Téglakötésben.

A téglakötéses technika a foltvarrás mostoha gyereke. Vajon miért? Hiszen minimális precizitással gyorsan megvarrható. Ha netán a mintázata blokkosítható, vagy legalább sorok ismétlődnek, akkor gyorsvarrással kombinálva még jobban felturbózható a munka.

A tradicionális amerikai blokk gyűjteményekben bricks, brickworks, brick-wall néven található meg. Antik quiltet mindössze kettőt láttam eddig ezzel a technikával. Az egyik hasonlatos a „szegény ember” takarójához, csak négyzetek helyett sokféle barnás anyagból szabott, rendezetlenül összevarrt téglalapokból áll. A másik szintén sokféle barnás téglalapokból készült, de ezen a világos és a sötét árnyalatok ferdén, lépcsős csíkokba rendezettek.

Az Interneten vadásztam ilyen munkákra, találtam vagy két tucat újabb munkát, mind a „szegény ember” takarójára hajaz. Pedig a kötésbe állított téglákból sok szép minta kialakítható. Például csak úgy az ember saját kútfejéből merítve, mint az én blokkokból álló kis munkámon, amit a technika alapos körbejárásához készítettem. Varrása közben számos trükköt agyaltam ki a darabok, sorok összezagyválásának elkerülése érdekében.
Téglakötéssel varrható „az utazás a világ körül”-höz hasonló munkák is, annál sokkalta kevesebb energiával. 

A mintázatot nem kell feltétlenül magunknak kiagyalni, sok ötletet meríthetünk a szőttesek világából. Például afgán, bolgár, anatóliai, berber vagy akár a finn szőttesek képeiből. De mi magyarok ne keresgéljünk más nációk szőttesei között, a saját kultúránkban is számos szép téglakötéssel foltosítható szőttest találhatunk, némileg hasonló mintaelemekkel. Ilyenek például a székely festékes szőnyegek vízfolyásos mintái, amiket egyes vidékeken kígyósnak neveznek. De a foltba varrható szőtteseknek szinte kimeríthetetlen tárháza a bukovinai székelyek festékes szőnyegei. A továbbiakban ezeket fogom részletesen ismertetni.

A bukovinai székelyek ősei 1764 január 7-én menekültek Moldvába. Ez a terület ma részben Ukrajnához, részben Romániához tartozik, ahol sok féle nép, románok, ukránok, székelyek, rutének, huculok, zsidók, cigányok, stb. laktak békességben majdnem kétszáz évig. 1941-ben Moldvából magyar földre, Bácskába telepítették szinte az egész magyar-székely lakosságot. Hamarosan innen menekülniük kellett 1944-1945-ben, és Tolnában, Baranyában, Bács-Kiskun megyében a kitelepített németek helyére költözhettek. Mára már a többség elfeledte hagyományait. A Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége támogatja a hagyományőrző csoportokat, és fesztiválokkal erősíti az összetartozást, a kultúrájuk ápolását. A rendezvényekhez csatlakoztak bukovinai lengyelek és bukovinai németek is.

A székely lányok, asszonyok Magyarországon még 1950-es években az ősi minták hagyományait követték, gyapjú anyagból szőtt munkákkal. A gyapjút kezdetben növényi eredetű festékekkel színezték, később már gyári porfestékekkel. Hamarosan megfogyatkoztak a tradíciók minden csínját-bínyját ismerő asszonyok, a szőttesekbe gyári anyag, sokszor még műszálasak is bekerültek, a minták felhígultak, a színek felerősödtek. Szerencsére időben megkezdődött a hagyományok mentése, és népi kismesterségeket tanító iskolák is születtek. Manapság újra élednek a régi minták új szőnyegeken. Az éves gyakorisággal megrendezett Kézművesség kiállításokon számos székely festékes szőnyeg lóg a falakon. Továbbá neves textil művészek is feldolgozzák a régi mintákat, saját mondanivalójukhoz alakítva.

Lapickákból, azaz téglalapokból felépített szőttes mintáik közül téglakötéses technikával jól „foltosítható” a kicsivirágos, a nagyvirágos és a kígyós mintázatú szőttesek, amelyeken a lapickák szélessége 3-4 centi, és a magasságuk 1,5-2 centi.

A kicsivirágos, egyes helyeken karikásnak nevezett szőttes alapja a bordó háló, amelyben lila, zöld, sárga (narancs- vagy citromsárga), zöld és fehér színek váltakozva adják a mintát. Az egymás főtt elhelyezett virágok, más néven koszorúk közt is virágok alakulnak ki. A virágok közepe lehet egyetlen négyzet, vagy több négyzetből álló forma is. Néha a középtájra egyedi motívumot, például országalmát szőttek. Az ismétlődések számát a szövőszék mérete határozta meg.

Középen a nagy koszorúk sárga és fehér színűek, és a széleken a félvirágok ugyancsak sárgák és fehérek. A vetett ágyból a félvirágok lógtak ki. A színeknek szigorú a sorrendje, váltakozásuk ferdén haladó mintázatot ad. Szigorúan szabályozott, hogy hol kell a mintákat kezdeni, a jól elhelyezett mintaelemek zárt kompozíciót adnak. Az átlós elrendezés, a színek aszimmetriája a kicsivirágos szőttesek jellegzetessége. Általában a gyapjú festése nem egyenletes, egyes motringok színei kicsit eltérőek, és a változó színerősség miatt a szőttesen helyenként más a domináns szín, és ez még érdekesebbé teszi munkákat. Nagyobb takarókat két szőttesből varrták össze. Ilyenkor megtartották az átlót, nem fordították vissza a munkát. A két darab eltérései az illesztéseknél további jellegzetesség.

A nagyvirágos szőttesek szimmetrikusak, színei természetesebbek, hasonlóbbak az erdélyi festékesekhez. A színek sorrendje, a színek kapcsolódása más, mint a kicsivirágosnál, és így a színeknek több szimmetriatengelye is van. Továbbá más színeket is használnak. Gyakori a fekete szín alkalmazása, de a fekete eredendően nem volt festett, fekete birka gyapját használták. Gyakori a érdekessége a virágok találkozásánál a lapickák duplázása

A kígyós, vagy más néven vízfolyásos szőtteseken középen vannak elhelyezve a kígyók,  és ebből adódóan a széleken félvirágok képződnek, a vetett ágyakból ezek látszanak ki. A színsorrendek, színkompozíciók eltérnek a korábban leírtaktól, vidékenként is változhatnak. Van ahol négy színt használtak, úgymint pl.: két féle pírosat és két féle zöldet. Van ahol öt színből állt össze a takaró, és általában bordó, narancs, lila, sárga és zöld színeket használtak.

Ismeretes a kígyós és csíkos variáció is, különlegesen érdekes az úgynevezett halotti festékes, amelynek a „földje” mára megfakult, eredendően fekete volt.

Az én „szőttesem” egy nyugágyra készítetem, a nagyvirágos minta színsorrendjét kapta meg. Mérete 55x180 cm, a téglák mérete 2,5x5 cm.. Akár hiszitek, akár nem a szabástól a fedlap vasalásáig 10 óra munkát igényelt. Egy aszimmetrikus kicsivirágos foltba varrása már munkaigényesebb lenne, de összeállítható négy féle blokkból, néhány szintén ismétlődő összekötő részekből. A téglakötéses technikáról van tanfolyami oktató anyagom, úgy 5 éve már tanítottam. Ha van rá igény, kiegészíthetem a nyugágytakaró összeállításának részleteivel.

Gelencsérné Lazarovits Klára Bp., 2007.január