Dr. Kormos József: Edith Stein a filozófiáról és a vallásról

Edith Stein a 'Keresztről nevezett Teréz Benedicta' (Teresia Benedicta a Cruce) kármelita nővér életútja, mártírhalála és szentté avatása mellett kevésbé ismert tudományos tevékenysége. Ez irányú munkásságának sokrétűségét és mélységét jelzi műveinek 24 kötetesre tervezett kiadása, melyben filozófiai, antropológiai (pszichológiai), pedagógiai és misztikus írásai is megtalálhatóak.1
Edith Stein 1891. október 12-én született Breslauban egy zsidó hagyományokat őrző polgári család lányaként. Breslauban és Göttingenben filozófiát, pszichológiát, történelmet és német nyelvet hallgat. 1915-ben filozófiából, németből és történelemből államvizsgázik. 1916-tól Husserl asszisztense. 1917-ben a filozófia doktorává avatják. 1922. január 1-jén a bergzaberni Szt. Márton-plébániatemplomban a keresztségben a Teréz nevet veszi fel. Megkeresztelkedésének a közvetlen kiváltó oka Avilai Szt. Teréz önéletrajzának az elolvasása. 1923–32 közt a speyeri domonkosrendi nővérek líceumában és tanítóképzőjében tanít. 1928–31 között pedagógiai tanulmányi napokon és kongresszusokon vesz részt előadóként is (Prága, Bécs, Salzburg, Basel, Párizs, Münster). 1932-től a münsteri Német Pedagógiai Intézet docense. 1933-ban ez az állása zsidó származása miatt megszűnik. 1933. október 14-én a kölni karmelita kolostorba vonul mint jelölt. 1934. április 15-e a beöltözésének a napja, majd 1938. április 21-én tesz örökfogadalmat. A nemzeti szocializmus üldözései elől 1938. december 31-én a rend hollandiai Echt kolostorába helyezik át. 1942. július 26-án Hollandia összes katolikus templomában felolvassák a holland püspökök pásztorlevelét, amelyben elítélik az antiszemitizmus minden megnyilvánulását. A német megszállók „válaszként” augusztus 2-án az eddig megkímélt katolikus zsidókat – köztük Edith Steint és testvérét Rosát – internálták Amersfoort-ba és Westerborkba. Innen szállították őket Auschwitzba. Erről így ír Maria Amata Neyer nővér, a kölni Edith Stein Archívum vezetője: „A következő éjszakán összeállították az Auschwitzba induló csoportot. Pénteken hajnalban, vagyis augusztus 7-én ez a csoport útnak is indult Hooghalen állomásra. A vonat a pfalzi Schifferstadt állomáson haladt át, majd keletnek tartott. Ez a fogolyszállítmány minden valószínűség szerint augusztus 9-én, vasárnap érkezett meg Auschwitzba. Az elfogott emberek nagy részét rögtön Birkenauba irányították, ahol gázkamrába küldték őket. Edith Stein és társai halálának hivatalos időpontjaként ezt a napot jelölhetjük meg.”2 II. János Pál pápa 1987. május 1-jén boldoggá, 1998. október 11-én szentté, 1999. október 1-jén pedig Európa védőszentjévé avatta.
Edith Stein egyes területen kifejtett gondolatainak mindig filozófiai alapjai is vannak. Filozófiai látásmódját két filozófus, illetve irányzat határozta meg. Az egyik a modernkori fenomenológia „mestere” Edmund Husserl (1859– 1938), a másik a középkori skolasztika „mestere” Aquinói Szt. Tamás (1225– 1274). Mindkét filozófus esetében az ismeretelmélettel összefüggő meglátások a fontosak számára. Az alapvető kérdés az, hogy a megismerés során létrejött ismeret mennyiben felel meg a valóságnak, az igazságnak, mennyiben adja meg a valóság lényegét, igazságát. A megismerés során milyen jellegű és mértékű a megismerő ember (testi, szellemi, lelki tevékenységének) szerepe? Az ismeret a valóságot tartalmazza-e valamilyen módon, vagy pedig csak a tudatunk (pszichénk) önkényes, esetleg véletlenszerű szubjektív alkotása?
