A Hunyadiaktól karácsonyig

Egyesek Hunyadi Jánost és fiát, Mátyást román származásúnak vélik. Ha ez így lenne, természetesen ebben semmi kivetnivalót sem találnánk, mivel az együttélő etnikumok gyakran keveredtek, házasodtak össze. Azonban a kutatási eredmények mást bizonyítanak.
     E téves eredeztetés a Supplex Libellus Valachorum (A valachok könyörgő levele, 1791) c. politikai iratra vezethető viszsza. A császárhoz intézett beadvány említi először, több más erdélyi magyar személyiség állítólagos román származásával - pl. a báró Jósika családéval - egyetemben.1 Majd a XIX. század második felének román nacionalista történetírása "románosította el végleg" a Hunyadiakat oly sikeresen, hogy ma már egyes magyar publicisták is ezt hirdetik, minden komolyabb tárgyi bizonyíték és elemzés nélkül.2
     Egy 1409-ből származó adománylevélből ismerjük Mátyás nagy- és dédapjának nevét.3 Hunyadi János kormányzó apja a Vajk méltóságnévre hallgatott, mely ismerősen cseng, hiszen Szent István pogánykori nevével azonos, s török eredetű, vagy pontosabban talán úgy fogalmazhatunk: a törökből magyarázható. Eredeti formája Bajik. Értelme: 'Igaz Ember'.4 A b a hangfejlődés során gyakorta alakult át v hanggá.5 "A szóeleji b- és v-nek a váltakozására sok példa van a régi magyarban."6 Szlavónia egyik legrégebbi családja, a Voikffy a Woik (Vojk) nemzetségből származott.7
     E sorok írója szerint nem minden szót, melynek elhomályosult értelmét ma már csak más nyelvből tudunk megfejteni jelenti automatikusan azt, hogy az adott szó átvétel, azaz: jövevényszó. Eleve nem zárható ki ugyanis, hogy az meglehetett a magyarban hasonló vagy azonos értelemmel egy bizonyos korban, csupán kiesett a köztudatból, esetleg népetimológia révén kapott más értelmet, netán valamilyen úton átértelmeződött, de használata új szerepkörében megmaradt. A szavak makacsul ragaszkodnak "életükhöz" eredeti értelmük elhomályosulása, vagy átértelmezése árán is, főleg akkor, ha egykoron totemisztikus képzetek kapcsolódtak hozzájuk.
     Az említett adománylevél szerint, Hunyadi Vajk apját Sorbenak hívták. Amint Rásonyi László turkológus professzor kimutatta, ez kun, vagyis szintén török eredetű név, melynek értelme ,szerencsétlen'.8 Sorbe egyik fiának magyar neve van: Magos. Mivel a kutatás tisztázta, amit néprajzi adatok is alátámasztanak, hogy az anyának döntő szerepe volt gyermekei névválasztásánál,9 Sorbe felesége minden valószínűség szerint magyar volt.
     János egyik nővérét Klárának hívták, s ezt a nevet csakis katolikus kultúrán nevelkedett asszony adhatta. Vajk felesége tehát magyar volt, hiszen a románok ortodoxok. Ezt az adatok valószínűsítik. "Voyknak hitvestársa a karánsebesi Morzsinay magyar nemes család ivadéka: Morzsinay Erzsébet volt..."10 Hogy Mátyás anyját Szilágyi Erzsébetnek hívták, már csak a teljesség kedvéért jegyezzük meg, hiszen ez köztudott tény.
     Rásonyi szerint tehát a két férfinév bizonyítja Hunyadi János Arany Horda-i, vagyis kun/kumán származását.
     Az Arany Horda mongol nomád államalakulatot Batu kán hozta létre, mely a mai Románia Kárpátokon kívüli területére is kiterjedt. 1236 és 1502 között létezett és gyorsan eltörökösödött. "Az Arany Hordából Dél-Erdélybe is telepedtek át kumán kenézek román jobbágynépükkel együtt, onnan pedig 1415-ben a Bükk, Mátra és Cserhát aljára."11
     De ezenkívül van még egy támpontunk, mely a fenti adatokat még inkább alátámasztja. Ez pedig a Hunyadiak címerállata: a holló. "Az is bizonyos - írja Nagy Iván -, hogy a hollóczímerrel már Hunyadi Jánosnak a kormányzónak elei is éltek, mint ezt az 1453-ki czimerbővítő királyi levél is nyilván mondja."12 A Fekete Holló (Hara Szuorun) a jakut mitológiában - mely igen régi totemisztikus madármítoszokat őrzött meg és alapjául részben az ótörök törzsek képzetei szolgáltak -, több jakut nemzetség oltalmazószelleme, a tíz sámánnemzetség őse, Ulu Tojonnak (Nagy Úr), az alsó világ gonosz szellemei urának legkisebb fia.13 A baskír totemikus ethnonymusok között megtalálhatók a madárnevek is. Ezek a régi pogány nemzedékeknél kultikus szerepkört láttak el, s általában kap-csolatosak a török-mongol világ törzsi-nemzetségi neveivel. Ezek között említi Németh Gyula a hollót és a varjút (Qarya).14 Így tehát kézenfekvő, hogy a Hunyadiak ősei egy olyan türk nemzetség leszármazottai, melynek totemállata a holló volt.
      E madárnak van török helynévi emléke a Kárpát-medencében is. Orgovány belterületén egy határrésznek a neve Kargalla. Értelme: ,Hollós, varjas'.15 Közismert hiedelem, hogy a varjú károgása szerencsétlenséget jelez (vö. Karga > károgás). Aligha véletlen, hogy a qarya- (karga-) ige jelentése ,megátkoz, átok alá vesz, szid'.16 S mivel "a görög mítoszok... Kréta szigetéről, Egyiptomból, Palesztínából, Phrű-giából, Babilonból és máshonnan származó elemeket is tartalmaznak"17 - vagyis ázsiai elemeket vettek át és őriztek meg -, indokolt egy összefüggésre felhívnunk a figyelmet, melyet a továbbiakban is érdemes szem előtt tartani. A görög időistent, Kronoszt "rendszerint varjúval ábrázolták, mint Apollónt..., s kronosz valószínűleg ,varjút'" és hollót "jelent, mint a latin cornix és a görög koroné. A varjak jóstehetséggel megáldott madarak voltak, s a közhit szerint bennük lakozott a feláldozott szent királyok lelke."18
     Gondoljuk ennek kapcsán a Turulra, vagyis a kerecsensólyomra, mely az Árpádok totem- és címerállata volt.19 S itt jegyezzük meg, hogy a sólyomfélék közé tartozik az ölyv és a kánya, Apollón napisten szent madarai.20
     Egyes kutatók Hunyadi Mátyás családfáját kapcsolatba hozzák Baszarabával, az első román fejdelemség/vajdaság alapítójával (XIV. sz. első fele).21 21 Csakhogy ő sem volt román. Batu kán leszármazottjának neve szintúgy türk eredetű. Értelme: ,Leigázó Apa'.22 Ha az előbbi vélemény helytálló, akkor még inkább alátámasztja a korábban mondottak igazát.
