Hogyan született meg ez a könyv a Budapesti Olasz Iskoláról? A pécsi Kodály Zoltán Gimnázium magyar-olasz két tanítási nyelvű tagozatának tanárai vagyunk, ezért különösen érdekelnek bennünket az olasztanítással kapcsolatos kérdések, történeti és gyakorlati szempontból egyaránt. Tudtunk róla, hogy a két világháború között létezett egy olasz gimnázium Pannonhalmán. Az ottani levéltár dokumentumait lapozgatva találtunk egy rövid utalást egy bizonyos Budapesti Olasz Iskolára, amely könyveket küldött ajándékba az induló Pannonhalmi Gimnázium részére. Szerettünk volna többet megtudni az iskoláról, hiszen korábban soha nem hallottunk róla. Az első próbálkozások nem vezettek eredményre, úgy tűnt, mintha ez az iskola nem is létezett volna. Csodálkozva döbbentünk rá, hogy soha senki nem írt róla semmit, az iskola teljesen feledésbe merült.

Sikerült felkeltenünk a téma iránt a Budapesti Olasz Kultúrintézet akkori igazgatójának, Dr. Giuseppe Manica úrnak az érdeklődését is. Tőle és Gilda Mara Bértől, az AEBES (Magyarországi olasz iskolák volt diákjainak és olaszországi ösztöndíjban részesült magyaroknak az egyesülete) akkori elnökétől kaptuk az első bátorítást és útmutatást. Az olasz Külügyminisztérium Levéltárában (Archivio Storico-Diplomatico del Ministero degli Affari Esteri) végzett kutatások hozták meg az első eredményeket. Eredetileg azt szerettük volna, ha az ott fellelt anyagokat összevethetjük azokkal, amelyek Magyarországon találhatók. Sajnos azonban a Magyar Országos Levéltárban 1956-ban pusztított tűzvész folyamán a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium korabeli dokumentumainak nagy része megsemmisült. Munkánk során, ennek következtében, szinte teljesen az olasz dokumentumokra kellett hagyatkoznunk, amelyet a korabeli sajtó egy-két cikkével és a Budapesti Fővárosi Levéltár néhány idevonatkozó iratával sikerült kiegészítenünk. Az írott dokumentumok tanulmányozásán kívül meghallgattuk a mintegy tíz volt diák visszaemlékezését is, de természetszerűleg, az ő emlékeik, legyenek bármilyen érdekesek, egy másik műfajhoz tartoznak.

Annak ellenére, hogy a fent említett okok miatt, munkánk nem lehetett teljes, úgy érezzük, meg kell emlékeznünk ennek az iskolának a létezéséről és történetéről, hiszen fontos szerepe volt a magyar-olasz kapcsolatok fejlődésében.

Itt szeretnénk köszönetet mondani a már említett Dr. Gilda Mara és Dr. Giuseppe Manica mellett mindazoknak, akik segítették kutatómunkánkat, közülük is kiemelve a Római Külügyminisztériumi Levéltár (Archivio Storico-Diplomatico del Ministero degli Affari Esteri), a Magyar Országos Levéltár és a Budapesti Fővárosi Levéltár munkatársait. Külön meg kell említenünk Dr. Giorgio Pressburgert, a Magyarországi Olasz Kultúrintézet jelenlegi igazgatóját, aki lehetővé tette a könyv megjelenését, valamint mindazokat, akik a kézirat könyvvé alakításán dolgoztak.

* * *

Aki magyar iskolatörténetről ír, Itáliával kell kezdje munkáját, hiszen az első magyar iskolát Rómából származó bencések alapították Pannonhalmán 996-ban. Joggal mondhatjuk tehát, hogy a magyar iskolának itáliai, római gyökerei vannak.

Az Itáliából érkező művelt embereknek, mint tudjuk, fontos szerepe volt a magyar nép európaivá válásának elősegítésében. A középkorban a két ország között különösen intenzívek voltak a kapcsolatok. Közismert például, hogy a leghíresebb itáliai egyetemeket (Padova, Bologna, Róma) sok magyar diák látogatta, akik hazatérvén fontos szerephez jutottak az ország életének különböző területein.

Ha a magyar-olasz kapcsolatokról beszélünk, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy több mint két évszázadon át Észak-Itália egyes tartományai és Magyarország ugyanannak a hatalomnak, a Habsburg Birodalomnak a részei voltak.

Bár kulturális kapcsolataink korábban is szorosak voltak, és sok kiemelkedő magyar személyiség beszélt olaszul, a XVIII. század végéig nem lehet intézményes magyarországi olasztanításról beszélni. Ami az egyetemeket illeti, az első olasz tanszéket 1869-ben alapították Budapesten. Középiskoláinkban pedig, mint az közismert, egészen 1844-ig a latin volt a kötelező tanítási nyelv.

A XVIII. század második felében történt egy fontos esemény, amely döntően befolyásolta kulturális kapcsolataink alakulását: Fiume városának Magyarországhoz való csatolása. A város gyakran cserélt gazdát, ami a világnak ebben a felében nem számított különlegességnek. Története során három magyar korszakot is megért összesen több mint 100 éves időtartammal. Ezekben az időszakokban alakult ki az a kétnyelvű tanár, tudós, irodalmár, fordító nemzedék, amely lerakta a magyarországi italianisztika és az olaszországi hungarológia alapjait.

[Vissza a tartalomjegyzékhez]

2. A magyar-olasz kapcsolatok helyzete az 1920-30-as években

2.1. Az olasztanulás Magyarországon

Az első világháború befejeztével, a trianoni békeszerződés okozta sokk után Magyarország nyitni szeretett volna a nyugat-európai országok felé. Ezen külpolitikai törekvések közepette különleges hely illette meg Olaszországot, annak ellenére, hogy néhány évvel azelőtt még ellenségként álltak katonáink egymással szemben. Ez az érdeklődés kulturális szinten is megmutatkozott, aminek megnyilvánulása számtalan formát öltött. Ezek között elsőnek említjük a Corvin Mátyás Társaság 1920-as megalakulását, amelynek a Corvina című folyóirattal együtt oroszlánrésze volt a magyar-olasz kapcsolatok fellendítésében. Négy évre rá a Dante Alighieri Társaság budapesti szervezete is megalakult.[1] Az új társaság sietett biztosítani mind a Corvin Társaságot, mind az Olasz Ligát, hogy nem szándékozik keresztezni munkájukat, csakis kulturális tevékenységet fog folytatni. Mint egyik legfontosabb célkitűzését említi meg az olasz nyelv magyarországi elterjesztésének elősegítését (ebben az időszakban az olasz nyelv még nem volt beépülve a magyar közoktatás rendszerébe).

Ugyancsak fontos állomása volt a magyar-olasz kapcsolatok történetének az olasz nyelv kötelező tárgyként való bevezetése a magyar középiskolákban 1925-ben, a barátsági szerződés aláírása 1927-ben[2], az 1935-ben megkötött kulturális megállapodás[3], a szegedi és a pécsi olasz tanszékek megalapítása 1922-ben, illetve 1924-ben[4] és a Magyarországi Olasz Kultúrintézet létrehozása 1937-ben. Ez az intézet a budapesti székhelyén kívül két vidéki városban, Debrecenben és Pécsett is működtetett kihelyezett tagozatokat.[5] Az említett események közül azt a kettőt tárgyaljuk részletesebben, melyek témánk szempontjából különösen fontosak.

2.1.1. Olasz nyelvtanfolyamok

Budapesten 1922-től kezdve szerveztek nyelvtanfolyamokat azok számára, akik olaszul szerettek volna tanulni. A tanfolyamokat olasz iskoláknak hívták, és a magyarországi olasz követ, Castagneto herceg kezdeményezésére jöttek létre, aki a szervezést az Olasz Ligára bízta. A Budapesti Egyetemre érkező olasz lektornak innentől kezdve az is feladata lett, hogy a tanfolyamokat megszervezze. Az 1922/23. tanévtől induló nyelvtanfolyamok költségeit két szervezet, az Olasz Liga és a Magyarországi Olaszok Védnöksége vállalta magára. A következő évtől kezdve az Olasz Külügyminisztérium, a Dante Alighieri Társaság és a Magyar-Olasz Kereskedelmi Kamara is hozzájárult a tanfolyam költségeihez.

Az ingyenes nyelvtanfolyamokat alapvetően kétfajta közönség látogatta: magyar felnőttek és olasz gyerekek. A tanfolyam nyitása és jutalmazással egybekötött zárása ünnepélyes keretek között folyt. 1924-ben 700-an tanulták ilyen keretek között az olasz nyelvet és számuk egyre növekedett. Tíz évvel később már 1500-an látogatták a tanfolyamokat, az 1934/35. tanévben a beiratkozottak száma elérte a 3000-et. Ezzel a számmal az olaszt tanulók minden más Magyarországon tanult idegen nyelvi kurzus tanulóinak létszámát felülmúlták. Ezekből az olasz tanfolyamokból nőtt ki a későbbiekben a Budapesti Olasz Iskola.

2.1.2. Az olasz nyelv bevezetése a magyar iskolarendszerbe

Az olasz nyelv bevezetése a magyar iskolarendszerbe olyan tény, amelyről mindenképpen meg kell emlékeznünk. Az első modern idegen nyelv, amelynek oktatását bevezették a magyar iskolákban – nyilvánvaló történelmi, politikai okok miatt – a német volt, majd ezt a francia követte. Mint már említettük, az 1925/26. tanévtől került bevezetésre az olasz, az angol nyelvvel egy időben. Ekkor vetették meg az olasz nyelvtanításnak az alapjait. Ez Magyarországon olyan hagyománnyá vált, amilyennel csak kevesek dicsekedhetnek Európában. Gróf Klebelsberg Kunó vallás és közoktatásügyi miniszter 1927. március 16-án így beszélt Rómában arról, hogy miért vezettette be az olasz nyelvtanítást: „Nemrég szavaztattam meg az Országgyűléssel azt a törvényt, amely megreformálja a magyar középiskolát. Ez a törvény úgy rendelkezik, hogy az olasz nyelvnek és irodalomnak, mint kötelező tantárgyaknak, meg kell jelenniük a középiskola tantervében. A pedagógusok nagyon jól tudják, hogy a középiskola az az iskolatípus, amely legkevésbé viseli el a gyakori módosításokat, még ha azok minimálisak is. Komoly okok vezettek tehát arra, hogy egy ilyen lényeges változtatást bevezessek.

Az olasz nyelv rendszere, az olasz nyelvtan legalább olyan tökéletes, mint amilyen a francia, vagy a német. Minden tekintetben megfelel tehát annak a célnak, amit egy tökéletes nyelvtani rendszer nyújthat, azaz, hogy tanulásán keresztül a tanuló elméje csiszolódjék. Tekintve ezen kívül azt a szoros kapcsolatot, ami a latin és az olasz nyelv között fennáll, az olasz és a latin nyelv tanulása a középiskolában kölcsönösen segítik egymást. De nem ezek voltak azok a szempontok, amelyek miatt úgy döntöttem, hogy bevezetem ezt a reformot, hiszen a nyelvtanításnak más célja is van, nemcsak egy nyelv rendszerének és szókészletének megtanítása. Még az sem elegendő, ha jól kiválasztott olvasmányokon keresztül a tanuló képet kap az adott nép irodalmáról. Ennél is magasabb célt kell kitűznünk: el kell érni, hogy a diák megismerje mindazt, ami egy nép kultúrájában lényeges.

Az elmondottakon hosszasan elgondolkozva arra a következtetésre jutottam, hogy az olasz nyelv és kultúra intenzív oktatása nélkül a magyar középiskola nem nyújthat teljes és pontos képet a modern civilizációról.”[6]

Ezekben az években tehát élénk érdeklődés tapasztalható az olasz nyelv és kultúra iránt. Mindez azonban önmagában nem lett volna elegendő: abban, hogy Budapesten olasz iskola jött létre, más tényezők is fontos szerepet játszottak.

[Vissza a tartalomjegyzékhez]

2.2 Olaszok Magyarországon

Ami a Magyarországon élő olaszokat illeti, közismert, hogy a legrégibb időktől kezdve hosszabb-rövidebb ideig éltek magyar földön olaszok: olasz volt sok egyházi személyiség, olaszok voltak a humanisták Mátyás udvarában, sok olasz építész dolgozott a későbbiekben is Magyarországon, ugyanúgy ahogy a múlt század végén és e század elején is sokan találtak közülük nálunk munkát. Bár sehol sem alkottak zárt közösséget, úgy tűnik többen voltak, mint ahogy azt hinnénk: a telefonkönyveket forgatva, napilapok gyászjelentéseit átfutva gyakran akad meg a szem egy-egy nyilvánvalóan olasz eredetű vezetéknéven.

A Nuova Corvina egyik számában Fábián Zsuzsanna szentelt egy tanulmányt a magyarországi olasz vezetéknevek kérdésének.[7] A budapesti telefonkönyv oldalain olyan nevekre bukkant, mint Angelotti, Bandoli, Belloni, Benedetti, Catanzaro, Conti, Corradi, Cosutta, Del Medico, Guidi, Nikoletti, Pasqualetti, Pavone, Zanoni

Mint a magyarországi olasz jelenlét másik bizonyítékát említjük meg az 1990-es évek elején Budapesten létrejött Magyarországi Olasz Szövetséget. Újságjukban így írnak céljaikról: „A Szövetség fő célja, hogy a Magyarországon élő olaszokat és olasz származásúakat felkutassa.”[8]

A kérdéses időszakban Magyarországon, főleg Budapesten, élt egy kis számú olasz kolónia: munkások, hivatalnokok, értelmiségiek, arisztokraták.

[Vissza a tartalomjegyzékhez]

2.3. A külföldön élő olaszok és az olasz állam viszonya

Az emigráció Itáliában a középkortól jelentős méreteket öltött. A századok során Latin Amerikában, Észak Amerikában, Ausztráliában, Afrikában és Európa számos országában jöttek létre jelentős számú olasz kolóniák.