Edith Steint a fenomenológia következetes és szigorú módszere vonzotta. Edith Stein Husserl tanítványa majd asszisztense volt, nála írta doktori diszszertációját is.3 Kapcsolatban állt a kor jelentős filozófusaival is (Max Scheler, Martin Heidegger, Jacques Maritain, Hanss Lips). Husserl a fenomenológia módszerének kidolgozásával az újkori filozófiai gondolkodásból adódó pszichologizmus problémáira kereste a választ. A pszichologizmus relativizmushoz és szkepticizmushoz vezet, ez pedig minden, a világgal kapcsolatos véleményünk feleslegességét, értelmetlenségét, a „világegzisztencia” szétesését jelenti. Szerinte nem lehetséges az, hogy az ismeret csak a tudat (a pszichikum) „alkotása” legyen. Mivel a megismerő tevékenység intencionális (a tárgyra irányult), így a tárgyról alkot ismeretet, a tárgy lényegét tárja fel. A lényeg feltárása a lényeglátás (Wesenschau) a fenomenológiai módszer alapján úgy jön létre, hogy ismereteinket a lényegre redukáljuk, a nem fontos mozzanatokat mintegy zárójelbe (Einklammern) teszszük. A fenomenológiai módszer Husserl szerint a filozófiai vizsgálódásokon túl más tudományok számára is segítséget ad az adott probléma, kutatási terület lényegi jegyeinek a feltárásához.
A másik filozófiai hatás – a tamási skolasztika – esetében is a következetes és szigorú eljárást tartotta vonzónak Edith Stein. A jezsuita Eric Przywara biztatására lefordítja Aquinói Szt. Tamás De veritate (Az igazságról) című művét, mely 1931–32-ben jelent meg. A fordítás megjelenése után a francia domonkosok meghívják az 1932-ben megrendezett tomista konferenciára, itt Husserl filozófiáját mutatja be a tamási gondolkodással összefüggésben. A husserli és a tamási gondolkodás összevetéséről megjelent egy írása is.4
Aquinói Szt. Tamás ismeretelméletét a realizmus jellemzi, vagyis az, hogy a megismeréskor a reálist, a valóságot, az igazságot ismerjük meg. Megismerésünk során az érzékszervek által szolgáltatott érzetadatokból az értelem kivonja, elvonja (abstractio) az értelmes jegyeket, és ez alapján létrehozza a fogalmat, a dolog értelmi képét. Az értelem (vagyis az általa létrehozott fogalom) megegyezik az értelmes valósággal, ez a megegyezés az igazság. A filozófia feladata ennek a megegyezésnek, vagyis az igazságnak a feltárása.
Edith Stein párhuzamot lát a két filozófus gondolatmenetében. Az „Einklammern”, illetve az „abstractio” útján nyert „Wesen” (lényeg), illetve „veritas” (igazság) a dolgok, a külvilág fontos és létező összefüggéseit tárja fel.
Edith Stein számára ez a lényeg- és igazságkeresés lesz fontos. Az ember egyéni, társadalmi, közösségi, vallási tevékenységének vizsgálatánál a lényeget, az igazságot igyekszik feltárni. Mivel ezen tevékenységek „szereplője” az ember, így a legfontosabb az emberi személy lényegét, igazságát felmutatni. Több művében is foglalkozik az emberi személyiség struktúrájával, felépítésével, jellemzésével.5 A test, a szellem és a lélek alkotta emberi személy lényeges jegyei az értelem, a szabadság, valamint az, hogy társadalmi, közösségi, ugyanakkor egyedi, és mindig bizonyos kultúrában élő, istenkereső (Gottsucher) lény. Edith Stein filozófiai antropológiájával alapozza meg a pedagógiáról, az etikáról, az emberi társadalomról írt véleményeit.