     "A Kárpátok külső oldalán... bizonytalanul hullámzó s igen vegyes népi összetételű elemek közül lassan kiemelkedik és túlsúlyra jut a román, amely aztán a többit, évszázadok keveredése során, fokozatosan magába olvasztotta. A társadalmi és politikai szervezést Havaselvén az előző évszázadokból ittmaradt törökös elemek, főleg a kunok végzik el. I. Basaraba személyével eljutván az első államnak nevezhető alakulathoz is. A keleti oldalon, Moldvában, kissé később, Magyarországból kiköltözött elemek végzik el ugyanezt a munkát."23 Hasonló folyamat zajlott le Oroszországban is, ahol a nemesi családok jelentős része mongol, de még inkább türk eredetű neve mindmáig fönnmaradt. S ezekre az oroszok nagyon büszkék.24
     Baszaraba (1310 k.-1352) Havaselve (Havasalföld, Transalpina, Ungrovlachia) uralkodója volt. Ezt a területet a török nyelvű besenyők, majd úzok népesítették be. Később, a X-XIII. sz. között a szintén török nyelvű és kultúrájú kunok birtokolták, akiknek uralmát a tatárjárás roppantotta meg (1240/1241).25
     S mégha első pillantásra meghökkentően hathat, de e kérdéskörhöz tartozik karácsony szavunk is, melyet - ki tudja miért? - elsősorban a magyar nyelvészek tartanak szláv eredetűnek. Kniezsa István kategorikusan fogalmaz, s idézett szavai logikai buktatót rejtenek magukban: "akármi legyen is a szláv szó eredete, nem lehet vitás, hogy a magyar szó a szlávból származik" - idézi Szabédi László,26 s hozzáteszi: ez tévedés, mert "hiszen ezzel a tisztázatlan eredetű szláv szavak magyar eredetét eleve kizárja a lehetőségek közül".27 Szathmári István nem biztos a dolgában, mert feltételes módban fogalmaz: "Szláv eredetű, egy ,lépő, átlépő', majd ,fordulónap, napforduló' jelentésű kračun szóalakot vehettünk (kiemelés tőlem - BZ) át, amelyből a szóeleji mássalhangzótorlódás feloldásával az u hangnak o-vá - azaz nyíltabbá válásával, valamint a szóvégi n-nek ny-nyé alakulásával jött létre ez a szép szavunk."28 "Valószínűbb az a felfogás, amely szerint a karácsony végső elemzésben a szláv korčiti ,fordul, lép' igenévi korčun ,átlépő' származéka és a téli napfordulat kozmikus örömére, várakozására utal."29 Ezzel viszont a felvidéki szláv nyelvet kizárhatjuk, mivel az nem ismert ilyen igenévi szót.30
     A szó származásával Kiss Lajos is foglalkozott. Ő szintén a feltételezett *korčiti ,lép' alapszóból indul ki. Ám rögtön feltár egy nehézséget is. "A szláv szóképzésben ugyanis az -unú képző előtt általában nem találkozunk a képzőt megelőző -k-, -g-, -ch- palatizációval. Ez a nehézség azonban, mint látni fogjuk, nem áthidalhatatlan." (Csak akarni kell! - BZ) Mivel a bolgár kracsún (,nyári napforduló', de ,lábfájás' is) napján ügyelni kell arra, hogy a nap senkit se találjon ágyban, mert akkor lábfájást kap - ha az állatokat nem hajtják ki napfelkelte elött, akkor lesántulnak -, így a szerző a kracsún (napforduló) és a krak (,láb') között megtalálta az "etimológiai" öszszefüggést, feloldotta a nehézséget.31 Kiss elfogultan közelíti meg tárgyát, amikor kimondja Kniezsa Istvánra való hivatkozással: "A karácsony, mint annyi más, a kereszténység fogalomkörébe tartozó szavunk... szláv eredetű."32 Így fel sem merül benne a kétely, s azt igyekszik bizonyítani, amit az elején állított. Ezt a megközelítést nem lehet elfogulatlannak tekinteni! Viszont nem biztos, hogy nyelvtani kérdést néprajzival lehet megoldani. S talán azon is el kellene gondolkodni, hogy a bolgár analógia nem a téli napfordulóhoz kötődik. S azon, hogy a mai bolgárok egy szláv népre telepedett török nyelvű etnikum összeolvadásából alakultak ki, akik vallási képzeteik egy részét átörökíthették az egész népességre. Az is igaz - ami a szerző egyik érve -, hogy a népszokások általában igen régi időkre mennek vissza, s ezt nagy általánosságban el is fogadjuk, ám ez az elv semminemű támponttal sem szolgál arra nézve, hogy ez mikor következett be. S mivel más szláv népek körében a szerző nem idéz hasonló hiedelmeket, bízvást feltételezhetjük, hogy a lábfájás újabb keletű, s így nem tartozott az eredeti képzetekhez.
     Minden bizonytalanság ellenére a szláv eredeztetés elindult hódító útjára, s különböző munkákban, publikációkban találkozunk vele.33
     A "csillagos", kikövetkeztetett szavakkal szemben elsősorban azért kell fölöttébb óvatosnak lennünk, mert számos dilemmát vetnek föl. Ez a délibáb: a tudományosan megalapozott szóeredeztetés síkos, ködös terepre csalhatja könnyen a kutatót. "A finnugrista szótörténésznek... egyetlen eszköze a rekonstruálás. A finnugor alapnyelvre [ki bizonyította be minden kétséget kizáróan, hogy volt ilyen? - BZ], valamely szavunk alapnyelvi alakjára kizárólag csak finnugor nyelvek adatai alapján következtethetünk. (...) ...ilyen körülmények közt számos eredeti magyar szó eredetiségének lehetetlen a bizonyítása. Lehetetlen bebizonyítani mindenekelőtt azoknak a magyar szavaknak az eredetiségét, amelyek megfelelőit a többi finnugor nyelv nem őrizte meg. Képzeljük el a román szótörténész helyzetét, ha a latin nyelv írásos emlékei például a népvándorlás forgatagaiban teljesen megsemmisültek volna. Képtelen volna bebizonyítani mindazoknak a latin eredetű román szavaknak az eredetiségét, amelyeknek a megfelelőit a többi neolatin nyelv nem őrizte meg." Így az objektív érvényű kategóriákba való besorolás (eredeti; jövevény; saját alkotású szó) közben elkerülhetetlenül szubjektív szempontok érvényesülnek.34 Ez oly nagy hibaforrás, mely indokolttá teszi a rekonstrukciók fölöttébb óvatos kezelését.
     Baj van a jövevényszavak vizsgálatával is. "Különösen feltűnő ez a különbség pl. a magyar és a szláv nyelvek közt. Itt egyedüli germán elemek kivételével... a jövevényszavak kérdése szinte teljesen ismeretlen" - mondja Kniezsa István. S ő mondja ki a következő fontos tételt: "amíg a szláv szavaknak nincs kielégítő magyarázatuk, addig a magyar szót sem lehet egyszerűen belőlük származtatni; egyáltalában nincs kizárva, hogy éppen fordítva van a dolog." A vértanú sorsot vállaló Szabédi László ebből az idézetből kiindulva a következőképpen látja a helyzetet: "Még honfoglalás előtti szláv eredetű - pontosabban: szláv eredetűnek is magyarázható - szavaink kérdésénél is nyugtalanítóbb török szavakkal egyező szavaink kérdése. (...) ...nem lehetséges az, hogy az ilyen szavaknak legalább egy része mind a magyarban, mind a törökben eredeti?"35
     De más baj is van. Az oroszban, mely a bolgárral együtt mégiscsak a legközelebb áll az ószlávhoz időben-térben egyaránt, a korcsíty ,fetrengeni, összegörnyedni' értelemmel bír. A korcsun lágyabb kiejtése korsun héját (tehát sólyomféle ragadozómadarat) jelent.36 Erre az összefüggésre még viszszatérünk! Viszont az ukrán viscsun ,farkasember', melyet a szláv vědati ,tudni' igéből képeztek,37 második szótagja a mongol csont juttatja eszünkbe. Ez pedig - amint látni fogjuk - farkast jelent.
      Ritka utóneveink között tartjuk számon a Karácsont ~ Karácsonyt, melyet utólag teljesen önkényesen - nyilván a hangzásbeli rokonság okán a Gratianus (latin: ,kellemes, kedves, bájos') névvel kapcsoltak össze.38
     Ha történeti adatokat keresünk régi utónevünk okirattal igazolható megjelenéséhez, akkor megintcsak az Arany Hordánál kötünk ki. A Krím félszigeti Kaffában "a tatárországi katolicizmus Rómájában" működött tolmácsként 1287 előtt Karachinus Ungarus (Magyar Karácson) ferences szerzetes.39
     Dzsingisz kán (uralkodott 1206-27) hódításai révén létrehozta a mongol birodalmat, mely Ázsia jelentős részét uralta. Batu kán, Dzsingisz unokája (?1255) kapta azt a megbízatást, hogy hódítsa meg Európát. Leigázta az oroszokat, s egész Kelet-Európát elfoglalta. Magyarországot végigpusztította, miután a muhi csatában (1241. IV. 11.) a magyar királyi haderő döntő vereséget szenvedett.
