Bemutatkozás

2002, a honlapom készítésekor >>>

Kiegészítések:

2007 október >>>

2009 január >>>

2014 július>>>

Születtem anno... Hogy rohan az idő!
A napok sokszor lassan múlnak, az évek viszont egyre gyorsabban.
Sok van már mögöttem, 2002 nyarán van a hatvanadik születésnapom.

Mindig kreatív voltam, hétévesen bébi fonalból mosdókesztyűket horgoltam, nyolc évesen kezdtem hímezni. Sokat rajzoltam, festettem, gyurmáztam, agyagoztam és emellett kedvenc időtöltésem volt még számtani és mértani feladatok megoldása. 9 éves koromtól kezdve tudtam, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Igen, mindig tudtam, de a cél időnként változott. A középiskola előtt éppen keramikus akartam lenni. Jelentkeztem az Iparművészeti szakközépiskolába, de nem vettek fel. Egy ott tanító ismerősünk mondta szüleimnek: "A gyerek nem mutat oroszlánkörmöket". Nem voltam elkeseredve, úgy gondoltam, ha lakozik bennem tehetség, az majd kitör belőlem, és akkor én leszek a nagy művész.

Eddig nem bújt ki belőlem a művész, gyanítom, hogy már nem is fog.

A középiskolás éveimben egyre jobban vonzott a matematika, de ahhoz is kevés volt a tehetségem, hogy matematikus legyek. Végül építőmérnök lett belőlem. Nem építészmérnök! Az egy másik állatfajta.
Húsz évig mérnökösködtem tervező asztal mellett, a szakma sok ágában dolgoztam, talán csak a vasút- és alagúttervezés maradt ki teljesen.
Laikusoknak azzal szoktam hencegni, hogy van Drezdában két híd, amit én terveztem.
Na persze nem az Elba két partját kötik össze, csak egy kis árapasztó árok felett biztosítják a közúti és gyalogos forgalmat. Valójában egyik sem volt nagy szakmai kihívás, csak rutin tervezési munkák. De két saját tervezésű híd jól hangzik a szakmán kívül. Azzal mégsem viríthatók, hogy az országban számtalan salak- és pernyelerakóhelyet, nem látható földbemélyített vasbeton műtárgyat, aknát, csatornát, közműalagutat, szivattyúházakat, stb. terveztem. Pedig ezek voltak az igazi szép munkáim.

Mérnök korszakom alatt mentem férjhez, első főnökömhöz, nemrég volt a 33, házassági évfordulónk. Két gyerekünk született. A fiam még tanul, a lányom már építészmérnök. 5 évig voltam itthon velük gyesen, életem legszebb öt éve volt.

Szabad időmben szabtam, varrtam, kötöttem, horgoltam, kézimunkáztam. Sikertelenül próbálkoztam szövéssel, absztrakt festészettel, linóleum metszéssel. Az a fránya tehetség, nagyon mélyen elbújt.
Férjes asszonyként megtanultam főzni is.

Ekkor kezdtem írogatni. Megjelentek szakmai cikkeim, receptjeim, női barkácsmunkák leírásai különféle újságokban. Még egy igazi könyvem is kiadták. Műfaját tekintve műszaki gyerekkönyv, a címét "Hol terem a ház", Janikovszki Éva találta ki.

A matematikai és logikai feladatok szeretette is megmaradt. Még a gyerekeim születése előtt mérnökmatematikai szakmérnök lettem. A tanulás jó volt, de hasznosítani nem tudtam. Ekkor már voltak Magyarországon számítógépek, nagy termeket betöltő monstrumok. Figyelemmel kísértem fejlődésüket, autodidakta úton megtanultam néhány programnyelvet, de akkor nem sikerült bejutnom a számítógépesek kasztjába. De ami késik, az nem múlik. A nyolcvanas évek elején jöttek a kisgépek (Commodore, Spektrum) és Amerikában élő unkabátyámtól kaptam egyet. Ezen a kis masinán elég gyakorlatot szereztem ahhoz, hogy a PC-ék kezdeti elterjedésekor szakmát váltsak. 46 évesen felcsaptam szoftverfejlesztőnek. Így olyan szerencsés voltam, hogy öt évig az egyik hobbym lett a munkám. A másik ez idő alatt a kötés volt. Hideg volt a munkahelyemen és pulóverek tucatjaitgyártottam. Továbbá szabtam, varrtam a gyerekeknek és magamnak, néha a férjemnek is.

