Születtem anno... Hogy rohan az idő!
A napok sokszor lassan múlnak, az évek viszont egyre gyorsabban.
Sok van már mögöttem, 2002 nyarán van a hatvanadik születésnapom.

Mindig kreatív voltam, hétévesen bébi fonalból mosdókesztyűket horgoltam, nyolc évesen kezdtem hímezni. Sokat rajzoltam, festettem, gyurmáztam, agyagoztam és emellett kedvenc időtöltésem volt még számtani és mértani feladatok megoldása. 9 éves koromtól kezdve tudtam, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Igen, mindig tudtam, de a cél időnként változott. A középiskola előtt éppen keramikus akartam lenni. Jelentkeztem az Iparművészeti szakközépiskolába, de nem vettek fel. Egy ott tanító ismerősünk mondta szüleimnek: "A gyerek nem mutat oroszlánkörmöket". Nem voltam elkeseredve, úgy gondoltam, ha lakozik bennem tehetség, az majd kitör belőlem, és akkor én leszek a nagy művész.

Eddig nem bújt ki belőlem a művész, gyanítom, hogy már nem is fog.

A középiskolás éveimben egyre jobban vonzott a matematika, de ahhoz is kevés volt a tehetségem, hogy matematikus legyek. Végül építőmérnök lett belőlem. Nem építészmérnök! Az egy másik állatfajta.
Húsz évig mérnökösködtem tervező asztal mellett, a szakma sok ágában dolgoztam, talán csak a vasút- és alagúttervezés maradt ki teljesen.
Laikusoknak azzal szoktam hencegni, hogy van Drezdában két híd, amit én terveztem.
Na persze nem az Elba két partját kötik össze, csak egy kis árapasztó árok felett biztosítják a közúti és gyalogos forgalmat. Valójában egyik sem volt nagy szakmai kihívás, csak rutin tervezési munkák. De két saját tervezésű híd jól hangzik a szakmán kívül. Azzal mégsem viríthatók, hogy az országban számtalan salak- és pernyelerakóhelyet, nem látható földbemélyített vasbeton műtárgyat, aknát, csatornát, közműalagutat, szivattyúházakat, stb. terveztem. Pedig ezek voltak az igazi szép munkáim.

Mérnök korszakom alatt mentem férjhez, első főnökömhöz, nemrég volt a 33, házassági évfordulónk. Két gyerekünk született. A fiam még tanul, a lányom már építészmérnök. 5 évig voltam itthon velük gyesen, életem legszebb öt éve volt.

Szabad időmben szabtam, varrtam, kötöttem, horgoltam, kézimunkáztam. Sikertelenül próbálkoztam szövéssel, absztrakt festészettel, linóleum metszéssel. Az a fránya tehetség, nagyon mélyen elbújt.
Férjes asszonyként megtanultam főzni is.

Ekkor kezdtem irogatni. Megjelentek szakmai cikkeim, receptjeim, női barkácsmunkák leírásai különféle újságokban. Még egy igazi könyvem is kiadták. Műfaját tekintve műszaki gyerekkönyv, a címét "Hol terem a ház", Janikovszki Éva találta ki.

A matematikai és logikai feladatok szeretette is megmaradt. Még a gyerekeim születése előtt mérnökmatematikai szakmérnök lettem. A tanulás jó volt, de hasznosítani nem tudtam. Ekkor már voltak Magyarországon számítógépek, nagy termeket betöltő monstrumok. Figyelemmel kísértem fejlődésüket, autodidakta úton megtanultam néhány programnyelvet, de akkor nem sikerült bejutnom a számítógépesek kasztjába. De ami késik, az nem múlik. A nyolcvanas évek elején jöttek a kisgépek (Commodore, Spektrum) és Amerikában élő unkabátyámtól kaptam egyet. Ezen a kis masinán elég gyakorlatot szereztem ahhoz, hogy a PC-ék kezdeti elterjedésekor szakmát váltsak. 46 évesen felcsaptam szoftverfejlesztőnek. Így olyan szerencsés voltam, hogy öt évig az egyik hobbym lett a munkám. A másik ez idő alatt a kötés volt. Hideg volt a munkahelyemen és pulóverek tucatjaitgyártottam. Továbbá szabtam, varrtam a gyerekeknek és magamnak, néha a férjemnek is.