     Batu alapította a kazak szteppétől a Kárpátokig húzódó területen a nomád kipcsaki birodalmat, melyet az európai források Arany Hordának Altun Ordu (,Aranysereg') nyomán neveztek el. Ők maguk Kök Ordának (,Kék Sereg') hívták,40 melyről már az imént szóltunk. A mongol vezetőréteg hamar eltörökösödött. A török nyelvű "kunok játszották a legnagyobb szerepet a bolgárok, a magyarok és a románok történetében". A kun nép "az V-VII. században a[z] Amur folyó vidékén élő, mongolos jellegű nagyobb konföderációból szakadt ki." Majd a kitajok "támadása következtében nyugat felé húzódott." "Hamarosan döntő szerepet kezdtek játszani a kunok a Balkánon is, sőt ők szabták meg a jövő évszázadok történeti fejlődésének útját."41 Ezért találunk annyi török eredetű szót, hely- és család- vagy utónevet nemcsak az említett orosz, hanem a bolgár és román nyelvben, hiszen a besenyők és kunok "négy és fél évszázadon át együtt éltek a román lakossággal mint annak urai, sok kenéznév és helynév is maradt utánuk". A türk (ótörök) eredetű román szavak száma többszázra rúghat.42
     Zseltvay István, kassai nyugdíjas erdőmérnök, a Bilkei-Gorzó család leszármazottja volt segítségemre a szálak további felgöngyölítésében. Az említett família családfáját Bilkei-Gorzó Bertalan, Szatmár megyei főlevéltáros állította össze, akinek testvére Nándor, budapesti levéltáros ismertette a sajtóban a minket érdeklő összefüggéseket. Batu leszármazottja volt Tatarmir (,Tatár Herceg'),43 akinek több fia volt. Egyiküket, Baszarabát már ismerjük. Neve fennmaradt a Besszarábia elnevezésben, mely alatt eleinte Havasalföldet, a mai Románia egyik Kárpátokon kívüli területét értették. Először 1349-ben Besarabina zemlja (egyházi szláv: Beszaraba földje) formában.44
     Tatarmir másik fia Karacsin (,Fekete Herceg')45 - Bilkei Gorzó Nándor szerint -, nagy valószínűséggel azonos azzal a Karácsonnal, aki az ő családjuknak is az őse.46 "Karachun de Bylke" 1339-ben kapott birtokot I. Károlytól a mai Kárpátalján, pontosabban a Bereg vármegyei Bilkén.47 Amit a szomszédos Máramarosról olvashatunk, az Beregre is vonatkozik, melynek sorsát I. Károly "határozta meg telepítési politikájával, amennyiben Csák Máté leverése után olyan kolonizálásba kezdett, amellyel a királyi jog alá tartozó lakatlan gyepü-elvekre és az uralmára törő főuraktól elkobzott és elnéptelenített falvakba megbízhatónak látszó idegen népelemeket telepített, ezzel saját gazdasági és katonai hatalmát is növelve."48 Karachin is Havasalföldről érkezett a Magyar Királyság területére,49 akár a Hunyadiak ősei.
     Érdekes és bizonyító erejű lehet, hogy a Bilkei-Gorzó családban megfigyelhető a mongol folt. Zseltvay említett nagy-anyjának és Tamarának, testvére unokájának a bal lapockája alatt van egy anyajegynagyságú barnásszürke folt, mely egész életükön át megmarad.50 Úgy tűnik, e famíliában, mely korábban Kárpátalján élt, a nőknél bukkan fel ez a jel, mely azelőtt - a családi emlékezet szerint - minden harmadik nemzedéknél megvolt.
     A Bilkei-Gorzó Bertalan által összeállított családfa szerint Karácson, beregvármegyei vajda (1339-1344) fiaitól több család eredezteti származását.
     Az elsőtől Szerecsentől (1341-1367) a Gorzó család. Őt csak azért említjük, mert e "kun eredetű, muzulmán vallású dinasztia eredeti címerében három ,szerecsenfő' volt látható."51 A következő kettőtől - Bálinttól/Beliczától (1350-1390) és Miklóstól (1345-1383) - származott a Bilkei család két ága, és Tatamértól az Ilosvayak.52 "Az Ilosvay s a belőle kiágazott, már kihalt Kisfalusy család első ismert őse Tatamér volt, a ki valószínűleg egy személy a híres oláh vajda Bazaráb atyjával Tatamérral."53 Ennek az ágnak az ivadékai a nevezetteken kívül, a Dolhay, Lipcsey és Petrovay család, valamint Oláh Miklós esztergomi érsek.54 "Bazaráb vajda a Károly király által ellene 1330-ban indított hadjárat előtt békét kért... s csak a szerencsétlen háború után telepítette át Bogdán vajdát, Bazaráb fiát... Máramarosba, Tatamér fiait Miklóst és Maximot pedig Bereg megyébe." Tehát "az Ilosvay család ősei a havaselvi földről, Kúnországból... telepedtek át 1330 és 1334 között Bereg megyébe."55 Maxim unokája Ilosvay Kará-cson a XV. sz.-ban szerepel az oklevelekben.56
     A török és mongol népek körében a Kara, Hara (,Fekete') gyakori, előkelőnek számító személynévi összetevő és mitológiájukban is szerepet kap, amint láthattuk Hara Szuorun kapcsán. A hunok nagykirályát is Karatonnak, ,Feketeruhásnak' hívták.57
     Ez a szó családnévként is létezik a magyar nyelvterületen Kara, Hara vagy Gara változatban.58 "A magyarban nagyon gyakori a k- > g- változás".59 A Garának, mint utónévnek héja értelme van.60 A Kara már csak utó- és helynévként (Karád = Kara + -d /kicsinyítőképző/) formában él.61 Ezek szerint értelme Feketécske.
     Karácsony Györgyöt, más nevén Karácsondy Gergelyt (?1570) Fekete Embernek is hívták,62 ami megintcsak visszautal a név török eredetére és értelmezésére.
     Több ízben hívtuk fel a figyelmet arra, hogy az orosz nyelv is számos török eredetű nevet és szavat őriz. Az egyik orosz szólás szerint, rosszul áll a szénája annak, ha "prisol jemu karacsuny",63 mivel ez annyit tesz: meghalt. Ezt jelenti a belorusz korocsun is (,hirtelen halál fiatal korban', ,görcsök', ,gonosz szellem, amely megrövidíti az életet'). Az ószláv/orosz mitológiában ezenkívül a téli napfordulót és a hozzá kapcsolódó ünnepet is jelentette,64 amivel egyfajta kétértelműség fejeződik ki, amit az alábbi párhuzam tesz érthetőbbé.
