Jeles napok, ünnepi szokások

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, február 2-án arra emlékezünk, hogy Szűz Mária Jézus születése után negyven nappal bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. Az előírt áldozat fölajánlásakor jelenlévő agg Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered a gyertyaszentelés szokása.
A szentelt gyertya mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek. Keresztelésig az újszülött mellett világított, hogy a „pogánykát” a gonosz, rossz szellemek ki ne cseréljék. Amikor a fiatal anya először ment templomba az ún. egyház-kelőre vagy avatásra, szintén gyertyát vitt a kezében.
Gyertyát égettek a súlyos beteg és a halott mellett is. Tápiószentmártonban (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye) a haldokló kezébe szentelt gyertyát adtak, „hogy annak fényénél múljon ki a világból”. Mindenszentek és halottak napján, de más nagyobb ünnepeken is meggyújtották a szentelt gyertyát. A vallásos néphit szerint vihar, ég-zengés, villámlás és jégeső alkalmával is szentelt gyertyát kell gyújtani.
Gyertyaszentelő napjához időjárásjósló hiedelmek is kapcsolódnak. Általában úgy vélik, hogyha február másodikán jó idő van, akkor későn tavaszodik. Ezért „Gyertyaszentelőkor inkább a farkas ordítson be az ablakon, minthogy a nap süssön”.
Szent Balázs püspök és vértanú († 316) – eredetileg orvoslással foglalkozott – nevéhez sok csodás beteggyógyítás fűződik. Legtöbbet emlegetett tette egy özvegyasszony halszálkától fulladozó gyermekének megmentése. Az asszony hálából ételt és gyertyát vitt a szent életű püspöknek. Ennek emlékére van a Balázs-áldás vagy balázsolás, amikor a pap két gyertyát tart a hívők álla alá, és e szavak kíséretében: „Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg téged Isten a torokbajtól és minden más bajtól” – megáldja őket.
Szent Balázs a középkorban a diákoknak egyik kedvelt védőszentje volt, napját fényesen megünnepelték. Innen ered a balázsjárás, az iskolásgyermekek házról házra járó, adománygyűjtő, iskolába toborzó, köszöntő szokása. Kisbodakon (Moson vm.) Balázs napján 10-12 éves gyermekek fehérbe öltöztek (fehér gatya, ing), fejükön koronaszerű papírcsákót viseltek, a Balázs püspököt megszemélyesítő gyermeknek püspöksüvege volt. A játékban tízen szerepeltek: az elöljáró, a püspök, a generális, a kapitány, az orvos, a zászlótartó, a kiskatona, az őrmester, a káplár és a paraszt. A játék Szent Balázs dicséretével és az ajándék megköszönésével fejeződött be. A perselybe összegyűjtött pénzt az iskola vagy a templom céljaira fordították, az ajándékképpen kapott tojást eladták, a szalonnát megették.
A Nógrád megyei Mátraszelén a balázsolók ezt a köszöntőt énekelték:
A Szent Balázs doktorunknak, hogy ma vagyon napja,
Többször is, hogy megérhessük, az Úristen adja!
Kérjük ajándékát, a Szent áldomását,
Távoztassa mindnyájunknak torkunknak fájását!
Február 24-én van Mátyás apostol ünnepe. Érdekes az ehhez a névhez fűződő Jégtörő jelző magyarázata. A középkorban szokásos volt a szenteket jellemző tárgyakkal ábrázolni, hogy az egyszerű, írástudatlan hívek is rájuk ismerjenek. Így ábrázolták Szent Mátyást vértanúságának eszközével, a bárddal. (Az apostolt Jeruzsálemben lefejezték.) A néphit az idő lassú enyhülését, a hó olvadását kapcsolatba hozta az apostollal, aki megkönyörül az embereken, és bárdjával megtöri a jeget, elűzi a hideget. Közismert időjárási regula fűződik ehhez a naphoz: „Ha Mátyás jeget talál, akkor töri, ha nem talál, akkor csinál”.
A farsang évenként ismétlődő, Vízkereszttől Hamvazószerdáig tartó időszak, amelyet évszázadok óta az evés, ivás, lakodalmak, disznótorok, jelmezes fölvonulások jellemeznek. A farsang három utolsó napja: farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd. A legtöbb népszokás ehhez a három naphoz fűződik.
A farsang utolsó három napján táncmulatságot rendeztek. A legények sorra járták a lányos házakat, és a táncmulatság költségére, a muzsikusok megfizetésére adományokat gyűjtöttek. farsang jellegzetes étele a fánk, aminek mágikus erőt tulajdonítottak. A farsangi báloknak elsősorban a párválasztásban volt jelentős szerepük. A lányok ilyenkor adtak a legényeknek bokrétát. A legények ezt farsangvasárnap tűzték kalapjukra, így mentek a bálba.  
A farsangi köszöntő többnyire gyermekek, egyes helyeken lányok, legények, néhol házas emberek adománygyűjtő szokása. Sok helyen a tanítók, a falusi papok jövedelméhez tartozott a farsangi adomány. Általában farsang utolsó napjaiban, de néhol már előbb is nyárssal, kosárral, tarisznyával jártak házról házra a köszöntők. Gyakran a közös szórakozáshoz, a közös költségek fedezésére gyűjtve járták végig a falut a köszöntő énekesek.
Több helyen adtak elő dramatikus játékokat. Szentegyházán (Udvarhely vm.) farsang utolsó három napján még 1996-ban is házról házra járva adták elő a dúsgazdagolást, helyi elnevezés szerint ördögbetlehemezést. Az utcán vonulva a szereplők a bibliai dúsgazdag ember és a szegény Lázár történetét énekelték, miközben az ördögök és a halál a járókelőket ijesztgették. Ezután betértek a házakba.A következő részlet a gazdag ember lelkéért vívott harcot mutatja be az angyal és az ördög (Pluto) között:
ANGYAL
Hallád, gonosz sátán, ne siess elkapni,
Testéből a lelket menten kiragadni,
Senkit Isten mennyből nem akar kihagyni,
Krisztus életet jött mindeneknek adni …
PLUTO
Tudod, az ily gazdag, hogy örök poklot nyer,
Másnak nyavalyáján, aki sohasem tér,
Kitől szegény koldus alamizsnát, ha kér.
Megtagadja, nem ád: őhozzá ez nem fér.
Szinte ilyen vala a csalárd gazdag is,
Nem imádott érte Istent egy szegény is.
Nem ad a Lázárnak egy morzsalékot is,
Lakoljon a lator azért maga is!
Ne mond azt hát, hogy nem érdemel kínt,
Mert talán az Úr is haraggal rátekint!


Források
Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások. Planétás Kiadó, 1997.
Bálint Sándor: A parasztélet rendje. In: A magyar nép., Singer és Wolfner, 1943.
Schütz Antal: Szentek élete. Pantheon, 1995.