SZÓVÁ TESSZÜK

Hámori Antal

A születendő gyermek nemének megválasztására irányuló beavatkozás erkölcsi és jogi megítélése

A hazai és a külföldi, valamint a nemzetközi jogi és etikai szabályozás a morális értékek védelme érdekében tiltja a születendő gyermek nemének megválasztását (vö. pl. 1997. évi CLIV. tv. 157-164. §-aihoz fűzött miniszteri indokolás). A dokumentumok célja egyrészt az emberi lény életének, méltóságának, önazonosságának, illetőleg szabadságának, jogainak, sérthetetlenségének védelme, másrészt a közösség és az emberi faj, az emberi genetikai örökség megóvása. A források indokolása szerint a nem gyógyító jellegű beavatkozás, mely például a születendő gyermek nemének megválasztására irányul, az emberi lényt eszközzé, egyszerű biológiai anyaggá alacsonyítja, egyben ellenkezik az emberi méltóság védelmének elvével (ld. pl. 2002. évi VI. tv. Preambulum, 1. Cikk és miniszteri indokolás). E dokumentumok, jogszabályok azt is rögzítik, hogy „az emberi lény érdeke és jóléte a társadalom vagy a tudomány puszta érdekével szemben mindenkor elsőbbséget élvez” (ld. pl. 2002. évi VI. tv. 2. Cikk; vö. 1997. évi CLIV. tv. 163. §). A hazai és külföldi, s nemzetközi jogi normák is egyértelműen hangsúlyozzák az etikai elfogadhatóság követelményét, mint együttes, jogilag kötelező előírást [ld. pl. 2002. évi VI. tv. 16. Cikk, vö. uo. 28. Cikk és 32. Cikk 1., 1997. évi CLIV. tv. 159. § (6) bek. és miniszteri indokolása].
Az Európa Tanácsnak az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről szóló, Oviedóban, 1997. április 4-én kelt Egyezménye: Az emberi jogokról és a biomedicináról szóló Egyezmény, valamint az Egyezménynek az emberi lény klónozásának tilalmáról szóló, Párizsban, 1998. január 12-én kelt Kiegészítő Jegyzőkönyve kihirdetéséről szóló 2002. évi VI. törvény 14. Cikke szerint a születendő gyermek nemének megválasztására nem elfogadható az orvosi segítséggel végzett reprodukciós technikák alkalmazása, kivéve, ha a cél egy nemhez kötötten öröklődő súlyos betegség elkerülése. E törvény 13. Cikke értelmében olyan beavatkozás, amelynek tárgya az emberi génállomány megváltoztatása, csak megelőzési, kórismézési vagy gyógyítási indokból hajtható végre, és csak akkor, ha nem célja a leszármazottak genetikai állományának megváltoztatása.
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 182. §-ának (1)-(2) bekezdése alapján: „(1) Az utód nemének születése előtti megválasztására irányuló eljárások a nemhez kötötten öröklődő megbetegedések felismerésére vagy a megbetegedések kialakulásának megelőzésére végezhetőek. (2) Az embrió (1) bekezdésben foglaltaktól különböző genetikai jellemzői a születendő gyermek várható betegségének megelőzése, illetőleg kezelése céljából változtathatóak meg, a cél szerint feltétlenül szükséges mértékben és módon.” E törvény 162. §-a szerint az emberi génállomány megváltoztatására irányuló vagy azt eredményező kutatás, beavatkozás kizárólag megelőzési, kórismézési vagy gyógykezelési indokból és – a 182. § (1)-(2) bekezdéseiben foglalt kivételekkel – csak akkor végezhető, ha a kutatásnak, beavatkozásnak nem a leszármazottak genetikai állományának megváltoztatása, illetve új egyed létrehozása a célja.
Az államok büntetőjogi eszközökkel is védik a szóban forgó, etikailag, jogilag elfogadhatatlan beavatkozással szemben az emberi lény méltóságát, önazonosságát, sérthetetlenségét; mivel ez a visszaélés beláthatatlan következményekkel járhat, a természet rendjébe történő mesterséges, manipulatív beavatkozás hatalmas károkat okozhat (ld. pl. Btk. XII. Fejezet II. Cím miniszteri indokolása). A büntetőjogi fenyegetettséget e beavatkozás fokozott veszélyességével, és a szabályok megszegésének súlyos következményeivel, az alkotmányos alapjog, az emberi méltóság sérelmével – alkotmányos követelményként – indokolják (ld. uo.).
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 173/C §-ának (1) bekezdése alapján: „Aki a születendő gyermek nemének megválasztására irányuló beavatkozást végez, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” Ez a mani-pulatív beavatkozás tehát súlyos bűncselekménynek minősül, és ez már önmagában is jól mutatja, hogy nagyon veszélyes a társadalomra. Miként azt a Btk. magyarázata tartalmazza, a már meglévő magzat (embrió) nemének méhen belüli megváltoztatása az orvostudomány jelenlegi állása szerint gyakorlatilag nem elképzelhető, ugyanakkor az elkövetői magatartások köréből pusztán ezen az alapon nem zárható ki.1
