TANULMÁNYOK

Krajsovszky Gábor

„Akarok lenni népem lelkiismerete”

Mindszenty József esztergomi székfoglalásának 60. évfordulójára

„Legyünk most az imádság nemzete!
 Ha újból megtanulunk imádkozni,
lesz honnét erőt és bizalmat meríteni.
 Ne veszítsétek el bizalmatokat!”
Mindszenty József

60 esztendeje, 1945. október 7-én foglalta el Mindszenty József hercegprímás Esztergomban érseki székét. Pappá szentelése 1915-ben, 90 esztendővel ezelőtt történt. 50 évvel ezelőtt, 1955-ben szállították át rabként a fegyházból Püspökszentlászlóra. 40 esztendeje, 1965-ben ünnepelte papi aranyjubileumát a budapesti amerikai követségen. 1975-ben történt halála óta 30 esztendő telt el, amelyről jelen folyóirat májusi számában megemlékezés olvasható. 15 éve megtörtént a kommunista vérbírák által életfogytiglani fegyházra ítélt bíboros ítéletének semmissé nyilvánítása. Ez az összeállítás a 60 éve történt érseki székfoglaló előzményeiről, Mindszenty bíboros ebben megfogalmazott céljairól, azoknak idehaza és külföldön való következetes véghezviteléről, valamint a bíborosnak az érseki székvárossal kapcsolatos két írásáról ad áttekintést.

Kereszténység és újpogányság Magyarországon

Bíró Béla összeállításában egy gyűjtemény jelent meg Mindszenty bíboros kézirataiból Esztergom, a prímások városa címmel. Ebben szerepel egy, a magyarországi kommunista rezsimmel szemben 1973-ban leírt kemény kritika, amely rámutat Magyarország kezdeti és újkori pogányságának különbözőségére. Ez az írás hitelesen mutatja be az ország és az Egyház II. világháborús összeomlását követő válságos helyzetét. „A magyarok és keresztények 1000 évét megelőzte a pogányság. Náluk pedig az 1000-nek pont a vége pogány és milyen pogány! Árpád, Bulcsú, Taksony, Géza pogányságából jöhetett és jött a kereszténység és benne a magyarság, de Lenin, Sztálin, Hruscsov, Rákosi és Kádár pogányságából nem jöhet, mert a létalap istentagadás, konok és szüntelen üldözése mindannak, ami keresztény.”1 
A Münchenben 1957-ben megjelent Mindszenty Okmánytár részletesen beszámol a világháború utáni Magyarország politikai, vallási helyzetéről. Az alábbi, Okmánytár alapján készült összefoglalóból betekintést nyerhetünk ezekbe az eseményekbe, amely röviden bemutatja az esztergomi érseki székfoglalás történeti hátterét is.
A moszkoviták megérkezésük utáni első teendője egy úgynevezett politikai végrehajtó bizottság létesítése volt, amely többek között előkészítette a Debrecenben 1944. december 21-én – az általuk kiválogatott képviselőkből – összeülő ideiglenes magyar nemzetgyűlést. Valójában azonban minden tényleges hatalmat a megszállók gyakoroltak, a kormány csak végrehajtotta utasításaikat. Tömegesen követtek el visszaéléseket a marxista pártszervezés javára. A kommunista térhódítás minden terror és a párttagsággal járó különféle előnyök ellenére is jelentéktelen maradt. Jellemző a kommunistaellenes közhangulatra, hogy még a nyilasok alatt kompromittáltak többsége is inkább a börtönt vagy az internálótábort választotta, semhogy rászánja magát a kommunistákhoz való csatlakozásra.2 
Mindszenty bíboros emlékirataiban megemlékezik arról, hogy a megszálló csapatok parancsnoksága kiutasította az országból Angelo Rotta pápai nunciust, akin keresztül a magyar Egyház a világegyházzal érintkezhetett volna. Nyilván arra is gondolhattak, hogy ezzel a lépéssel egyben vallásellenes támadásaik helyszíni tanúját is eltávolítják.3 
A Mindszenty Okmánytár beszámolójában a baloldal Egyházzal szemben tanúsított kétszínű magatartásáról is olvashatunk. Az 1945-ös pártszervezkedés és választási harcok idején a magyar marxisták taktikai jóindulatot mutattak a vallással szemben. Szónokaik és lapjaik kerülték a vallásos érzések megsértését. De az 1945. november 4-én megtartott, és számukra csúfos vereséggel végződött országgyűlési választások után hirtelen változtattak magatartásukon. Sajtójuk éles támadást intézett a püspöki kar ellen, rágalmazta a katolikus papságot, elsősorban Mindszenty hercegprímást. A marxistákat ingerelte az Egyház növekvő befolyása, amellyel együtt a széles néprétegek ellenállása is erősödött velük szemben.4