Azután jött a rendszerváltás, megszűnt a Videoton, és munkanélküli lettem. Helyesebben állás nélküli, mert szoftver írásokra kaptam megbízásokat. Egy év után sikerült állást találnom, a Coca-Colánál lettem szoftverüzemeltető, gépterem vezető, majd mindenféle középvezető és a pályafutásomat mint informatikai projektmenedzser fejeztem be. Egy multinacionális cégnél ilyen beosztásban lenni nem kismiska, a baj csak az volt, hogy én ezt a pozíciót nem szerettem. De jól fizettek és a nyugdíj előtt, és pláne már nyugdíjasan manapság nem ugrálhat az ember lánya. Ráadásul napi három órát utaztam. Reggel fél hétkor indultam és este hat után értem haza.

Köszönet a férjemnek a sok segítségségért!

Ez egy foltvarró lap, ideje, hogy "foltos" pályafutásomról is írjak, hisz az a jelen, hobby és talán életforma is. Patchwork képekkel és leírásokkal körülbelül húsz éve találkoztam. Először a "nagymama virágoskertjét" láttam leírva egy újságban. Tüstént elővettem rongyos zsákomat, de rövid idő alatt megállapítottam, hogy a maradékaimból nem lesz virágos kert. Néhány évvel később a Nők Lapjából kivágtam a Margaréta kör munkáinak a képeit, elbűvölt Czáka Saci vörös malma és elhatároztam, hogy majd egyszer, ha majd nyugdíjban leszek, akkor elkezdek én is foltmunkákat varrni. 55 évesen lettem nyugdíjas, de csak papíron, mert továbbra is dolgoztam számomra a világ végén. De ekkor volt Gödöllőn egy svájci quilt kiállítás, ami megadta a döntő lökést. Kivettem két nap szabadságot és egy vagyonért vásároltam mindenféle anyagot és megvarrtam az első munkám, majd a másodikat, harmadikat és azóta nincs megállás, mindig van valami éppen aktuális varrni valóm. Eleinte könyvekből tanultam, magam kísérleteztem, rengeteg "spanyolviaszt" találtam fel. Beléptem a Magyar Foltvarró Céhbe, hébe-hóba elmentem a Csillaghegyi Banán klubba, ahol Szabó Irénke tartott foglalkozásokat.

2000 februárban leépítés címén, mint nyugdíjasnak felmondtak. Még egy-két évet dolgoztam volna, de mégis örültem a felmondásnak Ma már sajnálom, hogy 55 évesen nem ugrottam fejest a nyugdíjas életbe. Mióta itthon vagyok, naponta főzők. Ha kell, mosok és vasalok, és igyekszem karbantartani a lakást. Sohasem voltam takarítós fajta, munka mellett heti egyszeri nagyobb takarításra futotta az időmből. Kutyából nem lesz szalonna, belőlem már sohasem lesz mintaháziasszony. Mondhatom, rugalmasan intézem a házimunkákat.
Esténként mindig varrok, sokszor kora délelőtt is. A reggeli órákban sokszor a számítógépen csinálok ezt, vagy azt, bár tisztában vagyok azzal, hogy reggel tornáznom, sétálnom kellene. Néha lelkierőt gyűjtök, megmozgatom magam, de ahogy nagyobb foltmunkába fogok, a tornát máris hanyagolom. Nem helyes, tudom.
Elalvás előtt rendszeresen olvasok. Mostanában főleg az életrajzokat és szociográfiákat kedvelem, de nem vagyok válogatós. A TV elé ritkán ülök le, de a háttérben szinte mindig megy (többnyire a Spektrum, Discovery és a National Geographic).

