|
Szerző: Dr. Halmy László
Forrás: Elhízunk? Mindennapi hízás vagy súlytartás c. műve A legtöbb elhízott ember - attól függetlenül, hogy milyen viszonyban van állapotával – nem gondol arra, hogy a jóízű falatok és a mozgásszegény életmód egyszer majd betegségek kialakulásához vezetnek. A hedonisztikus életszeretet, az egyéni bánat, vagy a társasági örömök, a családi példa, az országos kínálat és szokások szentesíthetik az elhízást, és alig adnak teret az óvatos, fékező véleményeknek. Pedig az elhízást kísérő betegségek már kisfokú súlytöbblet esetén is elindulhatnak, és a már diagnosztizált betegség gyakran visszafordíthatatlan állapotban kerül észlelésre. Közismert, hogy a férfiak rövidebb ideig élnek. Valóban gyengébbek lennének, mint a gyengébb nem ? Mi okozhatja korábbi halálukat? Lehetséges, hogy többet vállalnak az élet küzdelmeiből, és így jobban veri őket az élet vihara? Vagy egyszerűen férfi mivoltukból eredően szervezetük már eleve olyan anyagokat tartalmaz, amelyek a rövidebb életre hajlamosítanak? Nehéz kérdések. Mindenesetre van egy biztos pont, amely a férfiak egy részét megkülönbözteti az átlagos nőtől, és ez a hasra lokalizálódó elhízás. Sokáig nem tulajdonítottak ennek nagy jelentőséget, bár a kórképet már a XVIII. században leírta egy jószemű orvos, Morgagni. 1947-ben egy francia belgyógyász, Vague Marseille-ben mutatta ki az android típusú elhízás hatásait különböző betegségek kialakulására, amelyek - mint később kiderült - elhízásban megrövidítik az életet. Munkásságát eleinte nem kísérte érdeklődés, csak az 1970-es években figyelt fel rá a világ, és erősítették meg állításait. Manapság se szeri, se száma azoknak az orvosi közleményeknek, amelyek a hasi típusú elhízás következményeiről írnak. Az egészséges szervezet szövetei a működésükhöz nélkülözhetetlen cukrot a hasnyálmirigy egyik hormonjának az inzulinnak hatására veszik fel. A cukorbetegség egyik fajtájában és ilyen a legtöbb cukorbeteg, hiába van a szervezetben nagy mennyiségű inzulin, az nem tudja a cukrot bejuttatni a sejtekbe. Ebben az esetben a szövetek ellenállnak az inzulinhatásnak, amit inzulinrezisztenciának nevezünk. A vérpályában maradó cukor magas vércukorszintet képez. A hasnyálmirigy a hatás létrejötte érdekében egyre több inzulint termel, és így az inzulinszint is magas lesz. Mindkét anyag felszaporodása létrejön android típusú elhízásban, amelynek tehát gyakori kísérője az inzulinkezelésre nem szoruló cukorbetegség. Ezeknek a betegeknek a különböző szövetei, az izomzat, a máj és a zsírszövet is nehezen tudja sejtjeibe felvenni a rendelkezésére álló cukrot. Régen ismert, hogy az inzulinkezelésre nem szoruló, pirospozsgás arcú cukorbetegek nagy része elhízott, vagyis a cukorbetegség az elhízás édestestvére. Az utóbbi években vált ismertté orvosi körökben, hogy a cukorbetegség leggyakrabban android típusú elhízásban alakul ki, és kezelésének első és legfontosabb része a testsúly csökkentése. Évtizedekkel ezelőtt egy amerikai kisváros lakosságának egészségi állapotát felmérve elhatározták, hogy hosszú évtizedekig követik a lakosok egészségének alakulását. A város neve után az elindított tanulmányt Framingham-studynak keresztelték el. Ebből a tanulmányból ismertük meg azt a megszívlelendő tényt, hogy az elhízás a szív- és érbetegségek önálló