Alapvető
információk a Lovaspólóról
Basics of
Polo
A póló feltehetően
közép-Ázsia sztyeppés pusztáin lakó népek lovasjátékából fejlődött ki.
Időszámításunk előtti évszázadokban elterjed Perzsiában, majd
később Kínában, Japánban és végül Indiában. Az angol hódítók utóbbi
országban sajátítják el e sportot és az 1860-as években már Angliában is játsszák.
(1874 Hurlingham központi hellyé válik és szabálykönyvet alkotnak.) 1886-tól az USA-ba,
majd onnét Argentínába jut el a sport és itt nemzeti sporttá válik. Manapság
Argentína dicsekedhet a legjobb pólójátékosokkal és az argentin
pólólótenyésztés is a legkiválóbb.
Magyarországon gróf Andrássy Géza szervezte meg az első póló csapatot a (1896-os) Millennium évében és a gróf
Széchenyi István által alapított lóversenypályán, a "Pesti gyepen"
zajlott ez évben az első játék. 1884-től kezdődően
működött a Budapesti Polo Club, hivatalos megalakítására, elsőként
1904-ben került sor. Az első nemzetközi mérkőzés Bécsben játszották
1900-ban.
Az I. világháború e sportot is
tönkretette, de1927-ben Heinrich Borwin, Mecklenburg hercege segítségével
újjászületett ismét a póló. A játékosok képzése mellett, magyar lovak
idomítását is megkezdte, és ő alapította a Magyar Polo Clubot. Ezt követően újabb klubok alakultak és e
fejlődésnek egyik legszebb eredményeként az 1936-os Berlini Olimpián
kitűnően szerepelhetett a magyar válogatott csapat. (Magyarország-Németország, 16:6), majd 1939-ben az Európa Bajnokságot is megnyerte a
magyar Válogatott csapat.
A II. Világháború és az azt
követő politikai változás újra közbeszólt, és a lovaspóló sportot
politikai döntés révén megszüntették, a többi lovas sportot is mesterségesen
visszaszorították.
A rendszerváltást követően
indulhatott csak újra a lovaspóló sport hazánban.
Újjá alakult a Magyar Póló Club is.
A sportolók áldozatos munkájának
és kitartásának köszönhetően fokozatosan fejlődhetett újra e sportág,
mely a világ többi részén igen népszerű volt mindvégig.
1999-től
kezdődően Tabajdi réten megindult a
pólósport tevékenység, és a rét mellett fokozatosan kiépült a Magyar Polo Club által működtetett
Lovaspóló Központ is
Manapság a lovaspólózáshoz
szükséges teljes infrastruktúra kiépült. Angol boxos
istállók, homokos és zöld karámok, öltöző helyiségek, klubház,
3 full
size (nemzetközileg
elfogadott méretű, szükség esetén öntözhető) lovaspóló pálya áll
rendelkezésére a sportolni vágyok számára a csodálatos szépségű Váli
Völgyben.
A sportolók megfelelő
színvonalú edzését 5 argentin edző segíti. Minden szerda, péntek, szombat
és vasárnap edzőmérkőzések vannak,
5 éve rendszeresen megrendezik a
Magyar Kupát a hazai klubcsapatok részére,.
A játékosok rendszeresen vesznek
részt a külföldi versenyeken, és nemzetközi tornákat tartanak a Magyar Polo Clubban
is.
2007-ben megalakult a Hazai
Lovaspóló Szövetség is, mely a magyar póló élet szervezését, fejlesztését
tűzte ki célul.
E fejlődésnek
köszönhető hogy 2010-ben újra magyar válogatott csapat indulhatott az
Európa Bajnokságon
Pólójáték Szabályai
A szabályos, kellően nagy („Ful size”) méretű póló pálya hossza
maximum 300 yard,
(mindkét végén minimum 30 yardos kifutó
zónával), szélessége maximum 200 yard (minimum 10 yardos kifutó zónával mindkét
oldalán), a deszkaszegély (board) maximum 28 cm-es magasságú lehet. A
kidönthető kapuk közötti távolság 8 yard, oszlopának magassága maximum 3 m.
