MILLENNIUMI VISSZATEKINTÉS

"Jaj annak, aki egyet is megbotránkoztat a kicsik közül, akik hisznek". De annak is, aki a 15 millió magyar közül botránkoztat meg egyet is. Aki megkísérli egy magyarnak is elvenni reményét abban, hogy ". ha leszakad az Ég is, marad magyar mégis-mégis ősi, szép és rémületlen". (Ady Endre: Ad az Isten) Hogy mivel lehet egy magyarnak, vagy még inkább minden magyarnak a nemzeti múltból fakadó reményét elvenni?

Leginkább a nemzeti büszkeségét aláásó hamis állításokkal. Közülük is elsősorban a Szent Korona sértésével, nimbuszának fondorlatos lerontásával. A magyar Szent Korona tárgyi bizonyítéka a csodának, a Kegyelemnek, amely a Megváltóhoz, Jézus Krisztushoz megtért magyar népet itt, nyugat és kelet találkozásánál, oly sok csapás, oly sok viszály után is megtartotta. A Szent Korona túl azon, hogy tárgyi bizonyíték, egyben reményt adó erőforrás is! Ebből az erőből töltekezik fel az a többszázezres sereg is, amely 2000. január 1. óta a Parlament kupolacsarnokába zarándokol, hogy a Szent Koronát láthassa, közelében lehessen. Mindazok, akik a Szent Koronát a "ma ismert" jelzővel illetik, akik tudásra, sőt tudományra hivatkozva ismétlik azt az 1800-as években kiagyalt ártó hamisságot, miszerint az a korona, amelyet a magyar nép Szent Koronának hív, nem lehetett Szent Istváné, nem kaphatta II. Szilveszter pápától, mert ez jóval Szent István halála után, két külön részből egyesített tákolmány, függetlenül attól, hogy milyen szándékkal ismétlik az alaptalan állításokat, hamisságokat: ártanak, gyermeket, felnőttet egyaránt megbotránkoztatnak. Ez a megbotránkoztatás történt, bizonyosan nem ártó szándékkal az egyik nagy példányszámú hetilap 2000. évi karácsonyi számában. A neves szobrász, aki a korábbi évtizedekben megrendelésre több Szent István szobrot is faraghatott, így nyilatkozott a Szent Koronáról: "Ugyancsak bizonyos, hogy a ma ismert Szent Korona soha nem lehetett kezében". (Mármint Szent Istvánéban, sem az 1000 évvel ezelőtti megkoronázásakor, sem utána, 1038-ban bekövetkezett haláláig). Egy ilyen állítás eleve, de a Szent Koronát megvizsgáló ötvösművészek által feltárt igazság után már abszolút módon is hamis, s mint ilyen, megbotránkoztató. Olyan állítás, ami ellen kötelező tiltakozni! A Szent Korona ötvösművészek által elvégzett vizsgálata ugyanis cáfolhatatlanul bizonyította, hogy a Szent Korona egységes alkotás. Erről az egységes alkotásról később levettek három képet, s helyükre a remek művészi munkához képest barbár módon ráerőszakolták VII. Dukász Mihály bizánci császár, Konsztantinosz társcsászár és I. Géza magyar király képeit. Több adat igazolja, hogy a levett képek közül az egyik a Szűzanyát, Jézus Krisztus édesanyját ábrázolta áldott állapotban. A Szűzanya képe a koronán középen hátul volt, éppen ott, ahol most Dukász képe van.
     Az ötvösök vizsgálata azt is valószínűsítette, hogy a Szent Korona a IV. század körül Kis-Ázsiában készülhetett. Az ötvösművészek által feltárt igazságot ma már egyre többen ismerik. Iskolások, fiatalok tömegei zarándokolnak Budára, hogy a Mátyás templom Keresztény Múzeumában Csomor Lajos és a többi ötvösművész által feltárt igazságok képes bizonyítékait megismerhessék. Ez egyben azt jelenti, hogy ma már nagyon sokan vannak, akiket az idézett mondat nemcsak megbotránkoztat, hanem az igazság védelmében tiltakozni is fognak ellene.