Azután jött a rendszerváltás, megszűnt a Videoton, és munkanélküli lettem. Helyesebben állás nélküli, mert szoftver írásokra kaptam megbízásokat. Egy év után sikerült állást találnom, a Coca-Colánál lettem szoftverüzemeltető, gépterem vezető, majd mindenféle középvezető és a pályafutásomat mint informatikai projektmenedzser fejeztem be. Egy multinacionális cégnél ilyen beosztásban lenni nem kismiska, a baj csak az volt, hogy én ezt a pozíciót nem szerettem. De jól fizettek és a nyugdíj előtt, és pláne már nyugdíjasan manapság nem ugrálhat az ember lánya. Ráadásul napi három órát utaztam. Reggel fél hétkor indultam és este hat után értem haza.

Köszönet a férjemnek a sok segítségségért!

Ez egy foltvarró lap, ideje, hogy "foltos" pályafutásomról is írjak, hisz az a jelen, hobby és talán életforma is. Patchwork képekkel és leírásokkal körülbelül húsz éve találkoztam. Először a "nagymama virágoskertjét" láttam leírva egy újságban. Tüstént elővettem rongyos zsákomat, de rövid idő alatt megállapítottam, hogy a maradékaimból nem lesz virágos kert. Néhány évvel később a Nők Lapjából kivágtam a Margaréta kör munkáinak a képeit, elbűvölt Czáka Saci vörös malma és elhatároztam, hogy majd egyszer, ha majd nyugdíjban leszek, akkor elkezdek én is foltmunkákat varrni. 55 évesen lettem nyugdíjas, de csak papíron, mert továbbra is dolgoztam számomra a világ végén. De ekkor volt Gödöllőn egy svájci quilt kiállítás, ami megadta a döntő lökést. Kivettem két nap szabadságot és egy vagyonért vásároltam mindenféle anyagot és megvarrtam az első munkám, majd a másodikat, harmadikat és azóta nincs megállás, mindig van valami éppen aktuális varrni valóm. Eleinte könyvekből tanultam, magam kísérleteztem, rengeteg "spanyolviaszt" találtam fel. Beléptem a Magyar Foltvarró Céhbe, hébe-hóba elmentem a Csillaghegyi Banán klubba, ahol Szabó Irénke tartott foglalkozásokat.

2000 februárban leépítés címén, mint nyugdíjasnak felmondtak. Még egy-két évet dolgoztam volna, de mégis örültem a felmondásnak Ma már sajnálom, hogy 55 évesen nem ugrottam fejest a nyugdíjas életbe. Mióta itthon vagyok, naponta főzők. Ha kell, mosok és vasalok, és igyekszem karbantartani a lakást. Sohasem voltam takarítós fajta, munka mellett heti egyszeri nagyobb takarításra futotta az időmből. Kutyából nem lesz szalonna, belőlem már sohasem lesz mintaháziasszony. Mondhatom, rugalmasan intézem a házimunkákat.
Esténként mindig varrok, sokszor kora délelőtt is. A reggeli órákban sokszor a számítógépen csinálok ezt, vagy azt, bár tisztában vagyok azzal, hogy reggel tornáznom, sétálnom kellene. Néha lelkierőt gyűjtök, megmozgatom magam, de ahogy nagyobb foltmunkába fogok, a tornát máris hanyagolom. Nem helyes, tudom.
Elalvás előtt rendszeresen olvasok. Mostanában főleg az életrajzokat és szociográfiákat kedvelem, de nem vagyok válogatós. A TV elé ritkán ülök le, de a háttérben szinte mindig megy (többnyire a Spektrum, Discovery és a National Geographic).

A Csillaghegyi Öltögetőkhöz járok rendszeresen, jó kis csoport. A foltvarrás és a céhtagság lehetőséget ad írás szenvedélyem kielégítésének is. Nem öncélúan fióknak, szemétkosárnak írok, hanem egy valódi, bár szűkkörben olvasott, kis példányszámú újságnak, a Hírfoltoknak. A Céhélet, a kiállítások, a csoportos foglalkozások, a riportkészítések lehetőséget adtak új, jó barátságok kötéséhez, a valahová tartozáshoz, egy másokért és másokkal együtt életforma kialakításához.