Az esztergomi kinevezés lelkipásztori szempontjai

1945. március 29-én meghalt Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek. Helyette a rangidős kalocsai érsek, Grősz József töltötte be a püspöki konferencia elnöki tisztségét. A pápa, XII. Pius jól ismerte Mindszenty József akkori veszprémi püspök papi tevékenységét, tudott elszenvedett fogságairól (1919 – kommunista–, 1944 nyilas fogság). A kormány akarata és akadékoskodása ellenére a pápa szándéka az volt, hogy Mindszenty Józsefet nevezze ki esztergomi érseknek. Erről a szándékról 1945. szeptember 8-án Grősz József kalocsai érsek értesítette Mindszentyt. Így az érseki szék megüresedésétől Mindszenty József kinevezéséig hozzávetőlegesen fél esztendő telt el.
1948-ban dr. Tóth Kálmán és dr. Siegler Károly felkért végrendeleti tanúk előtt 1945-ös prímási kinevezésének elfogadásáról az alábbiakat nyilatkozta: „A hercegprímási trónust 36 órás töprengés és vergődés, két főpap és gyóntatóm meghallgatása után vállaltam, hogy a nehéz viszonyok közt esetleg további fél esztendőre ne késsék a betöltés abban a tudatban, hogy vagy fogság- vagy gyalázatviselő kell most ide, és erre – Isten segítségével – való vagyok. A marxizmus és jelszótömkelege, ha célt érne, az ország veszte. Hála Isten, ezt a veszedelmet 1945-ben oly tisztán láttam, mint ma. Ezen a téren nem kell annyi politikámért bűnvallomást tartanom.”5 Ebből a megnyilatkozásból is nyilvánvaló, hogy Mindszenty teljes tudatossággal lépett rá a vér nélküli vértanúság útjára.

A székfoglalás előkészítése és kronológiája

XII. Pius pápa 1945. augusztus 16-i keltezésű levelében értesítette Grősz Józsefet, az akkori kalocsai érseket, hogy Mindszenty Józsefet kinevezte esztergomi érsekké. Grősz József feladata volt, hogy ehhez Mindszenty beleegyezését megszerezze. Amikor ez megtörtént, szeptember 14-én, azonnal közzétették a kinevezést. Körmendi József – Mindszenty József veszprémi püspöki tevékenysége című írásában – az esztergomi érseki kinevezés előzményeiről így számol be: „Mindszenty Józsefet a prímási kinevezés híre bérmálási körútján érte. Éppen (...) Nyárádon bérmált 1945. szeptember 20-án, amikor megérkezett a hír, hogy XII. Pius pápa a veszprémi püspököt esztergomi érsekké nevezte ki. A bérmálás utáni fogadáson (...) már mint Magyarország hercegprímását köszöntöttük.”6 
Mindszenty József 1945. szeptember 29-én körlevélben búcsúzott el a veszprémi egyházmegye papságától és híveitől. Megköszönte a papság ragaszkodását, imádságát és bízott abban, hogy az imádság továbbra is összeköti a veszprémi egyházmegyével, amelyben szívesen dolgozott volna haláláig. Búcsúzóul kiemelte, hogy a nemzet jövője a családi élet tisztaságán, erkölcsi szintjén múlik, amelynek előfeltétele az ifjúság Egyházhoz, hazához való hűsége.7 
Az érseki kinevezés pápai bulláját október 2-án írta alá a Vatikánban a Szentatya. „A korabeli dokumentumok azt mutatják, hogy egyöntetű rokonszenvvel, nagyrabecsüléssel fogadták őt a prímási székben a magyar katolikus Egyház vezetői és hívő tömegei, elismerve főpásztori tekintélyét, vezetői képességeit, alapos közéleti tájékozottságát, az Egyházért és a hazáért végzett addigi tevékenysége alapján, jól érzékelve, hogy e pozitív személyiségi tulajdonságok mély imádságos lelkiségbe, emberközeli lelkipásztori magatartásba s az örök erkölcsi parancsok iránti szilárd hűségbe ötvöződtek.”8

