SZEMLE



Megújult a Szant István Akadémia

Újra megnyitotta kapuit a Szent István Akadémia, miután több mint negyvenéves – 1951 óta tartó – szünet után, 2002. október 25-én – Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének jelenlétében – megtartotta XXXVIII. rendes közgyűlését. A kezdeti értetlenségek és nehézségek után, többek között Erdő Péter bíboros segítő szakvéleményével sikerült minden akadályt legyőzni, és így a tavaly óta újjászerveződő Szent István Akadémia most megtarthatta közgyűlését. Minderre a legméltóbb helyen került sor, a Magyar Tudományos Akadémia székházában, 2003. november 21-én.

Az akadémia kezdetei visszamennek egészen 1886-ra, mikor a Szent István Társulat keretén belül Tudományos és Irodalmi Osztály néven tették le fundamentumait. 1916 januárjától viseli a Szent István Akadémia megtisztelő nevet, amely a Magyar Tudományos Akadémiával egyenrangú, önálló tudományos akadémiaként szerveződött. Az akkori győri kanonok, Giesswein Sándor, nagyobb autonómiát kölcsönözve a Tudományos és Irodalmi Osztálynak, Csernoch János bíboros, hercegprímás alapító és fővédnök áldásával, mint az új akadémia első elnöke szorgalmazta a Szent István Akadémia további fennállását és ösztönözte sikeres működését. A korabeli katolikus sajtó ezt a következő szavakkal fogadta:

“A pozitív keresztény világnézeti alap hívta életre a Szent István Akadémiát. S ha van a heterogén vizsgálódási területeken dolgozó tudósok egyesülése számára közös alap, úgy a keresztény világnézetben való egybeforrottság bizonyára az. Csak a stúdiumába mélyen elmerülő elme előtt bontakozik ki a maga megigéző nagyszerűségében Krisztus szelleme, az isteni bölcsesség grandiózus mérete. A Szent István Akadémia illusztris tudós tagjainak névsora konkrét cáfolata annak a félművelt emberek száján forgó babonás jelszónak, hogy a kereszténység és a tudomány ellentmondóan kizárják egymást. Nagy lármával és sok lelkiismeretlenséggel sikerült a szociális helyzetükkel elégedetlen, mindenáron érvényesülni akaró tudatlanokra ráoktrojálni a frázist, hogy az a kereszténység, amely a modern tudományos vizsgálódásnak az alapköveit rakta le egyetemeivel, a tudományos haladás ellensége. Rendíthetetlenül hisszük, hogy a keresztény életszemlélet közösségének fundamentumán épült új akadémiánk munkálkodása új bizonyítékokat fog szolgáltatni annak igazolására, hogy a keresztény világnézet, mint a szociális élet minden területén, a tudományos búvárlat elmélyedéseinek terén is a legtermékenyítőbb impulzusokat fogja szolgáltatni.”

(Magyar Kultúra, 1916. ápr. 5.)

Az akadémia alapelve Giesswein megfogalmazásában máig is aktuális: “Ami igazán katolikus, azaz egyetemes akar lenni, annak nem szétválasztó, hanem egyesítő, egybekapcsoló energiát kell kifejtenie.” A Szent István Akadémia célja, hogy a katolikus tudósok társulásaként, szakosztályainak megfelelően mozdítsa elő a tudományosságot a keresztény értékrend szellemében. Az akadémia virágkora a két világháború közötti időszakra tehető, amikor számos tudományos előadás hangzott el az osztály- és közgyűléseken. Az előadások jelentős része nyomtatásban is megjelent.

A Szent István Akadémia nagyon sok tudományos társulattal tartotta a kapcsolatot. Köztük magával a Magyar Tudományos Akadémiával is, melynek tagjainak jelentős része egyben a Szent István Akadémiának is a tagja volt. Giesswein után gróf Aponyi Albert volt az elnök, és 1938 óta Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás töltötte be az elnöki funkciót.

Ekkor négy osztályban folyt a munka: I. Hittudományi és bölcseleti osztály, II. Történelem, jog- és államtudományi osztály, III. Nyelv- és széptudományi osztály, IV. Mennyiségtan- és természettudományi osztály.

A negyvenéves kikényszerített “szünet” után Horvát Adolf professzor, az 1951 óta “tetszhalál” állapotában lévő akadémia egyetlen élő tagja közbenjárásával az akadémia újrakezdhette munkáját, mivel kánonjogi feloszlatására szerencsére sosem került sor. Eme tény alapján Erdő Péter bíboros prímás dekrétuma tisztázta az egyházi és állami törvények értelmében az akadémia jogi helyzetét, miszerint az akadémia tudományos testület, hivatalos nyilvános egyházi társulás (consociatio publica), melynek fővédője Magyarország mindenkori prímása.

A 2002-ben működését ismét folytató akadémia elnökévé az ötventagú testület Bolberitz Pál, teológus, filozófus, apostoli protonotárius, Széchenyi-díjas tanszékvezető egyetemi tanárt választotta meg. Székfoglaló előadásának címe: A magyar filozófia kezdetei. Nicolaus Cusanus recepciója Laskói Csókás Monedolatus Péter “De Homine” című művében. Az akadémia főtitkári tisztjére megválasztott Stirling János professzor, az akadémia történetének kiváló ismerője szerint az érdeklődők száz főt is meghaladó száma minden eddigi előadás hallgatóságának számát megdöntötte. Itt sor került a magyar filozófiai gondolkodás kezdeteinek a bemutatására, és annak tudatosítására is, hogy a magyar filozófiának nincs szégyenkeznivalója az európai gondolkodás történetében, mivel a magyar gondolkodás mindig is lépést tartott az európai és a világ gondolkodásának haladásával. Ezt mutatja a XVI. századi kálvinista magyar filozófus is – Laskói Csókás Monedolatus Péter – aki Wittenbergben sajátította el filozófiai és teológiai ismereteit. Legterjedelmesebb művében, a De Homine-ben (Az emberről) – melyet az előadó elnök fordított le először magyar nyelvre – Nicolaus Cusanust (†1464) idézi, aki a késői középkor egyik legkiválóbb tudósa, s egyben a reneszánsz szellemiség eredeti gondolkodója, bíboros és a pápákhoz hűséges egyházi reformer volt. Sokan azt vélik, hogy ha Cusanus gondolatait kortársai kellőképpen értették és értékelték volna, a reformáció megelőzhető lehetett volna. Bölcseletében az Isten és a világ kapcsolatát, viszonyát tárgyalja, melyben a világegyetem belső egységének és az ember nagyságának alapkérdéseivel foglalkozik. Őt idézi, és tekintélyére hivatkozik Laskói Csókás Monedolatus Péter említett művében, mely a magyar filozófiai irodalom első önálló alkotása. Könyve kellőképpen mutatja, hogy a magyar filozófia értékei mindig is jelen voltak az európai filozófiai gondolkodásban, és annak eredményeit nem veszítjük el a modern európai keresztény értékek befogadásával.

Összeállította:

Novitzky Péter

Források:

Szent István Akadémia, in: Magyar Kultúra 1916. ápr. 5., IV. évf. 7. sz.

Szent István Akadémia – 51 év után, in: Új Ember 2002.12.15, LVIII. évf. 50. (2837.)

ROSDY, P., Ciszterci tudós és a Szent István Akadémia, in: Új Ember 2003.01.26, LIX. évf. 4. (2843.)

ROSDY, P., Az első magyar filozófiai műről, in: Új Ember 2003.11.30, LIX. évf. 48. (2886.)