kockázati tényezője, vagyis az elhízás magában is szív- és érrendszeri betegségekhez vezet. Azóta pontosabban tudjuk, hogy ez mind a miokardiális infarktusra, mind a koszorúér-meszesedésre, mind a szívelégtelenségre vonatkozóan igaz. Az elhízás nagyarányú hazai előfordulását egybevetve a szív- és érrendszeri betegségek számával, egyértelmű, hogy az utóbbiak keletkezésében az elhízás szerepet játszhat. A hazai halálozási statisztika szerint a halálesetek 53%-ában szív- és érrendszeri betegség állapítható meg. Az elhízás jelentős többletterhet ró a szívre. A nagyobb testtömeg bővebb vérellátása következtében a szív munkája jelentősen megnő. Ezen túlmenően az elhízásban létrejövő zsíranyagcsere-zavarok következtében az érrendszer - beleértve a koszorúsereket is - állapota romlik. A megnövekedett hasi zsírtömegből nagy mennyiségű szabad zsírsav árasztja el a májat, amely végül is elzsírosodik. A zsírmáj megváltozott anyagcseréje révén ún. dyslipidaemia alakul ki. Ez károsítja a szerveket. Az érfalban rendellenes szerkezetű zsírt szállító fehérjék, az ún. kissűrűségű oxidált lipoprotein molekulák rakódnak le az érelmeszesedés egyik tényezőjeként. Ez szerepet játszik a később kialakuló magasvérnyomás betegség, miokardiális infarktus és az agyi vaszkuláris krízisek kialakulásában is. Az elhízás másik édestestvére a hipertónia vagy magasvérnyomás betegség. A megnagyobbodott zsírtömeg vérellátása egyrészt nagyobb vértömeget igényel, másrészt a zsírszövetet sűrűn behálózó erek nagy többletet jelentenek mind felület, mind egyes anyagok termelése szempontjából. Az emberi szervezetben levő erek falának legbelső rétegét, vagyis azt a réteget, amely a vért a szövetektől elhatárolja, endothelnek nevezzük. Ha ezt a réteget kiterítenénk, egy futballpálya nagyságú területet foglalna el. Érthető, hogy a zsírszövettel együtt megszaporodott erek felületbővítést jelentenek. Ezen a felületen zajlik a vérből a fehérjék által szállított zsírok (lipoproteinek) felvétele, de ezek az érfalsejtek számos olyan anyagot is termelnek, amelyek az érelmeszesedés és a magas vérnyomás kialakulása szempontjából jelentősek. Itt szeretném megjegyezni, hogy maguk a zsírsejtek sem kizárólag raktározó sejtek, hanem számos anyag termeléséért felelősek, például a hipertónia keletkezésében szerepet játszó anyagokért. Az elhízottak hipertóniája lassan új, önálló egységet képez. Létrejöttében szerepet játszik a renin-angiotenzin rendszer (RAS), amely a vese, a tüdő, a máj és az érfalak részvételével termel olyan anyagokat, amelyek végül is emelik a vérnyomást. A renin-angiotenzin rendszerre viszont az inzulinnal együtt termelődő polipeptid hormon, az amylin gyakorol hatást. Tehát a visceralis zsír inzulinrezisztenciát okoz, amely az inzulin- és az amylin-szint növekedését, hyperinsulinaemiát és hyperamylinaemiát vált ki. Az utóbbi főleg a renin-angiotenzin rendszeren keresztül idézi elő a hipertóniát. Hatása kiegészül a szimpatikus idegrendszer (SIR) effektusával is. A visceralis vagy hasüregi zsír inzulin-rezisztenciát okoz, amely az amylin fokozott kiválasztása révén ingerli a renin-angiotenzin rendszert (RAS) és magas vérnyomást okoz. A hasüregi zsír egyidejűleg fokozza a szimpatikus idegrendszer működését, amely sejten belüli ionváltozásokat hoz létre. A zsírfelszaporodás