Cikkeim és foltmunkáim nem akarom dicsérgetni, akit érdekel, megnézheti a többi lapon. Munkáimon biztos látszik, hogy nem vagyok művész, kevés a pillanatnyi ötlet szülte munka. Általában egyedi darabokat készítek, racionális tervezéssel, többnyire sok gondolkodás és tervezgetés után.

Most sokat foglalkozom a foltvarrással elméleti síkon is. Beleszerettem a Jinny Beyer féle csempetechnikába. Ez rossz elnevezés, de a mozaik technikát még rosszabbnak tartom. Angolul tessellation a neve, ez szó szerint mozaik, de az angolok a mi mozaik szavunkra nem ezt használják. Tesszalláció lenne a jó szó, de a magyarban nincs ilyen, de talán még lesz, én használom és már Csáki Gyöngyire (a Hírfoltok szerkesztője) is ráragadt .Az Internetről rengeteg képet szedtem le, feldolgoztam a szerkesztési módokat, varrtam néhány munkát ebben a stílusban és összegyűjtöttem, rendszereztem ezen munkáknál hasznosítható varrástechnikákat. Eddig két előadást tartottam a témáról, remélem még lesz alkalmam ilyen előadást tartani.
A tesszalláció után kutakodva felfedeztem két rokon témát, szintén felület kitöltésről. Az egyik a szimmetria csoportok, vulgárisan foltra fordítva: térkitöltés egy négyzet alakú blokkal. A variációk száma akár több száz is lehet, de a matematikai és kristálytani szabályok szerint egy négyzetből 24 féle mintát lehet létrehozni, ha a négyzet mintája nem szimmetrikus. A másik téma egy új, 1974-ben felfedezett csemperendszer (Penrose csempék), de ennek megértéséhez még nem volt időm.

Igen sok mindent szeretek. Ez szerencse, vagy pech?
Nem tudom eldönteni.
Szeretek papírral is dolgozni (pl. virágokat, dobozokat készíteni, origamit hajtogatni).
Textilfestésbe is belekóstoltam, komolyabban B. Esztertől tanulva.
Selymet is festettem Takács Katinál.
Számomra jó dolog a számítógépre programokat írni, regényeket olvasni, jókat enni, jókat főzni, nagyokat beszélgetni.

Tervem van rengeteg, az élet egyre újabbakat tesz elém. Felkapok egyet, elejtek egy régit. Ma ezt csinálom, holnap azt. A lényeg, hogy játék és szórakozás legyen kézzel fogható, vagy szemmel látható, olvasható, vagy sokszor megehető eredménnyel. Játék és szórakozás akkor is, ha véresen komoly: ha matematikai képleteken rágom át magam, vagy számítógépes programot írok a négyzetes blokkok variálására. Számomra ez éppúgy jó dolog, mint vadludakat varrni egy kék anyagra, és vezérlibára felültetni apró textilficnikből kivarrva Nils Horrgersont.

Köszönet a családomnak, hogy tolerálják tevékenységeim, hogy nem kapok fejmosást, ha esetleg nincs ebéd, nincs kivasalt ing, ha a főtémám a foltvarrás, a foltos társak, kiállítások és ezerszer mesélem ugyanazt. Köszönet, hogy szótlanul eltűrik a mindenhol felbukkanó cérnaszálakat, elpotyogott gombostűket (eddig tűbe ülni még nem sikerült). Köszönet a férjemnek, hogy most is ő főbevásárló, hogy kritikus szemmel nézi a munkáim és néhanapján jó ötleteket is ad. Végül köszönet Affinak, az unoka státuszban levő antifotogén törpe snacinknak, hogy napközben, mikor egyedül vagyok otthon, akkor mindig a közelemben tanyázik.

Jelszó: játék és szórakozás magam és mások örömére. Ez a honlap a dicsekvésen túl ezt szolgálja.

Bp., 2002. május 27

2 x2 méteres VARRÓSARKOM a 4,2 x 4,1 méteres nappalinkban, avagy ahogy a férjem mondja: ólam.

5 éve írtam a fentieket, itt az ideje a kiegészítésnek.

Egy barátnőm azt mondta "ha a gyerekek kirepülnek és a kutya megdöglik, akkor kezdődik az igazi élet".
Gyermekeim elköltöztek. A fiam megnősült, a lányom még egyedül él. Afi kutyánk 15 évesen májusban elment az örök vadászmezőkre.
Az életem nem teljesebb, hanem üresebb lett. A nyáron vettünk egy másik kiskutyát. Ő Poppy és szintén törpe snaci, és egy kicsit fotogénebb, mint Afi volt. Poppy naplót is ír, természetesen én vagyok az íródeákja.