Az ország egyesítése után azonnal megpróbálták valamilyen formában szabályozni az emigrációs folyamatot: törvényeket alkottak, különbizottságot hoztak létre. 1927-ben megalakult a külföldön élő olaszok ügyeivel foglalkozó főigazgatóság, amelynek elsődleges feladata a 10 milliónyi külföldön élő olaszság érdekeinek védelme volt. Ezzel a feladattal a Fascio és az ifjúsági szervezetek helyi csoportjait bízták meg. A fent említett főigazgatóság foglalkozott a külföldön működő olasz iskolákkal is. Ezek általában magán kezdeményezésre jöttek létre és egyházi irányítás alatt álltak. Az általunk vizsgált időszakban az ilyen iskolák gomba módra szaporodtak, 1923-ban megreformálták ezeket, tantervüket az olaszországi iskolákéhoz igazítva.[9] Ilyen légkörben született meg az Olasz Iskola Budapesten

Jól érzékelteti a kor hangulatát az a részlet, amelyet Italo Siciliano 1923. november 6-án az olasz nyelvtanfolyamok megnyitása alkalmából mondott beszédéből idézünk: „A minap, nemzeti ünnepünk alkalmából, követünk, aki vezetőként fáradhatatlanul dolgozik azon a követségen, amely számunkra az imádott otthon egy szeletét jelenti, felejthetetlen szavakat intézett hozzátok, olasz testvéreim.

Arról beszélt, hogy kötelességetek megtanítani gyerekeiteket arra a nyelvre, amely a legszorosabb kapocsként köt benneteket távoli szeretett hazátokhoz. Éreztétek e nemes szavak hallatán azt a meghatottságot, azt a szenvedélyt, amelyből ez a figyelmeztetés táplálkozott, és minden bizonnyal megfogadtátok, hogy eleget tesztek kötelességeteknek, mely egyben jogotok és büszkeségetek legfőbb záloga.

Tegyetek tehát mindent meg, olasz testvéreim, hogy gyermekeitek megtanulják azokat az édes szavakat, melyeket édesanyátok ajkairól lestetek el, a szavakat, melyek álomba ringattak benneteket, melyek harmóniával és mesével töltötték meg a fantáziátokat, s amelyek, mint lágy zene kísértek benneteket utatokon. Tegyetek meg mindent azért, hogy holnap, amikor gyermekeitek fölé fekete felhők tornyosulnak, amikor egyedül lesznek a világ valamely pontján, vigasztalhassa őket s adjon erőt számukra az a tudat, hogy ők olaszok. Tegyetek meg mindent azért, hogy a szükség és a veszély pillanataiban, amikor a leggyöngébbnek és legelhagyatottabbnak érzik magukat, vissza tudjanak térni nyelvükhöz, melyen hőn szeretett Szülőhazájukhoz fordulhatnak. Legyenek tisztában azzal, hogy bárhová is vetette őket a sors, hazájuk őrködik felettük, óvja, védi, és nem hagyja magára fiait, és bárhol, bármilyen veszély közepette is mögöttük áll a nagy, nemes Olaszország, minden olaszok hazája.”[10]

[Vissza a tartalomjegyzékhez]

3. Az Olasz Iskola gondolatának megszületése

Korábban már említettük, hogy Budapesten 1922-től olasz nyelvtanfolyamokat szerveztek magyar felnőttek és olasz gyerekek számára. Ezeket a tanfolyamokat olasz iskoláknak hívták.

A nyelvtanfolyamok igazgatója az 1929. március 7-én a külföldön működő olasz iskolák főigazgatójának küldött beszámolójában részletesen bemutatja az iskola tevékenységét. Az iratból megtudhatjuk, hogy a tanítást három szinten szervezték meg: „Az alapfokú tanfolyamokon, amelyek a leglátogatottabbak (12 csoport 500 tanulóval), kizárólag a nyelvtant és a nyelvet tanítják. Ezeknek a vezetését nagyon jó magyar tanárokra bíztuk, akik, hosszú fiumei tartózkodásuk okán, jól ismerik nyelvünket. Tankönyvként Fest Aladár olasz nyelvkönyvét használják. A középfokú tanfolyamokon a nyelvtanítás hosszabb olvasmányokon és a mondattan tanulmányozásán alapszik. Tankönyvként eredeti olasz könyveket használnak. A felsőfokú tanfolyamokon írásbeli feladatok megoldása, a Jegyesek és más könnyebb klasszikus művek tanulmányozása mellett, irodalomtörténetünk legjelentősebb alakjaival is megismerkedhetnek a tanulók. Tankönyvek: Jegyesek, antológiák. Az iskola nagyon jól működik és a tanulók előrehaladása sem hagy kívánnivalót maga után. A jó eredmények magyar barátaink rokonszenve és különleges nyelvérzéke mellett, a tanárok szenvedélyes munkájának köszönhetők. A tantestület összetétele a következő: a Calabrò házaspár, Dal Martello, Martini, Kramer, Mohora (magyar), Békei, Schmidt, Kallos (magyar).”[11]

A tanfolyamok másik típusának a helyzete, amely az olasz gyerekek anyanyelvi nevelését igyekezett megoldani, messze nem volt ennyire rózsás. Az iskola ebben az esetben mindössze heti két, vasárnap megtartott órát jelentett. A beiratkozott hatvan gyerek „nagyon különböző mind korukat, mind lehetőségeiket, mind pedig képességeiket tekintve.”

Egy másik, két hónappal később írt levél annak szükségességét hangsúlyozza, hogy a tananyagba, a lehetőségeket figyelembe véve, kerüljenek be Olaszország történelmével és földrajzával kapcsolatos ismeretek is. A levélben az is megfogalmazódik, hogy az iskola „annak ellenére, hogy legfőbb célja nyelvünk elterjesztése, áttételesen megfelelő és hathatós propagandát fejt ki napjaink Olaszországának a megismertetése érdekében.”[12]

Egy másik, 1933. november 12-én keletkezett dokumentumból értesülünk egy tanító, Odorico Pavarin Budapestre küldéséről, aki azzal a céllal érkezett, hogy újjászervezze az olasz gyerekek tanítását.[13]

Később Pavarin egy részletes jelentésben mutatja be tevékenységét és ismerteti az általános helyzetet. Az érkezésekor talált állapotról a következőket írja: „... a vasárnaponként tartott nyelv és énekórákat mintegy száz olasz gyerek látogatta. Ezek sikeressége, különböző okok miatt, nem volt kielégítő és nem felelt meg az érintettek akaratának.”[14] Valójában a helyzet nagyon nehéznek tűnt. A kis létszámú olasz kolónia elsősorban olyan munkásokból állt, akik a világgazdasági válság következtében nehéz körülmények között éltek. Nagyrészük a külvárosban lakik, ami tovább nehezíti a gyerekek összegyűjtését. Az Olasz Követség, néhány esetben, a szegényebb diákoknak megtérítette a villamosjegy árát, különben azok nem tudtak volna részt venni a tanfolyamon.

További nehézséget jelent a gyerekek csekély olasz nyelvtudása, valamint a tanításra fordítható kevés idő, tekintve, hogy a gyerekek iskolába járnak (magyar iskolába).

Pavarin, „nem akarván elvetni annak gondolatát, hogy valami kézzel fogható és hasznos dolgot tegyen”, olasz nyelvtudásuk szerint osztotta csoportokba a gyerekeket, és a tanítást a következők szerint javasolja megszervezni:[15]

1) Tanfolyam azok számára, akik egyáltalán nem tudnak olaszul. A tanulók száma a kezdeti 30-ról 64-re emelkedett.

2) Tanfolyam azok számára, akik már ismerik az olasz nyelvnek, vagy valamely dialektusának az elemeit, pontosabban mondva azoknak, akik valamennyire értik a nyelvet, de nem tudnak beszélni és írni. Kezdetben 16 tanuló látogatta az órákat, ma már 21.

3) Tanfolyam azok számára, akik viszonylag jól ismerik az olasz nyelvet. Eleinte 9 tanulója volt a tanfolyamnak, ami 15-re emelkedett.

4) Vasárnapi tanfolyam azok számára, akik ugyan egyáltalán nem ismerik az olasz nyelvet, de időhiány miatt nem tudnak az 1) csoportba járni. Kezdetben 16, ma 24 tanuló látogatja a kurzust.

Az új rendszer szerint a tanítás október 16-án kezdődött 71 tanulóval, akiknek a száma később 124-re növekedett. A tanulók kora 6-tól 18 évig változik. Mindent egybevetve, Pavarin elégedett a tanulók nagy számával és a végzett munkával akkor is, ha az eredmények még váratnak magukra. A tanmenet és a tananyag összeállításánál, valamint a módszerek kiválasztásánál Pavarin tanító úr elsősorban Dél-Tirolban szerzett tapasztalataira támaszkodott, amelyeket igyekezett a helyi viszonyokhoz alakítani. A tanítási módszerrel kapcsolatosan megjegyezzük, hogy a tanító elsősorban a direkt módszert alkalmazta és a beszélt nyelvre helyezte a hangsúlyt. A 3) csoportban nagy teret enged az olvasmányoknak és a történelmi ismereteknek is: „mindazt, amit ezeken a tanfolyamokon eddig csináltam, így lehet összefoglalni: sok olvasás és sok beszédgyakorlat”.[16]

Hosszú beszámolójában Pavarin említést tesz a gyermek és ifjúsági szervezetek munkájáról (Balilla, Piccole Italiane, Avantgardisti, Giovani Italiane) és az ezek által szervezett programokról, úgy, mint énekkari foglalkozások, vívásoktatás, kirándulások stb.

Odorico Pavarin a következő szavakkal zárja beszámolóját: „Nekem, mint aki nap mint nap a helyi körülmények között élek és szívemen viselem a fiatalok problémáit, egyetlen kívánságom lenne csupán, melyet kérnék figyelembe venni, ez pedig egy hivatalosan elismert olasz iskola létesítése. Ennek költségei nem lennének nagyon magasak, és egyelőre elég lenne az első két osztályt beiskolázni. Csak ezen a módon lehetne megfelelő megoldást találni a helyi viszonyok közepette, és csak ezen a módon térülhetne meg a befektetett munka és hozná meg az eredményeket. Ez lehetne az első lépése egy olyan folyamatnak, amely nem korlátozódna itt élő fiataljaink nemzeti karakterének megőrzésére, hanem annál sokkal szélesebb körű feladatokat látna el ebben az országban. Ezen alapok nélkül munkám befejezetlen marad, hiába van bennem a jó munka végzésének akarata, és hiába dolgozom azzal a komolysággal, amely jellememből adódik. Ahhoz, hogy az iskolát a következő évben be tudjuk indítani, már most el kellene kezdeni az előkészületeket. Ha a minisztériumnak szándékában áll a terv megvalósítása, hálás lennék, ha annak kivitelezésében továbbra is számítanának az én munkámra.”[17]

A javaslatot elfogadták: az Olasz Külügyminisztérium a következőket közli a Budapesti Olasz Követséggel 1934. június 14-én: „A Minisztériumnak szándékában áll a következő tanévben (1934. szeptember) elemi iskolát létesíteni Budapesten. Az intézmény létesítésére már évek óta érkeznek kérések, de mindezidáig a költségvetés ezt nem tette lehetővé. Látván a magyarországi olasz kulturális kezdeményezések erőteljes újraindulását, a Minisztérium, a költségvetési nehézségek ellenére, biztosítja az ezzel kapcsolatos újabb kiadásokat. Az elemi iskola létesítése, mindazonáltal, csupán az első lépése egy szélesebb iskolaprogramnak, amelyet a Minisztérium megvalósítani szándékozik Magyarországon. Az elemi iskola mellett, azonnal vagy egy későbbi időpontban, megszervezésre kerül egy olasz gimnázium is.”[18]

Ugyanez a dokumentum utasítja a követséget bizonyos szervezési feladatok ellátására, úgy, mint megfelelő épület keresése és a várható kiadások megtervezése.

Az 1933/34. tanévet értékelő, az olasz Külügyminisztériumnak szóló, beszámolójában Odorico Pavarin részben megismétli az előző jelentésben foglaltakat.[19] A tanító nagy nehézségekkel küzd, a problémák elsősorban a kezdő csoportban jelentkeznek, ahol „az elért eredmény nem állt arányban a befektetett munkával és erőfeszítéssel”.[20] Ennek okai között említi a csoport nagy létszámát, a rendszertelen részvételt, a csoport heterogén összetételét, kiemelve, hogy „a gyerekek csupán a néhány iskolai óra alatt szólalnak meg anyanyelvükön, ami semmiképpen sem elegendő”.[21] A beszámoló így zárul: „A legjobb megoldást, mint ahogy azt már múlt év novemberében felvetettem, ma is egy rendes iskola létesítésében látom. Amennyiben a következő tanévben nem lehetséges az iskola beindítása, szükséges lenne egy másik tanár ideküldése abból a célból, hogy kimozdíthassuk a diákokat a jelenlegi kedvezőtlen állapotukból, amelybe késői intellektuális fejlődésük okán elkerülhetetlenül belekerültek, hátráltatva a tanárt és akadályozva az iskola és a szervezet minden előremutató és megfelelő fejlődését. Az új tanárnak az lenne a feladata, hogy legalább napi három-négy órában tanítsa azt a mintegy tizenöt gyereket, akik ebben az évben nem tudtak teljes egészében részt venni az órákon, és azt a hozzájuk csatlakozó húsz gyereket, akik a következő tanévben kezdik meg az iskolát. Ilyen módon, fenntartva továbbra is a folyó tanévben beindított kurzusokat, kielégítő eredményeket érhetnénk el az oktatás és nevelés területén, megkímélve magunkat olyan nagyobb gyerekek látványától, akik nem ismerik anyanyelvüket, és megadhatnánk nekik a lehetőséget, hogy azt zsenge koruktól kezdve gyakorolhassák... Remélem, hogy a Hivatal szívesen fogadja, és figyelembe veszi előterjesztésemet. Amennyiben a Magas Hivatalnak szándékában áll az iskola problémáját megoldani, kérés szerint rendelkezésére tudom bocsátani mindazokat az adatokat, amelyek a tanulókra vonatkoznak, beleértve pontos számukat és osztályba sorolásukat is.”[22]

A beszámolóra a következő válasz érkezett: „A Minisztérium tudomásul veszi a július 3-án kelt 6792/854-es számú jelentéshez mellékelt beszámolót. Minthogy jelenleg nem lehetséges egy rendes iskola létesítése, vizsgálat tárgyává teszi egy másik tanár Budapestre való helyezésének a lehetőségét nagyobb és erősebb kulturális és oktatási propaganda kifejtésének céljából.”[23]

[Vissza a tartalomjegyzékhez]

4. Az Olasz Iskola megszervezése

A következő egy évben, minden bizonnyal, gyakran volt levélváltások témája a Budapesten létesítendő olasz iskola. Az ezzel kapcsolatos dokumentumok között különösen érdekes a Gianola tanár úr által szerkesztett pro memoria[24], mely összegyűjti a Budapesti Olasz Iskola szervezésével kapcsolatos problémákat. A kérdések és a megoldásra váró feladatok a következők voltak:

1) Mely osztályokat kell azonnal beiskolázni? – csak a két első elemi és a két első középiskolai osztályt?