a fibrinolízis, vagyis a vérrögképződés oldódásának csökkenését okozza. Mindez magasvérnyomás betegséghez és érelmeszesedéshez vezet. Hasi elhízásban a szimpatikus idegrendszer fokozott tevékenysége alakul ki, amely sejtszinten az ionháztartás zavarát, dysioniát okoz. Ez a kalcium, magnézium, kálium, nátrium és a sejt vegyhatásának változásában nyilvánul meg. Végül a fibrinolízis, vagyis a véralvadás utolsó fázisának zavara módosítja a klinikai képet. A hipertónia következtében gyakoribb elhízottakon a szélhűdés, amely átmeneti agyi keringési zavar, trombózis vagy agyvérzés eredménye is lehet. Ezek keletkezésében a véralvadási faktorok rendellenes vérszintje és működése is szerepet játszik. A hasi zsírszövet felszaporodásával együtt jár a véráramlás megváltozása, mivel a vér és a plazma viszkozitása nő, és a legkisebb erekben az átáramlás ezáltal csökken. Elhízott férfiakon igen gyakoriak a vérzsírokat szállító fehérjék - a lipoproteinek - anyagcserezavarai is. A hason belüli nagy tömegű zsír mintegy elárasztja a májat a szabad zsírsavakkal és zsírmáj jön létre. A koleszterin- és triglicerid-anyagcsere károsodik, amely további következményekkel jár. Ennek tudható be számos szív- és érrendszeri betegség jelentkezése elhízottakon. Az elhízásra jellemzőnek tartjuk az érfalat védő koleszterin alacsony vérszintjét, az egyidejűleg megállapítható magas triglicerid- és az ún. kissűrűségű lipoprotein-szintjét, amely elhízásban könnyen oxidálódó formában van jelen, és ez jelentős veszélyt jelent az érelmeszesedés kialakulására. Az elhízás kialakulásának, fennmaradásának és következményeinek együttesét ördögi körnek neveztem. Fokozott táplálékfelvétel vagy csökkent energialeadás hányadosa elhízásban nő. Közbülső változásokon keresztül az elhízás folyamatai oda vezetnek, hogy ez a hányados az elhízás folyamán tovább növekszik, vagyis a különböző változások súlyosbítják a kiindulási helyzetet. Melyek ezek a változások? Először a testtömeg növekszik, amelyet a zsír és izom arányának növekedése követ, vagyis a zsír tömegének növekedésével az izomzat aránya csökken. Ez az elhízás első szakaszában még a zsigeri idegrendszer paraszimpatikus ágának túlsúlyával jár, amelyet az emésztőszervek fokozott működése és energiaraktározás jellemez. Hamarosan azonban romlik az elhízott személy légzése és vénás keringése, majd a szív pumpafunkciója is, amely a keringő vér áramlását biztosítja. A zsírfelhalmozódással a már tárgyalt inzulinrezisztencia és hiperinzulinizmus alakul ki. Ezt az endokrin szervek működészavara követi. Fokozott működés észlelhető az agyalapi mirigy növekedési hormon és ACTH termelése, a mellékvesekéreg kortizol-szekréciója, a tüsző hormon-produkció és a tesztoszteron-kötődés vonatkozásában is. Létrejön a metabolikus X-szindróma, amely már klinikai kórképek formájában nyilvánul meg. Ezek az inzulinkezelésre nem szoruló cukorbetegség, a hipertónia, a koszorúér-elmeszesedés és a már említett fibrinolízis zavara, amely a vérrögök feloldódását és a kiserek keringését nehezíti. Ebben a szakaszban már a paraszimpatikus tónus helyett a zsigeri idegrendszer másik ága, a szimpatikus idegrendszer működése fokozódik. Romlik az izom anyagcseréje és a zsírsavoxidáció. Ezáltal károsodik a mozgásszervek működése, amelyet még mechanikus vagy