     S ezen a ponton egy nagyon izgalmas összefüggést figyelhetünk meg, ami az előbbieket még inkább alátámasztja. A görög Apollón kétarcú istenség, mert pusztító és jótevő szerepkört tölt be. Később a Nappal azonosították, vagyis annak mind gyógyító, mind betegítő, öldöklő hatásával. Több állathoz kapcsolódik, de minket most csak az érdekel, hogy a holló, ölyv, kánya és a farkas volt szent állata, sőt azokkal teljesen azonosul. "Már mindjárt világra jövetele után egész ragyogásában mutatkozik az egybegyűlt istennőknek, mely mitoszi vonásból is kiderül, hogy Apollón nem egyéb, mint a nap, mely keleten a tengerből egész fényében kiemelkedik".65 Nevének etimológiája nem magyarázható meg a görög nyelv segítségével. Alakja tehát nem indoeurópai, inkább kis-ázsiai származású.66 A hirtelen halál okozója,67 s így kapcsolódik az orosz/belorusz karacsun~ko-rocsunhoz. "Ő tehát a félelmetes Farkas-isten68 - mondja Trencsényi-Waldapfel Imre - és a pestist nagy távolságokra terjesztő... rágcsálókhoz hasonlóan pusztító Egér-isten, de ő az is, aki védelmet nyújt az embereknek a halálos veszedelmekkel, betegségekkel és a termést pusztító egérvésszel szemben is."69
      Apollón Szminteusszal (gör. szminthosz ,egér') vagy Apollón Lükaiosszal (gör. Lükosz ,farkas') kapcsolatos hiedelmekkel találkozunk Belső-Ázsiában is. A mongol eredetmagyarázó mesék csoportjában a tarbagánról (mormotáról) szóló mese ezt bizonyítja. "Apollón Szmintheusz kultusza elsősorban Kis-Ázsiában virágzott, s onnan akadálytalanul vándorolhatott Belső-Ázsiába, ha nem éppen onnan került a görög mitológiá-ba" - szögezi le Lőrincz László. - Ugyanis "az egymás mellett létező mitológiai rendszerek a sokszor igen nagy földrajzi távolságokat is legyűrve hatottak egymásra, s az így létrejövő szinkretikus formák tovább gazdagították az ó- és középkori népek hiedelemvilágát."70
     A Lükaiosznak két értelme van: ,nőstényfarkastól', ámde ,fényességtől valót' is jelent. Az athéni Lükaiont, mely eredetileg Apollónak volt szentelve, Lükosz, mitikus thébai király tiszteletére nevezték el. Apollónt itt mondták először Lükaiosznak. "A neki bemutatott áldozatok bűzével űzte el a farkasokat Athénból."71
     A török eredetű orosz családnevek közül most csak a Karacsinszkijjal foglalkozunk, melynek végződése (-szkij) természetesen tisztán orosz fejlemény. Baszkakov feltételezi, hogy egy karacsi (qarači ,feketés') értelmű szóból keletkezett az összetett -in+szkij képző hozzáadásával.72 Ezt a magyarázatot tévesnek kell tartanunk márcsak azért is, mivel a XVII-XVIII. sz.-i orosz városi családnevekben nem találunk példát ilyen összetett névvégződésre.73 A szerző nem veszi figyelembe, hogy a mongol nyelv ojrát dialektusát beszélő kalmükök74 nyelvében a cson farkast jelent. E névnek vannak másfajta variánsai is a mongol nyelvekben: csin, csinó, cshino, cshono, ts'inó, ts'onó, ám ezeket totemjellegük miatt tilos kiejteni, s így a farkas nevét különböző módon írták körül. Pl. ,a szteppe ura', ,a szteppe előkelője', ,kicsi', ,kék kutya', ,ügető úr', ,rossz magaviseletű úr', ,katonai helyettes/helytartó', stb.75 Ez utóbbi már jelzi, hogy a Karacsun/Karacsin nemcsak Fekete Farkast,76 hanem (előkelő) tisztséget - amint írtuk - Fekete Herceget is jelentett. Ezt támasztja alá az orosz csin szó, mely rangot, (katonai) rangjelzést, pozíciót, de régebben szertartást is jelentett. Ebből képezték az or. csinovnyik szót, melynek közismert jelentése hivatalnok, majd bürokrata.77
     A Mongolok titkos története említi a Csinoszok (,Farkasok' - az Adargin törzs részének neve) hercegeit, akiket 70 üstben főztek meg.78
     S a farkas megjelenik a dzsingiszidák őse/totemállataként is: "Dzsingisz kán származása. Élt egy kékesszürke farkas (Börte-Csino), ki az Ég rendeléséből született. Felesége egy rőtes szavasűnő (Choaj-Maral) volt. Átkeltek a Tenggisz taván, megszálltak az Onon folyóforrásánál, a Burkan-kaldun hegyénél, ott született meg a fiuk, Batacsikán".79
      A türkök is farkastól származtatták magukat. Zászlajuk végére arany farkasfejet tűztek. Ezt az állatot tartották ősüknek a török nyelvű baskírok - zászlójukon régen farkasfej volt - és a kirgizek.80 Az arany viszont a Nap(isten) féme.81 A magyar Farkas-Agmánd úrinemzetség Apa-Farkastól eredeztette magát. Címerén farkas képét viselte.82
     Egyes külföldi források és későbbi feljegyzések szerint, az ősmagyarok fekete zászlók alatt vonultak harcba, jelvényük pedig a zászlórúdon ülő turulmadár volt. (Ez tulajdonképpen hun hagyomány - Attila katonái használtak turulos zászlókat.) Első biztos adatot a Képes Krónikában találunk, mely szerint, a turul, illetve a karvaly képe itt is szerepel mint a honfoglalás körüli idők zászlóemblémája, de a zászló színe vörös.83 Kézai tudósítása szerint, a magyarok Géza fejedelem koráig turulos zászló alatt harcoltak.84
      Csak röviden utalunk rá, hogy a karácsony ünnepköréhez a Turul-mítoszon keresztül is kapcsolódunk. Amint Kézai Simon írja: "Ezen kapitányok közül tehát Árpád, Álmosnak, Előd fiának, Ögyek unokájának a fia, a Turul nemzetségből, volt vagyonilag a leggazdagabb s származására nézve a legelőkelőbb."85
      A Nap-kultuszhoz a világ szinte minden táján társul a ragadozómadár. Legismertebb "képviselője" az egyiptomi Hor (óegyiptomi ,magasság, ég'; görögösen Hórusz), melyet sólyom testesít meg.86 A görögök Apollónt "a gyermek Húrusszal, a Nap egyik megszemélyesítőjével azonosították, a végén már Napként tisztelték".87
     A korai bronzkorban minden jel szerint a Perzsa-öbölből vitorláshajók jutottak Felső-Egyiptomba, melyek képei a Nílus és Vörös-tenger közötti kiszáradt folyómedrek sziklás falain, valamint egy Sólyom-városban (Hierakonpolis) talált síron tűnnek föl, és ez a helyzet minden bizonnyal a Sólyom-nemzetség székhelye volt. Az ábrázolások pontosan megegyeznek "azzal, amelyet Sumerban, az ereki Dzsemder Naszr-város egyik bazalt sírkövén találtak. Mi több, e kor egyiptomi művészetében olyan vonásokat találhattunk, amelyek egyébként sohasem divatoztak a Nílus mentén, viszont a Tigris-Eufra-tesz vidékén (Mezopotámiában - BZ) az Uruk-periodustól kezdve megszokottak voltak."88
     Nem tudjuk végigkövetni e ragadozómadár útját közvetlen őseinkhez, csupán azt kívántuk jelezni, hogy Ázsiában tisztelete évezredes hagyományokon alapszik. Mindenesetre tény, a török és mongol népek életében nagy népszerűségnek örvendett ez a madár, melyet a hunok, avarok és magyarok egyaránt használtak vadászat céljaira. Elég legyen most annyi, hogy mi magyarok tanítottuk "lovagolni és solymászni, agarászni meg íjászni Európát."89
     Ez az egyik vetülete az összefüggéseknek. Az egyes nemzetségek különböző totemállatokat tiszteltek őseikként. Ezeket díszítőművészetükben, szimbolikájukban, zászlaikon, e-gyéb jelvényeiken rendszerint használták. A lovasnépek a hatalmas eurázsiai szteppén, különböző államalakulatokban éltek. Ezek rendszerint úgy keletkeztek, hogy az egyik törzs leigázta a többit. Azok behódoltak s átvették amazok nevét. Majd a nomád birodalom megbukott, s egy másik törzs került az élre, s akkor amazok neve alatt éltek. Erre jó példával szolgál a hunok ázsiai hatalmának megalapozója, Maotun, aki i. e. 176-ban a kínai császárhoz intézett levelében így közelítette meg ezt a sajátos látásmódot. "Tudomására hozza, hogy hadai ,hála Isten segítségének, tisztjei és legénysége derekasságának és lovai kiválóságának' huszonhat birodalmat igáztak le, s ,ezzel mindezek hunokká váltak és a népek, melyek íjat feszítenek, immár egyetlen családdá egyesültek'.
      A steppe népeinek ,államfelfogása' szerint az alaktalan embertömeg csak akkor válik néppé, midőn szervezőhöz, uralkodóhoz és dinasztiához jut. (...) Türk felfogás szerint, azért van szükség uralkodóra, kagánra, mert a nép a hivatott és istentől rendelt vezető nélkül nyomorúságosan elpusztulna."90 Így tette mongollá a számtalan törzset Dzsingisz kán, így lettünk magyarokká a Turul-nemzetség vezetése alatt.
     A Turul: török Toyrul (mongol To'orol) kerecsensólymot jelent.91 "Álmos tehát a Turul nemzetségből való, családi címere is a turul, ez mutatja, hogy Attilától származik s végül anyját, Emesét is, a turul termékenyíti meg. (...) Attila paizsán koronás turul volt a jelvény."92
     A középkori inkvizíciót nem kell különösebben bemutatnunk, hisz mindenki hallott róla. A Magyar Királyságban a domonkosok feladata volt ennek a munkának az elvégzése, akik jegyzőkönyveket készítettek, s így számos máskülönben végleg elveszett részletet ismerhetünk meg belőlük.