Azt látni kell, hogy abban az esetben, ha a vizsgálat nemhez kötötten öröklődő betegséget mutat ki, az előzőekben idézett magyar állami jogi rendelkezések szerint lehetőség van a születendő gyermek nemének megválasztására. Az általam képviselt etikai, jogi nézet szerint nem elfogadható „in vitro” megtermékenyítés során egyidejűleg több megtermékenyített petesejt közül a kívánt nemnek megfelelő embriók kerülnek beültetésre, a többiek sorsa azonban a magyar állami „jogi” szabályozás szerint végzetes [ld. 1997. évi CLIV. tv. IX. Fejezet vonatkozó rendelkezései, vö. pl. 176. § (4) bek., 178. § (5) bek., 185. § (1)-(4) bek.; Btk. magyarázat 564-565.]. Az emberi élet és méltóság elleni támadás ezen módja is egyértelműen elutasítandó (ld. pl. A Katolikus Egyház Katekizmusa 2376–2377.; Donum vitae instrukció; Egészségügyben Dolgozók Chartája 21–34.; MKPK 2003. évi bioetikai körlevél 37–67. pontok). A Btk. 173/C §-ának magyarázata a születendő gyermek nemének megválasztása és az abortusz közti okozati összefüggésre is felhívja a figyelmet (ld. 565.).
Bioetikai alapelv, hogy nem minden beavatkozás válik javára az embernek, így nem minden etikus, ami technikailag lehetséges (ld. pl. MKPK 2003. évi bioetikai körlevél 121. pont). Szintén szem előtt tartandó etikai alapelv, hogy a cél nem szentesíti az eszközt, a jót nem a rosszon keresztül kell elérni, a jó cél nem tesz jóvá egy önmagában rossz eszközt (ld. pl. MKPK 2003. évi bioetikai körlevél 201. pont és 1956. szeptember 12-ei körlevél). Az olyan beavatkozások megengedhetőek, amelyek nem sértik az emberi lény biológiai természetét, és gyógyító hatásúak (ld. pl. MKPK 2003. évi bioetikai körlevél 137. pont).
Az emberi genetikai örökséget megváltoztató beavatkozások (manipulációk), amelyek nem közvetlenül terápiás jellegűek, amelyeknek a célja emberi lények nemük vagy más, genetikailag meghatározott tulajdonságaik alapján történő válogatásnak megfelelő létrehozása, amelyek megváltoztatják az egyén és az emberi faj genetikus örökségét, ellentétben vannak az emberi lény személyi méltóságával, integritásával, identitásával. Ezért ezek a beavatkozások semmiképpen nem igazolhatók az emberiség jövőjére való kedvező hatásokra hivatkozva; sohasem igazolhatja semmiféle társadalmi vagy tudományos haszon, sem semmiféle ideológiai cél az emberi genomon (gének összességén) végzett beavatkozást, ha az nem gyógyító jellegű, vagyis a genetikai, kromoszómális beavatkozás célja az emberi lény természetes fejlődése kell, hogy legyen. Az ilyen típusú beavatkozás semmiképpen sem helyettesítheti az emberi élet kezdetét, a házastársi szövetségben egyesült szülők biológiai és lelki egyesüléséhez is kötött utódnemzést.2 Az ilyen beavatkozás, amellyel mesterséges módon fogan a gyermek, amiatt is elfogadhatatlan, mert szétválasztják a nemi aktust az élet továbbadásának aktusától. Ebben az esetben a gyermek létét megalapozó cselekedet többé már nem olyan aktus, amelyben a házastársak kölcsönösen odaadják magukat egymásnak, hanem olyan aktus, mely a gyermek életét és identitását orvosok és biológusok hatalmára bízza, és az emberi személy eredete és sorsa felett a technika uralmát vezeti be. Ez az uralmi viszony már önmagában is ellentmond annak a méltóságnak és egyenlőségnek, melynek közösnek kell lennie a szülők és a gyermekek között. A nemzést megfosztják sajátos tökéletességétől, amikor nem a házastársi egyesülés sajátos gesztusának gyümölcseként akarják. Csak a házastársi aktus két jelentése (az egyesülés és a termékenység) közötti összefüggés és az ember egységének tiszteletben tartása van összhangban az emberi személy méltóságának megfelelő nemzéssel. [Ld. KEK 2377.; Donum vitae instrukció, in AAS 80 (1988) 91., 93.]
Zárógondolatként szeretném kiemelni azt a véleményemet, amely szerint a gyermek nemének meghatározása és megválasztása, az ezt célzó beavatkozás nem a gyermek elfogadását, szeretetét szolgáló szemléletet erősíti, hanem éppen ellenkezőleg hat: a gyermekek nem szerinti elfogadása illetve elutasítása az abortusz gyakorlatát is felerősíti, mert a nem várt nemű gyermek iránti szülői szeretet, pozitív viszonyulás jóval kisebb mértékben jelenik meg. A jog szocializációs funkcióját e tekintetben sem szabad lebecsülni. A gyermek neme megválasztásának bevezetése azon szülők körében is csökkentené a gyermekek nemtől függetlenül történő szeretetteljes elfogadását, akik nem kívánták meghatározni, illetve megválasztani születendő gyermekeik nemét, mert a nem-megválasztás bevezetése azt a látszatot keltheti, mintha ez természetes, helyes lenne; ez a gondolkodás pedig felerősödne, és a megfogant, sőt a megszületett (nem kívánt nemű) gyermekek elutasításához, a szülői felelősségteljes gondoskodás csökkenéséhez vezetne; tehát végső soron az ember szívébe vésett természetes, igaz szeretetet ölné ki, ami ellentmond azzal a valósággal is, amely szerint az ember szeretetre teremtetett. Az édesanya és az édesapa gyermekeiket szeretettel fogadják és nevelik, ez szülői hivatásuk legcsodálatosabb koronája. A gyermek a házasság legszebb ajándéka, és éppen a szülők számára lesz a legnagyobb kincs, akkor is, ha a család sokadik ugyanolyan nemű gyermekeként fogan a világra. Azzal a problémával kapcsolatban pedig, hogy vannak esetlegesen, akik ezt nem így gondolják, akkor járunk el helyesen, ha segítséget nyújtunk a gyermekeket nemre való tekintet nélkül elfogadó szemlélet erősítésében.

