" Manapság mindannyiunknak - még annak is, aki különösebben nem kötődik a néptánchoz - természetesnek tűnik, hogy Magyarországon vannak népi együttesek. Van, aki utálkozva, mások ironikusan, megint mások nosztalgiával vagy éppen őszinte lelkesedéssel beszélnek a népi műfajt művelő csoportokról. Bár az emberek viszonyulása e témához különböző, egyben mindannyiuké azonos: tudnak róla. A magyarázat erre, - mint annyi másra is -, a magyar történelmi múltban keresendő.
1931-ben a főváros kezdeményezésére és szervezésében, augusztus 20-a táján, először rendezték meg parasztcsoportok tánc-, ének- és játék bemutatóit. Ettől az évtől kezdve, közel 13 éven át minden évben megrendezte a főváros e bemutatókat, meglehetősen nagy hazai és nemzetközi érdeklődés közepette. A szervezéssel és rendezéssel Paulini Béla újságírót bízták meg, akinek elkötelezettsége, remek szervezőkézsége, lelkes ügy-szeretete mozgalommá szélesítette e bemutatókat. Ő adta a " Gyöngyösbokréta " nevet is az egyre jelentősebbé váló, s szinte az egész akkori magyar társadalmat foglalkoztató mozgalomnak.
A harmincas-negyvenes évek kultúrafelfogása természetesen más volt, mint a későbbi koroké, s emiatt a néptánc, néphagyományok színpadra vitelekor gyakran a látvány, a viseletek szépsége került előtérbe, háttérbe szorítva a táncokban rejlő improvizációs lehetőségeket. Mégis azt kell mondanunk, hogy a " Gyöngyösbokréta " nélkül szegényebb lenne a mai hagyományőrző, amatőr és hivatásos együttesi mozgalom.
A " Gyöngyösbokrétás " bemutatók ugyanis többségükben hiteles és értékes hagyományanyagot vittek színpadra, melyeknek elmúlását késleltette, továbbélését pedig elősegítette az akkori Európában egyedülálló magyar népművészeti mozgalom.
A magyar parasztságot is megtizedelő II. világháború után, az ötvenes évek elején a Népművészeti Intézet igazgatójának, Muharay Elemérnek és a Intézet munkatársainak irányításával, szakmai segítségével bontakozott ki a népi együttesi mozgalom.
Természetesen a kor és az akkori magyar valóság hatott a népi együttesek működésére, ami azt eredményezte, hogy még a legkisebb falusi együttesnek is legalább egy orosz táncot szerepeltetnie kellett műsorában. Szerencsére Rákosiék szovjet-majmoló kultúrpolitikájába pontosan beleillett a boldogan táncoló magyar parasztság, és még azt is elnézték, ha a csoportok a kötelező orosz tánc mellett a saját hagyományaikat is színpadra vitték. A mindenáron boldogságot hirdető kommunista kultúrpolitika ilyenformán sokkal többet segített a hagyomány konzerválásában, mint amennyi valójában szándékában állt. A falusi népi együttesek a falu egész lakosságát aktivizálták, növelték lakosságának öntudatát, erősítették a helyi hagyományokhoz való kötődést. Az ötvenes évek végére a megváltozott magyar valóság következményeként csökkent a népi együttesek száma, helyükbe éneklő pávakörök vagy hagyományőrző táncegyüttesek léptek.
Az újabb nagyhatású változást a hetvenes évek elején (1972-ben) induló táncmozgalom jelentette, melynek indulása egybe esik a budakalászi néptánc együttes megalakításával."

