Zöldborsóról gyermekeimnek
Gyerekkoromban
a zöldborsó főzelék készítése úgy kezdődőt, hogy anyám a piacon
megvett vagy két kiló csöves zöldborsót. Olyat, amelynek üde zöld volt a
héja és lédús kis szemeket rejtett. A következő tevékenység a borsópucolás
volt. Ezt a nemes feladatot nekem kellett végrehajtani egyedül, vagy öcsémmel
közösen. Akkoriban még nem volt rádió minden sarokban, és egyedül a konyhában
a borspucolás akkoriban unalmas és
utálatos dolog volt. Gyurkával közösen sem lehetett nagy élmény, mivel
megtörtént egyszer, hogy a borsó egy részét héjastul a szemétládába öntöttük,
majd jelentettük, hogy készen vagyunk. Jóanyám csodálkozott, hogy milyen
hamar végeztünk. A tálba belenézve kevésnek találta a borsót és egy-kettő
rájött, hogy miért végeztünk olyan gyorsan. A tele héjakat ki kellett
szedni a szemétből, meg kellett mosni, majd folytatni a munkát.
A
borsószemek egy vájdlingba kerültek, anyám felöntötte vízzel, pár perc múlva
leszedte a víz tetején úszkáló
szemetet, majd folyóvízben átöblítette a borsót. Nagy zománc lábasban
vajat olvasztott, beleöntötte a borsót, kevés vizet öntött alá, lefedte
és megpárolta. (gondolom, hogy a párolás előtt meg is sózta egy icipicit,
mert nálunk elég sótlan volt minden). Amíg a borsó puhult, addig anyám
petrezselymet vágott. Ezután következett a staubolás, azaz kevés liszttel
megszórta a borsót, jól átkeverte, rászórta petrezselymet és kevergetve főzte
még egy kicsit. A zöldborsó főzelékhez többnyire párizsit kaptunk,
nagyritkán Ella nagyi sütött hozzá poféznit.
Saját
háztartásomban kezdetek kezdetén mindig friss borsót vettem és staubolva készítettem,
és sült hús volt a feltét. Később, amikor már volt fagyasztónk, akkor évente
egy-két alkalommal nagyobb mennyiségben vettem és megtisztítás után kis adagokban
lefagyasztotta. Megkésőbb áttértem a mirelitre és már nem is emlékszem,
hogy mikor vettem utoljára frissen borsót.
Apátoknak nem volt kedvence a főzelék, vasárnap nem is került az
asztalra. Akkor lett nálunk gyakori étek, amikor ti még kicsik voltatok, én
Gyesen voltam és igyekeztem egészséges kosztot főzni. Amikor már óvodába jártatok, akkor nálam a fő szempont a gyorsaság volt.
Mirelit borsó belefért az időmbe. A főzelék staubolva készült, ahogy
gyerekkoromban láttam. Hogy Tomi mit szólt hozzá, megette-e, arra nem emlékszem.
Éva nem díjazta borsófőzelékeimet, kijelentette, hogy az óvodában sokkal finomabb. Kérdésemre elmondta, hogy az oviban sok
fehérben kevés borsó van és nagyon finom. Legközelebb jó vastagon berántottam
a főzeléket, utálatos íze lett, én nem is ettem belőle. Éva viszont két
tállal is evett, jóllakván így dicsért meg: „na látod, tudsz Te is jó zöldborsófőzeléket
főzni”. Évek során rájöttem, hogy rántva, sok fehérrel is lehet jó főzeléket
készíteni. Íme a recept négy személyre, ahogy most, 1999-ben csinálom: 1 kg mirelit zöldborsót megsózva, kevés vízzel, lefedett jénaiban mikróban megpárolom. Közben világos rántást készítek, amit tejjel kiforralok. A párolt borsóra morzsolok 1-2 teáskanálnyi apróra vágott, házilag fagyasztott petrezselymet, majd jól elkeverem. A borsót levével együtt a tejes rántásba öntöm és tálalás előtt mikróban jól átmelegítem (nem forralom össze). A szakácskönyvek szerint csöves
