Dunaszentgyörgy története

Dunaszentgyörgy a Duna jobb partján Pakstól 10 km-re, Szekszárdtól 25 km távolságra fekszik. A Paksi Atomerőmű mintegy 3 km-re van a településtől légvonalban. Megközelítése a 6-os főútvonalon lehetséges, mely érinti a községet és a Tolna, Fadd és Dunaszentgyörgy településeket átszelő útvonalon. Dunaszentgyörgy község az 1750-es évtől kezdve viseli a mai nevét. A község első irodalmi említése: (Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában ) " ZENT HGYWRGH 1471-ben a fehérvári káptalan tulajdona, Pakstól délre."A török kor pusztulása miatt a régi adatok jórészt megsemmisültek, ezért a régi időkről keveset tudunk.A községet később Tolna-Szentgyörgy, Magyar-Szentgyörgy, Rácz-Szent-györgy néven említik a különböző források. 1696-ban a török hódoltság után 8 család élt itt, majd 1718-ban a Felvidékről, Nyitra, Bars, Gömör megyéből református magyarok telepedtek le a községben, s 1720-ban , megalakult a megye egyetlen nemesi curiális községe, Szentgyörgy. Az 1719 május 10-én aláírt megtelepedési szerződés alapján a letelepülők jogosak református templomot és iskolát építeni. Az ideiglenes templomot még abban az évben elkészítették fából, s ezt hamarosan iskola létrehozása is követte. Sajnos erről az iskoláról nincsenek adataink, de bizonyos, hogy működött, melyet Egyed Antal: Összeírás és korrajz Tolna vármegyéről 1828. c. munkája is igazol, melyben ezt olvashatjuk : " Duna-Szent-Györgyön nyilvános intézeteken kívül nincs egyéb, mint helybéli falusi oskola. "Nemes Ferenczy Mihály hadnagy ( bíró ) közlése alapján a tanulókról ezt jelenti: " Közönségesen télen és nyáron is ezen helységben járnak oskolába férfi és leány gyermekek, 150-en." ( A lakosság száma ekkor 1985 volt. )A fatemplom és az iskola is tűzvész áldozata lett 1779. július 5-én.Ezután az oktatás valószínűleg szintén ideiglenes épületben folyhatott, majd az 1890 és 1898 között fölépült a 3 tantermes iskola, tanítói lakással. (Ma Rákóczi u. 113. alsó tagozat épülete.) Hoke Lajos avargyűrűknek tartotta a római őshelyeket. A község az őskortól lakott hely volt. Római kori a várdomb. Az ún. Basa Halom lóváltó állomás lehetett. Az Árpád korban a tolnai várispánság Paksig húzódott. Az akkor még Tolnaszentgyörgynek nevezett település nem a jelenlegi helyén állt. A Daróczy- és a Jeszenszky-puszták közötti ásatások során kőkori, bronzkori és középkori leletek kerültek elő. Ezt a területet Faluhelynek nevezték. Tolnaszentgyörgy a tihanyi apátság tulajdona volt, később csere folytán a fehérvári káptalan birtokába került. Újabb tulajdonosa a palotai várispánság lett. A török megjelenése előtt rácok is éltek ezen a vidéken, akik később a törököket élelmezték. 1526-ban a Mohácsra tartó II. Lajos király innen írta egyik levelét a királynénak. A török hódoltság idején a tolnaszentgyörgyiek hol a szekszárdi, hol a paksi bégnek adóztak. A török kivonulásakor a lakosok közül sokakat elhajtottak, a falu még 1700-ban is néptelen volt. A palotai várispánság Tolnaszentgyörgyöt Thury György csapatkapitánynak és Csernok Mihálynak ajándékozta. A volt tolnaszentgyörgyi lakosok vándorlását jól mutatják a környező településeken - Pentelén, Bogyiszlón, Bátán - felbukkanó hasonló családnevek. Amikor Fördos Mihály és fia Péter itt per útján birtokhoz jutott, 57 30-30 hold jobbágytelket mértek ki. 1718-ban 300-400 főnyi a lakosság, többségük nemesi rangú bérlő. A földművelés szempontjából fontos esemény volt a lápos, mocsaras terület lecsapolása a Fadd- paksi csatorna segítségével. A két világháborút nagy veszteségekkel élte meg a falu. Az első világháborúban 51 másodikban 107 a dunaszentgyörgyi áldozatok, elesettek száma. A hősi halottak neveit emlékművek őrzik. Az 1950-es években két mezőgazdasági termelőszövetkezet alakult. Ekkor mintegy 400 lakos foglalkozott földműveléssel, munkaképes korú lakosság másik része iparban keresett megélhetést. Az 1970 évektől a Paksi Atomerőmű építkezései biztosították a legtöbb munkalehetőséget Dunaszentgyörgy kisebb változásokkal megőrizte népességét, ami földrajzi fekvésének, és a munkalehetőséget biztosító városközelségének is köszönhető.

A népesség számának alakulása

1836	1757 fő
1870	2242 fő
1890	2321 fő
1941	2884 fő
1949	3073 fő
1980	2848 fő
1996	2714 fő
2001	2711 fő

A lakosság nagy többsége - 1836-ban még ~97%-a - református, templomuk alapkövét 1781-ben rakták le. Mellettük katolikusok és a Hit Gyülekezet tagjai élnek itt. 1995-ben katolikus templom épült. A községben cigány kisebbség is lakik mintegy százfőnyi létszámban. Helyben egy mezőgazdasági termelőszövetkezet, a Paksi ruhaipari Szövetkezet, a Paks és Vidéke ÁFÉSZ, és a Fadd és Vidéke Takarékszövetkezet kínálja a legtöbb munkalehetőséget. A 117 egyéni vállalkozó többsége különböző szolgáltatásokat kínál a lakosság minél jobb ellátása érdekében. Dunaszentgyörgy útját 90 %-ban szilárd, portalanított burkolatúak. A telefonhálózat alkalmas a mai igények kielégítésére. Szervezetten történik a szilárd hulladék és a szennyvíz elszállítása. Az elmúlt évtizedekben több ezer fát, díszcserjét és rózsatövet ültettek a községben. A helyi vízmű tulajdonosa az önkormányzat, működtetője a Tolnai Vízmű Kft. A lakóépületek száma 1007. A Nevelési és Oktatási Központban óvoda, alsó és felső tagozatos iskola működik napköz konyhával. Ennek az intézménynek a része a faluház is. A faluházban működik - 2001-es nyertes pályázat útján - a Teleház, mely modern berendezéseivel a mai kor irodatechnikai szolgáltatásait elégítik ki a településen. Az egészségügyi ellátásról egy háziorvos, egy gyermekorvos, egy fogorvos és egy védőnő gondoskodik. Az állategészségügyre egy állatorvos felügyel. Fontos szerepet töltenek be a különböző egyesületek, civil kezdeményezésű klubok, körök a község életében. Évente visszatérő hagyományos rendezvény a Szent György napi búcsú, a szüreti bál, valamint a Falunapok, melyet a testvér településekkel a romániai Gelence községgel 1989 óta van nemzetközi kapcsolat és 1999 augusztus óta a vajdasági Tornyossal. Dunaszentgyörgy jeles szülöttei között ott találjuk Csapó Vilmos Nemzetőr ezredest, az 1848-as ozorai diadal egyik hősét, Dömötör János író és költőt, mindkettő nevét utca őrzi.