     Csomor Lajos és a többi ötvösművész által feltárt igazságok mellé egy további igazságot kell kiemelni. Azt, hogy a Szent Korona szakrális művészi alkotás! Csak olyan valaki tervezhette, aki az Ó- és az Újszövetségi Szentírást egyaránt jól ismerte. Aki feltétlenül hitte, elfogadta és magáévá tette a Szentírásban foglaltakat. A szakralitás tényét és egyben magyarázatát is legalaposabban Szigeti István A Szent Korona titka (Aachen-Antológia Nyomda, 1996) című könyvéből lehet megismerni. Szigeti István, aki az aacheni dóm magyar kápolnájának plébánosa, alapos érvekkel valószínűsíti, hogy a magyar Szent Korona Világosító Szent Gergely terve alapján 304-308 között készült az első keresztény ország, Örményország valamelyik ötvösműhelyében az akkor megkeresztelt király, III. Tiridates számára. Szigeti István ezzel a felvetésével logikus magyarázatot ad a Szent Koronán lévő kettős, görög és latin feliratokra is. Örményország keresztény állammá válása előtt a Római Birodalom része volt. III. Tiridatest először Rómában koronázták meg. Ott nevelkedett. Ez a tény adja a latin felirat hátterét. Világosító Szent Gergely viszont görögül, görög nyelvterületen hirdette az Evangéliumot. Így a latin mellett a görög nyelvű feliratok is elfogadható magyarázatot kapnak. Szigeti István magyarázata azért olyan fontos, mert elsődlegesen a kétnyelvű feliratokba kapaszkodtak azok a "tudós" történészek, akik, hogy ártsanak a magyarságnak, a Szent Koronát két külön részből egyesített tákolmánynak kezdték hirdetni az 1700-as évek végén és az 1800-as években. Hamis állításaikkal azt a cinikus becsmérlést gerjesztették és gerjesztik, hogy a magyarok olyan együgyűek, hogy egy tákolmányt ruháztak és ruháznak fel szent ereklye-nimbuszszal. Sajnos még ma is sokan hirdetik, sőt még tankönyvekben is olvasható, hogy a magyar Szent Koronát két részből egyesítették. Ezen hamis feltételezés szerint a görög feliratú részt VII. Dukász Mihály küldte volna Gézának 1074 körül. A latin feliratú felső részt viszont később illesztették volna a Bizáncból származó alsó részhez. Mára ezek a hamis hipotézisek, ahogy már említésre került, mind összedőltek. Nincs helye ma már (soha nem is volt) semmiféle találgatásnak. A leginkább hozzáértők, az ötvösművészek közvetlen vizsgálata tárta fel az igazságot, azt a tényt, hogy a magyar Szent Korona egységes alkotás, kétnyelvű, latin és görög feliratokkal!
     Az első keresztény állam, Nagy-Örményország 451-ben az avarairi csatában a perzsák és az avarok egyesített erői által legyőzetett. Innen ered Szigeti István meggyőződése, hogy a magyar Szent Koronát Örményországból az avarok hozták a Kárpát-medencébe. Dokumentumokkal alátámasztott feltevése, hogy a Szent Korona az avaroktól Nagy Károlyhoz került, akit III. Leo pápa 800 karácsonyán ezzel a koronával koronázott meg és akit 814-ben ezzel a koronával a fején temettek el az aacheni dómban. Nagy Károly sírját a halála után 186 évvel, 1000. április 28-án III. Ottó császár négytagú kíséretével feltárta. (A többszöri templomrablások ellenére Nagy Ká-roly sírja 186 éven át érintetlen maradt). Írásos dokumentum van arról, hogy Nagy Károly koponyáján díszes korona volt, amikor III. Ottó és kísérete a sírkamrába lépett. A későbbi sírfeltárások során már nem volt díszes korona Nagy Károly koponyáján. Így Szigeti István feltételezése, miszerint III. Ottó kivette Nagy Károly sírjából a díszes koronát, nagyon is valószínű. Ezzel a koronával II. Szilveszter pápához ment. Ősszel, 1000. október 2-án érkezett Rómába. Fontos történelmi tény, hogy II. Szilveszter pápa pápává választása előtt Gerbert Aurillac néven III. Ottó nevelője volt. II. Szilveszter pápa döntése alapján a Nagy Károly sírjából kivett díszes korona nem került sem III. Ottó, sem a lengyel király fejére, hanem Szent Istváné lett. Így nemhogy nem lehetett, hanem minden korábbi feltevésnél valószínűbb, hogy a Szent Korona, amelyet 2000. január 1. óta a Parlament kupolacsarnokában a zarándokok százezrei keresnek fel, valóban az a korona, amelyet II. Szilveszter pápa küldött és amellyel 1000. Karácsonyán Szent Istvánt megkoronázták. Így méltán nevezi a magyar nép ezt a koronát Szent Koronának. A hangsúly és a pontosítás miatt a korábban elmondott tényeket összegezve és ismételve, a II. Szilveszter pápa által küldött korona és a Parlamentben látható Szent Korona egy és ugyanaz, csupán annyi történt, hogy avatatlan kezek három képet kicseréltek rajta.
