Berget 6 - Convoy Operations beszámoló
V. rész

 

Negyedik nap (Június 28.)

A játék utolsó reggelén kevesen kelnek korán. A talpon lévők komótosan csomagolni kezdenek, én sem teszek másképp. Inkább most, mint késő délután, fáradtan. Gyorsan elteltek a napok, kíváncsian várom, hogyan alakul a Berget 6 végső felvonása – sokat elárul majd a játékosok, és nem utolsósorban a szervezők kitartásáról. Ahogy a nap magasabbra hág, egymás után bújnak elő gyűrött ábrázattal a sátorból a FOX-2 tagjai. A derékaljak, hátizsákok összepakolása, és a szemét zsákokba gyűjtése után ismét magunkra húzzuk a harci öltözékét és várunk…

Amíg hajnalban a lokátornál harcoltunk, a támaszpontot csak kisebb támadások érték. A legjelentősebb esemény egy magányos zsoldos volt, akinek sikerült a főhadiszállásra bejutnia, és végeznie a teljes vezérkarral. Normális esetben elismerés járt volna az ügyes akcióért, ám a kivitelezést már kevésbé honorálták a szervezők, mivel (dobatás vagy egyeslövés helyett) közvetlen-közelről eresztett hosszú sorozatokat az épületben tartózkodókba. A túlzottan nekihevült, veszélyesen viselkedő harcost végül kizárták a játékból.       

A mozgósítási parancs valamikor 11 óra után érkezik. A hírszerzés szerint a zsoldosok nukleáris robbanófejjel ellátott rakétát készülnek kilőni a táborunkra, ezért a teljes támaszpontot evakuáljuk, és több száz emberrel meglepetésszerű ellencsapást indítunk. Elsőnek a gyalogság kerekedik fel, a gépesített egységek pedig annyi késedelemmel indulnak, hogy egyszerre érkezzünk a célponthoz. Az összes teherautó és terepjáró egyetlen nagy konvojt fog alkotni, és az ellenség bázisára vezető főút felől, a megbeszélt időpontban támad.

A gyalogos századok rendezett menetoszlopokban, egymás után hagyják el a bázist, a járművek zsúfolásig megtelnek emberekkel. Lelkes játékosokban szemlátomást nincs hiány. Közben időről-időre robbanások sorozatát halljuk a távolból, egyik légicsapást a másik után mérjük Konrád tábornok állásaira. Utoljára dübörgünk végig Harnösand külvárosán, majd annál a földútnál gyülekezünk, ahol hajnalban már egyszer jártunk. A NATO vezérkar szlovén tagjai, Brujo és Saint is csatlakoznak, szeretnék végre ők is kivenni részüket a küzdelemből. Az utat felfelé gyalogosan fogjuk megtenni. Már a századok vonulási rendjét szervezik, amikor hirtelen két ellenséges jármű bukkan fel a kaptató tetején. 

,

Egy pillanat alatt feje tetejére áll minden. A zsoldosok kiugrálnak furgonokból, és hanyatt-homlok a bozótosban keresnek fedezéket, a NATO egységek pedig felbolydult méhkasként nyomulnak be az utat szegélyező erdőbe. Az úton előretörő rajt a Nissan pickup-on trónoló, szüntelenül géppuskázó viking vezeti. Lassan haladnak felfelé, fedezékükben legalább 8-9 ember próbál előrenyomulni. Amikor a Nissan már kellő távolságot megtett, hogy tűzfedezetet nyújtson, ismét nekivágunk a tegnapi sárgödrös, benőtt ösvénynek. A kezdeti káosz hamar módszeres csapatmunkává alakul, a rajok az út két oldalán, egymással párhuzamosan mozognak. Folyamatos a rádiózás, hogy a baráti tüzet elkerüljük. Talán 10-15 percig tart az összecsapás. Jelentős túlerőben vagyunk, komoly veszteségek nélkül felszámoljuk az ellenállást. Gyors újrarendeződés után, tempósan indulunk tovább a  bázis felé.