1 Ld. Varga Zoltán, Az egészségügyi beavatkozás, az orvostudományi kutatás rendje és az egészségügyi önrendelkezés elleni bűncselekmények, in A Büntető Törvénykönyv ma-gyarázata 1., Bp. 2004. KJK–KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. 565.
2 Ld. MKPK, „Az élet kultúrájáért” (2003. évi bioetikai körlevél), 135. pont; Egészségügy Pápai Tanácsa, Az Egészségügyben Dolgozók Chartája, 1995. (SZIT Bp. 1998., fordította: Leszkovszky Gy. Pál) 12–14. pontok; II. János Pál pápa, Christifideles laici kezdetű apostoli buzdítás, 1988. december 30., in Insegnamenti XI/4 (1988) 2133–2135. (38. pont); II. János Pál pápa, Beszéd az Olasz Jogászok Egyesületéhez, 1987. december 5., in Insegnamenti X/3 (1987) 1295.; Hittani Kongregáció, Donum vitae kezdetű instrukció, 1987. február 22., in AAS 80 (1988) 85., 90-92.; II. János Pál pápa, Beszéd az Orvosok Világszövetségéhez, 1983. október 29., in Insegnamenti VI/2 (1983) 921–923.; Szentszék, Családjogi Charta, 1983. október 22., 4. cikkely; II. János Pál pápa, Beszéd a Pápai Tudományos Akadémia kongresszusának résztvevőihez, 1982. október 23., in Insegnamenti V/3 (1982) 895–898. Vö. hatályos, 1983. évi Codex Iuris Canonici 747–754. kánonok.

Dr. Hámori Antal PhD állam- és jogtudományi, valamint kánonjogi doktor, a Magyar Bioetikai Társaság választmányi tagja.