2) A középiskola hétéves lesz, mint a többi külföldön működő olasz iskola? – ebben az esetben hogyan lesz összeegyeztetve a magyar iskolákkal? – ki kell-e egészíteni a tananyagot a legszükségesebb mértékben magyar történelmi földrajzi és kulturális ismeretekkel?

3) A latin és a magyar nyelven kívül mely nyelveket kell tanítani? – javaslat: választás szerint franciát vagy németet.

4) Az elemi iskola csak az olasz tanulóknak lesz ingyenes, vagy a külföldieknek is? – A középiskolában az olaszok és a külföldiek egyforma tandíjat fizetnek, vagy különbséget kell tenni közöttük? Ha igen, milyen kritériumok alapján? Ezzel kapcsolatban a következő dilemmával állunk szemben: pénzre nagy szükségünk van, az egyenlőség elvének alkalmazása viszont vonzó lenne a külföldiek, elsősorban az izraeliták számára, akik az érvényben lévő előírások szerint a katolikus tanulókra kirótt tandíj négyszeresét fizetik.

5) Kik lesznek a tanárok; az elemi iskolai osztályok számára itt van a Pavarin házaspár. A középiskolai osztályok számára kérünk egy nyelvtanárt és egy matematikatanárt. Az ének, testnevelés, hittan és magyar nyelv tanítását megpróbáljuk helyi tanerőkkel megoldani.

Kihagyva a kevésbé lényeges 6) és 7) pontot, ugorjunk a 8-ra, amely a beiratkozással foglalkozik. Akkor még csak az előzetes jelentkezések zajlottak, és az újságokban megjelent felhívásokon túl a Magyarországon élő olaszokat egy körlevélben értesítették az iskoláról. A beiratkozott tanulók száma nyolcvanra tehető. Tekintettel a körülményekre, a középiskolába felvételi vizsga nélkül lehetett beiratkozni. Ugyancsak a különleges helyzethez való alkalmazkodást mutatja, hogy elejétől kezdve tervezték kéthónapos intenzív olasz nyelvi kurzusok indítását a tanév elején délutánonként.

Ebben az Alberto Gianola által aláírt dokumentumban található egy arra vonatkozó javaslat, hogy a létesítendő olasz iskolát Savoyai Jenőről nevezzék el. Gianola tanár úr kéri továbbá, hogy mielőbb küldjék meg neki a külföldön működő olasz iskolák szabályzatát és tantervét.

Két hónappal később egy másik irat ismételten vizsgálat alá helyezi az előbbi pro memoria egyes pontjait ki is egészítve azokat. Ezen pontok egyike az iskola elnevezésével foglalkozik: „Mint ahogy azt már egy korábbi emlékeztetőmben javasoltam, szerencsésnek vélném, ha a középiskola Savoyai Jenő nevét venné fel. Nemcsak azért, hogy ily módon is kifejezzük tiszteletünket az uralkodóház felé, hanem azért is, mert Savoyai Jenő dicsőséges neve – azáltal, hogy a vitéznek is kiváló herceg részt vett a török elleni háborúban, a kereszténység védelmében és Magyarország felszabadításában a másfél évszázados gyűlölt uralom alól – egyben jelképévé is vált annak az olasz-magyar szolidaritásnak, amelynek annyi mély megnyilvánulását tapasztalhattuk az évszázadok folyamán, ezen a Duna által átszelt földön, a polgári, a politikai, az egyházi a művészeti és a gazdasági élet területein. Az ő lovas szobra a királyi palota előtt található, mintegy uralva onnan a várost. Ennek lehetne méltó párja a róla elnevezett Olasz Iskola, amely élő és fejlődő intézménye kíván lenni kulturális megerősödésünknek és áthatni igyekszik ennek a baráti nemzetnek a szívét.”[25]

Ennél is érdekesebb a következő bekezdés: „Az iskola céljai: figyelembe véve, hogy a magyarországi olasz kolónia létszámát tekintve nem nevezhető nagynak, az ország teljes területét tekintve sem éri el az ezer főt (közülük is mindössze 3-400 él a fővárosban), akiknek jelentős része munkás, vagy iparos, közülük sokan munkanélküliek vagy szűkös agyagi helyzetben élnek, az Olasz Iskola létesítése nem irányulhat csupán az olaszok fiainak a nevelésére, hanem elsősorban a magyar és a külföldi tanulók számára kell vonzóvá válnia – mint ahogyan ezt az 1908 óta működő Német Iskola is teszi – minél több olyan diákot összegyűjtve, akik arra lesznek hivatva, hogy Olaszország szellemi és gazdasági elsőbbségéről tegyenek tanúbizonyságot ebben az országban. Ezért szükséges, hogy az iskola felépítése – elsősorban a középiskoláé – amennyire csak lehetséges közelítsen a magyar iskolákéhoz, az osztályok óratervét olyan módon szükséges módosítani, hogy a tananyagba bekerülhessenek azok a legalapvetőbb ismeretek, melyek ahhoz kellenek, hogy a magyar kormány érvényesnek ismerje el az itt folytatott tanulmányokat és megadja a nyilvánossági jogot.”[26]

Nagy problémát jelentett még az olasz és a magyar iskolarendszer különbözősége is. Ez akadályozta a kiadott végbizonyítványok elismertetését, de megnehezítette a más olasz vagy magyar iskolába való átlépést is. Gianola tanár úr kieszelt egy módot a probléma megoldására, előkészítő osztálynak nevezve az olasz elemi iskolák ötödik osztályát.[27] A két iskolarendszer párhuzamba állítása a következők szerint történik:

Magyar iskola Olasz iskola

I. gimnázium classe preparatoria (V elementare)

II. gimnázium I ginnasio

III. gimnázium II ginnasio

IV. gimnázium III ginnasio

V. gimnázium IV ginnasio

VI. gimnázium I liceo scientifico

VII. gimnázium II liceo scientifico

VIII. gimnázium III liceo scientifico

I. polgári iskola classe preparatoria (V elementare)

II. polgári iskola I istituto tecnico inferiore

III. polgári iskola II istituto tecnico inferiore

IV. polgári iskola III istituto tecnico inferiore

I. felső kereskedelmi iskola IV istituto tecnico inferiore

II. felső kereskedelmi iskola I istituto tecnico commerciale

III. felső kereskedelmi iskola II istituto tecnico commerciale

IV. felső kereskedelmi iskola III istituto tecnico commerciale

Az olasz hatóságoktól 1935. október 10-ei keltezéssel érkezet válasz lényegében elfogadja Gianola tanár úr javaslatait, és jóváhagyja az iskola nyolcévesre való átalakítását: „Elfogadást nyert az a javaslat, hogy az iskola Savoyai Jenő nevét viselje, ugyanakkor megfelelőbbnek tartanánk az egyszerűbb Olasz Királyi Intézet elnevezést. Szükségesnek tartjuk, hogy iskolánk ne csak az olasz diákok nevelésére fordítson gondot, hanem a lehető legnagyobb számban magyar és külföldi tanulóknak is helyet adjon. Ezért az iskola felépítése meg kell hogy feleljen a magyar iskolákénak, de soha sem szabad szem elől téveszteni, hogy ez egy olasz iskola, ezért benne túlsúlyban kell maradnia az olasz jellegnek.”[28]

Talán ez a néhány kiemelt részlet is elegendő ahhoz, hogy érzékeltessük e nagy vállalkozás nehézségeit: megfelelő helyiségek keresése, majd bebútorozásuk, a megfelelő olasz és a magyar tanárok, valamint a kisegítő személyzet megtalálása, diákok toborzása, valamint a tanagyagok és óratervek elkészítése.

Úgy tűnik, hogy már az elejétől kezdve okozott némi feszültséget az iskolán belül és kívül is az alá-fölé rendeltségi viszonyok tisztázatlansága és a feladatok nem egyértelmű szétosztása. Lorenzi tanár úr megérkezésével ez a helyzet megváltozott, hiszen ő lett megbízva az igazgatói teendők ellátásával, annak ellenére, hogy korábban Gianola tanár urat küldték ide ilyen céllal.

[Vissza a tartalomjegyzékhez]

5. Az iskola első éve

Az első tanévvel kapcsolatban sok információt találhatunk abban a beszámolóban, amelyet az igazgatóknak minden tanév végén meg kellett írniuk. Ebben az iratban minden információ megtalálható az iskola működéséről és a tanév eseményeiről.[29] A jelentés a következőket foglalja magában: elvégzett tananyag, tantárgyak, tanulók és osztályok, tankönyvek, osztályozóértekezletek és vizsgák, ifjúsági szervezetek, egészségi állapot, felszerelés, könyvtár, kezdeményezések, egyéb kérdések (vallásoktatás, szülői értekezletek, a magyar hatóságokkal kialakult viszony, ünnepélyek, iskolai levelezés, iskolarádió, tandíj, propaganda, beiratkozások a következő tanévre, a következő tanév tanárai, helyiségek, délutáni foglalkozások, anyagi források).

A dokumentumból fény derül azokra a problémákra, amelyek miatt nem sikerült elvégezni a kijelölt tananyagot: a diákok felkészületlensége, az olasz nyelv gyenge ismerete, új tantárgyak bevezetése.

Az iskola által kért tandíj összege nem érte el a többi külföldi fenntartású iskolában fizetendő összeget, viszont meghaladta a magyar iskolák tandíját. A magyar hatóságokkal kiépített viszony nagyon jó. Az új iskolát azonban meg kell ismertetni a lakossággal: „A különböző formájú propagandák közül a reklámok és az általam meghívott befolyásos személyek látogatása volt a legsikeresebb. Hat napilap különböző időszakokban közölt fényképeket és kommentárokat iskolánk légköréről és az itt alkalmazott módszerekről. Valamennyi napilap hírt adott a különböző kezdeményezésekről, és ötször leközölték a beiratkozási hirdetményt. A rádió folyó év május 26-án sugárzott egy beszélgetést az olasz iskoláról jelen beszámoló írójával, amit még négy alkalommal leadtak. Az iskola által ezen kívül ezer körlevél és szórólap került elkészítésre és terjesztésre, továbbá háromszáz falragasz lett kifüggesztve a városban.”[30]

Különös figyelem övezte a következő tanévre történő beiratkozások alakulását: „A beiratkozások június elején kezdődtek, de túlnyomórészt 24-e és 30-a között zajlottak le. Ebben az időszakban akkora tömeg özönlötte el középiskolánkat, hogy alig győztük a munkát. Mindössze két munkatársam, Bradagin Lorenzi asszony és Horváth tanár úr, segítségére számíthattam. Néhány napon keresztül valahány órára igénybe kellett vennem az Olasz Kultúrintézet titkárának segítségét is. Több mint ezren kértek tájékoztatást az intézményről és mintegy négyszáz beiratkozási kérelem érkezett. Látva ezt a helyzetet, egyértelművé vált, hogy az irodáknak szünet nélkül dolgozniuk kell...

A pályázók ilyen magas száma a kiválasztásnál, az épület befogadóképességének számbavételén túl, minőségi szempontok figyelembevételét is lehetővé tette, amelyet szigorúan be is tartottunk. Elutasítottuk mindazokat, akik valamely tantárgyból javítóvizsga letételére lettek kötelezve, akiknek nem volt megfelelő a magaviseletük, vagy egyéb okok miatt nem tűntek kívánatosnak.

A felvett tanulók átlagos szintje nagyon jó: az úri családok gyerekein kívül az új tanulók között megtalálhatók a legjobb polgári családok fiai és leányai is. Azon sem kell meglepődnünk, hogy néhány diák kereskedőcsaládból érkezett, hiszen az iskola a gimnáziumon kívül kereskedelmi tagozattal is rendelkezik. Ami a felekezeti hovatartozást illeti, a keresztények nagy többségben vannak (2/3 része az összesnek), ami nagyon magas arány, különösen, ha összevetjük a többi külföldi fenntartású budapesti iskoláéval, beleértve a nagyon jó hírű iskolákat is. Sajnálatos, hogy a helyiségek mérete nem teszi lehetővé több tanuló felvételét, hiszen a jelentkezések még ma is nap mint nap érkeznek. Az elemi iskolába járó tanulók viszonylag kis létszáma nem vetítette előre ezt a nagy érdeklődést. Június 30-a után megkezdtem az íratok hosszas és alapos ellenőrzését és a kérelmek kiértékelését az osztályok kialakításának céljából. A dokumentumok említett ellenőrzésének következtében tíz új tanuló kérelmét visszautasítottam.”[31]

Az iskola iránt megnyilvánuló hatalmas érdeklődés szükségessé tette újabb olaszországi tanárok alkalmazását mind az olasz nyelv, mind pedig a tantárgyak olasz nyelven való tanításához. Az újonnan kinevezendő tanárokkal szemben a következő elvárások fogalmazódnak meg: „Elsősorban azt kérem, hogy olyan tanárokat küldjenek, akik eleget tudnak tenni az iskola különleges szükségleteinek, vagyis az egyéb követelmények teljesülésén túl ismerjék a magyar nyelvet, vagy legalább a németet, azon okból kifolyólag, hogy mint azt már említettem, a tanulók nagy része nem tud olaszul. Tevékenységüket megkönnyítené, ha kezdettől fogva képesek lennének teljes kapcsolatot teremteni a tanulókkal egy általuk is ismert nyelv segítségével. Más külföldi fenntartású iskolák, melyek a miénkhez hasonlóan megkapták a nyilvánossági jogot, minden további nélkül használják a magyar nyelvet néhány tantárgy tanítási nyelveként. Természetesen ezután is lesznek nehézségek, nem is kicsik, de fel kell készülnünk azok magoldására, hiszen elsősorban a következő tanév eredményességétől függ iskolánk jövője.”[32]

A helyzet részletes leírása után az igazgató így zárja beszámolóját: „Nyilvánvaló, hogy az iskola túljutott az első és legnehezebb megmérettetésen. Leraktuk azokat az alapokat, amelyekre egy minden bizonnyal egyre javuló jövőt lehet építeni. Az iskola további fejlődése előbb vagy utóbb szükségessé fogja tenni a kereskedelmi tagozat leválasztását, aminek végrehajtására, természetszerűleg, a középiskola alsóbb osztályaiban nyílik megfelelő lehetőség. Különválasztva ily módon a kereskedelmi tagozatot, lehetőség nyílik majd a tanulók világos és szigorú kiválogatására nemcsak képességeiket és anyagi helyzetüket, hanem szociális hátterüket is figyelembe véve.”[33]

[Vissza a tartalomjegyzékhez]

6. Az iskola működése az egyezmény megkötéséig

6.1. Az iskola tanulói

Kik is jártak az olasz iskolába? Már a legkorábbi iratokból kiderül, hogy a magyar tanulók az indulástól kezdve többségben voltak. Az 1937/38. tanév beiratkozási statisztikáinak táblázatából (1. táblázat) láthatjuk, hogy a 191 tanulóból 38 olasz, 148 magyar és mindössze 5 egyéb nemzetiségű.