Esztergomi székfoglalás

Mindszenty bíboros emlékirataiban a Székfoglalás Esztergomban című fejezetben mindezekre így emlékezik: „Új székvárosomba, Esztergomba 1945. október 6-án este érkeztem meg. Szülőfalumból édesanyám kísért el (...) Este Esztergomban a főkáptalan tagjai, az érseki hivatalok fejei és tisztviselői, a városi papság a plébánosokkal az élen, a bencések, a ferencesek és a számos női szerzet tagjai fogadtak. Itt voltak már jórészt, főként Budapestről, a katolicizmus országos szervezeteinek, egyesületeinek és intézményeinek a képviselői is. Másnap az ideiglenes kormány is képviseltette magát Vörös János honvédelmi miniszterrel az élen. Sőt még a Vörös Hadseregnek is megjelent egyik magyarul tudó tagja, Szviridov alezredes, aki később Vorosilov utódaként a SZEB elnöke lett. Esztergom háború utáni képe lehangoló volt. Magának a Bazilikának, mely mint valami anyamadár ült a városon és védte az aknatűzben fiait, összes ablakait elvitte a német-orosz hadműveletek idején a háborús vihar. Ezen az emlékezetes napon is vihar dúlt. A Dunáról és az elszakított észak-magyarországi hegyekből orkánszerűen előtörő (...) viharral szinte versenyre kelve mondom el székfoglaló beszédemet. (...) [Abban] csak azt hangsúlyoztam, amit a nemzet egésze 1945-ben elvárt tőlem: készen állok magyar népem érdekeinek és az alkotmányban biztosított állampolgári és emberi szabadságjogoknak a megvédésére.”9 
A székfoglaló beszédet10 – a kronológiai adatok ismeretében – Mindszentynek nagyon rövid idő alatt kellett megfogalmaznia. Álljon itt most belőle néhány igen fontos, a prímás lelki programját tartalmazó részlet; melyben Mindszenty József ismételten kifejezi pápa- és egyházhűségét, valamint utal a Magyarországon berendezkedő szovjet imperializmus hazug mivoltára.
„Mint legkegyelmesebben kinevezett új főpásztorotok, lélekben elszállok Rómába, a világegyház fejéhez, szenvedve is dicsőségesen uralkodó XII. Pius pápához, akinek lábánál hívő és vergődő magyar lelkünk megnyugszik. (...) Csak az ott [Rómában] hirdetett örök igazságok gyógyítják meg a jerikói úton halálosan megsebesített emberiséget és nemzetet. Amikor a világ fiai világszerte rohamoznak a hazugság fejedelmének zászlaja alatt, jólesik a hitből tudnunk: van egy hatalom a földön, amelyen a pokol kapui nem vesznek erőt. (Mt 16,18.)”
Az új főpásztor tisztában van jogaival és kötelességeivel: a koronázás jogán az esztergomi érsek első a közjogi méltóságok között, a király távollétében ő a helyettese; feladata többek között az alkotmányos jogok védelme, olykor még a királlyal szemben is. Mindszenty József ezen közjogi helyzete beiktatásakor érintetlen volt. Tudta, hogy prímásságával milyen emberfeletti kötelezettséget vett magára.
„Hozzátok jövök, Híveim és az örök Főpásztor húsvéti köszöntését hozom Nektek a békétlenség szomorú esztendejében: Béke veletek! (Jn 20,21.) Atyátok akarok lenni, még a nehéz idők súlyos kísértései között eltévelyedett tékozló fiúknak is. Még nem léphetek be a közjogi harcok dandárjába sem, mert közjogi örvényben élünk (...) de az elődök helyén van már az ország prímása. Ha a balszerencse elmúltával a nemzet józansága hidat ver az örvény felett, mint Pontifex, mint hídverő és több mint 900 év jogán az ország első zászlósura, a Ti érseketek, az ország prímása is ott lesz közjogi életünk helyreállításában és továbbvitelében.”
A vesztett és céltalan háború után Magyarországon égbekiáltó volt a fizikai nyomor mértéke. A nemzet létét a prímás a választott nép babiloni fogságban elszenvedett állapotához hasonlítja. Most is csak a nemzet keresztény hagyományaira történő építkezés lehet a kibontakozás egyetlen lehetséges útja.
