KÖZELKÉP

Boldoggá és szentté avatások az Egyházban

Beszélgetés Kovács Gergely okleveles posztulátorral

– Hogyan lesz valaki posztulátor?
– Egyházmegyei szinten a posztulátorok személyét a helyi főpásztornak kell jóváhagynia. Általában az itt dolgozó papok közül választanak valakit, aki teológiai, történettudományi és a szentté avatások gyakorlati kérdéseiben jártas. Most már egy ideje civilek, sőt hölgyek is lehetnek posztulátorok. Rómában a Szenttéavatási Kongregáció ezért indított egy kurzust, amelyen főpásztori ajánlással vehet részt az, aki erre megbízatást nyer. Én a Mindszenty Alapítvány ösztöndíjasa voltam, Paskai László bíboros úr ajánlásával. A kurzus elvégzése után, az elmúlt másfél évben a Mindszenty Alapítvány tevékenységét segítettem külső munkatársként. A közelmúltban jelent meg a több mint 300 fényképpel illusztrált, jubileumi életrajzi írásom Mindszenty József hercegprímásról „Isten embere” címmel. Az album szerkesztési elvét amennyire lehetett, a szenttéavatási eljárások dokumentációjának jellegzetességeihez igazítottam.
–  A boldoggá és szentté avatási eljárásoknak mi a gyakorlati menete?
– A halál utáni öt év elteltével akár egyetlen hívő is, vagy egy közösség – választott posztulátorán keresztül – kérheti a halál helye szerint illetékes főpásztort, aki konzultálva a környező egyházmegyék püspökeivel – ez nálunk a püspöki kar egészét jelenti – dönt arról, hogy megindítja-e a szentté avatási eljárást vagy sem. Az aktor (a kezdeményező) nevezi ki a posztulátort a főpásztor jóváhagyásával. Ha ún. „régi ügyről” van szó, akkor már nem élnek olyan tanúk, akik hitelt érdemlően nyilatkozhatnának Isten szolgája életének egyes részleteiről. Ebben az esetben tanúkra csak a szentség hírének bizonyítása érdekében van szükség, és a dokumentumok alapján kerül sor az életút vizsgálatára. Az „új ügyekben” a tanúvallomásokon keresztül történik ugyanez. Általános tapasztalat, hogy a szentté avatási ügyek vegyes jellegűek, rendszerint az élet második szakaszára vannak tanúk, az életút megelőző része pedig dokumentumok alapján vizsgálható. A helyi főpásztor kinevez egy bíróságot, egy olyan egyházi testületet, amelynek feladata, hogy a tanúvallomásokat összegyűjtse. Ezt megelőzően Isten szolgájának írásait meg kell vizsgálni, hogy a katolikus hittel és erkölccsel megegyeznek-e, és történész szakértőkre is szükség van, akik már az egyházmegyei szakaszban nyilatkoznak az illető személyiségről az összegyűlt dokumentáció alapján. Ez egy fontos, XX. századi újítás. Amikor összeáll ez a nagy anyag, akkor hiteles fordítást kell készíteni, általában olaszra szokták fordítani az iratokat. Az aktákat – hitelesítésük után – ünnepélyesen lezárják, lepecsételik, majd Rómába küldik. Ezzel ér véget az egyházmegyei eljárás. Rómában elismerik az egyházmegyei eljárás szabályszerűségét. Utána többlépcsős eljárás keretében vizsgálják az összegyűlt anyagot. Az iratok alapján készített összefoglaló munka az ún. positio. Először általában a történészek vizsgálják az életutat, akkor még ez a positio szürke színű. Utána a teológusok következnek, akkor már piros a borító aranybetűkkel. Ezután kerül az anyag a kongregáció bíborosaihoz. A történészek a dokumentációról nyilatkoznak, annak a teljességéről, megbízhatóságáról, hitelességéről, a teológusok a hősies erénygyakorlatról, életszentségről vagy a vértanúságról, a bíborosok összegző véleménye után pedig a kongregáció bíboros prefektusa a pápa elé tárja az ügyet, aki – mint egyedüli bíró – meghozza a döntést az életszentségről. Ha vértanúról van szó, akkor nincs szükség csodára a boldoggá avatáshoz, hitvalló esetében viszont ekkor kezdődhet meg a csoda kivizsgálása. Amíg nem zárul le az életszentségre vonatkozó rész, addig a csodát nem vizsgálhatják. A csoda kivizsgálása is három lépcsőben történik, és ha pozitívan zárul, akkor kerülhet sor a boldoggá avatásra. A hősies erénygyakorlatot, életszentséget csak a boldoggá avatás előtt vizsgálják, utána már nem. Ezt követően egyetlen csodára van még szükség a szentté avatáshoz, valamint arra, hogy a boldog tisztelete kiteljesedjék.
– Várható-e, hogy XVI. Benedek pápa változtatni fog az eddigi gyakorlaton. A pápa ezután a szentté avatásokat végezné, és a boldoggá avatások a helyi egyházmegyékben történnének?