1972-ben a statisztikai évkönyvben nem szerepel külön. A szentendrei járáshoz tartozik. A népműveléssel kapcsolatos tevékenységeket a Szentendrei Theatrum Szinház látja el. A kulturális programok, előadások igen csekély számmal vannak jelen. A műsoron lévő darabok száma éves szinten kettő darab.
" Az első Táncház 1972. május 6-án jött létre a Liszt Ferenc téri Könyvklubban. Szervezői a Bihari Táncegyüttes tagjai voltak, akik a másik három hasonló típusú amatőr táncegyüttes tagjai számára (Bartók, Vasas, Vadrózsák) kellemes, zártkörű klubestet szerveztek. Az elképzelés az volt, hogy a színpadra koreografált néptáncokat ezúttal a saját szórakozásukra használják fel. A zenét a Sebő együttes szolgál-
tatta. Az este olyan jól sikerült, hogy folytatni kellett, méghozzá a zártkörűség feloldásával, az utca embere számára is megközelíthetően. A következmények messze ágazóak lettek..."

Kezdetek...

1972-ben megalakult a budakalászi gyermek táncegyüttes, Szabóné Schmidt Erzsébet pedagógus vezetésével. Kezdetben csak saját szórakozásukra, majd a magyar néptánc hagyományainak felkutatása, megtanulása népszerűsítése mellett a Budakalászon élő német és szerb nemzetiség dal-, zene-, tánckincs ápolása lett a feladatuk. Az 1980-as években, már említett, Lenfonó- és Szövőipari Vállat támogatta az együttest, a Lenvirág nevet is ekkor vették fel. Emblémájukat Balogh László grafikus művész tervezte. Kiemelkedő munkájukért több kitüntetésben is részesültek: 1986-ban Nívó-díj, 1988-ban Kiváló Együttes díjat, 1991-ben a Magyar Köztársaság Kormánya Ifjúsági díjat.
... 1995-ben felröppent egy ötlet, miszerint örülnének a falubeliek, ha össze állna egy felnőtt táncegyüttes. Gondolva itt arra is, hogy a gyermek együttesből kinövőknek legyen lehetőség a folytatásra. A másik gondolat, hogy a már "kiöregedett" fiatalok saját kedvtelésükre illetve a falu társadalmi, kulturális életének megújulására létrehozhatnák az együttest. A kezdeményezést a Faluház vezetője (az akkori Művelődési Ház) Varga Ferenc és Dévai Ferenc, az önkormányzat testületi tagja indította el. Lassan beindult a folyamat, előkeresték a Lenvirág Együttes régi névsorát és mindenkinek elküldték az indítványt. A végső döntést az hozta, hogy felkérték őket, a hagyományok szerint minden évben megrendezendő, szüreti bálon való fellépésre.

" A szüreti bál talán legszebb színfoltja a nyitótánc volt. Fiatalok táncoltak, tizen- és huszonévesek. Közös jellemzőjük, hogy mindnyájan a Lenvirág - ban tanulták meg a lépéseket és a népi kultúra szeretetét. Aztán "kiöregedvén" vagy más csoportban, a falu határain kívül hódoltak kedvtelésüknek, vagy végleg felhagytak a tánccal. Idén a juniálisra indult meg a szervezés, hogy a "veteránok" álljanak ismét össze, legalább egy fellépés erejéig. Ez a fellépés aztán olyan frenetikus sikert aratott, hogy a fellépők és a nézők is úgy érezték, muszáj a folytatás. A kezdeményezés a Művelődési Ház támogatásával valóra vált. Jankovics István, azaz Apolló vezetésével folytak a próbák, s az első állómás a szüreti bál nyitó táncai (magyar, szerb, német) bebizonyítót-
ták, hogy érdemes dolgozni. Sok sikert és sok munkát, erőt, elszántságot és kitartást kívánunk a táncosoknak, az újra összeállt zenekarnak és a vezetőiknek."
Megalakulásukat Alakulási jegyzőkönyvben, alapszabályban rögzíttetek főbb pontjait: mely készült a budakalászi Művelődési Házban 1995. november 4-én a mellékelt névsor alapján (X mell.) egybegyűltek közös elhatározása alapján. Az aláírok elhatározták, hogy táncegyüttest alakítanak az alábbi feltételek szerint:
1. / Az együttes neve: KALÁSZ TÁNCEGYÜTTES.
2. / Címe: 2011 Budakalász, Szentendrei út 9.(mindenkor azonos a Művelődési Ház címével).
3. / Fenntartója: Faluház, 2011 Budakalász, Szerntendrei út 9.
4. / Célja: elsősorban a budakalászi és környékbeli, magyar és nemzetiségi táncok, zenék ápolása, bemutatása.
/ Tagsága: az együttes tagja lehet minden 16. életévét betöltött személy, aki a fenti célokat elfogadja, ennek szellemében az Együttes életében aktívan részt vesz. Az Együttes egyedi esetekben a 16 éves korhatártól egyszerű többségi döntéssel eltérhet. A taggá válás feltételei: az aláírók az Együttes tagjai. Az ezután jelentkezők a művészeti vezetők javaslata alapján, a tagok egyszerű többségi közfelkiáltása alapján válhatnak taggá.

