Z A L A E G E R S Z E G I

DÁMAJÁTÉK

S P O R T E G Y E S Ü L E T

8900 Zalaegerszeg, Berzsenyi Dániel utca 15.

Telefon: (36) 92/314-894

e-mail: penkalo@t-online.hu

Z

D

S

E

MI AZ A DÁMAJÁTÉK?

 

A dámajáték 5 ezer éve létezik (ismert volt már az ókori Egyiptomban is), és nem merült a feledés homályába. A szabályok egyszerűsége, a játék mélységének és szépségének elképesztő összefonódása megmagyarázza, miért adták tovább a játékot a különböző országok népei nemzedékről nemzedékre. Természetét nagyon találóan jellemezte J.F.Fomin, egy orosz tudós: „A dáma művészet (és nem helyettesíthető a filmmel vagy a zenével), a dáma sport (és nem könnyebb, mint a súlyemelés vagy a jégkorong), a dáma tudomány (bár nem matematika). A dáma mindez együttvéve. Végezetül a dáma –meglepően egyszerű szabályaival és fantasztikus taktikájával – maga a dáma”.

A dámajáték nem csupán remek szórákozás és kellemes időtöltés; az egyszerű szabályok mellett lenyűgözően érdekes, bonyolult pozíciós manőverekkel és kombinációs ötletekkel teli játék. Szellemi mérkőzés, ahol elképzelések csapnak össze, a rövid- és hosszú távú tervezés sikerességét láthatjuk a táblán. Ez a játék ösztönöz is, türelemre nevel, gondolkodásra tanít. Ma is sok helyen játsszák világszerte; az Európai Unió összes tagországában hivatalosan elismert, Magyarországot kivéve.

 

A DÁMAJÁTÉK RÖVID TÖRTÉNETE

 

A dámajáték első tárgyi emlékei (agyagból égetett táblák, hozzá tartozó kúp alakú bábok) még az egyiptomi Óbirodalom ötödik fáraó-dinasztiájának korából (Kr.e. 2544–2407) származnak. Több történész és egyiptológus írta le a művében, hogy az ókori Egyiptomban sokan szerettek dámázni – szegények és gazdagok, felnőttek és gyerekek. A tehetősebbek kényelmes karosszékekben ülve, elefántcsontból faragott figurákkal játszottak, a szegények pedig földre rajzolták a dámatáblát, a bábokat: magokat, terméseket, kavicsokat a természet adta.

Az ókori Görögország népei az egyiptomiaktól tanulták el a játékot. Érdeklődők gyűrűje vette körül a játékosokat a köztereken és az utcákon, ahol rendszerint folyt a dámajáték. A görögök nagy becsben tartották az ügyes dámajátékosokat, a legjobbak nevét az utókor is megőrizte: Diodórosz, Teodórosz, León.

A Földközi-tenger partjain élő népek már az ókorban is szoros kapcsolatban álltak egymással. A dámajáték a görög utcákról nemsokára átterjedt Róma lakóházaiba és fórumaira is, persze, más nevet kapott, és kicsit más táblán játszották.

A Római Birodalom légionáriusai az akkor ismert világ szinte minden országába eljutottak, és fegyvereik mellett magukkal vitték a dámajátékot is: a fából, kőből vagy bőrből készült táblát s a hozzá tartozó, viaszból, kőből vagy égetett agyagból készült, félgömb alakú figurákat. Így ismerte meg a játékot Európa, Afrika és Ázsia sok országa.

A középkori Európában már szinte minden országban ismerték és játszották a dámát, mégpedig 64-négyzetes táblán. Közismert, hogy ezekben az időkben Európában a dámajáték főnemesi játékká vált, és a „hét lovagi tevékenységhez” tartozott (tudni kellett lovagolni, úszni, gerelyt vetni, vívni, vadászni, dámajátékot játszani, dalt szerezni és énekelni szíve hölgye tiszteletére).

 

Bár Portugáliában már a 15. században országos dámajáték-versenyeket rendeztek, a nemzetközi dámajáték szabályait csak jóval később (1740-ben) írta le a francia Laclef „Coups de paries de Dames de la Polonoise” című könyvében.

Az első, főleg a dámajáték angol változatának elméletéről szóló könyv Londonban jelent meg 1756-ban (W.Payne: „Introduction to the Game of the Draughts”).

A több ezer év során a dámajátékban is történt fejlődés. Különböző országokban, a tábla méreteiben, a játékszabályokban, bábfigurákban változások mentek végbe, emiatt jelenleg tíznél is több dámajáték-változat (angol, orosz, kanadai, török, német, spanyol, brazil, francia stb.) létezik.

De már majdnem 300 évvel ezelőtt megjelent egy olyan dámajáték-változat, amelyből később a nemzetközi dámajáték is kialakult, hogy a különböző országok játékosai meg tudjanak mérkőzni egymással, és kiderüljön, ki a legjobb a világon.