      "A sámánhit legnagyobb ünnepe a karácsony volt. Így vallotta 1245-ben Dala fia Undo perében Rufus segesvári polgár: ,Krisztus születése ünnepén, a régi magyarok, a sólyom ünnepét tartják...'" Karácsonykor "a sólymokat vadászatra eresztik és sok nép viszi oda madarait, amiket a sámánok megáldanak..." Vagy: "a régihitűek Urunk születése napján tartják a sólyom ünnepét." Végül következzék a legfontosabb idézet: ",in festo falconarium vulgare karasun dicto' - a solymárok ünnepén amelyet népi nyelven karácsonynak neveznek.
      Ez az adat tanúskodik feltevésünk mellett, hogy a sólyom madár és karácsony ünnepe között belső tartalmi és szimbolikus kapcsolat áll fenn."93 Így már érhető, miért nevezik a sólymot kerecsennek, s miért izgalmas Fehér elébb idézet adatát szem előtt tartva az, hogy oroszul a héja neve korsun. S az is világossá lesz, miért tiltották meg Magyarországon 1238-ban a papoknak a sólyommal való vadászatot.94
     Fölöttébb izgalmas összefüggésekre világít rá az a nyelvi adat is, hogy az ukrán nyelvjárás őrizte meg a gerecsun formát, mely már némi értelemeltolódás folytán a Juliánus-naptár szerinti december 24-én sütött kenyeret jelenti,95 viszont a suméroknál a téli napforduló ünnepének neve Gurusunu, mely "mint vallási ünnep hosszú évezredeken át megtalálható Keleten és Július Caesar Kr. e. 56-ban iktatta be a római ünnepek közé a babiloni kalendárium bevezetésekor."96
     A december hónapot Télelő, vagy Karácson havának is hívták régebben. Érdekes, hogy a csehek és lettek ezt a hónapot ,Farkas havának' nevezték.97
     Köztudott, ez az ünnep eredetileg a téli napfordulóra (december 22.) esett, mely egybeesett az évkezdéssel. Antiochus kalendáriuma december 25-ét a Nap(isten) születésnapjának nevezi. Aurelianus császár (270-275) elrendelte, hogy ezen a napon egész birodalmában ünnepet tartsanak a Legyőzhetetlen Nap (Sol Invectus) tiszteletére. Kiirtani nem sikerült, így későbbi keresztény átértelmezés nyomán lett Jézus, az örök Nap, az isteni fényforrás születésnapja.98
     A napot a régi római hagyomány állapította tehát meg. De karácsony ünnepének napja az őskeresztény időben nem volt egyöntetűen megállapítva.99 Julius Africanus a 22-ben írt Kro-nográfiájában március 25-ére a fogantatás napját tette, s ennek megfelelően karácsony december 25-ére került. Ugyanerre az eredményre jutott Hippolitus (?235) Dániel Könyvéhez írt szentírás-magyarázatában. E vélemények azon a közmegegyezésen alapultak, hogy a világteremtés napja (tavaszi napéjegyenlőség) a Megváltó megtestesülésének napja is volt. Közrejátszott ebben a pogány Legyőzhetetlen Napisten születésnapjának (natalis Solis) ellensúlyozása is.100
     Niceai János püspök szerint, Jézus születését Rómában I. Gyula pápa (337-352) alatt kezdték ünnepelni, innen terjedt tovább. Keleten sokáig nem volt külön karácsony ünnep, hanem Krisztus születését január 6-án, Vízkeresztkor ülték meg. A szíreknek 343. december 25-én már prédikációt tartottak. Konstantinápolyban 379-80-ban naziánzi Szent Gergely emlékezik Krisztus születésére és megünnepli napját. An-tióchiában - Chrysostomus szerint - 386-ban Krisztus születését szintén ezen a napon ünneplik. A keleti egyház ugyanis tíz évvel később vette át az ünnepet a nyugatitól, melyet Rómában az V. sz. elején Honorius Arkadius államilag is kötelezővé tett.101
 

1 Supplex Libellus Valachorum, Kriterion, Téka, Bukarest, 1971, 79.
2 "...bebizonyosodott, hogy apja valószínűleg román származású volt." (Máthé Éva: Kolozsvár - funari kelepcében; in: Új Szó, 1997. IV. 9, 2.); "...amíg Hunyadi János csak anyai részről volt román eredetű, Oláh Miklósnak a távoli ősei pedig teljesen román származásúak..." (Kalmár Zoltán: Oláh Miklósra emlékezve, in: Nagyszeben és Vidéke 1998. január 1.)
3 A Hunyadiak családfája:

4 Rásonyi László: Török eredetű magyar személynevek; In: Forrás (Kecskemét) 1983/7, 82.
5 Vö.: Bezprim > Veszprém, abar > avar, szabir > szavir stb.
6 Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása. Akadémia, Bp., 1991, 282.
7 Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal XII., Ráth Mór, Pest 1865, 262. - ezután NI
8 Rásonyi 84.
9 "Hóman Bálint megfigyelte, hogy az Árpádok családjában az anyák nemzetisége s a gyermekek neve szorosan egybekapcsolódik; (...)
Mindez arra mutat, hogy a gyermek nevét anyja adja. A néprajzi adatokból is az derül ki, hogy a gyermek nevét legtöbbször anyjától kapja." (László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete, Magyar Éle. Bp., 1944, 241.
10 NI V., 188. - Mégha "a Morzsinaiaktól való származást nem lehet bizonyítani", ez a család a XIV. sz. második felében Hunyadban élt és 1429-ben a Hunyadiakkal birtokperben állt. Hogy szomszédság vagy rokonság okán, nem tudni. Felmerült annak a lehetősége is, hogy Vajk felesége esetleg Szapolyai-lány volt (E. Kovács 8-9., 24.). A kortársak pletykái szerint, Hunyadi János természetes apját Zsigmond királynak mondták, aki a szép Morzsinai Erzsébettel, Hunyad megyei nemeslánnyal folytatott állítólag szerelmi viszonyt. A szerb néphagyományban az apa Lazarevics István despota, az anya egy ismeretlen magyar leány lett volna (Hóman Bálint- Szekfű Gyula: Magyar történet II., KMENy, Bp., 1936, 432.). Minden forrás, vagy pletyka az anyát magyarnak tartja.
11 Rásonyi 81.
12 NI uo.
13 Mitológiai enciklopédia II., Gondolat, Bp., 1988, 483., 512., 530. - ezután ME
14 Németh 69.; Drevnyetyjurszkij Szlovarj, Nauka, Leningrád 1969, 426. - ezután DTSz - Holló régi magyar személyneveink között is szerepel (Ladó János: Magyar utónévkönyv. Akadémia, Bp., 1982, 5. kiadás, 168.) A Varjú viszont családneveink egyike. Varjúfalvi Varjú Pál Mátyás kortársa (NI XII., 1865, 64, Pótlék-Kötet 1868, 360.) A Varjúfalussy-család Béktől (Bég) származtatja magát. Zadelei Makrabus fia, János 1283-ban szerepel az oklevelekben. Annak fia Miklós (1317-47) viseli először e családnevet (Waryo). A Bék, s a Makrabus név e família besenyő eredetére utal (Tóth Sándor: Sáros vármegye monográfiája I., Bp., 1909, 477., 479.). - A bég eredetileg fejedelmi méltóság volt. (Pallas Nagy Lexikona 2, Bp., 1893, 828. - ezután PNL); Beg: ,uralkodó, elöljáró, vezér, törzsfőnök, fejedelem' (DTSz 91.).
15 Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, Akadémia, Bp., 19884, I. 691. - ezután KL
16 Németh 248.; DTSZ 426. - A török kargiş ,átok, átkozás', kargimak ,megátkozni', régi tör. Qar ,átok, átkozás', kargimanmak ,átkozódni, káromkodni, szidalmazni'; türkmén gargiş, jakut kurus ,átok, megátkozás' (Sára Péter: A magyar nyelv eredetéről másképpen, magyar-török rokon szavak, szókapcsolatok, Arculat, Bp., 1994, 102. - kárhozik, káromol címszavak).
