|
Pápay
József
(1873-1931)
A
nagyigmándi Pápay József Általános Iskola 1994-ben vette fel a falu híres szülöttének
nevét. A „szent szenvedéllyel” anyanyelvünk ügyét szolgáló nyelvészprofesszor
a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a debreceni egyetem magyar és finnugor
nyelvészeti tanszékének professzora, osztják nyelvrokonaink nagyhírű kutatója
volt. Nagyigmándon, 1873-ban látta meg a napvilágot, abban a sokgyermekes
családban, ahol mindössze ő és Sándor testvére érte meg a felnőttkort.
Születése után két évvel elvesztette édesapját is. A nagyigmándi református
iskola tanulójaként kezdte meg pályafutását, majd lelkiismeretes tanítói
által a Pápai Református Kollégium kiváló tanulója lett. Tehetségének
köszönhetően szinte önmagát eltartva fejezte be a gimnáziumot 1892-ben Pápán,
miközben édesanyja is elhunyt 1891-ben. Még ebben az évben, mint bölcsészkari
hallgató kezdte meg tanulmányait a budapesti kir. Magyar Tudomány-Egyetemen.
Nyelvészeti pályafutása „teljes virágjában” a fővárosban fejlődött ki igazán.
Itt vált elhatározássá a Reguly-hagyaték megfejtésére irányuló vágy. 1896-ban
elvégezte az egyetemet, ezután bevonult katonának. Majd élete nagy lehetősége
előtt állt: Zichy Jenő gróf által szervezett harmadik ázsiai expedíció tagja
lett nyelvészként. 1897-ben indult útnak Szentpétervárra, Helsingforba, majd
Moszkva, Kijev, Odessza voltak útjának állomásai. Innen hosszú-hosszú
utazással eljutott a csuvasok földjére és Szibériába. Izgalmas, nehéz,
viszontagságos utazásról, gyűjtőmunkáról számolt be szerelmének, a
szentmihálypusztai Szarka Antóniának, akit 1900-ban, hazatérte után feleségül
vett. Tudósi pályája felfelé ívelt: a Magyar Néprajzi Társaság igazgató
választmányának tagja, a Magyar Nyelvtudományi Társaság jegyzője, folyóiratának
szerkesztője, rangos kitüntetések tulajdonosa. 1908-tól a debreceni
Református Főiskola bölcsészettudományi kara a magyar és finnugor
nyelvtudomány tanárává választotta. Hamarosan a bölcsészeti kar dékánja, majd
1918/19-ben prodékán lett. Debrecenben élt feleségével és négy gyermekével:
Józseffel, Károllyal, Endrével és Irénnel. „Csendes, munkás évek következtek”
1931. június 9-én bekövetkezett haláláig. Nyelvünkért való fáradozása,
kitartása, kimagasló személyisége, szellemisége kötelez bennünket. Kötelez
anyanyelvünk szeretetére, tudására, tiszteletére.
|