„Nem jövök Széchenyi és Kopácsy dúsgazdagságával, pedig de jó volna ez a török időknél koldusabb, levérzettebb magyar nemzetnek. Mondom ezt anélkül, hogy sírnék a földiek miatt, de anélkül is, hogy ami jogalap nélkül történt, jogosnak elismerném. (...) De, ha a veszprémi sor nagysága együtt is volna egyetlen utódban, úgy ahogy nincs, 1945-ben ez is kevés, jaj, de kevés volna! Zsoltárunk a De profundis, imádságunk a Miserere, prófétánk a siralmazó Jeremiás, világunk az Apokalipszis. Babilon vizeinél ülünk és elpattogott hárfahúrokon idegen énekekre akarnak tanítani minket. (...) Könnyelmű élvhajhászattal indult meg itt valami egészen újszerű, testünknek-lelkünknek idegen ifjúságnevelés. (...) vér és könynyek völgyében, romok és sóhajok felett vigadnak azok, akik nem tudják, mit cselekszenek. (...) Akarok jó pásztor lenni, aki ha kell, életét adja juhaiért (Jn 10,15.), Egyházáért, hazájáért! (...) Ha Isten-Atyánk és Mária-Anyánk segít, akarok lenni népem lelkiismerete, hivatott ébresztőként kopogtatok lelketek ajtaján, a föltetsző tévelyek ellenében az örök igazságokat közvetítem népemnek és nemzetemnek. Ébresztgetem nemzetünk megszentelt hagyományait, amelyek nélkül egyesek talán igen, de a nemzet nem élhet.”
A hercegprímás székfoglaló beszédje meglepte a kormányt és zavarba hozta a moszkovitákat. Kiderült belőle ugyanis, hogy Mindszenty tisztában van a marxizmussal. Tudja, hogy a bolsevizmus elsősorban nem politikai párt, hanem világnézet, mindenestől ateista, egyház- és vallásellenes mozgalom. A főpásztor széles látóköre és olvasottsága folytán tudta mindezt, és levonta az irtózatos tanulságokat. Tudatában volt annak, hogy az ország és a magyar katolicizmus történelmének legsúlyosabb korszakába jutott. „Megkezdődött magyar földön is a marxizmusnak és a kereszténységnek harca (...) Egyik oldalon a hódító, győztes világhatalom fegyverrel a kezében, másik oldalon a legyőzött, szétrombolt kifosztott, nyomorba döntött ország a szellem és lélek erejével.”11 
1919-ben Mindszenty (a magyarországi első kommunizmus idején) Károlyi Mihály és Kun Béla börtönében mint zalaegerszegi hittanár raboskodott. Kiszabadulása utáni első vasárnapi prédikációjában elmondotta, mit látott, hol volt. Ez mindennél jobban igazolja a kommunizmusról alkotott véleményének hitelességét. „Börtönből jöttem, láttam a parlament mennyezetig vérrel befrecskelt pincéit, a vízvezeték csöveire akasztottakat, hallottam a teherautók motorjainak berregését a halálpincék előtt, hogy a megkínzottak segélykérését ne hallják künn. (...) megcsonkították a kivégzettjeiket, (...) amikor Kun Bélával megérkeztek az ázsiaiak, akik a pesti öröm-és hintáslegényeket megtanították szöget verni a köröm alá, a besózott élve-nyúzására, a kihúzott nyelvnek az orra szögelésére.
Benézett börtönömbe Szamuely, aki kézlegyintéssel intézett el húsz-harminc magyart. Láttam Korvin-Klein Ottót, a púpos gnómot, aki éjjel a Lánchídon lövette agyon és a Dunába szórta áldozatait. A vörös börtön kapuja a vörös pokolnak, amelyen át belátni a Szovjetbe. Most még a saját népüket gyúrják át ezekkel a fegyverekkel, kínzásokkal, gyilokkal, akasztófával, géppuskával. De meglátjátok, eljön az idő, amikor felrobbantják a világot és megkínozzák ezekkel az eszközökkel. Véres utópiát építenek a keresztény kultúra romjain. Az én szavam gyenge: Nyugat nem hallja meg. Talán megértenék Nyugat államférfiai is, ha a vörös börtönökön át néznének be ők is a Szovjetbe! Így nekünk, magyaroknak most még nem hisznek. Azt gondolják, miért fogjanak össze a Szovjet ellen, hiszen még nem az ő hazájukat gyújtogatja, csak a magyarokét. Nincs annyi eszük, mint a magyar parasztnak, aki a hetedik határból is hazaszalad tüzet oltani, ha meghallja a félrevert harangja szavát. De legalább ti higgyetek nekem! Te magyar értelmiség! Ne engedjétek el a földműves és a munkás kezét! A ti bűnötök lesz, ha magatoktól eltávolodni engeditek őket. Magyar munkás, térj észre! Azt hitted, hogy láncaid helyébe az egész világot megnyered. Most láthattad, hogy nagyobb nyomort kaptál a proletárdiktatúrától és lelkiismeret- furdalást, hogy ezt a fúriát te segítetted. Földműves, te hű maradtál, földreformot kell kapnod, mert ez nem a vörösök találmánya, hanem Prohászka indítványa, húsz év óta. És a te igazságod, magyar nép, Krisztus népe, légy egységes, egymás testvére, nagy megpróbáltatások előtt állsz még!”12 