1. táblázat

Beiratkozások az 1937/38. tanévre[34]

Osztály	I	II	III	IV	V	VI	VII	Összes
Összes tanuló	28	56	18	28	19	27	15	191
Nemzetiség szerint
Olasz	6	8	4	11	3	3	3	38
Magyar	21	48	13	17	16	21	12	148
Egyéb			2			3		5
Vallás szerint
Katolikus	22	25	14	18	14	15	6	114
Református	2	2	2	3	4	6	2	21
Görögkeleti	1							1
Izraelita	3	29	2	7	1	6	7	55
Nem szerint
Lány	10	28	2	13	7	8	6	74
Fiú	18	28	16	15	12	19	9	117
Iskolai osztály szerint
Gimnáziumi		46	13	14	10	6	9	98
Kereskedelmi		10	5	14	9	21	6	65
Előkészítő	28							28
Régi-új tanulók szerint
Korábban is ide járt	3	50	16	27	12	25	15	148
Újonnan beiratkozott	25	6	2	1	7	2		43
Tandíj szerint
Tandíjmentes	6	5	4	14	3	3	3	38
Fizető	22	51	14	14	16	24	12	153

A nemek szerinti megoszlás a következő volt: 74 lány- és 114 fiútanuló. Az a tény, hogy ebben az iskolában fiúk és lányok együtt tanulhattak, ez a magyar iskolákban akkor még nem volt szokás, sokak számára újabb vonzóerőként hatott. A felekezeti hovatartozást tekintve a tanulók nagy része (114 fő) katolikus, a második helyen az izraeliták állnak 55 fővel. A többiek, az egy görögkeletit leszámítva, reformátusok.

A diákok szociális helyzetéről nincs sok információnk. Az ide vonatkozó táblázatból (2. táblázat) kiderül, hogy valamennyi társadalmi osztály képviselteti magát, a munkásoktól a vállalatigazgatókig, de a legtöbb tanuló szülei magáncégek alkalmazottai, őket követik a szabadfoglalkozásúak és művészek, a közalkalmazottak és a gyárosok.

2. táblázat

A tanulók megoszlása családjuk szociális helyzete szerint (1937/38)[35]

Katonatiszt	9
Állami alkalmazott	24
Banki alkalmazott	9
Magáncég alkalmazottja	42
Tanár, tanító	7
Szabadfoglalkozású és művész	28
Földbirtokos	4
Gyáros	27
Vállalatvezető	3
Kereskedő	21
Munkás	11
Egyéb	6

Érthető, hogy az olasz, vagy félig olasz családok gyermekeiknek az olasz iskolát választották. De mi motiválhatta a magyar családokat? A volt diákok beszámolói szerint az iskolaválasztásnál különböző okok kerültek előtérbe: a szülők Olaszország, az olasz kultúra iránti szeretete (korábban láthattuk, hogy ebben az időben milyen intenzívek voltak a két ország kapcsolatai), olyan rokonok hatása, akik Olaszországban tanultak, vagy sokkal hétköznapibb megfontolások, úgy, mint például az iskola közelsége a lakóhelyhez. Voltak olyanok is, akiknek a numerus clausus magyarországi bevezetése után nem nagyon maradt más lehetőségük.

[Vissza a tartalomjegyzékhez]

6.2 Az iskola tanárai

Az Olasz Iskola tanárai származási helyüket tekintve három kategóriába sorolhatók:

az olasz Külügyminisztérium által küldött olasz nemzetiségű tanárok;

helyileg alkalmazott olasz anyanyelvű tanárok, akik magyar vagy olasz állampolgárok voltak;

magyar tanárok.

Úgy tűnik, hogy a kezdetektől fogva számoltak a helyi tanerők alkalmazásának lehetőségével. Gianola igazgató úr már a szervezés alatt kijelentette, hogy semmilyen nehézségbe sem ütközne valamennyi állás helyi tanárokkal történő betöltése. A különböző dokumentumok, beszámolók, javaslatok és aláírások tanulmányozása során a következő olasz nevekkel találkozhatunk: a Pavarin házaspár, Alberto Gianola, Gino Lorenzi, Flora Cavecchi, Giuseppe Civitelli, Ubalda Colli, Leonardo Pastcucci, Laura Bragadin, Luigia Piccioni, Del Castillo, Albina Caselli, Agnese Coser, Salvatore Paxia, Rossi, Marsili, Nannetti, Estevan, Amodio, Stefano Maffei, Salvatelli, Saviotti, Celotti.

Az iskolában tanító magyar tanároknak nagyon jól kellett ismernie az olasz nyelvet. Az első időkben a következő nevek fordulnak elő: Horváth József, Molnár Zoltán, Bató Mária, Héja Margit, Kritza István, Patkó Zoltán, Silfen Júlia, Milinkovich Frigyes, Grandpierre Edit.

Ezen tanárok egy része Fiuméból érkezett, egy másik része pedig Olaszországban végezhette egyetemi tanulmányait. Az előbbi felsorolásban több ismert nevet is találhatunk, köztük Bató Máriáét, aki írt néhány tanulmányt a fiumei dialektusról, és Füsi Horváth Józsefét, aki íróként és műfordítóként is számon tart a magyar irodalom. Itt említjük meg, hogy a háború után Képes Géza is tanított az iskolában. A nem eléggé stabil összetételű tantestület, a gyakori tanárcserék a későbbiekben a fiatal Olasz Iskola legnagyobb problémái közé tartoztak.

Egy, a tanárok számát és egyéb adatait tartalmazó, kimutatás szerint az 1938/39. tanévben az Olasz Iskolában összesen 22 tanár tanított. Közülük 16 férfi, 6 nő, 18 világi, 4 egyházi illetőségű, 7 kinevezett, 2 helyettes és 13 helybeli.

A volt diákok visszaemlékezései szerint a tanárok, olaszok és magyarok egyaránt, mind pedagógiai mind pedig szakmai szempontból jól felkészültek voltak és a nehéz helyzetekre is találtak megfelelő megoldást. Ami a politikai hovatartozást illeti, egyáltalán nem érződött, hogy ez a fasiszta olasz állam által fenntartott iskola, sőt, olyan hangokat is lehetett hallani, hogy egynémely tanárt azért küldtek külföldre, mert politikailag kevésbé tartották megbízhatónak.

Az olasz tanárokat nagyon jól megfizették, és minthogy nem voltak megélhetési nehézségeik, sok időt fordíthattak a diákokra a kötelező tanórák megtartásán túl is.

A tanárok emberi nagyságának köszönhetően az iskola egy üdítő oázisként, egy boldog szigetként működött az egyre érthetetlenebbé és ellenségesebbé váló világban.

[Vissza a tartalomjegyzékhez]

6.3. Tantervek és tantárgyfelosztások

A tananyaggal kapcsolatban az jelentette a legnagyobb problémát, hogy annak egyszerre kellett megfelelnie az olasz és a magyar elvárásoknak. A két iskolarendszer között több tekintetben is lényeges különbség mutatkozott: a tanulmányi idő hossza, az értékelési rendszer, a tanított tantárgyak stb. A dolgot csak bonyolította, hogy Magyarországon az iskolarendszer éppen átszervezés alatt állt: „Tekintetbe véve, hogy a különböző magyar fiú- és lányiskolák (gimnázium, polgári iskola, felső kereskedelmi iskola) nem nagyon feleltethetők meg a mi két iskolatípusunknak (alsó fokú szakközépiskola latin nyelv tanításával, vagy a nélkül, reálgimnázium, felsőfokú szakközépiskola), amelyekben sok közös tanár is tanít, figyelembe véve továbbá a magyar iskolák tantervében mutatkozó kiszámíthatatlanságot, bizonytalanságot és sokféleséget, az a meglátásom, hogy tantervünknek, a különbözeti tantárgyak kivételével, meg kellene egyeznie a többi külföldi olasz iskola tantervével.”[36]

A külföldön működő olasz elemi iskolákban ekkor vezették be a Montessori-módszert, ami a gyerekek spontán tevékenységére épít. Ez a módszer megszünteti a frontális óravezetést, tág teret engedve a tanulók egyéni haladási ütemének. A felmerülő nyelvi problémák miatt sem lehet az első évben tantárgyak szisztematikus tanulásáról beszélni: a tanítás arra korlátozódott, hogy a tanító olaszul ismételgette azt, amit a gyerekek csináltak, hogy így szoktassa őket hozzá a nyelvhez.

Egy ideiglenes, vázlatszerű elemi iskolai tanterv a következő tantárgyakat tartalmazza: hittan, olasz nyelv, számtan, mértan, egyéb ismeretek (ami talán a magyar környezetismertnek felel meg), rajz, ének-zene. Harmadik osztályban jelenik meg a földrajz és a történelem. A nyelvóra olvasásra, szépírásra, nyelvtanra, helyesírásra és fogalmazásra bomlik. Megjelenik a gyakorlati foglalkozás és egy fasiszta kultúrának nevezett tárgy. Negyedik osztályban lépnek be a természettudományok, a kézimunka és a testnevelés. (lásd a 3. táblázatot)

3. táblázat

Tantárgyfelosztás az általános iskolában (1936/37)[37]

Tantárgy / Osztály	I	II	III	IV
Vallástan	1	1	2	2
Ének, rajz, szépírás	2	1	2	2
Verselés	2
Olvasás, írás, olasz nyelvi gyakorlatok	9	9	8	9
Magyar nyelv	1	2	4	4
Helyesírás		3	3
Számtan, mértan, számvitel	4	4	4	4
Szórakoztató foglalkozás	3	2	1
Egyéb ismeretek		3	1	1
Játék, házi- és kézimunka, kertészkedés, egészségtan	5	2	2	3
Történelem, földrajz				2
Jogi és közgazdasági ismeretek				1
Testnevelés	1	1	1	1

A külügyminiszter, az Elemi Iskola tantervének áttekintése után ezt írja: “A történelem és földrajz, valamint az egyéb ismereteket közvetítő órákon, az ének- és verstanításnál ne feledkezzünk meg az iskolának otthont adó országról sem. Érezzék a magyar diákok és szüleik, hogy az Olasz Iskola Olaszország csodálatára és szeretetére nevel, de ugyanakkor a Magyarország iránti szeretetet is táplálja növendékei lelkében. Erre is tanítja őket a földrajz és a történelem órákon, beszél a két nép kapcsolatairól, megismerteti meséit, dalait. Ilyen szellemben kell a tantervet kiegészíteni.”[38]

A középiskola tanterve a következő tantárgyakat tartalmazza: hittan, olasz nyelv, történelem, Olaszország földrajza, magyar nyelv, latin nyelv, idegen nyelv (német vagy francia), matematika, természettudományok, rajz, gyorsírás, ének, testnevelés. A kereskedelmi iskolában a latin helyett a szakiránynak megfelelő tantárgyakat tanítottak: könyvvitelt, számvitelt, gyorsírást, gépírást, stb. (lásd a 4. táblázatot).

4. táblázat

Tantárgyfelosztás a középiskolában (1937/38)[39]

Tantárgy / Osztály	I	II	III	IV	V	VI	VII
Vallástan	1	1	1	1	1	1	1
Olasz nyelv, történelem, közgazdaságtan		7	7	7	7	7	7
Filozófia							3
Latin nyelv		5	5	5	5	3	3
Magyar nyelv	4	4	4	4	4	4	4
Francia vagy német nyelv		2	2	4	4	4	3
Matematika		3	3	4	4	3	3
Fizika						3	3
Számvitel és könyvelés		2	2	3	3	5	7
Jogi ismeretek							3
Természetismeret, Kémia, Áruismeret		1	1	1	1	2	5
Földrajz		1	1	1	1
Rajz		2	2	2	2	2	2
Szépírás		2	2
Gyorsírás					1	2
Gépírás				2	1
Ének	1	1	1	1	1	1	1
Testnevelés	2	2	2	2	2	2	2

Ez az órafelosztás kis mértékben eltér az olasz iskolákban szokásostól: a természettudományokat nem két évig, hanem négy évig tanulják a tanulók, a tananyagba az ének tantárgy is bekerült, mivel a magyar tanterv tartalmazza, és mert a Magyarországon működő többi külföldi iskola is bevezette. Az olasz iskola működésében igyekezett a Budapesti Német Birodalmi Iskolához is igazodni.