Edit Stein

A keresztény vallás elemzésénél is ez a „Wesen”, illetve „veritas” keresés lesz a módszertani alap. A keresztény vallás lényege és igazsága Jézus Krisztus megváltást hozó kereszthalála. A megváltás az isteni szeretet megnyilvánulása. Isten lényege, igazsága maga a szeretet. „A szeretet Isten léte, Isten élete, Isten lényege.”6 Isten aki maga a szeretet, odaajándékozza magát az embernek akit szeretetre alkotott. A szeretet teljességéhez – Isten ember iránti szeretetén túl – hozzátartozik az ember Isten iránti szeretete is. „A szeretet önátadás a jóra. Önátadás a valódi értelemben csak egy személlyel kapcsolatban lehetséges. Így a szeretet teljes és valódi értelemben csak személyek közt jöhet létre… Az önátadás az eggyé válásra irányul, és ez csak a szeretett személy részéről történő elfogadás révén teljesedhet be. Így a szeretet beteljesülése megkívánja a személyek kölcsönös önátadás.”7
A szeretetnek az elemző, elmélyült vizsgálata Edith Stein misztikus írásaiban található meg. Ezek közül is kiemelkedik A kereszt tudománya című – Keresztes Szent Jánosról írt tanulmányokat tartalmazó – utolsó műve, melynek befejezésén Auschwitzba történő szállítása előtt dolgozott.8 Ebben az írásban Keresztes Szt. János életútját elemezve saját – a kereszt és a szeretet kapcsolatáról vallott – felfogását ismerhetjük meg. Jézus Krisztus kereszthalála Isten szeretetének a megnyilvánulása, így a kereszt és a szeretet összekapcsolódik, eggyé válik, egyet jelent. Isten a keresztben mutatta meg a szeretetét. A szeretet kölcsönösségéből következően az ember Isten iránti szeretetének is a keresztben kell megmutatkoznia. „Krisztussal meg kell halni a kereszten, hogy Vele együtt feltámadjunk! Minden hívő és minden pap számára valósággá lesz ez a vágy a szentmiseáldozatban. A hit tanítása szerint a szentmise a kereszt áldozatának megújítása. Aki élő hittel mutatja be, vagy vesz részt a szentmisén, annak lelkében megismétlődik a Golgota eseménye.”9 A kereszt tudományában Edith Steinnek a korai korszakában meglévő pszichológiai érdeklődése, irányultsága bontakozik, illetve teljesedik ki, gazdagodva a filozófiában és a vallási életben szerzett tapasztalatokkal. A léleknek azt a belső útját írja le, amelynek során egyesül Istennel, ehhez felhasználja a misztikus szerzőknél – főként Keresztes Szt. Jánosnál és Avilai Szt. Teréznél – megtalálható fogalmakat, szimbólumokat (sötét éjszaka, titkos létra, lelki eljegyzés).
A három fő részből álló mű (A kereszt üzenete; A kereszt tanítása; A kereszt követése) utolsó része nincs befejezve, a kereszt követése Edith Stein életútjában valósult meg. Örökfogadalmi szentképére felírt, Keresztes Szent Jánostól vett mondatát – „Ezentúl az lesz a feladatom, hogy jobban szeressek!” – bibliai értelemben valósította meg, mivel János evangéliuma szerint „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13). Elgondolkodtató a fentebb már idézett Maria Amata Neyer nővér néhány sora: „Miközben Edith elbúcsúzott a Kármeltől, odaszólt Rosának: »Gyere, hiszen mi a népünkért megyünk!« Korabeli megcáfolhatatlan tanúságtétel igazolja, hogy ezek a szavak így hangzottak el. Jelentésüket azonban nem tudjuk egészen pontosan értelmezni. Edithnek e szavait többnyire a zsidó népre vonatkoztatják, hiszen a zsidó néppel való sorsközösséget ő soha nem adta föl. Már a zsidóüldözés elején kinyilvánította, »… hogy ennek a népnek a sorsa az én sorsom is.« (BI 14). Edith azonban más kérdéseket is feltett, és erről is cáfolhatatlan tanúságtételünk van. Élete vége felé többször is megkérdezte: »Ki fog majd engesztelni mindazért, amit a német nép nevében a zsidó nép ellen elkövetnek? – Ki fogja a bűnnek ezt az iszonyú áradatát mindkét nép számára áldássá változtatni?”« – Azt hiszem, szabad azt remélnünk, hogy Edith életének utolsó útján a német népért is engesztelt.”10
Edith Stein egész életére jellemző igazságkeresés a szeretet megtalálását jelentette. Szerinte a lényeg, az igazság és a szeretet összefügg egymással.
Ahogy ezt II. János Pál pápa a Szent Péter téren tartott szentmisén a szentté avatás során hangoztatta: „A Keresztről nevezett Teréz Benedikta nővér mindnyájunknak mondja: Ne fogadj el semmit igazságnak, ami a szeretet nélkül van. És ne fogadj el semmit szeretetnek, ami az igazság nélkül van!”11

01 Művei 1998-ig 18 kötetben jelentek meg a freiburgi Herder kiadónál. Most ugyanitt van folyamatban az újra szerkesztett, pontosított 24 kötetes teljes kiadás (Edith Stein Gesamtausgabe), melyből eddig 6 kötet jelent meg. A teljes kiadás szerkesztése már jelzi Edith Stein munkásságának irányát, jellegét: 1-4. kötet az életrajzi írások, levelezések; 5-12. kötet a filozófiai írások; 13-16. kötet az antropológiai és pedagógiai írások; 17-20. kötet a misztikus és spirituális írások; 21-24. kötet a fordítások.