A golyó alakú labda 8,9 cm átmérőjű
120-140 gr súlyú. A szabadtéri, füves pálya a
legalkalmasabb, de lehet homokon és havon is játszani. (Telente a St. Moritz-i tó jegén is szoktak rendszeresen meccseket
rendezni.) Fedett pályás mérkőzések is szoktak lenni, általában kisebb
pályán, kevesebb játékossal. (Utóbbi
esetekben 12 cm-es átmérőjű felfújható bőr vagy műanyag
labdát szokás használni.) A labda továbbításához
használt ütő feje keményfából készül, nyele bambuszból, hossza 119-137 cm közötti, és a ló
illetve a lovas alkatától függően választható.
A játékhoz külön speciális (argentin) polo pony-kat
tenyésztenek, de elméletileg bármely lovat igénybe lehet venni, amely megfelelően
van kiképezve. (Fegyelmezetlen, rúgós ló
kizárandó.) Minden chakkerhez (mérkőzésrészhez)
pihent (általában új) lovat kell
használni. Egy ló maximum 2 chakkert játszhat, természetesen megfelelő
pihenés után.
A játékot 4-4 játékosból álló
csapatok játsszák, és általában (7 perc +
30 másodperc hosszabbítás, tiszta játékideig tartó) 4-6 chakker egy-egy
játszma hossza. A chakkerek között rövid 3 perces szünetek vannak, eközben kell
lovat váltani. A tiszta játékidőbe lényegében az az idő számít, amíg
a labda játékban van. A játékosok tudásuk, teljesítményük alapján handicap
értékelést kapnak (-2-től +10-ig).
A magasabb handicap összértékű csapat gólelőnyt kell
adjon.
A játék biztonságát nagyon sok
szabály (pl: pólósisak, térvédő
kötelező használata) erősíti, ezek közül azonban a legfontosabb a
"Right of Way", (a "vezérvonal"
vagyis a labdához vezető út elsőbbségének) joga. A megütött labda
haladási iránya "kijelöl" egy utat. Az a játékos rendelkezik
"Right of Way" jogával, amelyik leginkább a labda haladásának útvonalában
halad, úgy, hogy közben jobb kezében lévő ütőjével megüthesse a
labdát. (Ha maga elé egyenesen üti labdát
a játékos, általában, automatikusan megszerzi e jogot, de mihelyt nagyobb
szögben elüti a labdát e vonaltól, vagy nagyon előre üti, máris másé lehet
e jog.) Senki nem keresztezheti a labda vonalát és a "Right of
Way" tulajdonosának útját haladása során. Az összes többi játékos, csak
úgy csatlakozhat e játékos haladási útvonalához, hogy közben nem veszélyeztet
másokat. (Vagyis ahogy az autósztrádára
becsatlakozni vágyó autós, csakis a "gyorsítósávban" megfelelő
irányt véve, felgyorsulva, elsőbbséget adva sorolhat be.) A "Right of Way" birtokosa jogosult úgy
megközelíteni a labdát, hogy azt jobb keze felől érhesse el. (Mindig jobb kézben kell lenni az
ütőnek, és bal kézben a kantárszárnak.)
A játék közben elkövetett
szabálytalanságokért komoly büntetések járnak.
Azért bőven van
lehetőség szabályosan is akadályozni az ellenfél játékosát. A "Right
of Way" tulajdonosát mindkét oldala felől (near side, off side) lelovagolni (ride off), vagyis oldalról testtel és lóval nyomni (pus) lehet, kiszorítva ezáltal előnyös útvonaláról, valamint ütőjét
megakasztani (hook)
is lehet.
Értelemszerűen az a csapat
győz, amelyik a legtöbb gólt ütötte ellenfele kapujába. Minden gól után
térfélcsere (kapucsere) történik,
annak érdekében, hogy a napsütés, szélirány, vagy a pálya fekvése ne
befolyásolhatja az eredményt.
A játékhoz kellő jártasság
szükséges. Nem elég jól lovagolni, megfelelő ütőképesség, taktikai
érzék, elszántság és a szabályok ismerete is szükséges. Hozzákezdeni viszont
felnőtt korban is érdemes, hiszen nincs korhatár, így idősebb korú
játékos is játszhatja a sportot. A lovaspóló látványos és élvezetes, így
mindenki számára élményt nyújt.
