TANULMÁNYOK

Noviczky Péter

In Memoriam Schütz Antal (1880-1953)

Schütz Antal (1880-1953) Schütz Antal kézműves-paraszti családban született 1880. október 26-án egy kis bánáti sváb faluban, Kistószegen, Torontál megyében (ma Novi Kozarci, hajdani Jugoszlávia). Gimnáziumi tanulmányait kétéves késéssel kezdte meg, melynek oka egyrészt a család nehéz anyagi helyzete volt, másrészt pedig meg kellett tanulnia magyarul és latinul. A különbözeti vizsga letétele után kezdhette el tanulmányait a szegedi Piarista Gimnáziumban. Szolgadiákként a rendházban tandíjmentessé vált. Már gimnáziumi éveiben hihetetlen szorgalom, teherbírás és hivatástudat jellemezte. A magyar anyanyelvű osztályban osztályelső volt. Lelkesült tanáraiért, ezért ő is piarista tanár akart lenni. 1900-ban kitűnően érettségizett.
1904. július 10-én szentelték pappá. Ezután két évig Szegeden hittant, latint és magyar irodalmat, majd 1906-tól 1916-ig a budapesti piarista gimnáziumban hittant tanított. A rendi növendékek teológiai főiskoláján pedig theologia fundamentalis-t, dogmatikát és pár éven keresztül biblikumot tanított. Budapesten tanítványa volt többek között Szerb Antal is, aki úgy emlékezett rá, hogy egy zseni tanította. Ebben az időben a külföldi pedagógiai irodalmat tanulmányozta, pszichológiai-karakterológiai stúdiumai okán nagy nevelővé nőtte ki magát. Kevés lenne róla azt állítani, hogy diákjainak csak tanára és lelki vezetője volt. A gimnáziumi nevelésben meglepően nyitott és elfogulatlan volt. Tanítványait a helyes tanulás módszerére akarta rávezetni, amely akkoriban nagy újítás volt. Rögtön tankönyvírásba kezdett, és megírta négy gimnáziumi hittankönyvét, amely negyven évre meghatározta Magyarország gimnáziumi hittantanítását:
• Katholikus hitvédelem. Középfokú iskolák legfelső osztály számára és magánhasználatra, Szent István Társulat, Bp. 1907
• Katholikus egyháztörténelem. Középfokú iskolák részére, Szent István Társulat, Bp. 1911
• Katholikus hittan. Középfokú iskolák számára, Szent István Társulat, Bp. 1911
• Katholikus erkölcstan. Középfokú iskolák számára, Szent István Társulat, Bp. 1912
A kötetek végén függelékként kis antológiákat találhatunk a katolikus gondolkodás legjobb műveiből, Szent Ágostontól az újabb írókig, mintegy bevezetésként a szakirodalomba, amely abban az időben hatalmas újításnak számított.
1913-ban megírta az Imádságoskönyv, Egyszersmind kalauz a lelki életre. A tanulóifjúság számára1 c. munkáját, mely a nemzetközi irodalomhoz mérve is páratlan teljesítmény volt. A könyv társszerzője Sík Sándor. Megválaszolták azt a kérdést, hogy hogyan kell élnie a mindennapokat és ünnepeket egy katolikus ifjúnak, hogyan szervezheti életébe a vallást, hitet és a lelki életet.
Ugyanebben az évben megpályázta a Filozófiai Tanszék magántanárságát, de sikertelenül.
Tanárkodása mellett tovább tanulmányozta a teológiát, filozófiát és „az összes tudományokat", saját maga is elmosolyogva polihisztori hajlamain. Igazi célja az egyetemi tanárkodás volt. Kevesen tudják róla, hogy két doktorátusa volt, az egyiket a pesti egyetemen szerezte teológiából, a másikat Würzburgban (Külpe Laboratórium) pszichológiából. A pesti egyetemen emellett matematikát, fizikát és kémiát is tanult. A héber, görög, latin, angol, francia, olasz spanyol nyelveket ismerte a németen és magyaron kívül. Rendszeresen bújta a természet- és szellemtudományok alapműveit, egyetemi tankönyveit, tudománytörténeti monográfiáit és egyéb publikációit, mindig lépést tartva a tudományos kutatás legújabb eredményeivel. Szorgalmának meg is érett a gyümölcse.