     Arról a három képről, amelyet a Szent Koronára ráerőszakoltak, nyilvánvalóan jó lenne többet tudni. Az alig lehet kétséges, ebben mindenki egyetért, hogy azok a személyek, akik a képeken vannak, vagyis VII. Dukász Mihály bizánci császár és I. Géza 1074-ben megkoronázott magyar király részt vehettek, vagy legalábbis szerepet játszhattak a képek cseréjében. Az a logika, amelyet Szigeti István követ a Szent Korona útjára vonatkozóan a 304-308 közti megalkotásának helyéről, Nagy-Örményországból az avarok, Nagy Károly, III. Ottó és II. Szilveszter pápa közvetítésével Szent Istvánig, azt a feltevést sugallja, hogy Szent Istvánt 1038-ban II. Szilveszter pápától kapott koronájával a fején temették el Székesfehérvárott. Talán éppen II. Szilveszter pápa rendelkezett így. Ez a feltételezés tűnik a legelfogadhatóbb magyarázatnak arra, hogy Szent István koronáját, a mai Szent Koronát miért nem tudta sem Péter, sem Salamon, vagyis a német-római császárok magyar hűbéres uralkodói, hűbérességük zálogaként az országból kijuttatni. Ezen túl, Szent István halála utáni zűrzavaros idők dokumetumait elemezve arra a következtetésre kell jutni, hogy sem Péter, sem Aba-Sámuel, sem András, sem Béla, sem Salamon nem birtokolhatta Szent István koronáját, hiszen szinte mindig két királya volt akkor a magyaroknak. Salamon gyermekként való megkoronázása után évtizedeken át volt ez így. Amikor két király volt, melyiknél volt Szent István koronája? Ahhoz, hogy a hármas képcserét Szent István koronáján végrehajthassák, biztos, hogy Gézának meg kellett szereznie ezt a koronát. Szinte lehetetlen, hogy Salamontól vette volna el. Sokkal valószínűbb, hogy a hercegek, Géza és László (maguk, vagy csak a tudtukkal) valamikor 1074 előtt felnyitották Szent István koporsóját, kivették a Szent Koronát (talán a Szent-Jobbot is), majd a tudtukkal, vagy éppen a parancsukra végezték el a képek cseréjét bizánci ötvösök akár Bizáncban, akár valahol az akkori Magyarországon. A hercegeknek egy ilyen tettre való motiváltsága meglehetősen nagy lehetett, hiszen Salamonnak a német-római császárhoz fűződő hűbéres viszonyával szemben Bizánchoz való kapcsolatuk történelmi tény. Az 1074-ben lezajlott mogyoródi (Monorod a Képes Krónikában) csata előtt László hercegnek különös látomása volt. Látomásában egy díszes korona csodálatos módon Géza fejére került. Ezt a csodás látomást a Képes Krónikában leírtak szerint biztató jelnek tartották a Salamon király elleni csata kezdetén. A csatát Géza és László egyesített csapatai megnyerték. Legyőzték Salamon királyt. Géza fejére tették a díszes koronát, királlyá koronázták. Alig lehet kétséges, hogy Szent István koronáját tették Géza fejére, csak előtte a hármas képcserét végrehajtották. Géza megkoronázása után ismét két királya volt Magyarországnak. Géza három év múlva meghalt. Ezt követően Lászlót választották királlyá. De különös, hogy a koronát (így határozott névelővel) soha nem engedte a fejére tenni. "És bár a magyarok - akarata ellenére ugyan - királlyá választották őt, sohasem tette fejére a koronát!" (Képes Krónika - 131.). Miért??? Nem járhatunk messze az igazságtól, ha úgy vélekedünk, a lelkiismeret furdalása miatt. Ismerve Szent László erkölcsiségét, életszentségét, az a tény, hogy bár király volt (közel 10 évig már úgy, hogy Salamon nem volt börtönben, sőt az országban sem) a koronát mégsem engedte a fejére tenni, jelzője, sőt talán bizonyítéka is lehet annak, hogy mint ifjú herceg részt vett vagy legalábbis tudott arról, hogy Szent István koronáját kivették a sírjából és három képet kicseréltek rajta.
