Színvonalasan búcsúztatta a tanévet a Sárospataki Alapfokú Művészeti Intézmény
2011. június 6-án délután fél hattól tartotta évzáró ünnepségét a Sárospataki
Alapfokú Művészeti Intézmény. A két és fél órás esemény A Művelődés Háza és
Könyvtára Színháztermében zajlott. Az év végi bemutatóban az egész éves munka
benne van, erről a produkciók is árulkodnak. Ahhoz, hogy a gyerekek önállóan fel
tudjanak menni a színpadra és el tudjanak táncolni egy nagyobb volumenű
koreográfiát sok gyakorlás kell, s az elmúlt egy - vagy több - év kemény munkája
ott van mögötte.
Az évzárón 3 blokkban mutatták be a táncos gyerekek a tudásukat. Első blokkban a
modern táncosok és a balettosok egy közös előadásban mutatták be az Operaház
Fantomjának a rövid történetét. Ez Oláhné Fojdl Adrienn rendezésében folyt, aki
egyedül foglalkozik ezekkel a tanszakokkal, s a produkciót maga állította össze.
Másodikként a társastáncosok mutatták be előadásukat, ők visszarepítették a
közönséget egy kicsit a Grease világába, a retro-ba. Legvégül pedig - mivel a
néptáncosok vannak a legtöbben - ők zártak "A tánc hagyományozódása" című
előadással, ahol az óvodásoktól az egyetemistákig mindenki a színpadon volt.
Az idén is kiosztották a Kerchner Zoltán-díjakat. A díj négy éve alakult az
iskolában, amit Kerchner Zoltán alapított, amikor még élt. Célja az volt, hogy
az adott tanévben mindig a legjobb pedagógus, legjobb csoport és diák kapja az
elismerést. Erről minden éven a pedagógusok döntenek, zárt szavazás keretében.
Az éven a legjobb tanuló Szemán Nikoletta lett, a legjobb csoport az
Adácson táncoló Elevenek csoport lett és a legjobb pedagógus pedig Oláhné
Fojdl Adrienn volt.
A diákok fejlődését leginkább a szülők tudják a leginkább nyomon követni, hiszen
ők tudják felmérni, mennyit fejlődtek a gyerekek azóta, hogy beléptek az iskola
falai közé. A sok gyakorlás mellett a fellépések is remek alkalmak a javulásra,
hiszen nem csak év végi bemutatókon, hanem év közben is megmutathatják a
gyerekek, hogyan sikerült elsajátítaniuk a mozgást. A szülők mellett a
pedagógusok is követni tudják a fejlődést, hiszen amíg a szeptemberben bekerült
kezdő csemete decemberben nem tud tanár nélkül fellépni a színpadra, egy év
alatt eljutnak odáig, hogy ez megvalósul.
Pedagógusként ez egy óriási nagy kihívás, hogy 20 kis lurkót megtanítsuk olyan
szinten, hogy egyszerre mozogjanak és magabiztossá váljanak a színpadon. Úgy
gondolom, hogy ez a legnagyobb mérce, ha a gyerek fel tud menni a színpadra és
be tudja mutatni az eddig tanultakat, önállóan tanári segítség nélkül. Szerintem
ez a legnagyobb elismerés. Bízom benne, hogyha a gyerekek eljönnek egy ilyen
előadásra és végignézik ezt a másfél órát szerintem egy magas kulturális
elfoglaltságot találnak és mellette, azért nem csak abban van az esély, hogy
megtanuljanak táncolni, hanem azáltal, hogy beiratkoznak az iskolába egy
közösség tagjává válnak, s ezáltal a közösségük is fejlődik és egy jó csapatban
egy jó közösséghez tartozás szerintem mindig mindennél fontosabb. - Réthiné Muha
Krisztina, igazgató