Amikor elérjük a támaszpont üresen hagyott őrposztjait, látjuk, hogy a csatának már itt is vége. Mindenhol vigyorgó NATO harcosok nyüzsögnek, az összes zsoldos halott, vagy megadta magát. Értetlenül, kissé kábultan bámulják, ahogy a teljes haderőnk bemasírozik a sátraik közé. Úgy tűnik, a terv fényesen bevált. A beszámolókból kiderül, hogy a gyalogságunk támadása teljesen meglepetés volt. Az őrséget és a néhány védőt pillanatok alatt lelőtték, a felkészületlen rajokat, a sátrakból előmászó játékosokat pedig megadásra kényszerítették. Az egyik zsoldos derűsen meséli, hogy éppen a tábor szélén könnyített magán, amikor megpillantotta az erdőből előrohanó NATO katonákat. Fegyvere híján nem tehetett egyebet, mint nyakába szedte a lábát… A sors fintora, hogy a zsoldosok többször próbálkoztak hasonló akcióval, ám végül mégis mi jártunk sikerrel. 

Drámai összecsapás híján rengeteg ember gyűlik össze a bázis kellős közepén, majd kedélyes “játékos találkozó” alakul ki a felek között. Sokan csak most futnak össze a régi bajtársakkal, ismerősökkel, mindenkinek akad valami mesélnivalója. Tomy a szlovákiai D-Force-ból élénken ecseteli Michelle-nek a németekkel kapcsolatos, nem éppen pozitív tapasztalatait… Az idilli tömegnyomort 20 perccel később egy felénk tartó, ellenséges légelhárító üteg híre töri meg. Több százan indulnak lefelé a hegyről tömött sorokban, hogy elhárítsák a fenyegetést. Az összecsapás néhány másodpercig tart, az embertömeg minden ellenállást felőröl. A NATO győzelme teljesnek tűnik a zsoldosok felett.

.

Rendezzük a sorainkat és visszamegyünnk a járművekhez. A többség a NATO támaszpont felé veszi az irányt, mi Brujo és Saint utasítására gyalogosan az olajmezőkhöz indulunk, ahol még valamiféle harc folyik. Hegyen-völgyön, mocsaras erdőn, meredek sziklás terepen át közelítjük meg a célt, kb. 100-150 emberrel. Hamar mindenkiről szakadni kezd a víz a párás időben, sokan tátott szájjal, sípolva szedik a levegőt a parancsnokok diktálta erős tempótól. Panaszkodásra senki sem vesztegeti az idejét, különösen, hogy “Saw”, a Foxtrot század parancsnoka is mellettünk biceg a játék első napján kificamított térdével. Félúton megszabadulok a gore-tex kabátomtól, hogy csökkentsem a vízveszteséget.

Átkelünk egy hegyen, majd leereszkedünk a völgybe, ahol az olajmezők találhatók. Ahogy közeledünk a csata helyszínéhez, egyre több halott zsoldos ballag el mellettünk a bázisuk irányába. A stratégiai fontosságú hely ismét az SRP kezére került, persze NATO segítséggel. Az erőink annál a bunkernél gyülekeznek, ahol éjjel áttörtük az úttorlaszt. Csatlakozunk hozzájuk.

Rövid pihenő után a harc újból fellángol, amikor zsoldosok jelennek meg, több járművel. A támadásukat egy pickup vezeti, tetején egy Browning M2 replika zakatol. Azonnal megkezdődik a versenyfutás az út jobboldalán lévő magaslatért, ahonnan a bunker és az útkereszteződés jól belőhető. Az elsők között vágok neki a sziklás domboldalnak, a csapattársak félúton megtorpannak és tüzelni kezdenek az ellenségre. Egy vagy két emberünk medikért kiált. Rangerrel feljutunk a sziklatetőre, ahol már egy halott zsoldos üldögél. Egyenesen nekivágunk az előttünk húzódó fenyvesnek, hogy átkaroljuk a támadókat. Én még átküzdöm magam nagy recsegéssel-ropogással a kusza ágakon, de Rangert szemből, alig néhány méterről lelövik. Megpróbálhatnám becserkészni a lövészt, de mindketten tudjuk hol rejtőzik a másik, és a legkisebb mozdulat is tisztán hallható a sűrűben. Patthelyzet.