02 Edith Stein: Utam a kölni Kármelba. h.n., é.n., Magyar Sarutlan Kármelita Rendtartomány. Szent Gellért Kiadó és Nyomda, 119. old.
03 Doktori disszertációjának első címe „Das Einfühlungsproblem in seiner historischen Entwicklung und in phänomenologischer Betrachtung” (A beleérzés problémájának történeti fejlődése és szerepe a fenomenológiai elmélkedésben). Ez végül 1917-ben „Zum Problem der Einfühlung” (Adalékok a beleérzés problémájához) címmel jelent meg.
4 Ezt párbeszédes formában is leírta „Was ist Philosophie? Ein Gespräch zwischen Edmund Husserl und Thomas von Aquino.” Majd összefüggő szövegként „Husserls Phänomenologie und die Philosophie des Hl. Thomas von Aquino” címmel jelent meg a „Jahrbuch für Philosophie und phanomenologische Forschung” különszámában a „Festschrift für Edmund Husserl zum 70. Geburtstag”-ban Lásd Jahrbuch für Philosophie und phänomenologische Forschung. Halle A. D. Saale, 1929, Max Niemeyer Verlag, 315-338.S.
05 Lásd pl.: Der Aufbau der menschlichen Person. (Edith Stein Werke. Band XVI.) Herder, 1994, Freiburg im Breisgau, 200 S.(Az emberi személy felépítése); Was ist der Mensch? (Edith Stein Werke. Band XVII.) Herder, 1994, Freiburg im Breisgau, 223 S. (Mi az ember?)
06 „Die Liebe ist Gottes Sein, Gottes Leben, Gottes Wesen.” In Stein, Edith: Endliches und ewiges Sein. (Edith Stein Werke. Band II.) Freiburg, Basel, Wien, 1986, Herder, 417.S. (Véges és végtelen lét)
07 „Die Liebe ist Hingabe an das Gut. Hingabe im eigentlichen Sinn ist nur einer Person gegenüber möglich. So geht die Liebe im vollen und eigentlichen Sinn von Person zu Person… Die Hingabe zieht auf Einswerden, sie kommt erst zur Vollendung durch Annehme von seiten der geliebten Person. So fordert die Liebe zu ihrer Vollendung die Wechselhingabe der Personen.” In Stein, Edith: Endliches und ewiges Sein. (Edith Stein Werke. Band II.) Freiburg, Basel, Wien, 1986, Herder, 416.S.
08 Boldog Edith Stein: A kereszt tudománya. Keresztes Szent Jánosról írt tanulmányok. Budapest, é.n., Szent István Társulat, 361 old. németül Stein, Edith: Kreuzeswissenschaft. Studie über Joannes a Cruce. (Edith Stein Werke. Band I. 3. Aufl. Freiburg, Basel, Wien, 1983, Herder, 299 S.
09 Boldog Edith Stein: A kereszt tudománya. Keresztes Szent Jánosról írt tanulmányok. Budapest, é.n., Szent István Társulat, 73. old.
10 Edith Stein: Utam a kölni Kármelba. h.n., é.n., Magyar Sarutlan Kármelita Rendtartomány. Szent Gellért Kiadó és Nyomda, 116-117. old.
11 „Schwester Teresia Benedicta vom Kreuz sagt uns allen: Akzeptiert nichts als Wahrheit, was ohne Liebe ist. Aber akzeptiert auch nichts als Liebe, was ohne Wahrheit ist!” In Wandle den Weg dem Glanze zu. Dokumentation zur Heiligsprechung von Edith Stein.Speyer, 1999, Edith Stein-Gesellschaft Deutschland, 32. S.

Kormos József (1956) villamos üzemmérnöki (BMF KKVK), filozófiai (ELTE BTK) és teológiai (PPKE HTK) tanulmányokat folytatott. Bölcsészdoktori disszertációját a Tridenti zsinat filozófiai tanításának elemzésével védte meg az ELTE Bölcsészettudományi Karán. PhD fokozatát a Debreceni Egyetemen szerezte "Modern és posztmodern a vallásfilozófiában" című dolgozatával. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Filozófiai Intézetének az oktatója.