Külön kell szólni a nyelvi problémáról, amely kezdettől fogva az iskola egyik legsúlyosabb gondja volt. Már az iskola létrehozása előtt Gianola, az Olasz Iskola szervezésével megbízott tanár, azt a javaslatot tette, hogy az olasz nyelvi órák számát meg kell emelni. A helyi viszonyok tanulmányozásából ugyanis az derült ki, hogy azt az olasz származású tanulók egy része egyáltalán nem, másik része igen gyengén beszéli. A magyart viszont, mint a legtöbb családban használatos és környezeti nyelvet szükségtelennek látszott magas óraszámban tanítani. Az elemi iskolai tanmenetekhez csatolt jelentésekben gyakran szerepel a nyelvi kérdés. Az első osztály tanítónője arról panaszkodik, hogy az osztályban gyakorlatilag egyetlen gyerek sem tud elfogadhatóan olaszul, mivel mindenki magyar. A második osztályba ugyan öt olasz származású tanuló is jár, olaszul azonban ők is alig beszélnek. A harmadik osztályban ellenben a tizennyolc tanuló közül csupán öt a magyar, a többség olasz, de az ő nyelvtudásukkal sem elégedett a tanítónő. Hasonló a helyzet a negyedik osztályban is. A tanítónők úgy próbáltak javítani valamit a helyzeten, hogy az első hónapokat kizárólag a nyelv tanításának szentelték, délutánonként pedig intenzív nyelvtanfolyamokat tartottak a tanulók számára.

Ez a nyelvi helyzet az eredeti tanterv módosítását tette szükségessé: az olasz órák száma megnőtt, a magyaré lecsökkent.

[Vissza a tartalomjegyzékhez]

7. A megállapodás megkötéséhez vezető út

7.1. A megállapodást előkészítő tárgyalások

A magyar tanulók ilyen nagy számaránya is szükségessé tette az iskola magyar részről történő mihamarabbi elismerését. Az illetékesek közti sűrű levélváltást követően 1937. október 26, 27, 29, és 30-án ült össze a külön erre a célra létrehozott bizottság, hogy a vitás pontokat megtárgyalja. A tárgyalások végeztével a küldöttség vezetője a külföldön működő olasz iskolák igazgatóját részletes jelentésben[40] tájékoztatja. Ebből a következőket tudhatjuk meg:

Olasz részről jelen vannak: Perna professzor, az Olasz Nevelésügyi Minisztérium képviselője, Salvatelli professzor, a Budapesti Olasz Iskola igazgatója, Clementi konzul úr, és Calabrò professzor, a budapesti Olasz Kultúrintézet képviseletében.

Magyar részről jelen vannak: Vlassich báró, a középiskolai ügyek államtitkára, Kőrösy professzor, a középfokú oktatásért felelős osztály főigazgatója, az alap- és középfokú oktatásügy számos magas rangú tisztviselője. Az utolsó ülésen Szily államtitkár elnökölt.

A tárgyalások nem érték el a kívánt eredményt, ennek okai az alábbiakban keresendők: a magyar fél képviselői kezdettől fogva kijelentették, hogy nincsenek felhatalmazva a megállapodás megkötésére, Szily államtitkár viszont, akinek döntenie kellett volna, fenn kívánta tartani magának a jogot annak megvizsgálására, hogy az olasz javaslatok mennyiben térnek el azoktól, vagy egészítik ki azokat, amelyeket az 1936. július 10-ei és az 1937. augusztus 16-ai tárgyalásokon a magyar fél tett. Úgy gondolta, hogy 15 napon belül válaszol az olasz előterjesztésre. Álláspontján mindvégig kitartott, az olasz fél az irányú nyomatékos kérése ellenére is, hogy legalább azokat a kérdéseket tegyék tisztába, amelyekkel kapcsolatban könnyen egyetértésre juthatnak. Másik ok, ami miatt a tárgyalások nem hozhattak végső eredményt az volt, hogy a magyar képviselők – bár elfogadták az olasz képviselők érveit – nem akartak több engedményt adni, mint amennyit Hóman miniszter úr előzőleg tett és a következő kifogásokat terjesztették elő:

a) „Nem lehet más elbírálásban részesíteni Olaszországot annál, mint amilyenben Németország részesül.”[41]

Az olasz fél erre ellenvetésül egy 1936. július 27-ei keltezésű, az olasz miniszter által írt levélre hivatkozott, amelyben a következő áll: „Szeretném emlékeztetni Uraságodat arra, hogy már amikor az olasz-magyar kulturális egyezmény előkészítési tárgyalásai folytak, Lo Faro lovag, az olasz követség képviselője, aki meghívást kapott a Szily államtitkár úrnál tartott megbeszélésre, kérte, hogy az egyezmény biztosítsa az Olasz Iskola számára a legkedvezőbb bánásmód elvét. Azt a választ kapta, miszerint nem célszerű még közvetett utalást sem tenni a Német Iskola jogállására, mivel az Olasz Iskola mindenképpen kedvezőbb bánásmódban fog részesülni. Reményemet fejezem ki arra vonatkozóan, hogy ez az ígéret a szóban forgó tárgy elrendezésénél tiszteletben fog tartatni.”[42]

b) „Olaszország sem kaphat nagyobb kedvezményeket, mint amit Németország, máskülönben ez utóbbi azonnal követelné ugyanazt, márpedig politikai okok miatt nem kívánatos Németországnak annál többet adni, mint amennyit idáig is már megkapott.”[43]

Az olasz fél álláspontja szerint azonban a kétfajta kulturális egyezményt (Olaszországgal és Németországgal) különbözőképpen lehet alkalmazni: az Olasz Iskola hazájában hivatalosan elismert iskola, míg a német nem az. A Német Iskola helyzete a Németországban működő azonos típusú iskolákkal sincs jogilag rendezve.

c) „A magyar oktatási törvények rendkívül merevek, nem teszik lehetővé, hogy akárcsak minimális formális különbségek legyenek királyi iskolák és nem királyi iskolák között azokban a kérdésekben, amelyek a beiratkozást, az iskolalátogatást, az ugyanolyan típusú vagy más típusú iskolákból való átjárást, a végbizonyítványok kiállítását, a tanítás ellenőrzését, a tanárok kinevezését stb. jelenti.”[44]

Az olasz fél szerint viszont az Olasz Iskola nem tekinthető úgy, mint egy, a magyar iskolához igazított iskola, még csak úgy sem, mint magyar magániskola; nem hasonlítható a Magyarországon működő egyéb magániskolákhoz. Az Olasz Iskola Olaszországban hivatalosan elismert iskola. A Budapesti Olasz Iskola vállalja, hogy működési rendszerét, és a magyar tantárgyakra vonatkozó tantervét és órafelosztását illetően, kész alkalmazkodni a helyi iskolákhoz.

Az, hogy a tárgyalások ilyen sokáig elhúzódtak azzal is magyarázható, hogy a magyar fél nem ismerte minden pontra kiterjedően az olasz állam véleményét, valamint, hogy a magyar-olasz kulturális egyezmény nem tartalmazta egy budapesti olasz elemi iskola létrehozását is.

Az olasz fél, hogy a magyar fél kedvére tegyen, a tárgyalások végén két memorandumot adott át: egyet az elemi iskolával, egy másikat a középiskolával kapcsolatban. Remélték ezáltal, hogy a magyar fél számára világosabb lesz az olasz álláspont, és a magyar illetékesek, elsősorban Szily államtitkár, meggyőződnek arról, hogy a három vitás pont megoldható. Szerették volna, ha a budapesti olasz iskolát, politikai és kulturális szempontból egyaránt, a magyar fél önálló iskolának tekintené, amely nem hasonlít a városban már működő más iskolákhoz. Ez az Olasz Iskola közvetlenül az olasz kormánytól függne és ezért különleges jogi szabályozást érdemelne, amelyek így akár kedvezőbbek is lehetnek, mint amilyeneket a Német Iskola számára állapítottak meg.

[Vissza a tartalomjegyzékhez]

7.2. Megoldatlan kérdések[45]

1) Az Elemi Iskola magyar tanulói kötelesek minden tanév végén egy magyar iskolában vizsgát tenni, amelynek során döntenének tanulmányi előmenetelükről.

A magyar kormány 1936. július 10-ei levelében azt kérte, hogy az Olasz Elemi Iskola magyar nemzetiségű tanulói minden tanév elején egyidejűleg egy magyar általános iskolába is iratkozzanak be, és év végén ebben az iskolában tegyenek le egy magánvizsgát. Később a magyar kormány elállt a kérés azon részétől, ami az évenkénti kötelező beiratkozást jelentette – ugyanúgy, mint a Német Iskola esetében is –, de továbbra is ragaszkodott az év végi kötelező vizsgák magyar iskolában való letételéhez. Erre szerintük részben a magyar közoktatási törvény előírásai miatt volt szükség, másrészt, mert nem részesíthették a németnél kedvezőbb bánásmódban az olasz iskolát.

Az olasz fél képviselői elutasították ezt a kérést, mondván, hogy készek garantálni a magyar tárgyak, és minden többi tárgy, szabályszerű és teljes körű oktatását úgy, ahogy ezt a magyar fél előírja saját iskolái számára. A kérés teljesítése presztízsveszteséget jelentene az olasz fél számára.

A magyar fél azonban, bár már-már úgy látszott, kész megengedni, hogy az év végi vizsgák az olasz iskolában folyhassanak, utóbb mégis ragaszkodott kormánya eredeti álláspontjához. Képviselői megígérték azonban, hogy fontolóra veszik azon olasz javaslatot, miszerint a tanulóknak nem kellene minden év végén vizsgát tenni sem az olasz, sem a magyar iskolában, helyette csupán negyedik osztály végén vizsgáznának. Erre a vizsgára az olasz iskolában kerülne sor, egy vizsgabizottság előtt, mely a következő tagokból állna: az Elemi Iskola igazgatója, a Középiskola igazgatója, a negyedik osztályban tanító olasz és magyar anyanyelvű tanárok. Csak a magyar tanulók magyar tárgyakból történő vizsgáján lenne jelen egy magyar vizsgabiztos, aki a tanulók számára kérdéseket tehet fel és közölheti észrevételeit a bizottsággal, de ezen túlmenően más jogokkal nem rendelkezik Az ezen a vizsgán szerzett bizonyítvány egyaránt jogosítana a tanulmányok folytatására az olasz, vagy bármelyik magyar középiskolában.

2) Az Olasz Iskola vállaljon kötelezettséget arra nézve, hogy a magyar tárgyak oktatására kinevezett magyar tanárokat alkalmaz, ugyanakkor viszont, az Olasz Iskola által kibocsátott bizonyítványokat a magyar fél nem fogadja el magyar iskolába történő átjelentkezés során.

Az 1936. július 10-ei feljegyzésében Hóman miniszterelnök a következőket kérte, mely kéréseket a magyar küldöttség az októberi tárgyalás során megismételte:

a) hogy a magyar tárgyakat a magyar kormány által kinevezett magyar tanárok tanítsák;

b) hogy ezeknek a tanároknak a kinevezése ne meghatározott időre szóljon;

c) hogy a tanárokat az olasz fél kérésének figyelembe vételével a magyar kormány nevezhesse ki;

d) hogy ezen tanárok számára ugyanazokat a juttatásokat biztosítsák, mint amilyenben a magyar iskolák tanárai részesülnek;

e) hogy a tanárok csak fegyelmi úton lehessenek elbocsáthatók az iskolából, amely fegyelmi tárgyalást a magyar előírásoknak megfelelően kell lefolytatni.

Ezeket a kéréseket azzal indokolták, hogy csak így látják biztosítva, hogy a magyar tárgyak tanítása az olasz iskolában a magyar törvényeknek megfelelően történjen.

Az olasz fél képviselői arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a kérés, bár erősen korlátozná az iskola jogkörét, az a) és d) pontot illetően elfogadható lenne, amennyiben az Olasz Iskola által kibocsátott bizonyítvány a magyaréval egyenértékű, így a tanulók szabadon átjárhatnak egyik iskolából a másikba.

Ami a b) és az e) pontban foglaltakat illeti, az olasz fél képviselői kitartottak azon álláspontjuk mellett, hogy a tanárok kinevezése ne végleges legyen és fizetésükről, felvételükről és elbocsátásukról az olasz fél dönthessen, hiszen ők tudják jobban megítélni tanáraiknak az intézményükben végzett munkáját.

Miután a magyar fél és Szily államtitkár határozottan ellenezték, hogy az Olasz Iskola által kiállított bizonyítványt a magyar iskolában elfogadják, lehetővé téve ezáltal a magyar iskolák megfelelő osztályaiba történő beiratkozást, az olasz fél is kijelentette, hogy a magyar kérést nem fogadja el, hiszen erre semmi szükség nincsen. Értelmét veszti az a kérés, hogy a magyar tárgyak anyagát a magyar iskolák tantervéhez igyekezzenek igazítani, hiszen a vizsgát nem az olasz, hanem egy magyar iskolában fogják a tanulók letenni. Az olasz fél ezért azt javasolta, hogy a magyar tárgyak tanítására a magyar kormány egyetértésével éves szerződéssel olyanokat bízzanak meg, akik rendelkeznek a tantárgy tanításához szükséges képesítéssel és olaszul is jól beszélnek.

Természetesen a vitás kérdések mellett a két fél számos ponton megegyezésre jutott, ahogy azt a későbbiekben látni fogjuk.

[Vissza a tartalomjegyzékhez]

7.3. A magyar álláspont Vinci olasz követ előterjesztésében[46]

Egy 1937. december 3-ai keltezésű táviratban Vinci olasz követ tájékoztatja a Külügyminisztériumot a helyzet pillanatnyi állásáról és az olasz fél által benyújtott két memorandumra adott magyar válaszról. Ebből kiderül, hogy a magyar fél nem tudja mindenben teljesíteni az olasz kérést. Megint csak úgy tűnik, hogy a legnagyobb akadályt a Német Iskola megléte jelenti. Ha a németek megtudnák, hogy milyen előnyös pozíciókkal rendelkezik az Olasz Iskola, ugyanezen jogokat szeretnék maguknak is, ezt viszont a magyarok nem óhajtanák. A magyar fél képviselői állítólag ki is jelentették: „ha nem lenne a Német Iskola, már rég megegyeztünk volna az olasz kormánnyal a budapesti Olasz Iskola működésével kapcsolatban”[47]

Az olasz fél, mint mindig, most is kitartott azon álláspontja mellett, hogy az olasz és a Német Iskola között alapvető különbségek vannak, melyek a kulturális egyezményeknek és az iskolák státuszának eltéréséből adódnak: míg az Olasz Iskola Olaszország által hivatalosan elismert iskola, a német nem az Németországban.

