TANULMÁNYOK

Dr. Galla János

300 éve Cum Deo pro Patria et Libertate

1703. június 16.

Közel kétszáz évig az elhallgatás leple borította a kivételes tehetségű, feddhetetlen erkölcsű, hajthatatlan fejedelmet és csodálatos nyolcéves szabadságharcát. De mi mégsem feledtük azt a kiváló tudóst, írót, politikust és hadvezért, aki génjeiben hordozta mindazt, amit kiváló őseitől a Zrínyiektől és a Rákócziaktól örökölt.
    Az elmúlt század elején a magyar országgyűlés az 1906. évi XX. törvénycikkben méltó módon emlékezett meg a magyar nemzet  nagyságos vezérlőfejedelméről.
    Hívjuk fel és forduljunk mi is a világ magyarságához, a Kárpát-medence magyarságához és valamennyi nemzetéhez, hogy amint őseink 300 évvel ezelőtt együtt küzdöttek a haza függetlenségéért most együtt emlékezzünk és ünnepeljük egyik legnagyobb történelmi eseményünket.
    A nagy királyainkkal azonos rangú fejedelmi uralkodót, a magyar nemzet hősét II. Rákóczi Ferencet és a 8 éves szakadatlan honvédő szabadságharc emlékét a „Rákóczi-szabadságharc évében” ünnepeljük együtt. A Szent Korona országainak szinte minden népe együtt küzdött a Kárpát-medencében a Nagyságos Fejedelem által adományozott „CUM DEO PRO PATRIA ET LIBERTATE” lobogó alatt.
    Nemzeti ünnepként emlékezzünk a dicsőséges nagy magyar Rákóczi-szabadságharc kezdetére (1703. június 16.).
    Felsővadászi II. Rákóczi Ferenc a Német-római Birodalom hercege a következő sorokkal küldte a szabadságharc kezdetén felhívását a keresztény Európába.

Kiáltvány!

„Örök emlékezetül! Ismét felszakadnak a híres magyar nemzet sebei, a nemzet megsértett szabadságának annyiszor mostohán kezelt sebesülése, s most már az a veszély fenyeget, hogy az egészséges törzset is a végső halálos pusztulásba dönti... a nemzetet, mely... vérének hullatása és áldozatok árán kiváló dicsőséggel védelmezte... az egész kereszténységet... megfosztják hadi érdemeitől, s... páratlanul megcsúfolva egy idegen népnek vetik oda prédául.”
    Rákóczi 1700-ban Magyarországot járva rettenetes benyomásokra tett szert.
„Szegény alattvalóimat a telelő német katonaság tönkre tette, panaszaik miatt sokat bánkódtam. A császári katonaság eljárása a pogány zsarnokságra hasonlított. Fizetésképtelen férfiak asszonyain erőszakot követtek el, a gyalázatot a férjek jelenlétében hajtván végre. Másokat megkorbácsoltak, sokan belehaltak az ütlegelésbe… Az eredeti magyar birtokosokat jogaiktól megfosztották,… hacsak hatalmas pénzösszegekkel vissza nem vásárolták saját tulajdonukat.”
    XIV. Lajos francia király bizalmasan felkéreti Rákóczit, hogy álljon a Habsburg-uralmat gyűlölő magyarok élére. Sorsa ettől az időtől kezdve egybefonódik hazájával és a nemzet sorsával.
    A lengyelországi Brezán várából szólítja harcba Magyarország minden nemes és nemtelen lakosát. Esze Tamást kinevezi ezredeskapitánnyá és átadja neki a „Cum Deo pro Patria et Libertate” feliratú piros selyemzászlókat.

A brezáni kiáltvány

„…minden igaz hazaszerető, Országunk régi dicsőséges szabadságát Ohayto Egyházi és Világi, Nemes és Nemtelen, Fegyver Viselő és Othon lakos, egyszóval minden rendű igaz Magyarokat haza fiuságokra inttyük és kényszerittyük s kéryük, hogy, mint már Isten némelyeknek sziveket az hazáért fel geriesztette s egjben hozta, úgy ki ki edes hazája szabadsága nemzete mellet az Isten és Törvényünk ellen képtelenül hatalmaskodó, zaklató, Portioztato, Adoztato, Nemessi szabadságunkat hatalmasson foglaló s fogyasztó beczülletünköt tapodó, sónkat, kenyerünket el vevő, életünkön uralkodó s kegjetlenkedő birodalom ellen fogion fegyvert…”
    II. Rákóczi Ferenc herceg 1703. június 16-án jelképesen a Kárpátokon keresztül, a Vereckei-hágónál átlépte a magyar határt. Ezzel a népi kezdeményezésű felkeléssel megkezdődött a nyolc évig tartó nagy magyar Rákóczi-szabadságharc.
    II. Rákóczi Ferenc bámulatos szervezőképességével és átgondoltságával szervezte meg az egyre nagyobbodó kuruc sereg gerincét. A nép kitörő örömmel és áldozatkészen fogadta, kijelentették, hogy „velem akarnak élni-halni.” Kezdetben a kurucokkal együtt harcoltak a lengyelek, svédek, franciák, bajorok és a Szent Korona országaiból a ruszinok, akikhez rövidesen csatlakoztak mint egységes kuruc hadhoz a szlovák, a román és kis létszámban a német  fegyvert forgató lakosság.
    Rákóczi nagy figyelmet fordított a kialakuló független magyar állam kulturális életére, a szabad vallásgyakorlásra, a törvénykezésre, a külkapcsolatokra és az államszervezetre.
    Megjelenik a szabadságharc első magyarországi hírlapja a Mercurius Hungaricus, majd a Mercurius Veridicus és a Mercurius Veridicus ex Hungaria.
    Rákóczi bajorországi követét utasította a magyar–francia-bajor–svéd–lengyel katonai szövetség előterjesztésére.
    Szécsényben országgyűlés ült össze két táblával (két kamarás). A Rendek szövetséggé (konföderációvá) alakultak.
    Herceg II. Rákóczi Ferencet a Rendi Szövetség vezérlőfejedelemmé választotta. A szenátus elnöke gróf Bercsényi Miklós.
    A legfontosabb (sarkalatos) törvények: a szenátus feladatai, a megyék képviselői, békekötés (csak a szövetség jóváhagyásával) igazságtételi törvények, az abszolutizmus sértettjeinek teljes kártalanítás, „türelmi rendelet” a keresztény vallások teljes szabad gyakorlásáról.
    A Kárpát-medence népei három évszázada Szent Istvánhoz, Szent Lászlóhoz és Mátyás királyhoz hasonlóan szimbólumokon és a szívükben őrzik emlékét, remélve a Nagyságos Fejedelem boldoggá avatását.