     Minden kutatónak, különösen egy természettudományos kutatónak, legyen kutatásának tárgya akár csak az egyetlen élő sejt, mint a jelen esetben valóban az, fokozott felelőssége, sőt kötelessége az igazság védelme! Az igazság keresése minden embernek emberi lényegéből fakadó kötelessége! Az igazság védelme is az! Azonban az igazság, akár hangos védelme is, azoktól várható el leginkább, akik magukat kutatónak tartják, akik elvárják, hogy mások is kutatónak fogadják el őket. Az igazság védelmének, hirdetésének felelőssége nem csökken, ha a védendő igazság távol is esik a kutató kutatási területétől. Az igazság ugyanis nem tudomány-specifikus! Ha támadják, kötelező védeni! Ha a magyar Szent Korona igazságát támadják, minden magyarnak, minden magyar kutatónak fokozott felelőssége, kötelessége azt védeni!
     Az igazság keresésével, a felismert igazság védelmével ma sajnos egyre nagyobb baj van mindenütt a világon. Nyilvánvalóan ezért került és kerül egyre fokozódó bajba a Föld kitüntetett értéke: az élővilág. Emlékezetünkbe kell vésni és mindenkivel tudatosítani kell, hogy az igazság keresésének és a felismert igazság védelmének társadalmi méretű hiánya a diktatúrában, a hazugságban felnövekvés okozta "félelembetegség" biztos jele. Ezért ebben az írásban, amely a Szent Korona igazságának védelmében íródott, még azt is kötelességemnek érzem, hogy az igazság néhány jellemzőjét felsoroljam:

A Szent Korona igazsága, hogy egységes szakrális művészi alkotás! Készítésénél később (1074 körül) három kép cseréjével megbontották a Szent Korona egységét. Így ma már nem állíthatja senki, hogy soha nem lehetett Szent István kezében. Senki sem állíthatja, hogy nem azonos azzal a koronával, amit II. Szilveszter pápa küldött. Senki sem állíthatja, hogy Szent Istvánt 1000 karácsonyán nem a mai Szent Koronával koronázták meg. Nem suttogva, hanem az igazság adta szabadság teljes megélésével, hangosan kell hirdetni, hogy a Parlament kupolacsarnokában díszelgő koronát méltán nevezi a magyar nép Szent Koronának. Méltán zarándokol hozzá. Méltán hisszük, hogy az általa közvetített gondviselő isteni erő segítette a magyar népet az elmúlt ezer év alatt, és méltán bizakodhatunk, hogy segíteni fogja mindaddig, amíg hinni tudunk ebben.
     Konzervatív dolog egy koronát szent jelzővel illetni? Igen! Konzervatív dolog a Szent Koronát a Parlamentben kiállítani és egy népnek folyvást odazarándokolni? Igen! De a szabadság, a libera eszméjét hirdetni és közben az igazságot meghamisítani, ártás! Ugyanis az igazság és a szabadság édestestvérek. Aki az igazság ellen tesz, az a szabadság ellen tesz! Aki a Szent Korona igazsága ellen tesz, az a magyar nép szabadsága ellen tesz, s így árt, súlyosan árt a nemzetnek.

Kellermayer Miklós (1939) egyetemi tanár, sejtélettan-kutató, a POTE Klinikai Kémiai Intézetének igazgatója. Az Akadémiai, a Kiváló Orvos és a Szent-Györgyi Albert-díj birtokosa, a KÉSZ tagja.