A Csillaghegyi Öltögetőkhöz járok rendszeresen, jó kis csoport. A foltvarrás és a céhtagság lehetőséget ad írás szenvedélyem kielégítésének is. Nem öncélúan fióknak, szemétkosárnak írok, hanem egy valódi, bár szűkkörben olvasott, kis példányszámú újságnak, a Hírfoltoknak. A Céhélet, a kiállítások, a csoportos foglalkozások, a riportkészítések lehetőséget adtak új, jó barátságok kötéséhez, a valahová tartozáshoz, egy másokért és másokkal együtt életforma kialakításához.

Cikkeim és foltmunkáim nem akarom dicsérgetni, akit érdekel, megnézheti a többi lapon. Munkáimon biztos látszik, hogy nem vagyok művész, kevés a pillanatnyi ötlet szülte munka. Általában egyedi darabokat készítek, racionális tervezéssel, többnyire sok gondolkodás és tervezgetés után.

Most sokat foglalkozom a foltvarrással elméleti síkon is. Beleszerettem a Jinny Beyer féle csempetechnikába. Ez rossz elnevezés, de a mozaik technikát még rosszabbnak tartom. Angolul tessellation a neve, ez szó szerint mozaik, de az angolok a mi mozaik szavunkra nem ezt használják. Tesszalláció lenne a jó szó, de a magyarban nincs ilyen, de talán még lesz, én használom és már Csáki Gyöngyire (a Hírfoltok szerkesztője) is ráragadt .Az Internetről rengeteg képet szedtem le, feldolgoztam a szerkesztési módokat, varrtam néhány munkát ebben a stílusban és összegyűjtöttem, rendszereztem ezen munkáknál hasznosítható varrástechnikákat. Eddig két előadást tartottam a témáról, remélem még lesz alkalmam ilyen előadást tartani.
A tesszalláció után kutakodva felfedeztem két rokon témát, szintén felület kitöltésről. Az egyik a szimmetria csoportok, vulgárisan foltra fordítva: térkitöltés egy négyzet alakú blokkal. A variációk száma akár több száz is lehet, de a matematikai és kristálytani szabályok szerint egy négyzetből 24 féle mintát lehet létrehozni, ha a négyzet mintája nem szimmetrikus. A másik téma egy új, 1974-ben felfedezett csemperendszer (Penrose csempék), de ennek megértéséhez még nem volt időm.

Igen sok mindent szeretek. Ez szerencse, vagy pech?
Nem tudom eldönteni.
Szeretek papírral is dolgozni (pl. virágokat, dobozokat készíteni, origamit hajtogatni).
Textilfestésbe is belekóstoltam, komolyabban B. Esztertől tanulva.
Selymet is festettem Takács Katinál.
Számomra jó dolog a számítógépre programokat írni, regényeket olvasni, jókat enni, jókat főzni, nagyokat beszélgetni.

Tervem van rengeteg, az élet egyre újabbakat tesz elém. Felkapok egyet, elejtek egy régit. Ma ezt csinálom, holnap azt. A lényeg, hogy játék és szórakozás legyen kézzel fogható, vagy szemmel látható, olvasható, vagy sokszor megehető eredménnyel. Játék és szórakozás akkor is, ha véresen komoly: ha matematikai képleteken rágom át magam, vagy számítógépes programot írok a négyzetes blokkok variálására. Számomra ez éppúgy jó dolog, mint vadludakat varrni egy kék anyagra, és vezérlibára felültetni apró textilficnikből kivarrva Nils Horrgersont.

Köszönet a családomnak, hogy tolerálják tevékenységeim, hogy nem kapok fejmosást, ha esetleg nincs ebéd, nincs kivasalt ing, ha a főtémám a foltvarrás, a foltos társak, kiállítások és ezerszer mesélem ugyanazt. Köszönet, hogy szótlanul eltűrik a mindenhol felbukkanó cérnaszálakat, elpotyogott gombostűket (eddig tűbe ülni még nem sikerült). Köszönet a férjemnek, hogy most is ő főbevásárló, hogy kritikus szemmel nézi a munkáim és néhanapján jó ötleteket is ad. Végül köszönet Affinak, az unoka státuszban levő antifotogén törpe snacinknak, hogy napközben, mikor egyedül vagyok otthon, akkor mindig a közelemben tanyázik.

