IN MEMORIAM 1848-49

Főegyházmegyei tanácskozás Egerben, 1848-ban

„Népek tavasza” – ezzel a kifejezéssel illette az utókor 1848. forradalmának csodálatos eseményeit. Indokolt ugyanakkor feltenni a kérdést, azok a kiemelkedő politikusok, akik élére álltak a forradalmi folyamatoknak, kellően számoltak-e az esetleges keserves következményekkel? A forradalmak ugyanis gyakran szabadságharcokba torkollanak, és ez könnyel, szenvedéssel jár. S a balsorsban kire számíthatunk? Fogadjuk meg Czakó István pápai prelátus A hit világa (Eger, l999.) című könyvében leírt bátorító szavait: „Jézus példát mutatott nekünk arra, hogy nézzünk fel Istenre, és tudjuk, hogy Isten számon tart bennünket.”
E gondolatok jutottak eszembe, amikor Hám János, egykori szatmári püspök latin nyelvű memoárjában azt olvastam, hogy 1848-ban, a Bécsben ülésező Államkonferencia tagjainak állásfoglalását jelentősen befolyásolták március 17-ről 18-ra forduló éjszakáján – ekkor fogadták el a felelős magyar kormány kinevezésének elvét – a Rákos mezején gyülekező tömeg legendája és a március 15-i pesti forradalom híre mellett az Egerben történt radikális események is. A történeti hűség kedvéért pontosítani kell az utóbbi állítást, mely nem egészen alap nélküli (a kézirat publikálásakor 1928-ban ki is maradt ez az utalás a könyvből), ugyanis Egerben március 18-19-én zajlottak le a forradalmi jellegű események, viszont ezek irányítását kezébe vevő politikusok között ott volt Csiky Sándor, Kossuth Lajos Törvényhatósági Tudósításainak egri levelezője, s mások is igazi reformellenzékiek voltak, meglehetősen jó kapcsolatokkal és tájékozottsággal.
Március 18-án mintegy kétezer egri polgár, „a lakosságnak míveltebb, vagyonosabb része, vegyülve tudatlanokkal és szegényebb sorsúakkal, sőt számosabb hősies gondolkozású nőkkel” – írta Blaskovics Gyula hevesi alispán 1848. március 2o-i jelentésében a nádornak – elfoglalta a városházát, és azt követelte a más ügyben ülésező tanácstól, hogy a pestiek 12 pontját azonnal tárgyalja meg és léptesse életbe. Másnap pedig 2oo-3oo fiatal a minoriták zárdájából erőszakkal kiszabadította fogságából a szabadelvű beszédei és írásai miatt egyházilag elítélt Mahovszky József nevű áldozópapot és a népgyűlés védelme alá helyezte.
Az előbbi jelentést kiegészíti más egykorú dokumentum is, mely szerint március 18-án „több ezrekre menő városi nép sokasága… az Isten szabad ege alatt, szabadalmas Eger városa részéről közgyűlés tartására” összegyűlt, és határozatot hoztak, 4 ezer példányban azonnal ki kell nyomtatni: Mit kíván a Magyar Nemzet?  című, „Buda-Pest városi közönség által nyomtatványban kiadott” felhívást. A nemzet követeléseit tartalmazó 12 pontról van szó, amelyet ifj. Alexy Mihály városi főjegyző a hivatalos jegyzőkönyvben is rögzített. Ennek 1. pontja a sajtószabadság követelését tartalmazza, ezért 3 tagú küldöttséget választottak foganatosítására: Csiky Sándor ügyvéd, Zábráczky István tanácsnok és Blaskovics Gyula alispán lett ennek tagja. Ők nyomban felkeresték Bezzegh András kanonokot, a helybeli „könyvvizsgálót”, és az előzetes cenzúra beszüntetésére szólították fel. Hivatkoztak a Helytartótanács március 16-án kibocsátott ideiglenes szabályzatára, mely kimondta: „A sajtó, minden megelőző cenzúra nélkül, szabadon működik”. Bezzegh kanonok úr nem is ellenkezett, csupán azt kérte, hogy „a nyomtatásért ezután is díjat kell fizetni, s a szabad sajtó célszerű foganatosítására, minden nyomtatványból a kinyomtatás után – míg az új sajtótörvény nem intézkedik – ezután is kér egy példányt.” A Csiky vezette küldöttség tehát sikerrel járt, az érseki líceumi nyomda munkásai serényen hozzáláttak a 12 pont kinyomtatásához.
Ezután Csikyért visszatértek a népgyűlésre, ahol újabb határozatok születtek. A „nemzeti őrsereg” felállítására bizottságot választottak, ennek lett tagja az elnöklő Gáhy József főbíró, Csiky Sándor, Alexy Mihály főjegyző, Schaffner János és Kapitány Mihály. Elrendelték március 25-ére a város díszkivilágítását, és aznap de. 9 órára ünnepélyes Te Deum megtartását a főszékesegyházban. S közölték a városka minden polgárával, elvárják, hogy „a nemzeti szabadság jelképeként nemzeti színű jegyet tűzni és viselni nem mulasztand.”