Az olaszok által megfogalmazott kérések, amelyeket a magyar kormány nem fogadott el, elsősorban a magyar tanulók év végi vizsgázási kötelezettségével, valamint az iskola magyar tanárainak kinevezési és ellenőrzési módjával voltak kapcsolatosak. Ami az első kérdést illeti, a magyar kormány ragaszkodik ahhoz, hogy képviselje magát a vizsgán, mivel Magyarországon az elemi iskola kötelező mindenki számára. A másik kéréssel kapcsolatban pedig, csak kinevezett magyar tanárok alkalmazásával látja garantálva, hogy a magyar tantárgyak teljes anyaga elvégzésre kerül. Más, kisebb horderejű ellenvetésekre is sor került, de a követ szerint ezekre könnyebben lehetne megoldást találni.

A követ jelentésében megjegyzi továbbá, hogy bár teljesen osztja minisztériuma álláspontját, nem tanácsolja, hogy túl mereven képviseljék érdekeiket. Szerinte az a legfontosabb, hogy az iskola működik, és a magyarok támogatását is maga mellett tudva egyre erősödik. A magyar hatóságoknak nincsenek túlzott elvárásai az iskolával szemben. Vinci emlékeztet arra, hogy a kulturális egyezmény 10. cikkelye a következőket tartalmazza: „Az olasz állam a lehető legrövidebb időn belül olasz középiskolát kíván létrehozni Budapesten.”[48] A magyar kormány pedig hozzájárult ahhoz, hogy ez az iskola magyar tanulókat is fogadhasson, és elemi iskolával kiegészüljön. A Budapesti Olasz Iskola elsődleges célja az, hogy magyar tanulókat vegyen fel, akkor viszont érthető, hogy a magyar hatóságok garanciákat szeretnének állampolgáraik képzésével kapcsolatban. A dokumentum végén Vinci a következőkre emlékeztet: „Egy ilyen országban nem lehet arra számítani, hogy teljesen autonóm iskolát tartsunk fenn, mint amilyet például Egyiptomban. Máskülönben azt kockáztatnánk, hogy elveszítjük a magyar tanulókat, ez pedig megfosztaná az iskolát a legfontosabb céljától.”[49] Vinci azt javasolja, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy az iskolát elismertessék, akár néhány engedmény árán is. Ez kötelesség azok felé a magyar családok felé, akik az olasz iskolába íratták gyerekeiket, abba az iskolába, amely kezdettől fogva azt hirdette magáról, hogy a magyar állam által hivatalosan elismertként működik. Az, ha a magyar tanulók nem tudnának felsőoktatási intézményekbe beiratkozni, mivel nem rendelkeznek érvényes iskolai végzettséggel, nagy presztízsveszteséggel járna Olaszország számára is.

Mindez elegendő annak illusztrálására, hogy melyek voltak a tárgyalás során felmerült főbb problémák, és hogy milyen nehezen lehetett eljutni a hőn óhajtott megegyezésig, amelyet hosszú értekezletek és kölcsönös engedmények után 1939. május 4-én írtak alá.

[Vissza a tartalomjegyzékhez]

8. A Budapesti Savoyai Jenő Olasz Királyi Iskola működési szabályzata [50]

Az alábbiakban részletesen ismertetjük a működési szabályzat szövegét, azzal a megjegyzéssel, hogy nem lehet teljes biztonsággal tudni, hogy a végleges változatról van-e szó. Több változat is előkerült, amelyek között minimális különbségek vannak. A dokumentumok tüzetes átvizsgálása után úgy tűnt, hogy valószínűleg ez a végső változat (az iratok nehéz hozzáférhetősége a háború okozta károkon túl azzal is magyarázható, hogy a magyar fél határozottan kérte, hogy a megállapodás ne kapjon nagy publicitást).

1. cikkely

A Budapesti Savoyai Jenő Olasz Iskola a következő intézményeket foglalja magában:

1) négyéves elemi iskola,

2) nyolcéves középiskola.

Ez utóbbi a két alábbi típusú iskolából áll:

a) gimnázium,

b) kereskedelmi iskola.

A Budapesti Olasz Iskola és a magyar iskolarendszer között bár nincs teljes egybeesés, a következő megfeleltetés állítható fel:

Olasz iskola Magyar iskola

Scuola elementare Elemi iskola

Ginnasio-Liceo Gimnázium

Istituto Commerciale Superiore Felső Kereskedelmi Iskola

Scuola Commerciale Polgári Iskola

2. cikkely

Az egyes iskolatípusok az olasz oktatási törvény által előírt kötelező tantárgyain felül az Olasz Iskolában a következő tárgyakat is tanítani kell (a továbbiakban: magyar tantárgyak).

Az Olasz Elemi Iskolában a magyar nyelvet és a magyar kultúrára vonatkozó ismereteket, amely a következőket foglalja magában: nyelv- és stílusgyakorlat, olvasás, írás, nyelvtani gyakorlatok, Magyarország földrajzára és történelmére vonatkozó elemi ismeretek.

A Gimnáziumban és a Kereskedelmi iskolában: magyar nyelv és irodalom, Magyarország földrajza és történelme.

A Felső kereskedelmi osztályokban: magyar nyelv és irodalom, Magyarország földrajza és történelme, jogi ismeretek, magyar nyelvű kereskedelmi levelezés.

3. cikkely

A magyar tantárgyak tanulása az Olasz Iskolába beiratkozott minden tanuló számára kötelező, beleértve a nem magyar állampolgárságú tanulókat is. Ez alól a rendelkezés alól – szülői kérésre – a Magyarországra akkreditált diplomáciai személyzet gyermekei felmenthetők.

4. cikkely

Az Olasz Elemi Iskolában a magyar tárgyak tanítására 16 óra áll rendelkezésre, amelynek felosztása a következő:

első osztályban 2 óra,

második osztályban 3 óra,

harmadik osztályban 4 óra,

negyedik osztályban 6 óra.

Az Olasz Középiskolában a magyar nyelv és irodalom és a Magyarországra vonatkozó földrajzi és történelmi ismeretek tanítására minden osztályban heti 3 óra áll rendelkezésre, kivéve negyedik osztályban, ahol is heti 4 óra.

Ezen felül az Olasz Felső Kereskedelmi Iskolában, az oktatás teljes időtartama alatt, a magyar jogi ismeretek tanítására heti 2 óra, a kereskedelmi levelezés tanítására szintén 2 óra áll rendelkezésre.

5. cikkely

Az Olasz Iskolában a felvehető keretszámig magyar, olasz és más nemzetiségű diákok is beiratkozhatnak számbeli korlátozás nélkül. A magyar állampolgárságú tanulóknak azonban az első beiratkozáskor rendelkezniük kell a magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium engedélyével. Ez az engedély mindaddig érvényben marad, amíg a tanuló az Olasz Iskola tanulója.

Azoknak a tanulóknak, akik ezen szabályzat érvénybe lépése előtt iratkoztak be az Olasz Iskolába, jogukban áll tanulmányaikat ott folytatni mindenféle külön engedély nélkül.

6. cikkely

A magyar állam területén érvényben lévő iskolalátogatási kötelezettségekkel kapcsolatos rendelkezések értelmében az Olasz Iskola magyar tanulóival szemben a következő szabályok vannak érvényben:

a) az Olasz Elemi Iskolába való beiratkozás mentesít a magyar általános iskolába történő egyidejű magántanulóként való beiratkozás alól,

b) az Olasz Gimnáziumba, a Polgári Iskolába, a Felső Kereskedelmi Iskolába való beiratkozás egyenértékű az 1921. évi XXX. törvénycikk első paragrafusa értelmében a megfelelő magyar iskolatípusba való beiratkozással,

c) az Olasz Iskola köteles a magyar állampolgárságú tanulók magyar nyelven írt anyakönyvi bejegyzését az illetékes tankerületnek bemutatni.

7. cikkely

A magyar Vallási és Közoktatásügyi Minisztérium megteremti törvényi alapjait annak, hogy az előző 6. cikkely a) és b) pontjaiban foglaltak érvénybe léphessenek.

8. cikkely

Az Olasz Elemi Iskola első osztályába azon magyar tanulók iratkozhatnak be, akik szeptember 15-ig betöltötték a hatodik életévüket.

A magasabb iskolai osztályokba való beiratkozáshoz arányosan magasabb életkor, és az alsóbb osztályos tanulmányok befejezéséről hivatalosan elismert magyar általános iskolában vagy az Olasz Elemi Iskolában kiállított bizonyítvány szükséges.

Azoknak a magyar tanulóknak, akik egy más állam által elismert iskolában szereztek ilyen bizonyítványt, arról is számot kell adniuk, hogy ismerik a magyar tantárgyak anyagát.

Ami az Olasz Elemi Iskola bármely osztályába a nem magyar tanulók által történő beiratkozást illeti, erre nézve az olasz közoktatási törvény szabályai vannak érvényben.

9. cikkely

Az Olasz Iskola magyar nemzetiségű tanulói minden tanév végén kötelesek magánvizsgát tenni a magyar tárgyakból. Ez a vizsga az Olasz Iskolában egy vizsgabizottság előtt zajlik, amely a következő tagokból áll: egy, az illetékes magyar tankerület által kiküldött biztosból, aki az elnöki funkciókat látja el, egy, a magyar hatóság által kijelölt általános iskolai tanítóból, az Olasz Iskola igazgatójából és az Olasz Elemi Iskola magyar tantárgyakat tanító tanárából.

Az igazgatónak és az Olasz Elemi Iskola magyar tárgyakat oktató tanítójának joga van részt venni a bizottság munkájában, észrevételeket tehetnek, de a tanulók értékelésével kapcsolatban csak javaslattételi joggal rendelkeznek, mivel a végső jegyek odaítéléséről csakis a bizottság további tagjai dönthetnek.

A magánvizsga szóbeli és írásbeli részből áll, amelynek során az alábbi területek kerülnek osztályozásra:

1. osztály: nyelvgyakorlat, olvasás, szépírás.

2. osztály: nyelv- és stílusgyakorlatok, olvasás, szépírás, fogalmazás.

3. osztály: nyelv- és stílusgyakorlatok, olvasás, szépírás, fogalmazás, nyelvtan, Magyarország földrajza.

4. osztály: nyelv- és stílusgyakorlatok, olvasás, szépírás, fogalmazás, nyelvtan, Magyarország földrajza és történelme.

A szóbeli vizsga során az első, második és harmadik osztályos tanulók számára megengedett az olasz nyelv használata, a negyedikes tanulók számára azonban ez csak a Magyarország földrajza és történelme tantárgy kapcsán engedhető meg.

Sikertelen vizsga esetén a magyar tantárgyakból szeptemberben pótvizsga tehető. Amennyiben a tanuló ekkor is elégtelen érdemjegyet kap, egyetlen alkalommal megengedhető, hogy az osztályt az Olasz Elemi Iskolában megismételje, vagy hogy a pótvizsgát a második év utáni szeptemberben tegye le.

Amennyiben a második pótvizsga is elégtelen eredménnyel végződik, a már egyszer osztályt ismételt magyar tanulót kizárják az Olasz Elemi Iskolából.

Ami a nem magyar tárgyakat illeti, az ezzel kapcsolatos továbbhaladást illetve a végbizonyítvány kiadását az olasz közoktatási törvény szabályozza.

A nem magyar nemzetiségű tanulóknak nem kell a jelen cikkelyben foglalt magánvizsgát letenni. Az ő továbbhaladásukkal kapcsolatban az olasz közoktatási törvény szabályai vannak érvényben. Nevezett tanulóknak mindazonáltal joguk van letenni a fent említett magánvizsgát, amennyiben azt külön kérik.

10. cikkely

Az Olasz Elemi Iskola azon magyar tanulói számára, akik minden tárgyból megfeleltek és a fentiekben foglalt módon és szabályok szerint a magánvizsgát is letették, minden tanév végén bizonyítványt állít ki, ami minden szempontból egyenértékű a nyilvános magyar iskolák által kibocsátott megfelelő bizonyítvánnyal.

Mindezek lehetővé teszik, hogy az Olasz Elemi Iskola magyar tanulói bármely magyar iskolába átiratkozhassanak, így tehát az Olasz Elemi Iskola negyedik osztályának végén kiállított bizonyítvány nemcsak az Olasz Középiskolába való továbbtanulásra jogosít fel, hanem bármelyik magyar középiskolába történő beiratkozásra is.

A nem magyar nemzetiségű tanulók számára kiadott bizonyítvánnyal kapcsolatban az Olasz Elemi Iskola saját hatáskörében rendelkezik.

11. cikkely

Az Olasz Gimnázium első osztályába azok a tanulók iratkozhatnak be, akik szabályos végbizonyítvánnyal (az olasz elemi iskolában a negyedik osztály végén az előző pontban ismertetettek szerint, vagy bármely magyar elemi iskolában megszerzett), rendelkeznek, és szeptember 15-ig betöltötték a 10., de nem töltötték be a 13. életévüket.

Az Olasz Gimnázium, a Polgári Iskola és a Felső Kereskedelmi Iskola további osztályaiba azok a magyar tanulók iratkozhatnak be, akik, ha már előzőleg is az Olasz Iskola tanulói voltak, megszerezték az olasz közoktatási törvényekben és jelen szabályzatban foglaltak szerint az előző évi bizonyítványt. Amennyiben olyan magyar tanulókról van szó, akik magyar nyilvános iskolából jelentkeznek át – amennyiben az életkorral kapcsolatos kikötéseknek megfelelnek – be kell, hogy mutassák a magyar iskolában megszerzett előző évi bizonyítványukat is.

A tantestületnek jogában áll e tanulókat különbözeti vizsgának alávetni. A különbözeti vizsgán kell meggyőződniük arról, hogy a tanulók elégséges (iskolában, vagy magánúton szerzett) nyelvtudással rendelkeznek ahhoz, hogy tanulmányaikat az Olasz Iskolában sikeresen végezhessék.