17 Robert Graves: A görög mítoszok I., Pro Memoria. Európa-Madách, Bp.-Pozsony, 1970, 10.
18 I. m. I., 47., 141. - Népetimológia folytán kapcsolódott az időhöz (khronosz). Korónisz phókiszi királylányt Poszeidón üldözte. Hogy megmeneküljön, Athéné hollóvá változtatta (ME I., 707.)
19 László 242.
20 de a holló is - PNL 1, Bp., 1893, 756.
21 "Az ismeretlen ősben [a] román történeti kutatás a terület uralkodó dinasztiájának, Basarab vajda családjának egyik tagját véli felismerni, mivel a Hunyadiak címerének gyűrűtlen változata I. Vladislav Basarab 1365-ös valachiai pénzének ábrázolására hasonlít, ahol a sisakdíszben lévő madár a Hunyadiak hollójával mutat rokonságot. A család valószínűsíthető román eredete ellenére a címerek hasonlóságát nem lehet bizonyítékként elfogadni a két família rokonságára nézve mindaddig, amíg újabb (eredeti!!!) oklevelek nem kerülnek elő a kérdés megnyugtató tisztázásához." (E. Kovács 8.) - Hasonlóan nem vehetjük komolyan Frater Lénárt kísérletét, aki Vereb Péter erdélyi alvajdájának sírkövén látható címerállat alapján akarja bizonyítani, hogy Hunyadi János ebből a családból származott. Igaz, a Vereb család címerében gyűrűs holló látható, de ez nem bizonyítja önmagában a genetikai kapcsolatot. (Frater Lénárt: Hunyadi magyar származása oklevelekben. Budapest 1937)
22 Rásonyi 80.
23 Elekes Lajos: A magyar-román viszony a Hunyadiak korában; In: Lukinich Imre (szerk.): Mátyás király emlékkönyv születésének ötszázéves fordulójára I., Franklin Társulat, Bp., é.n., 173-74.
24 Vásáry István: Az Arany Horda Kossuth, Bp., 1986, 303-04.
25 Kristó Gyula (szerk.): Korai magyar történeti lexikon, Akadémia, Bp., 1994, 257. - ezután KMTL
26 Szabédi László: A magyar nyelv őstörténete. Kriterion, Bukarest 1974, 418.
27 Uo.
28 Szathmári István: Egy nyelvész széljegyzetei, In: Nyelvünk és Kultúránk 101, 1998. január-március, 117. - Orosz kollégái sem osztják egyértelműen ezt a nézetet. "A szó etimológiája nem világos" - szögezi le V. V. Ivanov és V. Ny. Toporov - nem fogadva el a latin, szerb-horvát és albán "megoldást" sem (ME II., 596.). A nehézségeket jelzi Bálint Sándor is. "Feltűnő, hogy e szóval csak a keleti szlovákok, máramarosi ruszinok, továbbá a huculok nevezik az ünnepet, más szláv népeknél a božič, vagyis ,Istenfia' járja". (Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd, Apostoli Szentszék, Bp., 1988, 16.) Ezt azzal kell kiegészítenünk, hogy a románban szintén crăciunnak (kracsun) mondják a karácsonyt. Valamint azzal is, hogy a szlovák és a cseh nyelvben a Vianoce/ Vánoce (lat. via noctes ,az éj útja') szót használják a karácsony jelölésére, mely eredetileg a rómaiak mitra-kultuszához kötődött. (Milo, Štefan: Narodí sa svetlo [Fény születik], in: Slovenská republika-víkend /Pozsony/ 1997. XII. 23., 8.). A kračun (kracsun) viszont aligha lehet a régebbi szóalak, mivel az oroszban - amint látni fogjuk - a korocsun/karacsun forma létezik, s a kračun a felvidéki szláv anyagban későn, 1585-ben jelenik meg először, majd csak 1702-ben. (Historický slovník slovenského jazyka [A szlovák nyelv történeti szótára] II., SAV, Pozsony, 1992, 124. - ezután HSSJ) A magyar anyagban viszont már a XII. századból van rá adatunk (Szathmári uo.) Van példa a korai Krácsin előfordulására is (1240 k. - Szamota István - Zolnai Gyula: Magyar oklevél-szótár, Hornyánszky Viktor, Bp., 1902, 454.), de azt a karácsony megelőzi. E nehézségeket Kiss Lajos is nyilván mérlegelte, mert a már idézett Földrajzi nevek etimológiai szótárának első kiadásába (1978) sem vette föl 1957-ben írt cikkének következtetését a karácsonnyal kapcsolatos helynevek magyarázatánál.
29 Bálint uo.
30 L. HSSJ - tudatosan nem írjuk, hogy szlovák nyelv, mert erre többé-kevésbé csak a XVIII. sz. vége óta van jogosultságunk.
31 Kiss Lajos: Karácsony szavunk őstörténetéhez; In: Magyar Nyelvőr 1957, 2. sz., 248-49.
32 I. m. 247.
33 ",Honnan neveztetik Karácsonyon [!? - BZ] havának? - kérdezi Bod Péter, és nyomban meg is felel: Karácsonról, amely ebben a hónapban esik; a szót faragták a magyarok a deák szótól: incarnatio, megtestesülés, carnatio, s abból rontották a szót: Karácson.' Ma már tudjuk, hogy a latin származtatás téves, mivel szláv eredetű a karácsony szavunk, amely ,lépőt', ,átlépőt' jelent." (POLISZ, Irodalmi Kalendárium. 1998, 34., Bp., 1997. december, 112.) Más szerző is úgy véli, "bizonyos, hogy a régi magyar élet erősen szláv hatás alatt állott. (Tőlük vettük át például a: ...karácsony... szavakat.)" (Szimonidesz Lajos: Primitív és kultúrvallások, iszlám és buddhizmus, Dante, Bp., 1931, 228.) Artner Edgár szerint is: "A karácsony szó maga szláv eredetű." (Katolikus Lexikon, Bp., 1931, 493. - ezután KLx); "Szláv származású karácsony szavunk eredeti jelentését (,átlépő') a napfordulóra vonatkoztathatták." (Jankovics Marcell: A Nap könyve. Csokona, 1996, 307.)
Szabédi a következőképpen véli levezethetőnek a szót a latinból: -cretionis < őslatin cretionos > nyelvjárásbeli cratiunos > finnugor korotjunu > ugor *korocsun > magyar *karacsun > karácsony; a szó eredeti jelentése ,-cretio solis', azaz ,napnövekedés, napszületés' (Szabédi 124.)
34 Szabédi 45-46. - Ezt más szerzők is megerősítik: "Képzeljük el a mi korunknál néhány ezer évvel később élő tudósokat, akiknek az i. sz. 2000 elötti időből semmiféle írásos adat nem áll rendelkezésükre. Néhány régészeti felfedezés hirtelen egy sereg dokumentumot hoz napvilágra, amelyeket ma francia, olasz, portugál és román nyelveken írtak, és amelyek mindegyikét sikerül megfejteniük. A hasonlóságok alapján arra következtetnek, hogy a megtalált nyelveknek közös ősük volt. Tőlünk eltérően, ezen a nyelven (a latinon) nem áll rendelkezésükre írott feljegyzés, ők azonban hozzálátnak, hogy rekonstruálják a feltételezett alapnyelv néhány sajátosságát. Évekkel később kezükbe kerül a klasszikus spanyol nyelven írt Don Quijote első kiadása, amelynek megjelenési éve 1605 volt, és megfejtik ezt a szöveget is. Egyesek ennek alapján azt az elméletet állítják fel, hogy a 20. századi francia nyelv egyszerűen a kora 17. századi spanyol egy későbbi formája. Mások visszautasítják ezt az elméletet, rámutatva a rekonstruált közös alapnyelv több olyan sajátosságára, amelyek megmaradtak a franciában, de nincsenek meg a spanyolban. A kutatók felállítják a következő szavak listáját:

Ezekből ha nem tudják is a megfelelő eredeti formákat rekonstruálni (latin: fames, farina, ferrum, filum), abban biztosak lehetnek, hogy e szavakban a kezdőbetű f volt; ugyanakkor a szavak spanyol megfelelői (hambre, harina, hierro, hilo) h-val kezdődnek. Ebben az esetben tehát az eredeti szókezdő f megmaradt a franciában, eltűnt viszont a spanyolban. A további kutatás még számos, az előbbihez hasonló esetet tárna fel."