Mindszenty József munkálkodása
1948-as letartóztatásáig

Adriányi Gábor, bonni egyháztörténész professzor részletes dokumentációval ellátott munkájában beszámol Mindszenty József prímási kinevezésének körülményeiről. Ebben Mindszenty bíboros hároméves esztergomi érseki tevékenységéről ezeket írja: „Mint a »nemzet lelkiismeretének« csak három év állt rendelkezésére. De ezalatt a három év alatt olyan nagyarányú tevékenységet fejtett ki, amelyre évszázadok óta nem volt példa, és amely gyakorlatilag az egész magyar népet felrázta. Éjjelt nappallá téve dolgozott. Nagyarányú jótékonysági mozgalmat indított, hogy (...) a kimondhatatlan nyomort enyhítse. Szót emelt az igazságtalanul deportált magyarok, kitelepített németek ügyében. Felkereste Magyarország minden zegét-zugát. Mindenütt tízezrek, sőt százezrek gyűltek össze, hogy vigasztaló, bátorító szavait hallgassák. Mindszenty az országot szinte újraevangelizálta. Mindszenty az igazság, a hithez való hűség és a kommunista eszmék elutasításának a szimbóluma lett. Éppen ezért kellett őt (...) az útból eltávolítani.”13 Ezután ugyanitt értékelést olvashatunk a bíboros elvhűségéről, prófétai meglátásairól: „Mindszenty azonban elvéhez, a kommunizmus teljes elutasításához következetes maradt haláláig. És az idő neki adott igazat. ő maga mondta Agostino Casaroli érseknek, a vatikáni új keleti politika diplomatájának: »Meglátja excellenciád, az idő nekem fog igazat adni.« És igaza lett!”14 
Közi Horváth József, volt országgyűlési papképviselő Mindszenty bíborosról szóló életrajzi munkáiban,15 részletesen bemutatja a prímás háború utáni apostoli működését. Mindszenty bíboros a prímásságot is elsősorban lelkipásztori feladatnak tekintette. Hároméves működése alatt nemcsak főegyházmegyéje minden plébániáját és egyházi intézményét látogatta végig, hanem az ország más egyházmegyéiben is rengeteget prédikált. Ezek a beszédek a helyi adottságoknak megfelelő eligazításokat tartalmaztak, mivel előzetesen mindig tájékozódott az adott hely vagy intézmény történetéről és aktuális helyzetéről. „Nem volt még esztergomi érsek, aki (...) annyi szentbeszédet mondott volna, mint ő. Ebben a vonatkozásban érsekelődjei legnagyobbikát és a magyar szónak utolérhetetlen mesterét, Pázmány Pétert is felülmúlta.”16  Mindszenty a hitélet fellendítése érdekében zarándoklatokat szervezett, amelyeken százezrek vettek részt. A hívek száma az 1946-os Szent Jobb körmeneten meghaladta az egymilliót! Engesztelő mozgalmakat hirdetett, a családokat rózsafüzér imádkozására szólította fel. Budapesten a domonkosok Rózsafüzér Királynéja ünnepén mondotta: „Az én vágyam: egymillió (...) hazai katolikus magyar család térdre ereszkedése és rózsalánca Mária felé határon innen és határon túl.”17 Prímásságának legátfogóbb és legeredményesebb utolsó nagy hitéleti megmozdulása a „Boldogasszony Éve”volt 1947/48-ban. Ennek horderejét a résztvevők száma mindennél meggyőzőbben bizonyítja: „Az országos triduumon, amelyet a Boldogasszony Évében (...) tartottunk, 3 218 000 hívő járult szentáldozáshoz. Amikor a szentévet hivatalosan bezártuk, 1948. december 8-án, megállapítást nyert, hogy a Mária-év ünnepségein és zarándoklatain 4 600 000 hívő vett részt.”18 
Mindszenty bíboros a világháború szörnyű eseményeinek következtében elszegényedett magyar népnek testi táplálékot is igyekezett szerezni. Első római útja alkalmával kérelemmel fordult XII. Pius pápa felé, aki támogatásáról biztosította. Második római útján a vele együtt bíborossá kinevezett négy amerikai főpapon keresztül kérte az USA katolikusainak segítségét. Ezzel egyidejűleg mozgósította a nyugat-európai és hazai erőforrásokat is. Az eredmény mind külföldi, mind hazai viszonylatban felülmúlta a várakozást. Áldásos egyházi ka-ritász munkájának marxista párthatározat vetett véget, amely a segélyakciót állami feladatnak nyilvánította.
Mindszenty bíboros az emberi jogok legnagyobb és legelső védelmezője volt a jogfosztott országban. Védelmébe vette a háborús bűnök alaptalan vádjával fogva tartottakat, az ősi otthonaikból kiüldözött szlovákiai magyarokat és a kitelepítéssel kollektíven büntetett hazai svábságot. Egyedül ő mert erélyesen és nyilvánosan tiltakozni a magyar nemzettel szembeni igazságtalan és egész Közép-Európa őszinte megbékélését máig lehetetlenné tevő párizsi „békeszerződés” ellen. Ezen kívül püspökkari körlevélben foglalkozott a Szovjetunióban visszatartott hadifoglyok ügyével.
Közi Horváth József így zárja Mindszenty bíboros háború utáni hároméves prímási működésének ismertetését: „Szinte hihetetlennek tűnik, hogy ezekben az apokaliptikus napokban még arra is volt gondja és ereje, hogy a bolsevizmussal szemben a vallási szabadságért és az emberi jogokért folytatott hároméves harcának dokumentumait Nyugatra kijuttassa.”19

Mindszenty harca és áldozata

Öt héttel letartóztatása előtt, 1948. november 18-án Mindszenty József a nemzethez intézett utolsó szózatában így nyilatkozott: „Ám nyugodtan nézem a mesterségesen felkorbácsolt hullámokat. Azon a helyen, ahol nem pártok, de az Apostoli Szentszék kegyéből és bizalmából őrt állok, a tajtékzó hullámok nem szokatlanok (...) Elődeim közül senki sem állott ennyire eszközök híjával, mint én. Annyi célzatosan megszőtt, százszor megcáfolt de konokul tovább hirdetett valótlanság nem tajtékzott mind a 78 elődöm körül együttvéve sem, mint körülöttem. Állok Istenért, Egyházért, Hazáért, mert ezt a kötelességet rója rám a nagyvilágon legárvább népem történelmi szolgálata. Nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem fontos. Nem vádolom vádlóimat. Ha a helyzetet időnként megvilágítani kényszerülök, ezt csak nemzetem feltörő fájdalma, kicsorduló könnye, megrázó igazsága teszi. Imádkozom az igazság és szeretet világáért.”20 
1948. december 26-án a világ legkegyetlenebb zsarnokainak magyarországi csatlósai letartóztatták, és bebörtönözték az esztergomi érseket. Az Isten Mindszenty bíborosnak egészen különleges szerepet szánt az üdvösségtörténetben. A kommunista börtönökben elszenvedett vér nélküli vértanúsága, az amerikai nagykövetségen eltöltött 15 esztendő, valamint Nyugatra történt száműzetésének ideje a világegyház XX. századi történetének meghatározó részeit képezik. A Magyarországra 1945-től idegenből idetelepített rendszer az istenhitet minden vonalon, teljességgel akarta megsemmisíteni, határt nem ismerő kegyetlenséggel. Mindszenty bíboros halálig tartó tanúságtétele, a világkommunizmus elleni, alkut nem ismerő határozott fellépése annak alapjait ingatta meg. A bíboros mérhetetlenül sokat tett azért, hogy a Nyugat vakhályoga21 e tekintetben is leváljék. Ennek jelentőségét a tények ismeretében ma már minden, morális tekintetben is helyesen gondolkodó ember egyre inkább fel kell, hogy ismerje. Az elmúlt hatvan esztendő ateista rombolásának roppant károkozását a mai világ erkölcsi nívója minden tekintetben szomorúan példázza. Éppen ezért Mindszenty bíboros életműve világtörténelmi távlatot nyert. Lelki öröksége mellőzésével tisztességes magyar jövő építése nem lehetséges!