Ami a más olasz iskolákból jövő olasz tanulók beiratkozását illeti, erre nézve az olasz közoktatási törvényben foglaltak az irányadók.

Ugyanígy beiratkozhatnak az Olasz Középiskolába olyan tanulók is, akik más állam által fenntartott, de a magyar állam által elismert iskolából érkeznek, amennyiben a megfelelő iskolai végzettséget igazolni tudják és hajlandók a tantestület által előírt különbözeti vizsgákat letenni. Amennyiben magyar fiatalokról van szó, szükséges, hogy a beiratkozáskor dokumentumokkal igazolják vagy vizsgával bizonyítsák a magyar tantárgyak tananyagának ismeretét.

12. cikkely

Az Olasz Középiskolák felsőbb osztályaiba azok a tanulók bocsáthatók, akik az év végi osztályozó értekezleten minden tantárgyból, a magyar tárgyakat is beleértve, legalább elégséges osztályzatot értek el.

Amennyiben a tanuló nem tudta minden tárgyból megszerezni az elégséges osztályzatot, a következő feltételek mellett bocsátható a szeptemberi javítóvizsgára:

a) magyar nemzetiségű tanulók a magyar tárgyak közül a Gimnáziumban csak egy tantárgyból, a Polgári Iskolában és a Felső Kereskedelmi iskolában legfeljebb két tantárgyból tehetnek javítóvizsgát;

b) ugyanez vonatkozik a magyar tantárgyakkal kapcsolatban a nem magyar nemzetiségű tanulókra is;

c) a többi tantárgyra vonatkozóan az olasz közoktatási törvényben foglaltak vannak érvényben.

13. cikkely

Az Olasz Gimnázium negyedik osztályos tanulói a tanév végén vizsgát tesznek. A sikeres vizsga letétele után megkapják azt a végbizonyítványt, amelynek birtokában folytathatják tanulmányaikat a Gimnázium felsőbb évfolyamain, illetve beiratkozhatnak a Felső Kereskedelmi Iskolába is.

A Polgári Iskola negyedik osztályos tanulói a tanév végén ugyancsak vizsgát tesznek, és az itt megszerzett bizonyítvány birtokában folytathatják tanulmányaikat a Felső Kereskedelmi Iskolában.

Amennyiben a tanuló nem éri el minden tantárgyból az elégséges osztályzatot, az előző cikkely a), b), c) pontjaiban foglaltak szerint, szeptemberben pótvizsgára bocsátható.

14. cikkely

Az Olasz Gimnázium és Felső Kereskedelmi Iskola utolsó éves tanulói a tanév végén vizsgát tesznek, hogy megszerezzék a gimnáziumi érettségi, illetve a kereskedelmi képesítő bizonyítványt.

Ezeket a vizsgákat, a tanuló kérésére ki lehet egészíteni az iskolai végzettség honosítását célzó különbözeti vizsgával, amellyel kapcsolatos tudnivalókat a 17. cikkely tartalmazza.

15. cikkely

A tanulók értékelésének szabályaival és kritériumaival kapcsolatosan az olasz iskolában az olasz közoktatás előírásainak megfelelően kell eljárni.

A magyar tanulóknak a tanév végére a magyar tárgyakból azt a tudást kell elérniük, mint amit a más magyar iskolában tanuló társaiknak.

Ami a nem magyar anyanyelvű tanulókat illeti, az első három évben értékelésüknél figyelembe kell venni különleges helyzetükből adódó nehézségeiket.

A negyedik évtől kezdve azonban már semmiféle kedvező bánásmódban nem részesülhetnek.

16. cikkely

Az olasz érettségi és kereskedelmi képesítő vizsga az olasz közoktatási törvény által előírt tantárgyakat foglalja magában, beleértve a magyar tantárgyakat is. Azok a tanulók viszont, akik honosítás céljából különbözeti vizsgát szándékoznak tenni, a magyar tárgyakból csak az utóbbi vizsgabizottság előtt vizsgáznak.

Az érettségi vizsgára, bármely nemzetiségű tanulóra vonatkozva, az olasz közoktatási törvény idevonatkozó előírásai vannak érvényben, különös tekintettel az alábbiakra:

1) Az érettségi írásbeli magyar tételeire az iskola magyar tanára tesz javaslatot, amelyet az iskola igazgatóján keresztül juttat el a Budapesti Tankerület igazgatójához. Magyar irodalomból és magyar történelemből két-két témát, összesen tehát négy témát javasol. Hasonlóképpen négy témát javasol a tanár a kereskedelmi képesítő vizsgára is. A Budapesti Tankerület Főigazgatósága a javasolt témák közül kiválaszt egy történelmi és egy irodalmi témát, a gimnázium és a kereskedelmi iskola számára is. A két téma közül az érettségiző diák egyet dolgoz ki saját választása szerint.

2) Az írásbeli dolgozatok és a magyar tárgyak szóbeli vizsgájának értékelésére vonatkozóan az Olasz Iskola rendelkezései az érvényesek.

3) A magyar tárgyak érettségi vizsgáján jelen van a magyar kormány képviselője, akinek a vizsga folyamán jogában áll kérdéseket feltennie és észrevételeit a vizsgabizottsággal közölni, ezen kívül másra nincs felhatalmazva.

4) Az érettségire bocsátással kapcsolatban a 12. cikkely a), b), c) pontjaiban foglaltak az érvényesek.

17. cikkely

A különbözeti vizsgáknak az a célja, hogy az Olasz Iskolában megszerzett érettségi vagy kereskedelmi képesítő bizonyítványt teljesen egyenértékűvé tegyék a hasonló magyar iskolatípusban megszerzett bizonyítványokkal.

A fent említett különbözeti vizsgákat magyar nyelv és irodalomból és Magyarország történelméből az Olasz Iskolában lehet letenni az alábbiak figyelembevételével:

1) A Vizsgabizottság a magyar hatóságok által delegált képviselőből, aki az elnöki funkciókat látja el, és az Olasz Iskola azon tanáraiból áll, akik a vizsgát képző tantárgyakat tanították. A Felső Kereskedelmi Iskola képesítő vizsgáján a Kereskedelmi Minisztérium képviselője is jelen lehet. Az Olasz Iskola igazgatója teljes jogú tagja a bizottságnak, de az értékelésnél csak véleményezési joga van.

2) Az írásbeli magyar érettségi témái az előző pontban leírtakhoz hasonlóan kerülnek kijelölésre. Az osztályzatok odaítélésében azonban nem az Olasz Vizsgabizottság, hanem jelen cikkely 1) pontjában említett bizottság illetékes. Ezért tehát a dolgozatokat először az adott tantárgyat tanító magyar tanár javítja ki, és tesz javaslatot az osztályzatokra, amelyeket kiegészítve az iskola igazgatójának a vizsga lefolyásáról szóló jelentésével és a magyar tanár értékelő-elemző jelentésével, eljuttatnak a különbözeti vizsgabizottsághoz, amely dönt a végső jegyekről. A fent említett jelentéseket magyar nyelven kell megírni.

3) A különbözeti vizsga szóbeli része az olasz érettségi és kereskedelmi képesítő vizsgával egy időben, de külön helyiségben folyik a jelen cikkely 1) pontjában említett vizsgabizottság előtt, a magyar közoktatási törvényben foglaltak szerint.

4) A különbözeti vizsgán elért osztályzatok átvezetésre kerülnek az olasz érettségi és kereskedelmi képesítő bizonyítványok megfelelő rubrikáiba. Mivel az olasz osztályzási rendszer eltér a magyartól, a két rendszer között a következő átváltást kell alkalmazni:

jeles megfelel 10 pontnak

jó megfelel 8 pontnak

elégséges megfelel 6 pontnak

elégtelen megfelel 5 pontnak.

5) Ami a tanulóknak a pótvizsgára való bocsátását illeti, arra vonatkozóan a 12. cikkely a), b) és c) pontjában foglaltak az érvényesek.

18. cikkely

Az érettségi és a kereskedelmi képesítői bizonyítványt az Olasz Iskola bocsátja ki azok számára is, akik a 16. cikkelyben foglaltaknak megfelelően, valamint azok számára is, akik a honosítás céljából az előző, 17. cikkelyben foglaltak szerint különbözeti vizsgát tesznek.

Azon jelöltek számára, akik a 17. cikkelyben foglaltak szerinti minden tantárgyból sikeres vizsgát tettek, az érettségi vagy kereskedelmi képesítő bizonyítványon kívül honosító igazolást is kapnak.

Ezt a különbözeti vizsgáról szóló igazolást a vizsgabizottság állítja ki és írja alá, és a Budapesti Tankerületi Főfelügyelőség látja el pecsétjével.

Mivel az olasz elnevezés szerint a kereskedelmi tanulmányok végén kiállított bizonyítványt kereskedelemi képesítő bizonyítványnak, míg a magyar elnevezés szerint kereskedelmi érettséginek nevezik, szükségeltetik, hogy különbözeti vizsgabizonyítványban egy záradék tartalmazza a kétféle elnevezés egymással való teljes megfelelését és egyenértékűségét.

A különbözeti vizsgák dokumentumait is a fent említett pecséttel kell ellátni, és két példányban elkészíteni, a magyar iskolákban szokásos módon. A vizsgák végeztével az Olasz Iskola igazgatójának gondoskodnia kell arról, hogy az egyik példányt a Budapesti Tankerületi Főfelügyelőséghez eljuttassák, amely köteles megőrizni az érettségi vizsgákra vonatkozó dokumentumokat.

A fent nevezett Budapesti Tankerületi Főfelügyelőség az illetékes továbbá abban, hogy szükség esetén másolatot állítson ki a különbözeti vizsgákról.

19. cikkely

Az olasz érettségi és kereskedelmi képesítő bizonyítvány egyenértékű az Olasz Királyság bármely iskolájában megszerzett bizonyítvánnyal. Magyarországon tehát különbözeti vizsga letétele nélkül is érvényes.

A honosítási igazolás az érettségi, vagy a kereskedelmi képesítő bizonyítvánnyal együtt teljesen egyenértékű a megfelelő magyar nyilvános iskolákban szerzett bizonyítvánnyal, így tehát Magyarország egyetemein vagy főiskoláin végzett tanulmányok folytatására is jogosít, mint ahogy az előző, 17. cikkely 1) pontjában foglaltatik.

20. cikkely

Az Olasz Középiskolában folytatott tanulmányokat a magyar hatóságok minden szempontból elismerik, ugyanúgy, mint azokat, amelyeket az Olasz Királyság megfelelő iskolatípusaiban folytattak.

Mindezek figyelembe vételével, ha az Olasz Középiskolából egy tanuló a megfelelő magyar iskolatípusba kíván átiratkozni, csupán különbözeti vizsgát kell tennie az illetékes iskolai szervek által az egyes esetekben előírt tantárgyakból és témakörökből.

21. cikkely

A magyar tárgyak tanítását az Olasz Elemi és Középiskolában olyan magyar tanárokra kell bízni, akik erre megfelelő képesítéssel rendelkeznek. Az előző bekezdésben foglalt tanárokat, akikre a tanterv által előírt tantárgyak oktatására van szükség, teljes óraszámban, heti 24 órában foglalkoztathatók. Őket a magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezi ki határozatlan időre, és sorolja be a Magyarországon alkalmazott státuszba és az ennek megfelelő fizetési kategóriába. Ezen tanárok fizetését az Olasz Iskola minden esetben megtéríti a magyar állam számára.

Amennyiben azonban ez az összeg, azonos óraszámot tekintve, valamely szerződés tanár esetében magasabb, mint az előző esetben, a különbséget az Olasz Iskola közvetlenül az érintettnek fizeti ki.

Azokat a tanárokat, akiket nem lehet teljes óraszámban alkalmazni, az Olasz Iskola nevezi ki, éves szerződést kötve velük. Alkalmazásukkal valamint szerződésük felbontásával kapcsolatban a külföldi Olasz Iskolák helyi tanáraira vonatkozó szabályok az irányadók.

A jelen cikkely második bekezdésében említett tanárok kinevezésével kapcsolatos, és esetleges helyettesítésére vonatkozó szabályok később kerülnek rögzítésre.

22. cikkely

Az olasz vagy egyéb, nem magyar nemzetiségű szerzők által írt tankönyveket, amelyeket az Olasz Iskolában a magyar tantárgyak tanítására használnak, ki kell egészíteni speciális függelékekkel, amelyeket az adott magyar tantárgy tanárainak kell elkészíteniük.

Ezen függelékek helyett azon előadások gépelt összefoglalói is állhatnak, amelyeket ezen tantárgyak tanárai a tanórákon tartanak.

A függelékeket és az összefoglalókat minden év december 1-jéig jóváhagyás céljából be kell nyújtani a magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak.

23. cikkely

Az Olasz Iskola fölött a felügyeletet a Budapesti Olasz Követség látja el.

A magyar tanügyi hatóságok csak a magyar tantárgyak és az azt tanító tanárokkal kapcsolatban gyakorolhatnak felügyeleti jogot.

Az Olasz Iskola ügyeit érintő magyar hatóságokkal történő levelezést a követség útján kell lebonyolítani. Az Olasz Iskola igazgatója csak rendkívüli esetekben fordulhat közvetlenül a magyar iskolai szervekhez és erről egyidejűleg levél útján értesítenie kell az Olasz Követséget.

Az Olasz Iskola a levelezését magyar nyelven, vagy a két nyelven párhuzamosan bonyolítja.

