SPIRITUALITÁS

Csomóbontó Mária

Az augsburgi St. Peter am Perlach, a város közepén álló régi, római stílusú templom (1067) értékes kincset rejt: a Csomóbontó Mária-képet. A barokk stílusú festmény valószínűleg 1700 körül keletkezett, festője eddig ismeretlen. A művész gondolatok sokaságát fogalmazza meg, hogy bizalmat és bátorságot öntsön a szemlélőbe. A képen ábrázolt szokatlan motívum megdöbbenti azokat, akik először látják. Nem Madonna-képről van szó, nem az Anya látható a Gyermekkel.
Máriát látjuk, a Szeplőtelen Fogantatást, aki az ég és a föld között áll mint az újrakezdés, a Megváltás nagy jele. Isten fénysugarából a Szentlélek száll le rá és beárnyékolja: „Kegyelemmel vagy teljes.” (Lk 1,28) Fejét ezért 12 csillag övezi, melyek Isten ajándékát jelentik. A Szentlélek ugyanis a szerető engedelmesség Lelke, aki őt is kiáltani tanítja „Abba, Atya! Legyen meg a te akaratod, az Úr szolgálólánya vagyok.” (Lk 1,38) Az éltető Lélek vihara meglebbenti köpenyét: ő a Szentlélek menyasszonya! ő, aki mentes maradt az áteredő bűntől, mentes a személyes bűntől is. Határozottan lép az ősi Kígyó fejére, mely a Hold, az állhatatlanság jelképe köré tekeredik. Mária azonban legyőzi az engedetlenség, a lázadás és a sötétség szellemét, aki gyűlölettel és haraggal kiált fel.
Máriát mint a csomók oldozóját látjuk
Ez a hasonlat Lyoni Szent Ireneus mártír püspök († 202) A tévtanítók ellen című írásából származik (III, 22,4). A festmény maga csak 300 éves, de a gondolat, hogy Nagyasszonyunknak szerepe van Fia megváltó művében, már 1700. A kép békéje mögött a keresztre feszítés kegyetlen valósága áll. A II. Vatikáni Zsinat Egyházról szóló konstitúciója felértékeli a képet: „Az irgalmasság Atyja pedig úgy akarta, hogy a megtestesülést előzze meg az eleve elrendelt anya beleegyező igenje; hogy aszszony volt részes a halál előidézésében, asszonynak legyen része az élet visszaszerzésében is. (...) Éva engedetlenségének csomóját kibontotta Mária engedelmessége; s amit a szűz Éva megkötözött hitetlenségével, azt Szűz Mária föloldotta a hitével.” (Lumen Gentium, 56) Isten bűnös tetteinkért engesztelésül és elégtételül cserébe Fia engedelmességét akarta, ezzel egyesítve Jézus és a mi Anyánk, Mária, és minden gyermekének engedelmességét. Az idők teljességekor a mi Urunk mint csomóoldozó mutatta be véres áldozatát a kereszten; Mária a megváltás diakónjaként, a bűnök és bajok oldozójaként állt mellette.
Máriát a kegyelem közvetítőjeként látjuk.
Amit a javakból egykor Jézussal megszerzett, azt osztja most ki. Betegek gyógyítója, bűnösök menedéke, szomorúak vigasztalója, keresztények segítsége, a jó tanács anyja, minden csomó kibontója.
Az egyik angyal kisebb-nagyobb, egymásba gabalyodott csomókkal odanyújtja neki a szalagot. Ott van köztük az áteredő bűn a maga következményeivel, mely ennyire összebogozta az életünket: személyes, családi életünk csomói, hivatásunk kapcsán felmerülő gondok, mindenféle emberi együttéléssel vele járó (a népek között is fellépő) öszszezördülések, emberi gyengeségeink és tökéletlenségünk bogozta csomók. – Ezek saját bűneink is, engedetlenségünk művei, melyek újabb csomókat kötnek. Ellenállásunk miatt a szalagon már nem tud akadály nélkül végigszaladni a kegyelem. De Isten szolgálóleánya engedelmességre int minket: jóságos kezei között egyik csomó oldódik ki a másik után. És most már a szalag, amin az irgalmasság és a megváltás tükröződik, a másik angyal kezébe ér, aki ezt sokatmondó pillantással tárja a meghallgatást nyert imádkozó elé. „Nézd, könyörgése által mit vitt megint végbe!” Ezért kell az angyaloknak elvezetniük minket királynénkhoz.
Egy bizonyos csomó kibontását a kép alján jeleníti meg az alkotó: a félhomályból egy kis utazócsoport tart egy templom felé: egy angyal és egy férfi, közöttük egy kutya. A művész értelmezése szembeötlő: Rafael arkangyal vezeti a fiatal Tóbiást feleségéhez, Sárához (Tob 6,13). Az eredeti jegyesmotívum azonban sok imádkozó számára házassági motívummá válik. Mária közbenjárására a pároknak egymásra kell találniuk, illetve a házassági kötelékben kell békére lelniük. Hány csomónak kell addig kioldódnia, míg a szívek összhangja megvalósul!
A képet az egyházi évvel is összefüggésbe hozhatjuk: Kisboldogasszony ünnepe, az áteredő bűntől mentes maradt Szűz és Istenanya életének kezdete.  Mária fájdalmának az ünnepe: megemlékezés hitének újabb és újabb döntéséről egészen Fia keresztjéig. – Nagyboldogasszony, Mária mennybevételének ünnepe, akit Isten megkoronázott, s aki közbenjárónk. Minden ünnep más fényben láttatja őt és képét.
Isten áldása és a hívők bizalma nyomán a kép kegykép lett, ezért imádkozhatjuk: Augsburgi Csomóbontó Mária, könyörögj érettünk!

P. Waldemar Moll SJ