Címerek, címerábrázolások

Képzelt lények a heraldikában

A címerképeknek talán a legizgalmasabb csoportját a képzelt lények képezik. Ezek a szörnyalakok bizonyítják az emberi fantázia mérhetetlen gazdagságát. A középkori bestiáriumokban együtt szerepelnek a valóságos és a képzelt állatok.
Ezek a munkák később folyamatosan bővültek az utazók, felfedezők által látott vagy hallott lényekkel is. A heraldika szívesen felhasználta ezeket a gyakran elrettentő, félelmetes szörnyalakokat. A továbbiakban a címereken leggyakrabban előfordulókat ismertetem:
Dvornikovics Mihály váci püspök (1689–1705) címereEgyszarvú (unikornis): homloka közepéből kinövő szarvat viselő fehér színű ló. Középkori legenda szerint szeplőtelen szűz segítségével megfogható, gyakran ábrázolják szűzlány ölébe hajtott fejjel. Egyes vélekedés szerint Krisztus megszemélyesítője, a szűz pedig Szűz Máriát jelképezi. Sevillai Izidor a VII. században leírja, hogy az egyszarvú egy döféssel megöli az elefántot. Másik nagy ellensége az oroszlán. Az indoeurópai népeknél az oroszlán Nap-jelkép, az egyszarvú pedig a Hold-jelkép. Anglia és Skócia XVII. századi egyesített címerében az angol leopárd (oroszlán) és a skót egyszarvú szemben áll egymással. Csodálatos csavart szarvát betegség elleni csodaszernek tartották. Sokszor jelölték három színnel a szarvát, a szüzet fehérrel, az érett nőt vörössel, a koros asszonyt feketével.
Griff: Felső teste jellegzetes füllel ábrázolt sas, alsó teste pedig oroszlán. Dante írja a Purgatórium XXIX. énekében, hogy a griff húzza a diadalmi szekeret, amelynek sas része arany, oroszlán része fehér és piros, amely Krisztus emberi természetére utal. Más állítás szerint itt a Pápát jelenti, aki pap is, király is. Didron írja: „A pápa, mint pontifex avagy sas, felemelkedik Isten trónusa elé, hogy meghallgassa parancsait, a földön pedig úgy jár, mint oroszlán avagy király, erővel és hatalommal.” Azt is tartják, hogy a griff az aranybányák őrzője, ezt említi a görög Ariszteász is az i.e. VII. században.
Szirén: Női fejű tengeri tündér, aki az ógörög mitológiában bűvös énekével magához csalogatja és pusztulásba kergeti a hajósokat.
Hárpia: Női fejjel és mellekkel ábrázolt sas.
Tengeri nimfa (nereida): Deréktól lefelé halban végződő fedetlen női test. A görög-római mitológiában a természet erejét megtestesítő hosszú életű, szép és fiatal istennő.
Szfinx: Fekvő oroszlántest, női fejjel és mellekkel.
Kentaur: Deréktól felfelé ember, alsó teste ló. Az Iliászban Akhilleusz és Aszklépiosz mestere volt, aki a vadászatra, zenére és a háború művészetére, valamint az orvoslásra és a sebgyógyításra tanította őket.
Szárnyas oroszlán: Szent Márk és Velence jelképe a szembenéző, szárnyakkal ábrázolt fekvő arany oroszlán feje körül glóriával.
Tengeri oroszlán: Oroszlán fejjel rajzolt haltest.
A Tomaj nembeli losonczi báró Bánffy család címereSárkány: Pikkelyes, krokodilhoz hasonló szárnyas szörnyalak, amelynek farka kacskaringós, sokszor nyílhegyben végződő. A keresztény vallási szimbolikában a gonosz, a bűn megtestesítője. Kedvelt címermotívum. Az egyházi és városcímereken gyakran látható, ahogy Szent György és Szent Mihály megküzd a sárkánnyal. A Sárkányrendhez tartozó családok címerein látható a pajzs köré mintegy rámaként csavarodó sárkányalak.
Hidra: A két- vagy többfejű sárkány, az ókori görög mitológia szerint a sokfejű vízi szörnyeteg minden levágott feje helyére kettő nő.
Baziliszkusz: Kakasfejjel, nagy szárnyakkal ábrázolt nyílhegyben vagy másik kakasfejben végződő kígyófarkú szörny. A neve a görög „kis király” jelentésű baszileosz szóból ered. Plinius szerint tekintete halálos, pusztító hatása van a természetre, ő hozza létre a sivatagot.
Pegazus: Szárnyas ló alakként ábrázolják.
Madárember: A felső teste vagy csak a feje ember, alsó része pedig madár. Hasonló ijesztő figurát, hárpiát láthatunk a Perényi család címerében.
Főnix vagy tűzmadár: A címereken tűzből kiemelkedő, színes, sok farktollú madárként rajzolják. A halhatatlanság és a megújuló élet jelképe az ókori egyiptomi és görög-római mitológiában, amely minden ötszáz évben elégeti magát, hogy utána azonnal újjá is éledjen. A reformátusok címerének pajzsfőjén Napba tekintő főnix látható.
Kétfejű sas: A heraldikának egyik leggyakrabban használt motívuma a sas, amelynek kétfejű változata valószínűleg a szimmetriára való törekvés eredménye. Keletkezésének egyik magyarázata: a római birodalom kettészakadása (Kr. u. 395), melytől kezdve az egyik fej keletre, a másik nyugatra tekint. Egy- és kétfejű formáját számos uralkodóház felvette címerébe, ma is gyakori az államcímerekben. Mohácstól 1918-ig végigkíséri a magyar címer történetét is.
Polgár Marianne