 

A SZÁZNÉGYZETES (NEMZETKÖZI) DÁMAJÁTÉK SZÜLETÉSE

 

A 18. század elején Franciaország a dámajáték lázában égett. A szokásos 64-négyzetes táblán játszottak, de mindenütt: boltokban, kávéházakban, szalonokban, sőt a királyi palotában is!

A játék nemesi tisztelői közül kiemelkedett egy magas rangú főúr, Rydgar márki, aki maga is jól játszott. Erős ellenfelei közül a nép emlékezetében megmaradt egy lengyel származású úr, aki akkor Párizsban élt; úgy hívták: a „Lengyel”.

1723-ban egy szép napon a palotában éppen a márki és a Lengyel partija zajlott. A játszma közben a Lengyel hosszú időre elgondolkodott. A nézők és maga a főúr is türelmetlenül vártak a lépésére, de a Lengyel egyáltalán nem lépett! Csak hirtelen felugrott a székről és szótlanul, gyors léptekkel távozott… Ez az udvariatlan viselkedés feldühítette a főurat, bár a nézők részéről neki ítélt győzelem kicsit megvigasztalta, mert a Lengyelt ritkán lehetett legyőzni.

… Három nap múlva a Lengyel visszajött a palotába és személyesen kért bocsánatot a főúrtól, nyilvánosan elismerte vereségét, és ezzel visszaszerezte partnere rokonszenvét.

– Emlékeznek, uraim? – kérdezte. – Mielőtt elsiettem, nagyon elgondolkoztam. Csodálatos kombináció jutott eszembe. Csakhogy az utolsó ütéshez kicsi volt a tábla. Mindenféle lépés-átrendezéseket kipróbáltam, s csak nem akart sikerülni! Viszont a kombináció oly gyönyörű, annyira tetszett, hogy csak az járt az eszemben: mi lenne, ha kicsit megnagyítanánk a táblát, hogy a korong rajta maradjon? Azonnal meg kellett csinálnom a nagyobb táblát! Most már meg lehet valósítani ezt a kombinációt!

És a Lengyel által bemutatott lépések olyan általános lelkesedést váltottak ki, hogy a főúr rögtön az új táblán kívánt játszani. Felállítottak 20–20 korongot, kicsit módosították a szabályokat, és a dámajáték történelmében megkezdődött az első csata az akkor még ismeretlen száznégyzetes táblán.

Ennek a napnak pontos dátuma, sajnos, nem maradt fenn, mégis ezt szokták később a száznégyzetes– nemzetközi – dámajáték születésnapjának tekinteni.

 

 

Az első dámajáték-világbajnokságot még 1847-ben rendezték meg. (Igaz, ez még az angol változat volt). Akkor a skót származású Andrew Anderson győzött.

Az első – nem hivatalos – 100-négyzetes dámajáték-világbajnokságot Franciaországban bonyolították le 1895-ben, amikor is a francia A.Dussaut nyert, négy évvel később, az első hivatalos mérkőzésen Weiss lett a bajnok. (Itt láthatók a világbajnok dámajátékosok az első világbajnokságtól kezdve napjainkig)

 

1947-ben, a Nemzetközi Sakk Szövetség (FIDE – 1924) mintájára megalakult a Nemzetközi Dámajáték Szövetség (Fédération Mondiale du Jeu de Dames – FMJD). Ettől kezdve, a nemzetközi dámajáték gyorsan elterjedt szerte a világon.

Jelenleg az FMJD-nek a székhelye Utrecht városban, Hollandiában van. Elnöke az ukrán Ivan Shovkoplyas.

Az Európai Dámajáték Szövetség (European Draughts Confederation – EDC) 1998-tól kezdve működik, elnöke jelenleg Jacek Pawlicki, a székhelye Lengyelországban, Szczecinben található.

Az FMJD és az EDC rendszeresen szervez férfi, (1973-tól) női és ifjúsági egyéni világ- és Európa-bajnokságokat, csapatbajnokságokat, különböző nemzetközi versenyeket, segíti munkájában az egyes országokban működő helyi dámajáték szövetségeket.

1976-ig szökőévenként bonyolították le az Olimpiai Dámajáték-versenyeket az országos bajnokok részvételével. A győztesnek odaítélték a világbajnoki címet, de a következő Olimpiai versenyig meg kellett védeni ezt a címet (akár többször is) páros mérkőzéseken a „trónkövetelőkkel” szemben. Ha több kihívó van, akkor előbb nemzetközi selejtező versenyt rendeznek.

Napjainkban (1978-tól) a világbajnoki versenyek kétévente zajlanak, két ilyen verseny között pedig visszavágó mérkőzéseket tartanak.

Az EDC megalakulása óta minden évben – más és más európai országban – augusztus 1. és 7. között rendezi meg azt a dámajáték-tornát, amelyen bármelyik európai ország képviselői részt vehetnek négy korcsoportban.

szabályok          vissza a főoldalra