Jelszó: játék és szórakozás magam és mások örömére. Ez a honlap a dicsekvésen túl ezt szolgálja.

Bp., 2002. május 27

          
2 x2 méteres VARRÓSARKOM a 4,2 x 4,1 méteres nappalinkban, avagy ahogy a férjem mondja: ólam.

5 éve írtam a fentieket, itt az ideje a kiegészítésnek.

Egy barátnőm azt mondta "ha a gyerekek kirepülnek és a kutya megdöglik, akkor kezdődik az igazi élet".
Gyermekeim elköltöztek. A fiam megnősült, a lányom még egyedül él. Afi kutyánk 15 évesen májusban elment az örök vadászmezőkre.
Az életem nem teljesebb, hanem üresebb lett. A nyáron vettünk egy másik kiskutyát. Ő Poppy és szintén törpe snaci, és egy kicsit fotogénebb, mint Afi volt. Poppy naplót is ír, természetesen én vagyok az íródeákja. 

Poppy 6 hetes	12 hetes a kis kíváncsi
Éva a Tátrában	Tomi esküvőjén 2006 szeptember 9.		Nászúton Tunéziában.

Főzni változatlanul szeretek, van minden héten nagy családi vacsora. Ilyenkor próbálom ki újabb receptjeimet.
A foltvarrást sem hanyagolom, de már nem vagyok olyan megszállott, mint 5 évvel ezelőtt. Sokszor csak kiülök az erkélyre nézni a fákat, sokat olvasok és rejtvényeket is fejtek.
Számomra továbbra is tradicionális folt munka az igazi. Bár évek óta szeretnék valami igazán szép modern munkát varrni. Van a fejemben jó néhány ilyen terv is, de nem tudom őket előcsalogatni, lerajzolni. Kevés modern munkám nem tervezgetés eredménye. Csak úgy jött az ihlet. Mondhatom: a vak tyúk is talál szemet.
Textilt is festettem jó sokat, most a procionnal való festés a kedvenc, tanítómesterem Polyák Ildi. Megtanultam szitanyomatot és monotípiákat készíteni Linda Colsh tanfolyamán.  Sok szép foltos anyagot termeltem, l'art pour l'art.  Egy nagy dobozban laknak, és fogalmam sincs, hogy mire fogom felhasználni. De jó, ha sok anyagja van az ember lányának, mármint nekem Klárinak, akkor is, ha nem varrok.
Az évek során sok új technikát tanultam, például  szalagszövés, hullámszövés, szalag hímzés.  Ezeket alaposan körbejártam.
Most az ez évi foltos közgyűlésen elvállaltam a Céh honlapjának szerkesztését, karbantartását három foltos társsal.

Bp., 2007. október 14.

Nemcsak elválltam, hanem el is készítettem a céh honlapját, és azóta folyamatosan karbantartom.  Egymagam. Havonta 15-40 óra elfoglaltságot ad. Ez nem panasz, tény. 2007 eleje a honlap felépítés jegyében telt el, áprilisban kezdtem textileket festeni, tervezgetni, varrogatni. Nyár közepén megszállt az ihlet, vagy 6 pályázathoz támadtak ötleteim, kicsit későn, viszonylag közel  a határidőkhöz. Két tervem sikerült időre megvarrni. Az egyik, Erdély, kékfestőkből varrt blue work harmadik helyezett lett, közel negyven munka közt. A siker lelkesít, van újabb kékfestőpályázat, a fejemben már arra tervezek.
Jelentős családi esemény nem volt, de most kettő is lesz: kedves férjem hetvenedik születésnapja, és a negyvenéves házassági évfordulónk.
Poppy kutya már másfél éves kora ellenére felnőtt kutya, továbbra is igen barátságos, kedves egy jószág.

Bp., 2009. január 12.
Gelencsérné Lazarovits Klára