EMLÉKEIM ALBUMÁBÓL: ÖTLETTŐL A MEGVALÓSULÁSIG
|
|
Tavaly későn ősszel látván az idei országos kiállítás (XI.
Határtalanul Fesztivál) pályázatában a "Magyar várak, kastélyok, templomok"
témát, azonnal tudtam, hogy én erre pályázni fogok. Öt évig dédelgettem egy
redwork tervet, magyar várakkal és magyar rátétes virágmotívumokkal. Most
elérkezett ennek az ideje, gondoltam először. De már varrtam egy kék munkát
Erdély címmel és egy zöld munkát
a Margitszigetről és egy redwork
csak önmagam ismétlése lett volna. (a két kép a linkelt lapokon van, de nem
sikerült közvetlenül azt a részt megjeleníteni). Azzal az első perctől kezdve
tisztában voltam, hogy minimum 1 négyzetmétert nem fogok tudok egy képpel jól
megtölteni. Illetve lehet, hogy tudnék, ha akarnék, de jobban szeretek kicsi és
munkás darabokat varrni. Így gondoltam, hogy varrok 8-12 darab kicsi képet
szépen applikálva és felvarrva egy pecsvörk alapra.
Sok kis várképnek kellett valami, ami közös, ami összefogja. Először arra
gondoltam, hogy mutatós felvidéki várakat fogok megvarrni, mint Árva vára,
Trencsén. Ekkor jutott eszembe Nedec a Dunajeccel és a tutajokkal. Régi emlék a
múltból, Zakopanéban voltam, és onnan szerveztek tutajozást a Dunajecen.
Előszedtem régi albumjaim, szlovákiai körút, Zakopane és környéke. Jaj, hát
Krasznahorkát is jó lenne megvarrni, meg a Késmárki Thököly várat. Összeírtam,
Kőszegtől Törcsvárig, hogy milyen várakat láttam vala és az "emlékeim albumából"
gyűjtögettem a képeket, hogy le is tudjam rajzolni, tucatjával szedtem le a
netről jó fotókat.
Úgy képzeltem, ad hoc megvarrok párat, majd elrendezem, megtervezem a kész
darabok és kinyomtatott képek segítségével a munkát, mint egy fotóalbum két
lapját, amelyen a várképek között dunajeci tutajok, kirándulók, vadvirágok,
térképrészletek lesznek illusztrációként. A tervem még a fejemben sem sikerült
tetszetősen kialakítani, a figurákat felvarrtam a várak képeire. Hogy
érdekesebb legyen a dolog, varrtam egy képet, amin két alak dominál. Megsúgom,
egy régi fényképen kedves férjemmel Nagyvázsonyban vagyunk, és onnan varrtam le
a két alakot, de a várkörítés egyedi terv.
Első menetnek így raktam össze a képeket. A
jobb alsó sarokba a valami helyére egy térképet gondoltam, amin
bejelölöm azokat a várakat, amelyeket láttam. Sajna ez a terv nem érte
el a minimálisan megkívánt egy négyzetmétert, és a térképet sem sikerült
ilyen méretben a képekhez illően kigondolni. A várak címei pedig
rákerültek a képekre, és ezzel még jobban zsugorodott a tervem
mérete.
Kedvem, ihletem elszállt, két hét szünet, majd eldöntöttem, hogy csak
egy kis térképet varrok, és egy kőfalra fogom feltenni. Megvarrtam, a
helyére tettem, a kétalakos képpel együtt kirítt a többi közül. A kőfal
tetejét levágtam, és varrtam egy nagyon keskeny képhez kerestem
egy várat. Megtaláltam, Késmárki Thököly vár éppen megfelel, gondoltam
én. A vár megfelelt, de a két kép még mindig kilógott a sorból. A térkép
mögött félig lebontottam a falat, hadd látszódjon ott is az ég kékje,
kivettem a két alakos képet. Minden OK, csak kellene még egy kép, és még
egyéb apró illusztráció, hogy elérjem a négyzetmétert. Node erre már nem
volt idő.
Elrendeztem a képeket elég katonásan, elég jellegtelenül és
kijelentettem, hogy ez a végleges állapot, és "felteszem egy
terméskő falra".
Egy napig rakosgattam a képnek egyik sarkában a "köveket",
elég nagyokat , úgy 5-10 cm méretben és rettenetesen zavaros lett, de
azt láttam, hogy kicsi -4 centis kövekkel remek lenne, de hát az idő
fut, nem bíztam benne, hogy elég elég lesz a falrakáshoz.
Kerestem egy megfelelő fehér, de önmagában mintás anyagot a dobozaimban.
A választék nagy volt, de lemérve csak egyetlenegy anyag felelt meg. A
piros keretet sok pirosból, nagyon pirosakból akartam összerakni. A
piros is adott volt, nagyon szép ausztrál anyag, keretnél jobb sorsot
szántam neki, de mivel pompásan illett a képekhez feláldoztam. Szabás
lőtt kiszámoltam, hogy milyen szélességre futja, éppen 2 centivel
keskenyebbre, mint ahogy eltervezetem, jól számoltam, csak a
szegőpántból maradt pár centi.
Még sohasem csúsztam el ennyire idővel, minden munkám határidő előtt jó
pár nappal készen volt, most nem, pedig itthon szinte mindent
hanyagoltam, kedves férjem naponta ötször megkérdezte, hogy hogy állok,
és türelmetlenül várta az utolsó öltést. Erre a az utolsó este került
sor a címkevarrás végén.
A kész művet kiterítettem egy székre és félnapig bánatosan szemléltem,
jó tervek, nagyon szépen megvarrt jó kis képek és az eredmény egy
jellegtelen munka
.
|