Aki érdeklődik e sport iránt, azok számára
lehetőség van megismerkedni vele, a Magyar Polo Clubban.
Basics of Polo
Modern polo is played between two teams
of four, on a field 300
yards by 160 yards, with posts on either end delineating
a goal that is eight yards wide. The winner is the team that scores the
most goals in a six-period game. Each period, also known as a chukker, is seven minutes long. No time-outs are allowed
except for penalties, or in the event a player or horse is injured, and no
substitutions are allowed unless a player has to be replaced.
Each of the four players is given a zone of responsibility,
from the player on offense in front to the player on defense, in the back. The
numbers worn on the jerseys, the “Polo Shirts” indicate that zone
– number 1 is the most forward, and number 4 the most defensive. By
custom, number 3 is the on-field captain, and usually the highest-rated player
on the team.
Typically, each player uses a different
horse in each of the six chukkers. And although the
horses are traditionally called ponies, among present-day players the two terms
are used interchangeably, much as “game” and “match”
are used to mean the same thing. If a horse appears to be tiring before the end
of a chukker, the player may switch horses. But, as
time-outs are not given on request, the player who wants to change his pony
must pick a time when there is a lull in the action, make it to the sidelines,
change horse, and make it back on to the field before play resumes.
Horses are credited with being at least
80 percent of the player’s effectiveness. Occasionally an exceptional
pony will be played in two chukkers with one or more chukkers in between to rest. Polo ponies are usually in
such good physical condition that they are able to play at least two periods or
more.
Goals are switched after each score to
equalize the conditions of weather, terrain and lighting.
With a game as hard and fast and intense as polo,
danger rides along with the players; safety is of utmost concern. The control of the game rest in the hands of two mounted umpires
and a referee stationed on an elevated platform at midfield. The
so-called line of the ball, the line described by the ball’s path, and
its interpretation by players, umpire and referee, determines many of the issues
of safe and unsafe play.
Defensive maneuvers include interfering
with an opponent’s swing using the mallet to block the shot, and riding
the opponent off the ball using the horse’s weight, known as a ride-off.
If a foul is called, the fouled team is
awarded a penalty shot. The severity of the foul will determine the distance
the hit is taken from the goal, and whether or not the goal is guarded.
The game begins when one of the umpires
throws the ball in at mid-field between the two teams lined up in columns. A
throw-in from mid-field will also follow each goal. From then on, the action is
fast and furious. There are few, if any, pre-determined plays so that it is
paramount to be able to act an react quickly in the excitement and controlled
pandemonium of charging and spinning horses, and the shouts of players.
The tendency of polo spectators is to
watch the ball. But, because much of what determines the outcome of the game is
the ability of the team to position itself in anticipation of developing
on-field situation, trying to get an overall picture adds immeasurably to the
enjoyment of watching.
Most importantly, be patient. The more
you watch polo, the more you will see. And the more you see, the more your
fascination will grow. It is that ability to excite and to fascinate that goes
to the heart of the sport, and explains why the game has lasted for more than
2,500 years.
Origin of Polo
The origins of Polo are lost in the
mists of antiquity. History records that the ancient Persians knew the sport as
“Chaughan”
and played it as far back as 2500 years ago. The Chinese also lay claim to a
polo tradition dating back several thousand years. Be that as it may, in all
probability these ancient civilizations picked up the sport from the Central
Asian nomads whose home was the saddle and whose writ ran from the Great Wall of China in the east to the Caspian
Sea in the west.
Certainly, the game of polo reflects all
the qualities that made the Mongol hordes the greatest nation of horsemen in
the ancient world – great equestrian skills coupled with a clear eye and
stout heart remain the prerequisites of a polo player till today.
Radiating outwards from the steps of Central Asia, the game eventually spread as far as Japan, China, Tibet and India. Over the
ages, the aristocratic game developed to promote equestrian and military
skills. It was ranked next to battle itself, as the ultimate test of the
prowess of princes and warriors.