1916-ban új korszak kezdődött az életében, ahogy maga is említi Életem c. önéletrajzában: „Életem új szakasza kezdődött, … nekiláthattam hivatásomnak.” 1916 húsvét táján ugyanis elhalálozott Dr. Dudek János, aki addig a Pázmány Péter Tudományegyetemen a Hittudományi Kar Dogmatika Tanszékének professzora volt. A Hittudományi Kar júniusi ülésén meghívta Schütz Antalt egyetemi tanárnak, amely meghívásnak 1916. november 12-én tett eleget. Sok nehézségbe ütközik, mert egyrészt a diákok nem tudtak latinul, ami nélkül a teológia oktatása elképzelhetetlen, másrészt előde jegyzeteit nem találta megfelelőnek és méltónak a dogmatika oktatására. Ezért újból tankönyv írásába kezdett:
• Dogmatika I-II. A katholikus hitigazságok rendszere. Főiskolai és magánhasználatra., Szent István Társulat, Bp. 1923
• Summarium Theologiae Dogmaticae et Fundamentalis, Societas S. Stephani, Bp. 1923
A dogmákról az volt az elképzelése, hogy „át kell világítani tartalmukat a hittől és emberi tudománytól megtermékenyített elme segítségével. Ki kell pontozni azt a helyet, melyet a kinyilatkoztatott igazság mint titok elfoglal a merő észigazságokkal szemben; be kell világítania a titkok homályába és meg kell gyújtania azt a fényt, mellyel a hittitkok világítanak bele az emberi tudás és cselekvés területébe; végül keresni kell a kinyilatkoztatott tételeknek és tényeknek egymásközti összefüggését. Ez a spekulatív dogmatikai föladat az »intellectus fidei« per eminentiam, éppen a teológiai virágkorok és vezérteológusok tanúsága szerint a hittudomány szíve.”2
„Önálló állásfoglalásokra nevel Schütz Summariuma is, és ez nem csekély érdem a mi korunkban, amikor oly kevés az önállóan gondolkodó, önállóan ítéletet alkotni tudó, még kevesebb az önálló, egyéni felelősség, öntudatával cselekvő férfi.”3
Filozófiai viszonylatban főművének A bölcselet elemei Szent Tamás alapján4 c. tankönyvét tartják, melynek előszavában azt mondja: „… csak bevezetést akartam adni; kulcsot a bölcselet műhelyébe és némelyeknek talán a bölcselet szentélyébe is.”
1925. május 7-én a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává avatták. 1930-ban Horthy Miklós kormányzó Corvin-koszorúval, majd 1942-ben a legmagasabb tudományos díjjal, Corvin-lánccal tüntette ki a hittudomány műveléséért, „láthatatlan érdemek látható jeléül”.5
1929 decemberében az egyetemi katolikus ifjúsági egyesületek azt kérték a Hittudományi Kartól, hogy olyan világnézeti előadásokat hirdessen, amelyeket a többi kar hallgatói is felvehetnek. Az előadások tartására Schütz Antalt kérte fel a Kar. 1930-tól kezdve 6 éven át a tanév első felében hirdette meg a tíz-tíz előadásból álló sorozatot. Ezeket a „publicum”-okat szép számban látogatták nem-egyetemisták is. Némely előadását több mint 3000 hallgató is hallgatta. Négy sorozat könyv alakjában is megjelent, melyekből néhányat idegen nyelvre is lefordítottak:
• Krisztus. Tíz előadás valamennyi kar hallgatóinak., Szent István Társulat, Bp. 1932
• A házasság. Tíz előadás., Szent István Társulat, Bp. 1933
• Isten a történelemben. Tíz előadás., Szent István Társulat, Bp. 1934
• Az örökkévalóság. Tíz előadás., Szent István Társulat, Bp. 1936
• Eucharisztia. Az Oltáriszentség a hit és ész világánál., Szent István Társulat, Bp. 1938
1908 óta titkára, 1930-tól 1947-ig elnöke volt az Aquinói Szent Tamás Társaságnak, amelynek elsődleges célja az volt, hogy elmélyítse az újskolasztikusok időszerű filozófiájának tanulmányozását.. Itt tartott előadásait jórészt a Katholikus Szemlében tette közzé. A Társaság 1935 óta Szent Tamás könyvtár címen bölcseleti tárgyú kisebb könyveket jelentetett meg, melyekben szintén olvashatók Schütz Antal cikkei. Szent Tamás filozófiájának megismertetése és terjesztése indította arra is, hogy a nagy középkori filozófus Summa-jából válogatott, jelentős szövegeket adjon ki, a latin szöveggel párhuzamosan magyar fordítással, és nagyon világos magyarázatokkal ellátva.