Az esztergomi bazilika centenáriuma

Mindszenty emlékirataiból az Egyezkedési kísérletek című fejezeten keresztül érdekes betekintést nyerhetünk Esztergom történetébe, valamint ismételten megbizonyosodhatunk a bíboros elvhűségéről. Amikor ugyanis az esztergomi bazilika felszentelésének századik évfordulója közeledett, a rendszer Felsőpetényben egyezkedni próbált vele. Feltételekkel visszaengedték volna Esztergomba, újra gyakorolhatta volna esztergomi érseki funkcióját. Hogy miért nem fogadta el az ajánlatot, alábbi soraiból kiderül: „Közeleg az esztergomi Bazilika fölszentelésének századik évfordulója, 1956. szeptember 2. Nagy esemény volt a szentelés. (...) Mióta Esztergomba kerültem, országos megmozdulásnak terveztem az évfordulót. Ma mindenki úgy érzi, hogy a főpásztornak ott kellene lennie a jubileumon. Az ÁVH parancsnok mondja – bizonyára nem magától – a mellém adott lelkésznek: A hercegprímás mondhatja Esztergomban az ünnepi misét, ő tarthatja az ünnepi beszédet, ha kéri. Nem mi tartjuk fogva. ő nem akar kimenni.
Száz évvel előbb a szentelésen, 1856. augusztus 31-én megjelent Ferenc József a főhercegekkel (...) Itt van az ország színe-java imádkozva és bizakodva (...) A szentelés a nemzeti szabadság rügyfakadása, örömünnepe.
1956-ban egyetlen külföldi vendég sincs. (...) Ám képviselteti magát a magyar Sionon, a magyar Egyház szívében az Állami Egyházügyi Hivatal, de csak a helyettessel.
Kegyből visszatérni, a kegyetlenség kegyének láncain lépegetni ott, ahol Scitovszky hercegprímás sok más tényezővel a nemzet rabláncait kezdte bontogatni? A jubileum pedig a vigasztalanság éjszakája, a legborzalmasabb láncokba való beletörődés legyen? Hálálkodjam kierőszakolt nyilatkozatban, vagy talán épp a szószéken 8 év gyalázata és szenvedése után? Ne Krisztus tanúja legyek, hanem az Antikrisztusé? (...) Isten igéje megkötözve? Az Egyházügyi Hivatal képviselőjével üljek asztalhoz és koccintsak vele (...) A jók kétkedve, lopva néznének atyjukra – egyháziak és világiak –, a moszkvaiak bizakodva már a magukénak tekintenének.
Menjek és tanúsítsam a jubileum »örömében«, mi lett Esztergomból és azt közvetve pecsétemmel lássam el? Készüljön majd egyszer a Bazilika coepit, continuavit, consumavit, consecravit címerek után egy ötödik: Jubilavit in abominatione desolationis – Jubilált a pusztulás utálatosságában? Lássam mellette a magyar Sion egykori két vállát, az elrabolt hatalmas szemináriumot és a római katolikus tanítóképzőt új szerepében?
És menjek tovább a múltjából kiforgatott székvárosban? A százados Szent Lőrinc utca nem az igazi, ragyogó, ősi Martyré, hanem a »Mártíroké«. Hogy kik ezek? Hát Szamuelly Tibor is az egyik, Korvin-Klein a másik. Ma Esztergomban van utcája Kun Bélának és Zalka Máténak. Sétányt neveztek el Leninről és Makarenkóról. Van a városnak Szabad Május utcája, Vorosilov útja.
Menjek jubilálni gyilkosok utcáin és kiabáló rablásokon át? Homályosuljon el a szemem a Bazilika előtt? És adjak ilyen útért reverzálist? Észleljem a helyszínen Esztergom levetkőztetését, amit sajtójuk ünnepel? Megyei székhely volt, de rangjától megfosztották. Járási székhelynek sem volt jó, Dorog alá rendelték. A hajdani főváros minden rangját elvesztette. Odamenjek, mikor ismerem Esztergom múltját, szerepét és ne gondoljak a száz év előtti szentelés országos kihatásaira? Mindkettőt ismerem annyira, hogyha mennék, birkózó angyalra akadnék útközben, mint Jákob.
Jobb nekem maradnom a Börzsöny vadonában, Petényben. Meglesz az a tudatom az elmaradással, ami Deáknak megvolt 100 éve: nem adok fel abból, amiből nem lehet, nem szabad feladni.”22