Patronized by kings and the horsed
cavalry, it was played by the likes of Darius, Genghis Khan, and Alexander the
Great. It is said that when Alexander took over from his father in 336BC. The
Persian emperors Darius III, sent him a polo ball and stick with the message
that he should confine himself to the sport, and leave the business of war to
those better adapted to it. The young Alexander thanked the Emperor for the
present and replied that the gift was indeed symbolic, as he represented the
stick and the ball as the earth which he intended, to conquer.
If Alexander’s skill at polo was
anything akin to his skill in the arts of war – for he had soon defeated
the mighty Darius – then he must indeed rank as one of the earliest known
high-goal players!
While the Persians and later the Mughals,
knew the game as “Chaughan”, meaning
mallet, variants of the game tested the horsemanship and courage of the
participants under the name of “Da-Kyu”
in Japan, “Khis Kouhou” on the Russian
steppes and “Djirid” in Turkey. The origins of the modern
name for the sport can however be traced to Tibet, where it was known as
“Pulu,” meaning ball and which in its
anglicized from is known to the world as Polo.
In India, polo was widely played in
medieval times, this is evidenced from the fact that Sultan Qutubuddin
Aibak, founder of the slave dynasty and builder of
one of Delhi’s
most famous landmarks, the Qutub Minar,
died of a fatal accident, impaled on the ornate horn of his saddle after a fall
on the polo field in Lahore.
However, it was Babar, the found of the Mughal dynasty, who established the popularity of the polo
in India
in the fifteenth century.
British tea planters in India witnessed
the game in the early 1800’s in Manipur but it was not until the
1850’s that the British Cavalry drew up the earliest rules. In 1862,
the first polo club in the world was formed by British tea planters at Silchar, west of Manipur. Calcutta Polo Club, the oldest
existing polo club, was founded. In 1868, the Malta Polo Club was founded by
British army and naval officers stopping off there on their way home from India.
In 1869, Edward "Chicken" Hartopp, 10th Hussars, read an account of the game in The Field, while stationed at Aldershot, and, with brother
officers, organized the first game - known then as "hockey on
horseback." The 1st Life Guards and the Royal Horse Guards were quick to
follow suit on grounds at Hounslow and in Richmond Park;
and then on a small ground near Earl's Court known as Lillie Bridge.
In 1872, the first polo club in England
was Monmouthshire, founded by Capt. Francis
"Tip" Herbert. All Ireland Polo Club was also founded in 1872 by
Horace Rochfort of Clogrenane.
It did not take long for the sport to
catch on around the world. The first official match in Argentina took
place on the 3rd of September
1875, where the game had been taken by English and Irish engineers
and ranchers.
Lt. Col. Thomas St. Quintin,
10th Hussars, introduced the game to Australia in 1876 - he was the
"Father of Australian Polo" and two of his brothers stayed on there
as ranchers and helped the game to develop. In the same year, polo was
introduced to the U.S.A.
by James Gordon Bennett Jr, who had seen the game at Hurlingham while on a visit to England.
The USA was the first to introduce
handicaps in 1888.
Today, upwards of 80 countries play polo. It was an Olympic sport from 1900 to 1936 and has now
been recognized again by the International Olympic Committee.
Polo
Equipment
1. Helmet - Hard surface internally padded to protect
players head. May have face guard
2. Shirt – Polo Shirt
3. Number - To identify player and position in the team
4. Reins – To better control pony.
5. Whip – Thin, varying lengths
6. Bit – Control of pony
7. Martingale – Keeps the pony from raising its head
to high and cracking the player
8. Breastplate – Keeps the saddle from sliding
back.
9. Girth – Holds the saddle and the player in the
correct position
10. Bandages – Protect the pony’s legs.
11. Mallet – 48 to 54 inches depending on the
height of the pony and the reach of the player. Generally
made of ashwood, bamboo, or maple.
12. Stirrups – Where the player places feet.
13. Boots – Brown boots with raised heels to keep
feet in stirrups.
14. Knee Guards – Protects the player’s legs
from injury from bumping and checks.
15. Pony’s Tail – Must be braided.
16. Breeches – Strictly white
17. Gloves – Protects hands from friction and
improves grip
18. Mane – Shaved or roached
to stay out of the way of mallet and reins.