1946-ig volt a dogmatika professzora a Pázmány Péter Egyetem Hittudományi Karán. Két ízben a kari dékán, egy ízben az egyetem rector magnificusa tisztségét is viselte.
Prohászka Ottokárt régóta ismerte, hallgatta előadásait, olvasta írásait. Prohászka 1927-ben bekövetkezett halála alkalmából több ízben adott elő és írt róla. Prohászka összegyűjtött munkáinak szerkesztésére és sajtó alá rendezésére is őt kérte fel a Szent István Társulat. Egyik tanítványa szerint a halott Prohászka jobban hatott rá, mint az élő. Prohászka műveinek kiadása, a bennük való elmélyülés befolyásolta teológiája további fejlődését, sőt stílusát is, mely sokkal oldottabb, felszabadultabb és nem olyan szigorúan tudományos lett.
Hetvenedik születésnapja alkalmából a Római Katolikus Hittudományi Akadémia jegyzőkönyvbe foglalván érdemeit, leszögezte:
„Pázmány óta senkinek sem sikerült olyan hatalmas és modern felkészültségű egységbe foglalni a keresztény hit rendszerét, amint azt Schütz Antal megalkotta.”
Amikor ezüstmiséjéhez készülődött, egy kötetbe gyűjtötte addigi dolgozataiból, előadásaiból és beszédeiből azokat, amelyekről úgy gondolta, hogy másoknak is útmutatást és indítást adhatnak:
• Az ige szolgálatában. Összegyűjtött dolgozatok, előadások, beszédek., Hungária ny. – Saját kiadás, Bp. 1928
• Eszmék és eszmények. Összegyűjtött dolgozatok, előadások, beszédek., Stephanaeum, Bp. 1933
• Őrség. Korkérdések és tájékozódások., Szent István Társulat, Bp. 1936
• Titkok tudománya. Korszerű hittudományos dolgozatok, Szent István Társulat, Bp. 1940
Sajátos tudományos programját a következőképp fogalmazta meg:
„A teológiát meg akartam termékenyíteni, nekilendíteni (s egyben a többi tudománnyal nemcsak versenyképessé tenni, hanem visszaszerezni régi vezérszerepét), azáltal, hogy módszerben, problémaföltevésben, tartalomban sajátos jellegének megóvása mellett eleven kapcsolatba hoztam a világi tudományokkal. Ezt megtettem a glosszolaliáról szóló értekezésemben, rektori székfoglalómban, melyet a titokról és tudományról tartottam, ezt főképp az Eucharisztiáról szóló munkámban, mellyel le akartam róni adósságomat is a szentségi Krisztus iránt a nagyszerű eucharisztikus, magyarországi világgyűlés alkalmából. A másik oldalról a profán tudományokat akartam gazdagítani és helyreigazítani a teológia segítségével. Ez azt hiszem, legjobban sikerült az Isten a történelemben c. könyvemben, aztán az Őrség címén összegyűjtött kisebb dolgozatokban, melyek egyúttal példákat adnak harmadik törekvésemre is: hogyan lehet időszerű gyakorlati kérdéseket megvilágítani a teológiával.”
1941 februárjában agyvérzés és baloldali bénulás érte. Szeptembertől már taníthatott három éven át és – ha nem is a nála megszokott mértékben – később is folytatta régi tevékenységét. Betegsége idején orvosai tanácsára írta meg az Életem, Emlékezések6 c. önéletrajzát. Néha kisebb, 1948-tól kezdve már nagyobb agyérgörcsök is felléptek nála, és élete utolsó huszonegy hónapját betegágyhoz kötve kellett eltöltenie, teljes leépültségben.
Schütz Antal 1953. április 20-án hunyt el Budapesten, sírja a Kerepesi temetőben található.

01 Szent István Társulat, Bp. 1913
02 Vajda Kornél: Schütz Antal, Tudós tanárok – tanár tudósok sorozat, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Bp. 2000.
03  Oetter Gy. Summarium-ismertetése, in: Theologia 1935/4,
04  Szent István Társulat, Bp. 1927
05  Schütz Antal: Életem. Emlékezések, Szent István Társulat, Bp. 1942.
06  Szent István Társulat, Bp. 1942


Noviczky Péter (1983 Kassa) A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának első éves hallgatója.