Inkább hátrahagyom a többieknek, és egy mohalepte vízmosásban leereszkedem az ellenség hátába. Az út túloldalán, az ingoványos tavak felől érkező finnek is csatlakoznak a küzdelemhez, és gyorsan eldöntik az összecsapás kimenetelét. Az út mellett bukkanok ki a fák közül, nincs már sok tennivaló. Óvatosan elindulok a kereszteződés felé, kilőtt játékosok és járművek között. Akire rálőnék, az vagy megadja magát, vagy épp a narancsvörös kendőjét rángatja elő. Mostmár tényleg teljesnek tűnik a győzelem a zsoldosok felett.

Az ellenség felszámolása után kb. 150-en gyülekeznek a bunkernél. A játékosok kezdenek kicsit kiereszteni, lassan, de biztosan bomlásnak indul a hadrend és a fegyelem. A „népünnepélynek” egy orvlövész vet véget, ahogy a fotózkodó, videózó, teherautókat támasztó, felszabadultan beszélgető tömegbe lő. A válasz egyszerre impresszív és komikus: legalább százan kapnak kapára-kaszára, hogy levadásszák a magányos támadót. Soktucat fegyvercső lendül a feltételezett rejtekhely irányába, és a filmbe illő BB-zuhany szabályosan lebontja az erdőt. Persze a dörzsölt lesipuskás már rég árkon-bokron túl jár... 

.

Talán fél óra veszteglés után a hadvezetés hírét veszi annak, hogy az SRP erők a Specksta-magaslaton egy másik rakétát állítottak fel, és éppen az indításra készülődnek. Haladéktalanul elrendelik a magaslat megtámadását, a kilövést meg kell akadályozni! Gyalogosan vágunk neki a lokátor felé vezető kaptatónak, ma már másodjára. Az SRP őrök először értetlenül szemlélik az események ilyetén fordulatát, majd az acélsorompónál riadót fújnak. Az ENSZ éppen időben érkezik a helyszínre, és megpróbálja megakadályozni az elkerülhetetlent. Parancsnokuk egyenesen a szembenálló felek közé masírozik az embereivel, amikor hirtelen kitör a lövöldözés. Testőrei azonnal egy terepjáró mögé rángatják, és viszonozzák a tüzet. Hiába, az SRP sosem rajongott az ENSZ erőkért. Én éppen a csatát, a finneket fotózom, amikor lefújják a játékot. A rakétát kilőtték! Vége.

Visszatérünk az útkereszteződéshez, ahol úgy döntünk, hogy utolsónak hagyjuk el a terepet. Frik egymás után szállítja vissza teherautóval a csapatokat a bázisra, amíg mi beszélgetéssel, anekdotázással ütjük el az időt. Valamikor 17 óra körül jutunk a sátrunkhoz, és egy órával később már búcsúzkodunk. Hosszú lesz az út hazafelé…

 

Összegzés, értékelés

Ez volt az első Berget rendezvényem, és összességében a mérleg - a tavalyi kritikákat és más nemzetközi játékokat számításba véve - pozitív. A veterán Berget látogatók is a megfelelő irányba fejlődésként könyvelték el az eseményt. A csapatunk kiváló volt, szlovén barátaim most sem okoztak csalódást. A terep megejtően szép és változatos erdei környezet, jobbat el sem tudnék képzelni. Nagy szerencsénk volt az időjárással is. A 25 országból érkezett, játék atmoszférát megteremtő, szívvel-lélekkel (szerep)játszó, feladataikat komolyan vevő csapatokkal és vezetőikkel sem volt gond. A tisztességes, sportszerű játékkal kapcsolatban alig láttam problémát – a néhány kivételre pedig felesleges szót vesztegetni. A szervezők javarészét megvalósították annak, amit ígértek: tekintélyes méretű konvojokat, nagylétszámú egységeket mozgattak szervezett formában a pályán. Dícséretes, hogy a stáb időt fordított arra, hogy szúrópróbaszerűen 300+ résztvevő fegyverét megkronózzák játék közben, és az alkohol-tilalom betartását is ellenőrizték. Az utolsó nap sem fulladt ki teljesen a játék, várakozáson felül teljesített. A csomagként feladott fegyvereimet kifogástalanul kezelték a svédek, visszafelé is úgy érkezett meg minden, ahogy ígérték.

.