Poppy 6 hetes	12 hetes a kis kíváncsi
Éva a Tátrában	Tomi esküvőjén 2006 szeptember 9.		Nászúton Tunéziában.

Főzni változatlanul szeretek, van minden héten nagy családi vacsora. Ilyenkor próbálom ki újabb receptjeimet.
A foltvarrást sem hanyagolom, de már nem vagyok olyan megszállott, mint 5 évvel ezelőtt. Sokszor csak kiülök az erkélyre nézni a fákat, sokat olvasok és rejtvényeket is fejtek.
Számomra továbbra is tradicionális folt munka az igazi. Bár évek óta szeretnék valami igazán szép modern munkát varrni. Van a fejemben jó néhány ilyen terv is, de nem tudom őket előcsalogatni, lerajzolni. Kevés modern munkám nem tervezgetés eredménye. Csak úgy jött az ihlet. Mondhatom: a vak tyúk is talál szemet.
Textilt is festettem jó sokat, most a procionnal való festés a kedvenc, tanítómesterem Polyák Ildi. Megtanultam szitanyomatot és monotípiákat készíteni Linda Colsh tanfolyamán. Sok szép foltos anyagot termeltem, l'art pour l'art. Egy nagy dobozban laknak, és fogalmam sincs, hogy mire fogom felhasználni. De jó, ha sok anyagja van az ember lányának, mármint nekem Klárinak, akkor is, ha nem varrok.
Az évek során sok új technikát tanultam, például szalagszövés, hullámszövés, szalag hímzés. Ezeket alaposan körbejártam.
Most az ez évi foltos közgyűlésen elvállaltam a Céh honlapjának szerkesztését, karbantartását három foltos társsal.

Bp., 2007. október 14.

Nemcsak elválltam, hanem el is készítettem a céh honlapját, és azóta folyamatosan karbantartom. Egymagam. Havonta 15-40 óra elfoglaltságot ad. Ez nem panasz, tény. 2007 eleje a honlap felépítés jegyében telt el, áprilisban kezdtem textileket festeni, tervezgetni, varrogatni. Nyár közepén megszállt az ihlet, vagy 6 pályázathoz támadtak ötleteim, kicsit későn, viszonylag közel a határidőkhöz. Két tervem sikerült időre megvarrni. Az egyik, Erdély, kékfestőkből varrt blue work harmadik helyezett lett, közel negyven munka közt. A siker lelkesít, van újabb kékfestőpályázat, a fejemben már arra tervezek.
Jelentős családi esemény nem volt, de most kettő is lesz: kedves férjem hetvenedik születésnapja, és a negyvenéves házassági évfordulónk.
Poppy kutya már másfél éves kora ellenére felnőtt kutya, továbbra is igen barátságos, kedves egy jószág.

Bp., 2009. január 12.