– Pünkösd vigíliáján került sor egy olyan boldoggá avatásra, most már hosszú idő óta az elsőre, amit nem a pápa végzett, hanem a Szentté avatási Kongregáció bíboros prefektusát bízta meg ezzel. A szentmise keretében a Szentatya apostoli levelének felolvasása jelentette a boldoggá avatás meghirdetését. Hogy ez milyen további változásokat hoz magával, azt még nem lehet tudni. VI. Pál pápa idején jött szokásba, hogy a pápa végzi a boldoggá avatást is. A laikusok és a média számára ezért elmosódott a különbség a boldoggá és a szentté avatás között. Érdekes volt ez a folyamat, mert egészen a 80-as évekig úgy tűnt, hogy talán meg is fog szűnni a boldoggá avatás. A II. János Pál pápa által kiadott rendelkezésekben ez a szó, hogy boldoggá avatás nem is szerepelt. Benedek pápa legfőbb pásztori szándéka akkor lesz majd egyértelmű, amikor kibocsát egy újabb pápai rendelkezést. Múlt hét szombaton a szentatya visszaállította azt a korábbi gyakorlatot, amely minden lehetséges szempontból megkülönbözteti a boldoggá és a szentté avatást, hogy éppen e különbségtétel által kihangsúlyozódjon: a boldoggá avatás egy helyi kultusz engedélyezése, míg a szentté avatás egy ünnepélyes és az egész egyházra vonatkozó tiszteletnek az elrendelése. Régen a szentté avatás alkalmával – mivel ez nagyon ritka volt – az új szent neve bekerült a Római Kalendáriumba. Ma a megnövekedett számú szentté avatás miatt csak a világegyházban leginkább ismert és tisztelt szentek nevei kerülnek be a Kalendáriumba. Fontos különbségtétel tehát, hogy egy boldog esetében a tisztelet csak a dekrétumban meghatározott helyen megengedett, egy adott egyházmegyében, szerzetesrendben, országban; vagy több országban mint Batthyány-Strattmann László és IV. Károly királyunk esetében. A szenteknél a nyilvános közösségi tisztelet bárhol gyakorolható. A boldogoknak csak egyetlen szertartásos könyörgése lehet, a szentek tiszteletét viszont külön zsolozsma, és a szentmise szövegébe illeszkedő könyörgések szolgálják. Boldogokat csak szentszéki engedéllyel lehet patrónusnak, vagy egy templom tituláris szentjének választani. Az utóbbi évtizedek gyakorlatában szinte egybefonódott a boldoggá és a szentté avatás, sokkal inkább, mint a XX. sz. előtt, ahol ezek az eljárások időben is nagyon elváltak egymástól, és rendkívül hosszúra nyúltak. Régebben sokan megelégedtek a boldoggá avatással. Éppen azért, mert a szentté avatás hosszú és költséges volt, a boldoggá avatás pedig úgyis lehetővé tette a helyi tisztelet kibontakozását. Erre jó példa a mi Boldog Margitunk.
– Boldog Margitot mikor avatták szentté?
XII. Piusz pápa egy különleges szentté avatással 1943-ban kanonizálta őt. Ez egy nagyon ritka kiváltság, amikor egy lerövidített segédeljárást alkalmaznak. Ezt úgy hívják, hogy kanonizáció equipollente. Ennek keretében a szentatya mint legfőbb bíró meghallgatva a helyi egyház kérését és a bíboros atyák véleményét, egy pápai rendelkezéssel megvalósítja a szentté avatást. Ez történt Boldog Margit esetében is a II. világháború idején. XII. Piusz pápa lelkipásztori célokat szolgáló, szép ajándéka volt ez a magyar egyháznak.
– A szentté avatások történetében kb. az V. századig tartott a spontán szentté avatások kora. Most a hívőket és nem hívőket is nagyon foglalkoztatja II. János Pál szentté avatásának kérdése. A tömeg már a temetésekor „santo subitot” kiáltott. Várható-e gyors eljárás?
– II. János Pál pápaszentté avatásával kapcsolatban hasonló lehet az eljárás, mint Teréz anya esetében. XVI. Benedek pápa felmentést adott az alól a szabály alól, hogy a halál utáni öt éven belül nem lehet megkezdeni a szentté avatási eljárást. Az öt éves várakozási időnek egyébiránt az a magyarázata, hogy a halál kapcsán mindig nagy eufória tapasztalható, ennek le kell nyugodnia, mert csak utána derül ki, hogy a szentség híre mennyire élő és időtálló. Az elhunyt pápa szentségének a híre már régóta él az Egyházban, egyértelmű tehát, hogy ez nemcsak egy múlékony hangulat-megnyilvánulás. Benedek pápa ezért adta meg a felmentést az öt éves várakozási idő alól, annak érdekében, hogy megkezdődhessen a konkrét élethelyzetekről nyilatkozni tudó emberek kihallgatása. Maga az eljárás egy hosszabb folyamat, szokták is mondani Rómában, hogy a legbonyolultabb szentté avatási eljárás éppen a pápáké. Ez érthető, hiszen rengeteg helyen jártak, rengeteg emberrel találkoztak, óriási hivatali felelősség nehezedett rájuk. Korábbi pápák szentté avatása során rendkívül körültekintő vizsgálatok zajlottak. Ezen kívül a boldoggá avatáshoz kell egy, majd a szentté avatáshoz még egy csoda, amely a lefolytatott eljárás isteni igazolása. A csodának a hitvalló halála után, az ő igazolható közbenjárására kell megtörténnie. A csodának a hit megerősödését kell szolgálnia a hívő közösségben. II. János Pál pápa szentté avatása a szükséges eljárások lefolytatása után várható, ennek boldog végéért sokan és sokat imádkozunk.
Haider Márta