Polo Glossary
Appealing: Claims by players for a foul, expressed by the
raising of mallets above the head.
Backshot: Backhand swing, changing the
flow of play by sending the ball in the opposite direction.
Bowl In: When the umpire starts or resumes a Polo
match by rolling the ball down the center of a line up of players, same as a
throw in.
Bump: When a player directs his pony into the
side of an opponent’s pony.
Check and turn: To slow the pony and turn safely.
Chukker: Term used for period of play
in Polo, seven and a half minutes long, there are six chukkers
in a Polo Match.
Flagman: An unofficial goal observer appointed to signal
by waving a flag over the head if a goal is scored, or under the waist if no
goal.
Field: Usually 300 yards long by 160 yards wide and
outlined by sideboards.
FIP: Federation of International Polo
Goal: Anytime the ball crosses the line between the
goal posts, regardless of who (including ponies) knocks it through.
Handicap: Team play is handicapped on the basis of
ability. A team’s handicap is the total of its players’ goal
ratings. Tournaments are held in handicap categories. High goal Polo is
considered to be for teams rated 19-goals or over and medium goal play is 15-
to 18-goals. There are many ways to build a team that meets the
tournament’s goal limit. Quite often a strong team will want a ringer, a
new or under rated player, to balance the team’s
higher ranked players. The team with the lower handicap is awarded the
difference in goals at the start of the match.
Hook: Catching an
opponent’s mallet in swing below the level of the horse’s back, to
leave or turn the ball for a teammate.
Knock in: After the
ball crosses the backline, the defending team knocks the ball back into play
from their own backline.
Leave: To ride past
the ball so that the teammate behind can hit it.Line
of the ball The imaginary line produced by the ball
when it is hit or deflected.
Made pony:
A Polo pony that is well trained for Polo and has been played for some time.
Mallet head: The part
of the mallet used to strike the ball, the wide face of the head is used to
strike the ball.
Nearside: The left
hand side of the horse.
Neck shot: Hitting
the ball under the horse’s neck.
Officials: Two
mounted umpires do most the officiating, with a referee at midfield having the
final say in any dispute between the umpires.
Offside: The right
hand side of the horse.
Pass: To hit the ball
forward or laterally to a teammate.
Player rating:
Players are rated every year by their peers on a scale of -2 to 10-goals. Ratings are based on ability
to ride, hit the ball, and perform effective team play.
Penalty: Numbered
from 1 to 10, a
free hit is awarded to the fouled, from a set distance determined by the
severity of the foul committed.
Pony goal: When a
pony causes the ball to go through the goal posts.
Positions: There are
four players on a team. The forwards are numbered one and two, and are mainly
concerned with scoring. Number three, the center half, assists the scorers and
aids in defense, often the most experienced member of the team, defense and
fast break opportunities are the responsibilities of the back, number four.
Ride off: Two riders
may make contact and attempt to push each other off the line to prevent an
opponent from striking the ball.
Safety: Also known as
Penalty 6, a
defending player hits the ball over his own backline.
Sideboards: Short
boards along the sidelines of the field to help keep the ball in play.
Standings: Polo
players are ranked yearly by their national association on a scale of -2 to 10 goals.
Stick: The Polo mallet.
Stick and ball:
Personal practice time.
Sudden Death:
Overtime play when the score is tied at the end of the last regular chukker, the first team to score wins.
Swing: Hitting at the
ball with the mallet using one of four basic shots: forehander,
backhander, neckshot, tailshot.
Tack: All the
equipment used on a pony.
Tail shot: Hitting
the ball behind and under the horse’s rump.
Third man: The
referee sitting at the sidelines, if the two umpires on the field are in
disagreement, the third man makes the final decision.
Throw in: When the
umpire starts or resumes the match, hi rolls the ball down the center of a
lineup of players and mounts.
Time out: An umpire
may call a time out when a foul is committed, an accident occurs, or at his or
her discretion, a player may only call a time out if he has broken tack or is
injured.
Turn: To backhand hit
the ball away from the goal being defended.
Umpires: Two mounted
official, one for each side of the field.
Wraps: The protective
bandages the poines wear on their legs.