degeneratív változások is rontanak. Mindezek eredményeképp romlik a mozgáskészség és így a mozgási aktivitás is. Romlik az energiafelhasználás- és leadás, és máris visszaérkeztünk az elhízás ördögi körének kiindulásához. A kör bezárult, kitörni nehéz. A természeti népek körében, amíg hagyományos életkörülményeik között élnek és főleg növényi eredetű ételekkel táplálkoznak, gyakorlatilag nem fordul elő epekőbetegség. A civilizáció betörésével, vagyis a nagyobb zsírtartalmú ételek fogyasztásával együtt, az elhízás kísérőjeként az epekő betegség előfordulása gyakoribb lett. A jelenség természetesen a fejlett társadalmakban is megtalálható. Egyes mozgásszervi betegségek is gyakrabban fordulnak elő elhízottakon. A mechanikus túlterhelés miatt a térd- és csípő ízület kopása, s így degeneratív betegségei és a gerincferdülések gyakrabban fordulnak el ő elhízottakon. A hasi zsírtömeg megjelenése a test középvonalától előbbre helyezi súlypontunkat, és az ágyéki gerinc behorpadása fokozódik. Mivel a hasi zsírtömeg egy méhen belüli magzat súlyát többszörösen meghaladhatja, érthető, hogy a hasi elhízott deréktáji helyzete a terhes kismamáéhoz lesz hasonló, amit mozgásszervi szempontból úgy is megfogalmazhatunk, hogy a hasi elhízás a férfiak terhessége. A közlekedési balesetek áldozatai között gyakrabban találunk elhízottakat. Nemcsak azért, mert a közúti forgalomban kissé egoista stílusban haladó gépkocsivezetők elől nehezebben tudnak elugrani, mint sovány közlekedési partnereik, hanem azért is, mert a forgalomban gyakrabban elszenderednek. Újabban lett ismert az alvási légzésszünet kórképe, amelyet az jellemez, hogy a beteg éjszaka nem elég mélyen lélegzik, ezért a tüdő oxigéncseréje romlik, majd egy idő múlva átmeneti rövid időre a beteg nem vesz levegőt. Ennek hiányában horkanva felébred, ismét lélegezni kezd, majd újra bekövetkezik a légzésszünet. Eközben érthető, hogy nem jut el a pihentet ő mély alvásig, reggel fáradtan ébred, napközben álmos, és a nap folyamán többször elbóbiskol, attól függetlenül, hogy hol ül. Szerencsétlen esetben ez a volán mögött történik. Az alvási légzésszünet nem ritka kórkép, Magyarországon 200 000-400 000-re becsülik a betegségben szenvedők számát. A nagy tömegű hasi zsír, valamint a légző izmok működését mérséklő környezeti zsír, továbbá a garat tájékát beszűkítő zsírszövet, végül az alváskor kialakuló izomrenyheség a garatban, a légzési munka romlását és az átáramló levegő mechanikus akadályát képezik. Így érthető, hogy az alvási légzésszünet jelentős mértékű elhízásban sokkal gyakoribb, mint a normális súlyú populációban. Kezelésében első rendű jelentőségű a testsúly csökkentése. A daliás férfiélet összes szépségét a férfiak egy része pókhasával és annak következményeivel törleszti le a sorsnak. Hogy korábbi kérdésemre is visszatérjek, lehetséges, hogy akaratuk gyengébb és vágyuk az ízes falatok zsákmányáért és annak bekebelezéséért erősebb, mint az idealizált nők étkezési magatartása. Lehetséges, hogy agresszivitásuk a falatok bekebelezésében nyilvánul meg, s az agresszivitást okozó hímhormonok saját csapdájukba esve jutnak el a kisebb hormonhatásig, vagyis az elhízásig, amelynek analógiája a háziállatok körében jól ismert. Szerző: Dr. Halmy László Forrás: Elhízunk? Mindennapi hízás vagy súlytartás c. műve |