Csiky Sándor Az egriek részletesen megtárgyalták a 12 pontot és ez egyedülálló állásfoglalás volt az országban, azt egy követeléssel kiegészítették. Az Alexy Mihály által hitelesített és nyomtatásban is megjelent közgyűlési jegyzőkönyvkivonat szerint, „a városi közönség ekként sajátjává téve a fennebbi politikai 12 hit-ágazatokat, azt még eggyel szaporítani kívánja, mely a népnevelése ügyét érdekelné (érintené S. S.), s e pontot ily modorban véli kifejezendőnek, – A nép nevelés ügye egészlen a nemzet kezébe adassék minden idegen befolyás kizárásával!” Szöveghű az idézet, érezték a javaslatot előterjesztők is, hogy ebből a 13. pontból zavar származhat, ezért úgy döntöttek, magyarázattal ellátva kell a köztereken kifüggeszteni. Mindezt abból a meggondolásból, hogy elkerüljék azt, hogy „az imádságból bűn, – a béke és rend kívánatából zavar és izgatás, – a mézből méreg alakítathassék a rosszakarat, s balmagyarázatok közbejöhetése miatt…„ E szép szavak olvastán érzi az ember, mily erkölcsi tisztesség diktálta elődeink akaratát, mennyire magukénak érezték a forradalmat.
Az egri polgárok népgyűlése végezetül kimondta, hogy másnap, azaz március 19-én de. 10 órai kezdettel folytatják munkájukat. A „küldöttségi ülést” ezzel berekesztette a főbíró, és „a roppant számmal összve gyűlt városi nép, Éljen a Király! Alkotmányos reform, szabadság, egyenlőség, béke és rend folytonos hangoztatása közben eloszlott” – olvashatjuk szabadalmas Eger város főjegyzője ifj. Alexy Mihály által hitelesített és kiadott jegyzőkönyvben.
A független felelős magyar kormány kinevezése, az áprilisi sarkalatos törvények hatással voltak az állam és egyháza viszonyára is. Szép példája volt ennek, miként a kormány hivatalos lapja a Közlöny, 1848. aug. 16-i száma külön kiemelte, hogy „az Egri Főkáptalan az egri nemzetőrök felszereltetésére 12oo ezüst  frtot ajándékozott, s tett le a haza oltárára.”
Egerben a főegyházmegyei papság augusztus 1. és 5. között tartott tanácskozást, és nyílt ülés keretében tárgyalta meg az új helyzetben felmerült gondokat. A fontosabb határozatai a következők: az első pont leszögezi, hogy katolikus hitünknek megfelelően anyaszentegyházunk „a társulati szabadság és a vallásfelekezetek egyenlősége, s viszonyossága elvénél fogva”, a törvényhozás által biztosított „teljes szabadsággal és függetlenséggel” kíván működni. A 2. pont a liturgiára vonatkozik, a szentmisét kivéve „minden szertartásnak a nép nyelvére, s így Magyarországban magyarra leendő áttétele” mellett foglal állást.
A 9. pont arról rendelkezik, hogy a „templomünnepek” mindenszentek napjára legyenek áttéve, kivéve, ha a „kegyelem helyéül szentelvék”. (Valószínűleg a búcsújáróhelyek ide tartoztak.)
A 12. pont a főpásztorokhoz szól, „egyházi teendőik pontos teljesítésére” hívja fel őket. A felhívásban szereplő „egyedül” jelző arra utal, hogy az állam és egyház összefonódása miatt sok helyütt, így Egerben is, a főpásztor világi tisztséget is betöltött, pl. örökös főispán-érseke volt Heves megyének. (A forradalom alatt az érseki szék gyakorlatilag betöltetlen volt, mert Pyrker János László érsek 1847-ben elhunyt, utóda Lonovics József pedig nem tudta elfoglalni érseki székvárosában érseki székét.) A polgári társadalom megteremtésének természetes követelménye volt, hogy egyházfő ne viseljen világi tisztséget. Ebben a 12. pontban több, vitatható követelés is benne van. Így szólt a papi nőtlenség eltörléséről (az egri egyházmegyében római katolikusok éltek többségben). Új egyházi büntető kódex kidolgozását is szorgalmazza, valamint a szerzetesrendek reguláinak „átnézését”, vagy ahogy ők írták, „korszerűleges alakítását” modernizálását. Plébániák felállítását szorgalmazták minden esetben, ahol a hívek száma eléri az 5oo főt, vegyes vallású helyeken „3oo lélek után” kérték. Egységes egyházi katekizmus kiadását is szükségesnek tartották.
A 13. pont arról rendelkezik, hogy a püspököket a király, a kanonokokat pedig a püspök nevezze ki, az egyházmegye papsága titkos szavazás útján előzetesen véleményt nyilváníthasson a kinevezéseket illetően. A főesperesek kinevezése a főpásztor kezében legyen, de az illető esperesi kerületek ajánlják őket.
A 22. pont a női és férfi szerzetesrendek tagjainak 3 éves várakozási időt javasolna. A férfi szerzetesek 23. életévük betöltése után, a nők 3o éves korukban tehetnének örök fogadalmat.
A kormány lapját tudósító személy megjegyzi, hogy a résztvevők „illendő higgadtsággal” folytatták le a vitát, két lelkésznek „a tanácskozás modorát tévesztő kitöréseiket figyelemre sem méltatva.”
Egy bizonyos, főtisztelendő atyáinkra sorsküzdelmeiben mindig számíthat a nemzet!
Dr. Sebestény Sándor