"Néhányan e 6. évezredi nyelvészeink közül azzal érvelnének, hogy mindezen szavak szokásos rekonstrukciója helytelen volt, és hogy a szavak eredetileg h-val kezdődtek, amely hang egyedül a spanyolban maradt fenn, a többi nyelvben azonban f-re módosult, a többiek viszont erre azzal vághatnának vissza, hogy a h-ról f-re való változás kevésbé valószínű, mint a fordítottja." (Chaim Bermant - Michael Weitzman: Egy ismeretlen ókori civilizáció Ebla. Gondolat, Bp., 1986, 205-06., 263.)
35 Szabédi 47., 49-50.
36 Rusko-slovenský slovník (Orosz-szlovák szótár), Russzkij jazik-SPN, Pozsony-Moszkva, 1989; 220. - ezután RSS
37 ME II. 610.
38 PNL 10., Bp., 1895, 146.; "Ez lehet karácsonykor született gyermek magyar névadása. [Ez viszont aligha valószínű, mert nincs Pünkösd, vagy Húsvét utónevű személyekre vonatkozó adatunk. - BZ] Származtatják a cseh Kračinból és a latin Gratianusból is." Ladó 178. - Nem egyedülálló jelenség ez a magyar utónevek esetében: Béla ~ Adalbert, Gyula ~ Július, Jenő ~ Eugen, Kálmán ~ Koloman (i.m. 138-9., 165., 174., 177.); Vajkot Márki Sándor viszont tévesen a cseh Vojtěchhal azonosítja (PNL 16., Bp., 1897, 591.). "István ,pogány, Vajk neve alkalmasint az Adalbert cseh Vojtěch nevével való összetévesztésből eredhet." (Tóth Béla: Mende-mondák, Athenaeum, Bp., 1907, 20.) Viszont nem veszi észre a névegyezést és másutt a szerző már emígyen magyarázza a nevet: "Hunyadi János atyja Hunyadi Vojk (szerb nyelven ,farkas') volt..." (i.m. 48.) - A szlovákok - teljesen önkényesen - a Bélát Vojtechnek fordítják, a Rezsőt korábban Rudolfként anyakönyvezték, a Zoltánt Zlatoňnak (,Arany') akarták "fordítani".
A legszebb viszont, a Gertrudis (szlovákul Gertrúda) névvel kapcsolatos nyomdafestéket látott névelemzés. Állítólag az oroszból (!) származik, a geroicseszkij trud (hősies tett, hőstett) rövidült összevonásából keletkezett (Svet socializmu /Pozsony/ 1972.).
39 Neve mellett a szerző szerepelteti a Gratianust is (Tardy Lajos: A tatárországi rabszolgakereskedelem és a magyarok a XIII-XV. században, Kőrösi Csoma Kiskönyvtár 17., Akadémia, Bp., 1980, 55-56., 236.
40 Rásonyi László: Hidak a Dunán, Gyorsuló Idő, Magvető. Bp., 1981, 139. - ezután Hidak; Vásáry 52., 54.
41 Hidak 106-07., 111.
42 I. m. 134., 158. - Érdekes módon, ez utóbbit Vékony Gábor nem veszi figyelembe ("Különösen feltűnő a kun jövevényszavak hiánya a román nyelvben..." Dákok, rómaiak, románok. Akadémia, Bp., 1989, 246.), holott A. "Cioranescu szóstatisztikája szerint a román nyelvekben 1900 török jövevényszó," - beleértve a későbbi oszmán-török átvételeket is - "1500 magyar, 4600 szláv és egyebek mellett 1200 albánból átkerült szó van." (Hidak 106-07., 111.)
43 Tatamérnak is mondják. A név második eleme az arab amir > török emir ,uralkodó, parancsnok, fejedelem', aki Mohamed próféta, vagy Ali, a próféta apja édestestvérének unokája családjából származik, melyet a perzsa nyelv mirre rövidített (Baszkakov: Russzkie familii tyjurszkogo pro-iszchozsgyenyja VII., In: Etnografia imen, Nauka, Moszkva 1971, 97-98.; PNL VI., 130.) - A Tathamerhaza (1330, Tatamérháza, ma: Farnadia /Hunyad/) "Nevét odatelepített kenézétől kaphatta." (Győrffy István: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza III., Akadémia, Bp., 1987, 300.) Esetleg az ő személyére utalhat.
44 Horváth Lajos: A csodaszarvas monda kései hajtása, avagy Modlva bölényfejes címere II., In: Turán. 1998, 4. sz., 48.
45 Ez a név bizonyos értelmezés szerint azt is jelékezheti, hogy karácsonykor, amikor a fény születik (hosszabbodni kezdenek a napok) a Fekete Herceg átadja uralmát a fénynek.
46 Prágai Magyar Hírlap 1934. IV. 15. - ezután PMH
47 Győrffy I., 1987, 533.
48 Győrffy IV., 1998, 114. - érthetetlen, de e szerző sem veszi figyelembe Rásonyi kutatásainak eredményeit, s a töröknyelvű blakokat/bulakokat [tör. ,fehér tarka vagy lábú ló' - Hidak 56.] a vlachokkal, azaz a románokkal azonosítja!
49 PMH uo.
50 A mongolfajú népek és a magyarok körében ez nem ritka jelenség, ám rendszerint a harmadik, vagy negyedik életévben eltűnik (Új Idők Lexikona 17-18., Bp., 1940, 4574. - ezután ÚIL)
51 Horváth 48.- a szerecsen szó a szaracén változata "a középkor magyarjainál eredetileg az arab és bolgár mohamedánok neve." De általában az izmaelitákat (muzulmánokat) nevezték így. (PNL 15, Bp., 1897, 631.) - A Szálláspataki családban érdekes módon gyakori az aránylag ritka Szerecsen név:

52 A bilkei Gorzó család leszármazási táblája:

* a Bilkey család egyik ágának őse
** a Bilkey család másik ágának őse
*** az Ilosvay család őse
**** a Bilkey család harmadik ágának őse
***** a Lipcsey család őse
János/Ivántól származik le azután a Bilkei-Gorzó család, de ez már tárgyunk szempontjából érdektelen, így a családfát nem folytatjuk.
"Hivatalos adatok alapján összeállította: Bilkei Gorzó Bertalan, Szatmár vármegye főlevéltárnoka"
(A családfa másolata a szerző birtokában)
53 Petrovay György: Az Ilosvay család leszármazása I., In: Turul 1896, 19.
54 ÚIL 7-8, Bp., 1937, 1870. - Az oláh nyilván ragadványnév lehetett, s nem jelzett etnikai hovatartozást ugyanúgy, mint manapság a Magyarországra települt erdélyi magyarokat/székelyeket gyakorta nevezi a köznyelv románnak.
55 Petrovay uo.
56 Csak érdekességképpen jegyezzük meg, hogy fia, Ilosvay Karácson László (?1476) peres ügybe keveredett Szilágyi Erzsébettel. Lászlót eleinte Ilosvaynak, utóbb Kisfalusynak, végül ismét Ilosvaynak nevezték, de mindig használta a Karácson vagy Karácsonffy melléknevet. (i. m. 22., 25., 27.)
57 Németh Gyula (szerk.): Attila és hunjai. Akadémia, Bp., 1986ł, 79.
58 Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára. Magyar Nyelvtudományi Társaság, Bp., 1993, 393., 455., 551.
59 Szabédi 92.
60 Ladó 160., 178. - Ez történt a feketekávéval is. Ha valaki ma feketét mond, kávét ért alatta, esetleg fekete hajú nőt.
61 KL I., 686-87., l. még Tiszakarád (KL II., 651.); Ladó 178.
62 PNL 10., 146.
63 RSS 202. - szó szerint: ,eljött érte a karácsony', ,megjött a karácsonya'
64 ME II., 596.
65 PNL 1., 755.
66 ME I., 641-43.
67 Lőrincz László: Mongol mitológia, Kőrösi Csoma Kiskönyvtár 14., Akadémia, Bp., 1975, 205.
68 Faunus (lat. ,kegyes') latin istent eredetileg a farkas képében elképzelt Mars egyik mellékalakja. Legfőbb hivatása a rossz szellemek távoltartása, vagyis vallási tisztulás. Papjait lupercusoknak (,farkasok') hívták. Ünnepe a Lupercalia (,Farkas-ünnep') február 15-e - a tavasz kezdete - volt, mely engesztelő és tisztulási ünnep volt, s állítólag Romulus rendelte el. I. Gelasius pápa szüntette meg az ünnepet 494-ben úgy, hogy Mária tisztulásának (Gyertyaszentelő Boldogasszony) napját, mely február 2-ára esett, tette a helyére. (RNL 7, Bp., é.n., 210.; RNL 13, Bp., é.n., 49.; PNL 11, Bp., 1895, 726.)
