leírni (balról jobbra, sorban):

Az ábrán - programokkal előállított - különféle karakterekből láthattok ízelítőt. (Az “alapbillentyűzet” ábráján bekereteztük pirossal a QWERTY-t, amiről a billentyűzet-típust elnevezték, és kékkel a funkció billentyűket.)

bit

Az ang. szó darabot jelent, de a számítógép-technikában a binary digit (binári didzsit) = bináris számjegy rövidítése. A lat. bini = kettő, egy pár szóból eredő bináris azt jelenti, hogy csak két értéke lehet. Ismered a “barkochba” játékot? A kérdésekre csak igen vagy nem feleletet szabad adni, s így kell kitalálni, hogy mire gondoltak. Ez az igen-nem sorozat is bináris rendszer. A kétféle érték jelölésére a “0” és “1” számjegyeket vagy az “L” [ang. Low (lau) = alacsony] és “H” [ang. High (háj) = magas], ill. “H” (hamis) és “I” (igaz) betűket használják. A digitális számítógépek bináris rendszerben működnek, vagyis minden adatnak a gépben bitek sorozata (egy gépi szó vagy bájt) felel meg. Ne gondold, hogy a memóriában 0 és 1 számjegyek vannak. A tárolás módjának jobban megfelel az L és H betűpár, ami az egyes tároló elemek “felső” vagy “alsó” (pl. mágnesezettség vagy feszültség) állapotát jelenti. A matematikai leírást teszi egyszerűbbé, hogy az ezzel teljesen egyenértékű kettes számrendszert használjuk.

bűnözés

Hogyan kerül a “komputervilág”-ba ez a fogalom? Úgy, hogy a számítógép-technika néhány évtizedes története máris kapcsolatba került a bűnözéssel. Nincsen ebben semmi meglepő, hiszen bármilyen új területe van az emberi, társadalmi tevékenységnek, ott előbb-utóbb megjelennek a bűnözők is. De hogyan lehet bűnt elkövetni a számítógéppel? Természetesen itt is van közönséges lopás: számítógépek, alkatrészek, eszközök és programok jogtalan eltulajdonítása.

Ez azonban még nem új típusú bűnözés. A könnyű vagyonszerzésnek vannak a számítógép-technikával összefüggő csábítóbb lehetőségei is. Ahogy a pénztárosok között is vannak sikkasztók, ugyanúgy akadnak “sikkasztók” a számítógép-kezelők között is. Több olyan bűntényt fedtek már fel, amelynél a bankhálózat programozói a számlák kerekítésekor fennmaradt centeket a saját számlájukra utalták át, és ezzel rövid idő alatt százezreket gyűjtöttek össze.

Mások egy-egy bankszámla titkos kódját megismerve, abból jogtalanul nagyobb összegeket vettek fel maguknak. Egy adathiba miatt pl. az amerikai General Motors cég egyik alkalmazottja havi fizetését naponta kapta kézhez. Az ellenőrök csak évek múltán vették észre a hibát, és pert indítottak a dolgozó ellen. A bíróság a keresetet elutasította azzal, hogy a vállalat vezetésének szerves része a számítógép, így az ott elkövetett hibákért a vállalatnak kell felelősséget vállalnia; de elitélte a dolgozót adócsalás miatt! (Éveken keresztül nem közölte az adóhivatallal, hogy jövedelme a bejelentettnek 30-szorosa.) Az előzőeknél súlyosabb anyagi kihatásai vannak a számítógépes kémkedésnek. Elsősorban a személyek és az iparvállalatok adatainak kifürkészéséről van szó. Aki ismeri, hogyan lehet egy vállalat legtitkosabb adatbankjához hozzáférni, az az üzleti életben hihetetlenül fontos és értékes információkhoz juthat hozzá. Még zsarolásra is felhasználható a számítógép, ha illetéktelenek hozzá tudnak egyes személyek bizalmas adatait megszerzik. Sajátos fajtája a zsarolásnak az, amikor vírust rejtenek el egy számítóközpont programjaiba. Azzal fenyegetik meg a központot, hogy amennyiben nem kapnak egy nagy összeget, a vírus (mint egy rejtett és időzített bomba) “felrobban”, és elpusztítja az egész központot. Ma már nem egy bankrablás vagy terrorakció tervét is számítógép segítségével dolgozzák ki. És még folytathatnánk tovább - De vajon a számítógépet kell-e okolnunk az új bűnözési formák kialakulásáért?

bűnüldözés

A bűnözéssel összefügg a bűnüldözés is. A társadalom természetesen védekezik élősködőivel szemben, igyekszik megakadályozni vagy felderíteni és büntetni a bűntényeket. Természetes, hogy ehhez felhasználja a számítógépet is. A legkézenfekvőbb az ismert bűnözők és bűnesetek nyilvántartása adatbankban.

Baleseti helyszín számítógépes ellenőrzése

Az algoritmus hasonló a betegek és betegségek kórházi nyilvántartásához. A cél itt is az, hogy a szükséges pontossággal tárolják az adatokat, és hasonlósági összefüggések alapján keressék ki a halmazból a számításba vehetőket. Ezek közül persze már a nyomozónak kell a megfelelőt kiválasztania. Csakhogy a kórházban a beteg tünetei és a betegségek közötti hasonlóságot, a rendőri nyilvántartásban pedig a bűnesetek és az egyes bűnözők módszerei közötti hasonlóságot kell felismerni. A mai közlekedési lehetőségek mellett a bűnözés nemzetközivé vált, így nemzetközivé kellett válnia a bűnüldözésnek is.

Számítógéppel előállított fantomképek

Létrejött egy nemzetközi rendőri szervezet, az INTERPOL, amely lényegében nem a közvetlen bűnüldöző, hanem csak az ezt segítő tevékenységet végzi. Számítóközpontjában a tagállamok által átadott adatok millióit őrzik, és bárhol követnek is el egy bűntettet, a nyomok alapján igen gyorsan kikeresik a lehetséges elkövetők adatait. A bűnözők módszerei mellett nyílvántartják azok szokásait, összeköttetéseiket, személyi adataikat, pl. a hajszínt, a testméreteket, a vércsoportot, sőt még az ujjlenyomatokat is. A szemtanúk emlékezései alapján összeállított “fantomképek” elkészítésében és értékelésében is segít a számítógép. A helyszínen talált nyomokból a géppel folytatott párbeszéd alapján egyre jobban szűkül azoknak a köre, akik a sok százezer nyilvántartott személyből az adott bűntény elkövetésével leginkább gyanúsíthatók. Ha találtak vérnyomot, a vér tulajdonságai alapján már jelentősen szűkíthető a gyanúsítottak köre. A legdöntőbb azonban az ujjlenyomat, hiszen bizonyítottan minden embernél különbözőek az ujjvégeken található bőrfodor-rajzok. A bűncselekmény helyszínén talált, és a bűnügyi nyilvántartásban szereplő ujjlenyomatok összehasonlítását már 1901 óta használják nyomozási eszközként. De hogyan lehet több százezer ujjlenyomatból kiválasztani azt az egyet, amely azonos a helyszínen találttal? Igen sok ember fáradságos munkájára volt ehhez szükség. Monoton munka a javából! Ebben is segít a számítógép digitális alakfelismerő programokkal.

---

Következő Címszavak

---