A Szemlő-hegyi-barlang kutatásának és kiépítésének története

 1930 őszén egy, a Zöldmáli út mellett fekvő telken a mai Barlang utca 10. szám alatt kőfejtés közben szűk, mélybe vezető nyílásra bukkantak. A telek tulajdonosa által értesített barlangkutatók a szűk nyílást néhány nagyobb kő kiemelésével kitágítva leereszkedtek a függőleges, majd meredeken lejtő, nagyon szép oldási formákban gazdag, csőszerű járatba. A folyosó végül bezárult. A következő alkalommal a barlangkutatók az eltömődött rész kibontásával előbb az egyedülálló képződményekkel teli Rózsalugasba jutottak be, majd több nagy méretű folyosóba is sikerült behatolniuk. Nemsokára dr. Kadic Ottokár, a Földtani Intézet főgeológusa is felkereste a barlangot, és elvégezte első tudományos vizsgálatát, felmérését. Ekkor derült fény arra, hogy a falakat a hazai barlangokban nem látott mértékben borító kőrózsák, borsókövek anyaga nem a cseppkövekből ismert kalcit, hanem aragonit, mely melegvízből válik ki. Ez, valamint a gipszkristályok jelenléte bizonyította a barlang hévizes eredetét. Kadic és még sokan mások is, már akkor szorgalmazták a páratlan természeti érték idegenforgalmi kiépítését a hazai és külföldi látogatók számára. A megvalósulásra azonban több mint 50 évet kellett várni.

A második világháborút, s az azt követő évek gazdátlanságát ez a barlang is megsínylette, sok szép képződménnyel lett szegényebb. A háború utáni kutatások aztán újabb járatok felfedezését eredményezték, melyekkel a barlang hossza meghaladta a két kilométert.

A hatvanas években a természetvédelem szervei vették kezelésbe a barlangot. A tervek elkészülte után 1974-ben megindult a barlang kiépítése, majd a felszínen az építkezés. A barlang ünnepélyes megnyitására 1986 október 23-án került sor.

Az 1980-as években kezdődött el az a klimatológiai vizsgálatsorozat, melynek eredménye lehetővé tette a barlangterápia megkezdését 1990-ben. A vizsgálatok bebizonyították, hogy a barlang klímája rendkívül alkalmas légzőszervi betegségek, főleg bronchitiszes és asztmás megbetegedések gyógyítására. A gyógyítás lényegében azon alapszik, hogy a barlangban rendkívül magas a relatív nedvességtartalom, igen tiszta, pormentes a levegő. Tisztasága a magaslati üdülőhelyek levegőjének a tisztaságával vetekszik. A relatív páratartalom közel 100 %, ami igen előnyös, a levegő portartalma pedig töredéke a külszíninek. A vizsgálatok kimutatták, hogy a látogató csoportok után a porszemek, egyéb anyagok és baktériumok száma lényegesen emelkedik, de kb. 30 perccel a látogatók távozása után újból helyreáll az eredeti állapot, vagyis igen gyors a regeneráció. Mindezen kedvező hatások számtalan beteg gyógyulását segítették elő az elmúlt években.

 Vissza a főoldalra