Esztergomi működésének folytatása
a szabad világban

Mindszenty bíborosnak a szabad világban történt megnyilatkozásai óriási tömegeket vonzottak, akárcsak Magyarországon, prímásságának hároméves működési ideje alatt. Ehhez nélkülözhetetlen volt hatalmas lexikális ismerete és kiváló tömegpszichikai érzéke. Közi Horváth József, Mindszenty bíboros kortársa, volt országgyűlési papképviselő így idézi fel a bíboros szónoki képességeit, tiszta, egyenes megnyilatkozásait: „Nekem, valahányszor beszélni hallottam, mindig imponált, hogy (...) nem szakított teljesen szűkebb hazájának, a vasi Hegyhátnak tájszólásával. Nem túloznak azok, akik szerint Mindszenty bíboros már érsek-prímásságának idején korunk legnagyobb keresztény igehirdetői sorába emelkedett, aki a két szent érzelemnek, a vallásosságnak és hazafiságnak felkeltésével és azoknak összekapcsolásával egészen letartóztatásáig eredményesen tartotta a kereszténység és a magyarság védősáncait a marxista ateizmus és a szovjet imperializmus dühödt rohamai ellen. Szentbeszédein kívül Mindszenty bíboros érseki és prímási körleveleivel is hirdette az Igét. Aki ezeket a körleveleket elolvassa, annak nem kell bizonyítani, hogy Mindszenty Józsefnél korábban és bátrabban senki sem szállt síkra az emberi jogok védelmében.”23 
Mindszenty bíboros emlékiratai szellemi végrendeletének tekinthetők. Ezenkívül, a szabad világban szentbeszédeiben és számos sajtókonferencián nyilatkozott a világ aktuális problémáiról, ugyanazt folytatva, amit esztergomi érsekként megkezdett. 1974-ben Buffaloban a bíboros így figyelmezteti az Egyesült Államok polgárait: „A kommunizmus lényegében ma sem változott. Sátáni állhatatossággal szakadatlanul istentelen, következésképpen vallástalan, sőt vallásellenes és emberellenes. Ha Nyugat népei őszintén akarnak az emberi jogokért harcolni, rá kell hogy döbbenjenek, hogy olyan rendszer barátságát keresik és szövetségét erősítik, mely közel 60 éve hű a lenini alapelvekhez. Márpedig Lenin szerint: »Vallásosnak lenni annyi, mint önmagunkat arcul köpni.« A kommunizmus egykori orosz vezérének az emberi jogokról is hasonló véleménye volt. Vésse mindenki az elméjébe, hogy a kommunizmus nem enyhült, csak óvatosabb, hogy ravaszul, fél-burkoltan annál inkább folytathassa vallás- és emberüldöző tevékenységét.”24 
Mindszenty bíboros esztergomi érseki széktől való megfosztását közvetlenül megelőző esemény a Szentszék garanciája volt a magyarországi kommunisták felé, nevezetesen az, hogy a Vatikán Mindszenty 1971. szeptember 28-i száműzetését megelőzően biztosítékot adott a magyar kormánynak arra, hogy a bíboros semmi olyat nem tesz vagy mond külföldön, ami a magyar kommunista rezsim érdekeit sértené. Ezt a garanciaadást a bécsi nuncius csak 1972. október 10-én hozta Mindszenty tudomására. Erről azonban Zágon prelátus Mindszenty előtt a budapesti (kiutazása előtti) tárgyalások alkalmával mélyen hallgatott, holott erről kötelessége lett volna beszámolni. Ezenkívül az emlékiratok kiadásának a bejelentése is radikális lépésre szánta el mind a Kádár-rezsimet, mind a Vatikánt Mindszentyvel szemben. A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1973 őszén a pápához küldött levelében – amelyet a kar valamennyi püspöke aláírt – kérte, hogy Mindszenty Józsefet mentse fel az esztergomi érseki székből. Mészáros Tibor, Mindszenty bíboros egykori bécsi titkára 1974. január 9-én – Mindszenty bíboros megbízásából – még egy utolsó kísérletet tett arra, hogy a pápát eltérítse ettől a szándékától, amely sajnos teljesen eredménytelenül végződött.25 
A hivatalfosztásról szóló dekrétumot 1974. február 5-én, Mindszenty bíboros kirakatperének éppen 25. évfordulóján hozták nyilvánosságra. Ezután a bíboros már nem használta esztergomi érseki címét, de változatlan hittel és örömmel dolgozott a lelkekért a menekült magyarság körében. Adriányi Gábor a hivatalfosztás igazságtalan mivoltát és annak káros következményeit így összegzi: „Mindszenty (...) megérte, hogy az a Szentszék, amelyért majdnem vértanúságot szenvedett és amelyik még 1971-ben is a prímási méltóságát garantálta – VI. Pál pápa mondta: »Tu es et restas primas Hungariae« (Te vagy és maradsz Magyarország prímása) – mint egy ahhoz méltatlant megfosztotta hivatalától. Ez az egész ezeréves magyar egyháztörténelemben egyedülálló, sőt mondjuk ki nyíltan, botrányos eset. És ez a seb addig nem gyógyulhat be, amíg a Szentszék Mindszentyt nem rehabilitálja, azaz hivatalfosztását mint egy sajnálatos tévedést be nem ismeri!”26 
Végezetül álljon itt lelki megerősítésként Mindszenty bíboros a magyar jövőre vonatkozó néhány útmutatása: „Ez a végrendeletem azoknak, akikkel találkoztam, akik hallottak rólam vagy akik elkerültek. Tegyétek félre a versengést, a mértéktelen személyi nagyravágyást, a ki, ha én nem magatartást. Nem nézve se jobbra, se balra, mindenki ott tegye meg a magáét, ahová az élet állította. Teremtsünk keresztény hitre épülő egyházi közösséget. Legyen a családban gyermek Isten akarata szerint. Ez áldás és jövő, bármit mond a világ. Csak az a lelkesedés helyénvaló, amelyet a munka nehézsége, a szenvedés hosszantartósága mindig újraéleszt. Amelyet kiolt, az ártalmas és megront bennünket. Amit e sorokkal a lelketekre akarok kötni, ezért éltem, ezért élek és imádkozom itt és az örökkévalóságban.”27 