69 Idézi Lőrincz uo.
70 i. m. 205-07.
71 Graves I., 203., 474.
72 Baszkakov: Russzkie familii tyjurszkogo proiszchozsgyenyja, In: Tyjurkizmi v vosztocsno-szlavjanszkich jazikach, Nauka, Moszkva 1974, 270. - "A törökben a -šin, (-čin) ritka melléknévkép-ző... a mongolban viszont -yšin, -yčin alakban jól ismeretes garag-yčin ,fekete' < qara..." (Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van I., KCsT-MTAK, Bp., 1977, 303.) A török sirayčin (sárga) a magyarban sárog > sárga lett és a sárarany kifejezésünkben a -ga is eltűnt. (uo.) Ebből következtetve tehát a karacsin nem csupán színt kellett hogy jelentsen, hanem többletértelemmel kellett hogy rendelkezzen, ha csonkítatlanul megőrződött még mielőtt keresztény értelmezést kapott. - Amadékarcsa (Pozsony vm.) régi neve Caracha (1240); Karcsai Remig eredeti írásmód szerint Karusa (1249) (Házi Jenő: Pozsony vármegye középkori földrajza. Kalligram, Pozsony, 2000, 144., 145.)
73 Zinyin, Sz. I.: Szuffikszi russzkich familii XVII-XVIII. vekov, In: Antroponyimika, Nauka, Moszkva, 1970, 94-97.
74 Akiket csunguzoknak is hívnak (ÚIL 5-6., Bp., 1937, 1556.)
75 Die Geheime Geschichte der Mongolen, ČSAV, Praha 1956, 38; Tajná kronika mongolů (A mongolok titkos története), SNKLHU, Prága 1955, 245. - ezentúl TKM; Lőrincz 205. - Azért nem szabad a totemállat nevét kiejteni, mert a "név ugyanis azonos a lélekkel, s így a név kiejtése hatalmába adná annak az őst, aki nevét kimonda. Ezt a tilalmat úgy kerülik meg, hogy a szent állat nevét vagy valamelyik más nép nyelvén mondják ki, vagy pedig körülírják. ...a szarvas és a farkas nevét (a török szkitafajtájú népek szent őse) pedig körülírással fejezzük ki. Tehát az az állat, amelyik-nek szarva van (szarvas), vagy lompos nagy farka van (farkas)." (László 245.)
76 Zseltvay István nagyanyjától, Bilkei-Gorzó Borbálától hallotta, hogy a Karacsin fekete farkast jelent (Zs.I. szóbeli közlése). - Horváth Lajos is közli Tardy Andrást idézve (aki Mongóliában dolgozott), hogy a szó török-mongol eredetű és fekete farkast jelent (Horváth Lajos: Karácsony, avagy a Feketefarkas Napja, in: Kétnyelvűség, 1995, 3. sz., 30.).
77 RSS 711.
78 TKM 66., 151., 258.
79 Németh 65., TKM 11.
80 Németh 67.
81 ME I. 72.
82 Györffy György: István király és műve, Gondolat, Bp., 1977, 29., címer: 259. - "A honfoglaló nemzetségek között az Agmánd nemben ismerünk pl. egy Apafarkas nevű vitézt." (László 245.) - Az Apafarkas, a nemzetség őse, Töhötöm oldalán részt vett Erdély meghódításában. Ennek fia Agmándnak, birtokai voltak Kolozs, Torda, Belső- és Közép-Szolnok vármegyékben. Ebből a nemzetségből származik a Kecsety, Szentkirályi és Szilkereki család. (ÚIL I., Bp., 1936, 116.) Ennek helynévi bizonyítéka is van: Kecsed, (Szolnok-Dobóka), Kecsedszilvás (uo.), Kecsetkisfalud (Udvarhely)
83 A honfoglaló Árpád a büszkeség jelképeként - a környező népek hatására - választotta a vörös színt. A letelepedés és államszervezés után sem változik zászlónk színe, csak a pogány turult váltja fel a zászlórúd végén az ezüst (=szenvedély, fájdalom) színű kereszt. (Pandula Attila: In: Kállay István (szerk.) A történelem segédtudományai, ELTE, Bp., 1986, 237.)
84 i. m. 238.
85 László 242.
86 ME I., 451.
87 Graves I., 113.
88 Gordon Childe: A civilizáció bölcsője. Stúdium Könyvek II., 1959.; I.e. 3000 körül Hierakonpolisz (Nehen) vidékén lakó törzs a Hórusz-sólymot tisztelte fő istenként. 3100 táján a paletták új csoportja jelenik meg Hierakonpoliszban, melyeken mezopotámiai típusú hosszú nyakú szörnyeket látunk. "Véleményünk szerint ma is áll a régebbi kutatásnak az a megállapítása, hogy egyiptomi és mezopotámiai hajók harcolnak egymással. (...) A megszállás csak feltételezés, a mezopotámiai befolyás azonban kétségtelen tény." (Kákosy László: Ré fiai, Százszorszép Kiadó-Buk, Bp., 1993, 35., 38. 36.)
89 Zolnay László: Vadászatok a régi Magyarországon. Natura, Bp., 1971, 88-89.
90 Deér József: Pogány magyarság, keresztény magyarság. Holnap, Bp., 1993, 18-19.
91 TKM 61., 86.; jelentését tekintve ,szétdaraboló' (vö. a magyar ,túrni' igével - BZ) (Németh 274.)
92 László uo.
93 Fehér M. Jenő: Középkori magyar inkvizíció, Transsylvania, Buenos Aires 1956, 236-37. - Ezt nyelvészeti megfontolások is támogatják: vö. Karácsony ~ kerecsen; a hangrendi átcsapás gyakori a magyar nyelvben: szaracén ~ szerecsen; Tarján (törzsnév) ~ Terény (helynév, Nógrád) (KL II. 638.)
94 i. m. 246.
95 Kiss 248.
96 Mesterházy Zsolt: A magyar őstörténet kincsestára, Magyar Ház, Bp., 1998, 73.
97 Cseh ,vlčí měsíc', lett ,vilka měnesis' (ME I., 70.) - Az is elgondolkodtató, hogy németül a karácsony Weihnacht. A die Weih, Weihe nemcsak felszentelést, felavatást jelent, hanem kányát, héját - tehát ragadozómadarat is. Aligha tévedünk, ha itt a háttérben összefüggést sejtünk és az összecsengést nem tartjuk véletlennek.
A heilig viszont összefügg a heilen igével (,/ki/gyógyítani' - l. das Heil ,szerencse, jóság, üdv/össég/, boldogság, szerencse', mint melléknév: ,ép, egészséges, gyógyult, üdvös, szerencsés, boldog'). A tartalmi összefüggés világos: Krisztus, az apostolok és a szentek gyógyítással foglalkoztak, amint a pogány papok, sámánok és szent emberek is.
98 Magyar Néprajzi Lexikon 3. Akadémia, Bp., 1980, 60. - ezután MNL
99 Egyiptomban a III. sz. elején április 19-én vagy 20-án, május 20-án és november 18-án ünnepelték. 243-ban Itáliában vagy Afrikában a teremtés napjától (március 25-ei napéjegyenlőség) kiinduló számítás március 28-ára tette karácsonyt. De a Klementinák magán a napéjegyenlőség nap-ján, március 25-én ünnepelték. (KLx II., 102.)
100 Uo.
101 Uo.; MNL 3., 59.
Balassa Zoltán (1949) Kassán élő magyar közíró. A Szabad Újság című magyar nyelvű lap munkatársa volt 1998-ig. Az anyaországban a Valóság és a Honismeret című folyóiratok közölték írásait. Jelentős regénye a Pilóta a viharban (1994) címmel jelent meg gróf Esterházy Jánosról és koráról. Munkássága elismeréséül 2001. november 24-én a Magyar Páneurópa Únió az Eötvös József Sajtódíjjal tüntette ki.