" 8-éves korom óta táncolok, a budakalászi táncegyüttesben kezdetem. Egy ismerősünk által kerültünk Budakalászra, testnevelés tagozatosak voltunk. Nagyon jó volt, hogy gyerekként egy jó társaságba kerültünk és nagyon sok időt töltöttünk együtt még a próbákon kívül is. Mikor az általános iskolából kikerültünk sajnos ott kellett hagynunk az együttest. Így egy másik együttest választottunk. Itt már igazi munka folyt, mert megtanultunk saját magunktól táncolni a zenére. Az improvizált tánc, olyan örömöt jelentett, mint mikor a kisgyerekek elkezdenek járni. Minden hétvégén táncházba jártunk és nem diszkóba. Majd később mikor újra felvetődött az ötlet, hogy a régi 'Kalászosok' álljanak össze, örömmel hallottam, mivel így a régi banda összejött. És azóta is tart. A fellépések, a külföldi utak egyre erősebbé teszik a kapcsolatokat a cso-
porton belül. Ezen kívül rengeteg olyan eseményre járok, ami a népi élettel és a néptánccal van kapcsolatban. Ilyen rendezvényeket a Táncházi Kamara szokott rendezni, mint például a Budapest Sportcsarnokban a Kirakodóvásár. De ez most jelen pillanatban csak álom."

Az együttes...
21 főből áll, tizenegy lányból és ti fiúból tevődik össze. Átlag életkoruk 23-24 év. De ezek az adatok évente változhatnak, az együttes folyamatosan bővül új tagokkal. A gyermek táncegyüttesből kinövő fiatalokkal és esetenként új emberekkel.
"16 éves korom óta táncolok. A néptánccal már kisiskolás koromban találkoztam, de igazán komolyan csak később kezdtem vele foglalkozni. Az előző együttessel - ahol táncoltam - egyre több problémám volt, így ott abba hagytam.
Egy fél éve annak, hogy a Kalász Együttes tagja vagyok. Pomázon, ahol lakom, nem nyit lehetőségem arra, hogy magyar néptáncot tanuljak, így Budakalász biztosítja számomra ezt. Sok jót hallottam az együttesről és láttam őket táncolni, ezért döntöttem így, hogy ide járjak. Jól érzem magam a csoportban. Szerencsére sok alkalmunk nyílik
kisebb-nagyobb rendezvényeken fellépni és egy évben egyszer-kétszer külföldi utazásokon részt venni. Remélem sokáig élvezhetem a tánc örömeit és az együttes barátságos légkörét."

The Kalász Dance Ensemble was established five years ago, however the roots goes back to much earlier, since the Lenvirág Children's Dance Ensemble, founded in 1972 has given the opportunity to learn Hungarian folk dances at high artistic level in Budakalász. The Kalász Dance Ensemble provides a continuation in development for the dancers leaving the children's group. The Duna Art Ensemble's two soloists, Bonifert Katalin és Juhász Zsolt have been the art leaders of both ensembles since1996.They regularly perform at the Danube Carnival in Budapest and at several other folklore events in Hungary. During the years the groups have had successes at foreign festivals too. They are the host ensembles of the Budakalász Folk Dance and Music Festival. The ensembles' work has been recognized by state honours as well.

The most important foreign tours:

Germany, Austria, France, Holland, Belgium, Italy, Canada, Cyprus, Greece, Poland