Krajsovszky Gábor (1966) gyógyszerész, a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának Szerves Vegytani Intézetében egyetemi adjunktus. Mindszenty József élettörténetével, megnyilatkozásaival két évtizede magánúton, érdeklődésből foglalkozik.

01 Mindszenty József: Esztergom a prímások városa. Mindszenty József esztergomi érsek, bíboros prímás kéziratából vett szemelvények. Sajtó alá rendezte: Bíró Béla. Bécs, 1973. 123–124.
02 Mindszenty Okmánytár I. Sajtó alá rendezte: Dr. Vecsey József. München, 1957. 25–28.
03 Mindszenty József: Emlékirataim. Weller Publishing Co. Ltd., Torontó, 1974. Szent István Társulat, Budapest, 1989. 61.
04 Mindszenty Okmánytár II. Sajtó alá rendezte: Dr. Vecsey József. München, 1957. 15–16.
05 Mindszenty bíboros végrendelete, Esztergom, 1948. január 7. Vigília 1990. 387.
06 Török József: Grősz József érsek. Szeged, 1992. 31–33. In: Körmendi József: Mindszenty József veszprémi püspöki tevékenysége. Mindszenty József emlékezete. Szerkesztette: Török József. Márton Áron Kiadó, Budapest, 1995. 15.
07 Veszprémi Püspöki Levéltár 1945. IX. In: Körmendi József: Mindszenty József veszprémi püspöki tevékenysége. Török József: Mindszenty József emlékezete, i.m. 15.
08 Mészáros István: Mindszenty-mozaik. Ecclesia, Budapest, 2002. 59.
09 Mindszenty József: Emlékirataim, i.m. 79., 82.
10 Mindszenty Okmánytár I. i.m. 46.
11 Mindszenty Okmánytár I., i.m. 50–52.
12 Maróthy-Meizler Károly: Az ismeretlen Mindszenty – életrajz és korrajz. Pannónia Kiadó, Buenos Aires, 1958. «1919: Károlyi Mihály és Kun Béla fogságában» című fejezet (Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár).
13  Adriányi Gábor: Mindszenty József életművének értékelése, különös tekintettel püspöki, prímási kinevezésére. Mindszenty József veszprémi püspök 1944-1945. Veszprémi Múzeumi Konferenciák 7. Szerkesztette: T. Horváth Lajos. Veszprém, 1996. 105–106.
14 Uo. mint 14
15 Közi Horváth József: Mindszenty bíboros. Magyarországi Mindszenty Alapítvány, 2002, 35–60.; Mindszenty József: Hirdettem az Igét. Mindszenty Alapítvány, Vaduz, 1982. 21–28.
16 Mindszenty József: Hirdettem az Igét, i.m. 21.
17 Budapest, 1948. október 3. Egyházam és Hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei III. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye és a Szent Gellért Kiadó és Nyomda közös kiadása, Budapest, 1997. 147.
18 Mindszenty József: Emlékirataim, i.m. 201.
19 Közi Horváth József: Mindszenty bíboros, i.m. 60.
20 Esztergom, 1948. november 18. Egyházam és Hazám, i.m. 164.
21 Mindszenty József: Emlékirataim, i.m. 448.
22 Mindszenty József: Emlékirataim, i.m. 408–410.
23 Mindszenty József: Hirdettem az Igét. Mindszenty Alapítvány, Vaduz, 1982. 26–27.
24 Sajtókonferencia, Buffalo 1974. május 21. Magyar Élet 1974. június 15. In: Mindszenty József: Szentbeszédek VII. Vasárnapi Levél, Wien, 1974. (9/10), 145–146.
25 Adriányi Gábor: A Vatikán keleti politikája és Magyarország 1939–1978. A Mindszenty-ügy. Kairosz Kiadó, Budapest, 2004. 135–185.
26 Adriányi Gábor: Mindszenty nagy egyházfő kortársai: Beran, Stepinac, Wyszynski és Slipyj bíborosok. In: Török József: Mindszenty József emlékezete, i.m. 39–40.
27 Mindszenty József: Hirdettem az Igét, i.m. 230–231.