Ejtsünk szót a negatívumokról. A kronózási procedúra a belépésnél a legnevetségesebb volt, amit valaha láttam. Különösen zavaró volt, hogy a táborokban rengeteg játékos, időről-időre levette a védőszemüveget, annak dacára, hogy a helyszínek folyamatosan támadhatók voltak. Ugyancsak negatívum volt a bevetések alacsony száma és relatíve rövid időtartama, ami éles kontrasztban állt a gyakori, akár 3-5 órás várakozással, semmittevéssel. A résztvevők frusztrációját fokozta, hogy a pályán történő fontosabb eseményekről többnyire csak pletykák, illetve a későbbi beszámolók alapján értesültünk. A térkép botrányosan rossz minőségű volt, gyakorlatilag egy fénymásolt műholdfelvétel, bármiféle használható jelölés nélkül.

A legkellemetlenebb élmények két dologhoz kapcsolódtak. Az egyik a pályára tévedő civilek magas száma és a miattuk lefújt bevetések voltak. Ami a szabados svéd törvények előnye, az egyben a hátránya is volt - az utakat nem állt jogában a szervezőknek lezárni. A másik súlyos gond a kellő tapasztalattal nem rendelkező, fegyelmezetlenül viselkedő, nagy játékokra éretlen csapatokkal, és a hozzájuk kapcsolódó botrányokkal volt. Voltak akik a higiéniai körülményeket, a csordulásig megtelt mobilvécéket, az összetákolt tábori zuhanyzót sérelmezték.

Aki a föntiek elolvasása után még mindig olthatatlan vágyat érez, hogy belevágjon a következő Bergetbe, nem árt, ha kalkulál azzal, hogy a szervezők nem fogják minden óhaját-sóhaját lesni, sőt, az alapvető szolgáltatásokon kívül egyáltalán nem fognak tőrődni azzal, hogy jól érezze magát. Egyetlen játékos lesz a rengetegből, senkit sem fog érdekelni, ha elromlott a fegyvere, fáj a lába, kevesebb gyaloglásra gondolt, nem akar 4-5 órát gubbasztani őrségben, 8-10 órát bolyongani az erdőben, vagy több daliás csatát várt volna el az eseménytől.

Ahogy a Berget-veteránok jól összefoglalták: „sem a szervezők, sem a többi résztvevő nem teheti élvezetessé, szórakoztatóvá számodra a játékot, hanem csak és kizárólag saját magad”. Senki sem fogja ezüst tálcán eléd tenni a játékot, elszórakoztatni téged. Természetes, hogy a fontosabb feladatokat nem rád, hanem a már többször bizonyított csapatokra fogják bízni. Ekkora szabású rendezvénynél a legnagyobb hiba, amit elkövethetsz, hogy túl sokat vársz tőle, és hogy a ráköltött összeggel arányos lesz az élvezeti értéke. Akkor garantált lesz a csalódás.

Mivel a beszámoló részei között számos kérdést kaptam a költségekről, ejtsünk szót erről is. A nevezési díj 50 és 100 Euró között mozog, a fapados repülőjegy ára 100 EUR körüli. Aki túl későn foglal, ennek akár kétszeresét is fizetheti. A fegyverek ki- és hazaszállítási költsége, 3 napos földi DHL szállítással meghaladta a 200 Eurót (18kg súlyú, biztosított küldemény). Ha hónapokkal korábban, „lassú” postával adjuk fel a küldeményt, spórolhatunk. Az autóbérlés kb. 200 Eurótól kezdődik, olcsóbb alternatívaként választhatjuk a belföldi repülőjáratot (Stockholm-Sundsvall), és utána a tömegközlekedés valamilyen formáját. Kalkulálnunk kell azzal, hogy a játék előtt és után egy-egy éjszakát el kell töltenünk valahol. Harnösand tengerparti üdülőváros, bőven akadnak olcsóbb kempingek, bungalók a város 10km sugarú körzetében. Az egyéb kiadásokra számoljunk kb. 100 Euróval (plusz tankolás, ha autóval megyünk), illetve azzal, hogy sok helyen csak svéd koronát fogadnak el. Aki saját autóval akar kiutazni, annak a német fegyvertörvények miatt Lengyelország és Gdansknál átkelés javasolt.

A feljebb részletezett negatívumok dacára, azt hiszem jövőre is ott leszek a Bergeten. Voltak olyan pillanatai a játéknak, amire évek múlva is emlékezni fogok, és az airsoftot ezekért a pillanatokért műveljük...

VÉGE

Trasher
Scorpions Airsoft Team