borsóból 4 személyre 1kg kell. 2. strófa: Zöldborsó főzelékHajdan a zöldborsó leves is úgy kezdődött, mint a zöldborsó főzelék, azaz az első művelet volt az üde, friss csöves borsó vásárlása. Most 1999-ben nálam az első művelet 2-4 dl fagyasztott borsó kivétele a mélyhűtőből. Mostanság csak ab ovo mirelit borsó van a hűtőmben; hajdan volt egy idő, úgy 1977-92 között, amikor leves céljára a piacon csöves borsót vettem, megtisztítva, megmosva tejfeles dobozokba rakva én fagyasztottam le. A nagykönyvek szerint a fagyasztáshoz blansírozni kell borsót, személyes tapasztalatom szerint szükségtelen fáradtság, blansírozás nélkül is eláll egy évig. Nemcsak a blansírozás, hanem a házi fagyasztás nálunk felesleges munka: egy árva petákot sem takarítanák meg, ha piacon venném a friss borsót; finomabb sem lenne a házi fagyasztott, már jó néhány gyár kiváló minőségben készíti a mirelit borsót; továbbá még egy mélyhűtő kellene, ha négy felnőttnek egészévre tárolnom kellene a levesekbe valót. Na és mégegy hütőhöz másik lakás is kellene. De az, biztos, hogy nyárelején friss borsóból sokkal jobb a leves, mint mirelitből, főleg ha a zöldség is zsenge tavaszi, de nekem annyival nem jobb, hogy meg is pucoljak egy levesre valót. Variációk gyors zöldborsó levesekre: · Egy-két pohár borsó vízzel, leveskockával megfőzve és vajgaluskával tálalva · Mint előző, de a borsó mellé a vízbe egy marék zöldség is kerül · Mint előző, de egy kis fej apróra vágott, vajban párolt hagymával főzve · Valamelyik előző változat zöldpetrezselyemmel megszórva, vagy pirospaprikával meghintve · Tetszőleges változat kefirrel habarva, vagy tejfellel habarva, vagy vékonyan világos rántással sűrítve. Magam részéről a kefires változatra szavazok. Ízvariációk: · Petrezselyem helyett snidlinggel is ízesíthetünk, szerintem így is nagyon finom lesz a leves. · Nemrégiben a Nők Lapja a zöldborsó fűszerezéséhez mentát, kaprot és bazsalikomot is ajánlott. Ismételten megjegyzem: „Ízlések és pofonok különbözőek”, én nem fogom kipróbálni. A menta nem tartozik a kedvenceim közé, a bazsalikomot a család nem szereti. Különben is úgy gondolom, hogy ennek a három fűszernek túl intenzív íze megváltoztatná a leves jellegét. És hogyan készítettem hajdan és hogyan fogom készíteni aktív nyugdíjasként egy nagy, nyárelejei családi ebédhez a zöldborsó levest: · Apátokat megkérem, hogy vegyen a piacon zsenge zöldborsót, újhagymát, répát és gyökeret. (De lehet, hogy vele megyek, mert egy nyugdíjasnak temérdek az ideje, legalábbis a fiatalok szerint. A nyugdíjasok másként gondolják. Azt hiszem én is másként fogom gondolni, mert időm biztosan sok lesz, de nem vásárlásra). Zöldségből 1-2 szál vékony répa és gyökér szükséges, nagyobb mennyiség elnyomja a borsó ízét. Borsóból 4 személyre 4-6 dl az ajánlott mennyiség, a nagykönyvek szerint héjastul 60 dkg-t kell venni.
·
Megpucolom a borsót, esetleg apátok, vagy csemetéitek segítségével.
(Majd megtanulok megint egy-két verset,
vagy mesét, hogy szivesen segítsenek. „Mit gondolt a kisegér szombaton,
szombaton…” Ezt Éva szívesen hallgatta, miközben főztem. Sajna a folytatást
már elfelejtettem) · Megtisztítom a zöldségeket, a borsót és zöldségeket jó alaposan megmosom. A zöldségeket kis kockákra vágom, a hagymát felaprítom, kevés olajban megpárolom (mikróban egy fej hagyma 650 wattal 2-4 perc) · A párolt hagymát lábasba teszem, rászórom a zöldséget, átpirítom, lassú tűzön egy kicsit kevergetem, majd vizel felengedem. Beleteszek csipet sót, kevés borsot, pici paprikát is szórok bele és felforralom az egész hobelevancot. Ezután dobom a lábasba a borsót. Vagy 20 percig kislángon főzöm. Ezalatt meg lehet csinálni a vajgaluska tésztáját és a leveshez a rántást. Az utóbbi ne legyen sok, és ne legyen sötétebb egy szép zsemlénél. · Következik a galuska szaggatás. Mikor a galuskák már a lé tetején úsznak, akkor jön a rántás, majd ollóval belevágok egy-két szál petrezselymet. Újra felforralom az egészet, ahogy egyet buggyan, máris lezárom Utóirat 2004 februárjában: már régen nyugdíjas vagyok., de még most is csak mirelit borsót veszek. Igaz, még nincsenek unokáim, akikkel együtt pucolhatnám a borsót.
|