Már elmúlt 12 éves a honlapom. Akkoriban még nem volt mindennapos dolog egy saját honlap. ma honlapoknak, blogoknak, kép gyűjteményeknek, közösségeknek se szeri, se száma. Ez is egy a sok közül. Engem sohasem vonzottak azok a dolgok, amikből úgymond 12 egy tucat. Ráadásul exhibicionizmusom is erősen csökkent, de azért még nincs közel a nullához.
Már régen nem pecsvörközöm megszállottan. Sőt, manapság már nem is szórakoztat igazán. De azért még hol ezért, hol azért fellelkesedem, és megvarrom. Közben új utakat keresek. Volt egy rövid fellángolás: papírfonás. Majd román csipkevarrási kísérletek, és horgolások.
A papírfonás azért feneklett meg, mert nekem nem sikerült szép formákat kialakítani. A csipkevarrással is az a bajom, hogy csúnyák lettek a próbálkozásaim, plusz horgolócérnát nem tudok használni, mert nem látok elég jól (szürke hályogom van már jó pár éve, de csak foltokban, és operálása még nem ajánlott).
Engem is utolért a nyugdíjas átok: soha semmire sincs elég idő. Még 3-4 éve nem hittem el, hogy egy nyugdíjasnak elfolyik az ideje, csak arra gondoltam, hogy ráérnek és kevésbé szervezik meg a tevékenységeket. De nem. Én még próbálok tervezni, szervezni, de hiába. Az időm elaprózódik, két óránál tovább egyfolytában szinte semmit sem tudok csinálni. Már a diabetesz diéta önmagában is megszakít 1-1 tevékenységet. Továbbá kedves férjem is itthon van vagy 3 éve. Ő szeret korán ebédelni, sokszor korán vacsorázni. Rendesen kell főzni, nem lehet azt mondani, hogy ma varrok és elég bekapni némi kenyeret. Továbbá mindig akkor kell neki valami sürgősen, amikor el vagyok foglalva. De ha nem kell semmi, akkor is kell vele beszélgetni. Már nem tudok egyszerre több mindenre figyelni és zokon veszi, ha azt mondom "most ne zavarj". Persze itthon létének nemcsak árnyoldalai vannak. rendszeresen bevásárol, ő porszívózik, ha nincs éppen takarítónőm, no meg én is szeretek beszélgetni, csak nem akkor amikor valami figyelmet követelő dolgot csinálok.
Szóval nehéz egyszerre huzamosabb ideig egy dologgal foglalkoznom, és ha éppen megszervezem, akkor is közbejön ez meg az.
Például ma odakint kánikula, erkélyre nem lehet kiülni, elmenni ma nem kellett sehova, főzni csak harcsapörköltet vettem tervbe, ami negyed óra időt igényel, pés kedves férjem elment a Vásárcsarnokba. Így ma honlapozást irányoztam elő délelőttre. Ebbe most beleértendő ez a kis eszmefuttatás, unoka képek felrakása és egy új lap kreálása menü ponttal együtt, horgolás címmel Ezen felül vannak képeim újabb munkáimról talonban, meg a New, New lapokra ömlesztett bejegyzések szétrakása, meg félig megírt receptek befejezése. No ez több napi program, de három és fél óra alatt elég sok mindent meg lehet csinálni. Gondoltam én. Valszeg így is lett volna, ha megmaradt volna a három és fél órám. de alig hogy leültem és kezdtem összeírni, hogy miket kellene változtatni, kiegészíteni, beállított fiacskám egy szerszámért. Majd közölte, hogy nem fizette be az internetet, ma kikapcsolták és neki most pár percre kell a gépem. A gyakorlatban tán egy óra is meg volt a pár perc. Nem értette, miért idegeskedem, mikor nyugdíjas vagyok, semmi dolgom, majd máskor megcsinálom, amit most nem tudtam. Legszívesebben bőgtem volna egy nagyot. A fiamnak másfél éve nincs munkája, és a mai zavaró repülése nem egyedi eset. De máskor többnyire nem a gépre telepszik rá, hanem beszélgetni kell vele. Na jó, én még örülhetek, hogy a fiam eljön csak úgy beszélgetni, vannak barátnőim akikre a gyerekeik magasból tojnak. De azért halkan megjegyzem, hogy amikor beszélgetni jön, többnyire pénzre van szüksége, és én még örülhetek, hogy tudok neki adni.

Ami a főzést illeti, már az sem kedves hobbym. Mindennapos dolog, így már nem olyan érdekes. Továbbá egyre többször leszek rosszul, ha meleg van a tűzhely mellett, egy nagyobb ebéd, vagy vacsora megfőzése nagyon kikészít. Plusz megkopott a balcsípőm, meg a jobb bokám, egyre kevesebbet vagyok képes álldogálni, bár járok rendszeresen jógára, meg pilatesre.
Nem vagyok már mai csirke. Ezen honlap nyitásakor a hatvanadik születésnapom közeledett, és most 9 nap múlva 72 leszek.

A büszke és boldog nagyszülőkkel

Ha már a családnál tartok, akkor ideje elárulni, hogy első és eddig egyetlen unokám holnap után egy éves lesz. Azt hittem, majd ha egyszer lesz unokám, akkor sok mindent fogok varrni, meg kötni és horgolni. Kis ruhákat, takarókat, játszószőnyeget, fali képeket meg játékokat. No de Kittinek tengernyi ruhája, játéka, takarója van. Mindenből vagy háromszor annyi, mint amennyi szükséges. Minden "uraságoktól levetett holmi", csak a másik nagyszülőktől meg gyerektelen barátoktól kap új dolgokat. Így semmi értelme, hogy hetvenhetediket készítsem el valamiből.

Évával és Zolival

11 hónapos a leányzó