Kiegészítő rendelkezés a szabályzathoz

A Budapesti Savoyai Jenő Olasz Iskola működési szabályzatával kapcsolatos, a magyar és az olasz állam, mint szerződő felek által aláírt megállapodás 21. cikkelyének utolsó bekezdésével kapcsolatban, amely az Olasz Iskola számára előírt magyar tantárgyakat oktató magyar tanárok felvételével és esetleges helyettesítésével foglalkozik, az alábbi pontosításokra kerül sor:

a) Az Olasz Iskola felterjeszt a magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak egy három nevet tartalmazó listát, amelyek közül a magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium kinevezi azt a személyt, akit a javasoltak közül a legalkalmasabbnak lát. Amennyiben két tanár kinevezése szükségeltetik ugyanarra a tantárgyra, az Olasz Iskola által javasolt jegyzéken négy név fog szerepelni, és így tovább, minden betöltendő helyre eggyel több nevet megnevezve. Amennyiben a javasolt személyek közül egyik sem nyeri el a magyar fél tetszését, az Olasz Iskola új listát terjeszt elő.

b) Az Olasz Iskola joga, hogy az a) pontban foglaltak alapján kinevezett tanárok helyettesítéséről gondoskodjék, anélkül, hogy ezt megindokolná. A helyettesítő tanárok az a) pontban foglaltak alapján kerülnek kiválasztásra azzal az egyetlen kikötéssel, hogy csak olyan tanárok kijelölésre kerülhet sor, akik már magyar iskolában alkalmazásban vannak, azt az esetet kivéve, ha a magyar fél ettől eltekint.

A fenti a) és b) pontban foglaltak a szabályzat szerves részét képezik és a szerződés érvényességi ideje alatt hatályban maradnak.

[Vissza a tartalomjegyzékhez]

9. Az iskola működése az egyezmény megkötése után

Az 1939/40. tanévtől az előbb ismertetett megállapodás szerint működött az iskola. Ez nem okozott nagy változásokat, hiszen kezdettől fogva beépítették a tananyagba a magyar tantárgyakat és már az iskola alapításánál figyelembe vették a magyar iskolaszerkezetet, megkönnyítendő a későbbi megállapodást. Az évekig elhúzódó tárgyalások is alkalmat adtak a menetközben szükséges korrekciók elvégzésére, hiszen a megállapodás tartalmában – néhány kérdéstől eltekintve – kezdettől fogva egyetértettek a felek. A megkötött egyezmény így lényegében csak legalizálta az addig kialakult helyzetet.

Az iskola korábbi problémái azonban, jellegüknél fogva, nem oldódhattak meg az egyezmény aláírásával. Vinci követ 1940 februárjában részletes jelentést[51] küldött a Külügyminisztériumba az iskola helyzetéről, amelynek lényegét az alábbiakban foglaljuk össze:

Az iskola ötéves fennállása alatt kiváló eredményeket ért el, a magyar hatóságok is nagyra értékelik azt a munkát, amelyet az itt dolgozó tanárok végeznek. Az elért eredmények tovább is javulhatnának, ha a tantestület összetétele nem változna évről évre ekkora mértékben. Az iskola iránti érdeklődés növekszik, a beírt tanulók száma egyre nagyobb. Történik mindez annak ellenére, hogy újabban igyekeznek elutasítani az izraelita vallású jelentkezőket (mint korábban már említettük, a Magyarországon életbe léptetett numerus clausus miatt az iskola, hasonlóképpen a többi külföldi fenntartású intézményhez, nagy népszerűségnek örvendett az izraeliták között, nem nagyon lévén más választási lehetőségük).

Vinci szerint az iskola presztízsét tovább növelhetné, ha jelenlegi helyéről, egy új épületbe költözne. Az aktuális épület ugyanis nem iskola céljára készült, ugyanakkor már ez is előrelépés a kezdeti szűkös állapotokhoz képest. A megoldás egy megfelelő épület felépítése lenne.

A követ kiemeli, hogy mint az ismert, az iskola kezdettől fogva két célkitűzés megvalósítása érdekében dolgozik: igyekszik megoldani a budapesti olasz kolónia gyermekeinek hazafias szellemben való nevelését, illetve az olasz nyelv és kultúra terjesztését a magyar fiatalok körében. Az olasz fiatalok nevelésével kapcsolatos elvárásoknak nehezen tudnak eleget tenni, hiszen ezek a gyerekek túlnyomórészt egyszerű munkás családokból származnak, akik nem készülnek felsőfokú tanulmányokra. Közülük csak a legtehetségesebbeknek lenne szabad gimnáziumba járniuk, a többiek, az elemi iskola befejeztével, inkább szakmát tanuljanak, hiszen az ő köreikben így tudnak majd jobban érvényesülni. Nyelvi és hazafias nevelésüket az elemi iskola elvégzése után délutáni tanfolyamok formájában lehetne megoldani. A nagyobb figyelmet a magyar diákokra kellene fordítani, olyan feltételeket teremtve, hogy a magyar szülők szívesen írassák gyerekeiket az olasz iskolába. Ezt előmozdítandó javasolja egy internátus megnyitását is a nem budapestiek számára. Vinci szerint az iskola jövője azon múlik, hogy mennyire tud vonzóvá válni a magyarok számára. A Budapesti Olasz Iskola elsődleges küldetése az olasz kultúra terjesztése a magyarok között.

Érdekes összevetni ezt az összességében pozitív véleményt egy olyannal, ami mindössze néhány hónappal később íródott.[52] Ennek szerzője szerint a jelenlegi körülmények között az iskola nem felel meg azoknak a céloknak, amelyek megvalósítására létrehozták, működésének nincsenek meg a reális alapjai és nincs perspektívája. A hiba gyökerei már a létrehozás körülményeiben keresendők. A diákok számában az előrejelzések szerint nagy csökkenés várható: 200-ról 145-re csökken a tanulók létszáma. Az általános iskolából ebben az évben mindössze 6 tanuló lép át a középiskolába, más iskolából nem várhatók tanulók, hiszen nem tudnak olaszul. (Megjegyezzük, hogy az olasz nyelv ismerete sem korábban, sem pedig később nem volt a beiratkozás feltétele, valószínűleg a jelentés készítőjének a birtokában nem volt elegendő információ az iskola működéséről.)

Másik nagy probléma – az előző jelentésben foglaltakat megerősítve – a megfelelő épület hiánya. Az egyetlen megfelelő megoldás egy új iskolaépület felépítése lenne, ennek viszont túl nagyok a költségvonzatai. Meggondolandó, hogy ennyi pénz máskénti befektetése nem lenne-e hatékonyabb az olasz kultúra terjesztésében, hiszen az iskolában elenyésző az olasz jelenlét. A jelentés szerzője végül az alábbiak szerint összegzi véleményét: a jelenlegi körülmények között az iskola nem tölti be hivatását, vagy sokkal több pénzt kellene rá fordítani, vagy pedig megfontolni az esetleges bezárását, mert így inkább negatív propagandát fejt ki.

Az, hogy az iskola körül nem volt minden a legnagyobb rendben, egy másik dokumentumból is kiderül, és ez bizonyos belső problémákra is rávilágít. A budapesti olasz konzul beszámolójában[53] névtelen levelekről esik szó, amelyekben a tantestület tagjai egymást, illetve a vezetést vádolják. A konzul nem lát más megoldást, mint bizonyos elemek (izraeliták és feketepiaci spekulánsok) eltávolítását az iskolából, mivel szerinte minden bajnak ők az okozói. Ebből a jelentésből már jól érezhető a később napvilágra került olasz belpolitikai viszály előszele: a tantestületnek, az iskola vezetésének és a diplomáciai képviselet alkalmazottainak egymással történő szembefordulása a küszöbön lévő politikai változások megítélésében beleértve az antiszemitizmust is. Az ezt követő évek történéseiből tudjuk, hogy, minden belső és külső változás ellenére, az iskola soha nem engedett teret a keményvonalas fasiszta erők egyre agresszívabb előrenyomulási vágyának. Paradox módon, Magyarországon szinte kizárólagosan ez a „fasiszta” iskola biztosította az izraeliták számára a továbbtanulás lehetőségét.

Sok információval szolgál számunkra az iskola igazgatójának jelentése az 1942/43. tanévről.[54] Ebben az iskola működésének egészét összességében közepesnek ítéli meg. A továbbiakban az egyes iskolatípusokra lebontva részletesen elemzi a helyzetet. Kiviláglik a beszámolóból, hogy a legnagyobb gondok az alsóbb gimnáziumi osztályokban jelentkeznek, mivel a tanulók rendkívül gyenge nyelvi előképzettséggel érkeznek. A kijelölt tananyagot ebből kifolyólag teljességgel lehetetlen elvégezni. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy ez az iskolatípus a közelmúltban nagy átalakuláson ment keresztül: több és tartalmasabb lett a tananyag, ennek következtében nehezebben olvashatók a tankönyvek. Ebben az iskolatípusban az oktatás az olvasáson alapulna, de a gyerekek képtelenek megérteni, amit olvasnak, így nem tudnak haladni. Ugyanakkor – az igazgató véleménye szerint – nemcsak a tanulók nyelvtudásával, hanem azok értelmi képességével is problémák vannak. A megfelelő megoldás megtalálása tekintetében elég pesszimista a beszámoló, hiszen az eddigi próbálkozások (délutáni nyelvtanfolyamok, kötelező korrepetálás) nem vezettek eredményre. Javaslata szerint a gondokon csak egy előkészítő év beiktatásával lehetne megfelelő mértékben enyhíteni. Az ezzel kapcsolatos elképzeléseket a magyar hatóságok is támogatják.

A felsőbb évfolyamokban egyedüli problémás tantárgyként a latint említi, ami azt mutatja, hogy időközben a tanulók jól megtanultak olaszul és már nincsenek nyelvi nehézségeik. Megjegyzi még – mellékelve a matematikatanár ez irányú feljegyzését – hogy a kereskedelmi iskolában több matematika órára lenne szükség.

Összegzésképpen megállapítja, hogy az iskola szerencsés módon beilleszkedett a magyar iskolarendszerbe anélkül, hogy olasz jellegét elveszítette volna. Az ide járó sok magyar diák lehetőséget kap arra, hogy megismerje és megszeresse az olasz nyelvet, az olasz kultúrát. Ezek a fiatalok úgy válnak az olasz kultúra értőivé és rajongóivá, hogy közben magyarságukat sem veszítik el. Az iskola célja, hogy az olasz kultúrát értő és szerető jó magyarokat neveljen, ebben a szellemben igyekeztek és igyekeznek a továbbiakban is dolgozni. Az olasz kormányzattól a lehető legnagyobb támogatást kéri, hiszen – mint írja – ez az intézmény az Olaszország melletti propaganda kifejtésének szempontjából is megéri a befektetést. A jelentés mellékleteként szereplő beiskolázási mutatót a 5. táblázat tartalmazza.

5. táblázat

Beiratkozások az 1942/43. tanévre[55]

	Beiratkozott			Nemzetiség szerint			Összes
	Fiú	Lány	Össz.	Olasz	Magy.	Egyéb
I. gimnázium (olasz)	5	12	17	11	5	1	17
I. polgári (olasz)	4	4	8	5	3		8
I. gimnázium (magyar)	8	3	11	1	10		11
I. polgári (magyar)	1	3	4	1	3		4
II. gimnázium	12	3	15	6	9		15
II. polgári	4	5	9	6	3		9
III. gimnázium	6	4	10	2	8		10
III. polgári	1	4	5	2	3		5
IV. gimnázium	6	6	12	8	4		12
IV. polgári	1	7	8		8		8
V. gimnázium	6	10	16	10	5	1	16
I. felső kereskedelmi	1	3	4	1	3		4
VI. gimnázium	9	5	14	5	9		14
II. felső kereskedelmi	5	5	10	1	9		10
VII. gimnázium	11	5	16	2	14		16
III. felső kereskedelmi	5	3	8	1	7		8
VIII. gimnázium	8	1	9	4	5		9
IV. felső kereskedelmi	1	1	2	1	1		2
Összesen	94	84	178	67	109	2	178

[Vissza a tartalomjegyzékhez]

10. A háborús évek és következményei: az iskola bezárása

10.1. Az 1943-as év olasz belpolitikai változásainak hatásai

Az 1943-as év, mint az ismert, nagy változásokat hozott az olasz belpolitikában. A szövetségesek szicíliai partraszállása, majd előrenyomulása, Mussolini menesztése, a Badoglio kormány megalakulása, Olaszország egy részének német megszállása, az ország kettészakadása, Mussolini visszatérése stb. az iskola életére is hatással voltak. A diákok ebből elsősorban annyit láttak, hogy a tantermek faláról előbb eltűnt a Duce képe, majd a Király képe is lekerült a Duce pedig vissza. 1943 szeptemberében Magyarország egy nap különbséggel mindkét olasz kormányt elismerte. Ennek következtében Budapesten két olasz diplomáciai képviselet működött, és természetesen mindkettő saját kormányát tartotta legitimnek.

Az Olasz Iskola vezetése és tanárainak többsége Mussolini ellenkormányát ismerte el. A Badoglio kormányt támogató olasz tisztségviselők természetesen nem engedhették fiaikat a „fasiszta” Olasz Iskolába. A tanári kar velük rokonszenvező tagjai is elhagyták az intézményt és egy új iskolát hoztak létre (Olasz Királyi Iskola).[56] Nehéz pontosan megítélnünk, hogy milyen arányban mentek át a tanulók ebbe az iskolába, hiszen a jelentések eléggé ellentmondásosak. Az Olasz Iskola igazgatójának beszámolója szerint a tanulók elenyésző hányada hagyta el az intézményt,[57] míg az Olasz Királyi Iskola igazgatója azt közli kormányával, hogy az olasz anyanyelvű tanulók háromnegyede az általa vezetett intézménybe távozott,[58] otthagyva a „fasiszták” kezébe került iskolát. Pontosabb adatokat nyerhetünk az 1943/44. tanévre beiratkozottak statisztikai táblázatából (6. táblázat). Ezt összevetve az előző tanév adataival (5. táblázat) megállapíthatjuk, hogy az iskolát magyar diákok nem hagyták el (az izraeliták sem), hiszen az Olasz Királyi Iskolába csak olaszok tanulhattak. Az olasz nemzetiségű tanulóknak is csak kevesebb, mint fele távozott.

6. táblázat

Beiratkozások az 1943/44. tanévre[59]

	Beiratkozott		Nemzetiség			Vallás				Össz.
	Fiú	Lány	Ol.	Ma.	Más	Kat.	Ref.	Ev.	Izr.
I. gimnázium	15	14	4	24	1	20	6		3	29
I. polgári	8	7	9	6		15				15
II. gimnázium	5	5	3	7		9		1