I. rész
2008
legnagyobb szabású airsoft játéka a
Svédországban, június 25-28 között
megrendezett „Berget” hatodik felvonása volt. Az
1200-1300 résztvevő 25
országból érkezett: USA, Bulgária,
Szlovénia, Szlovákia, Dánia,
Norvégia, Finnország, Hollandia, Belgium,
Németország, Franciaország,
Portugália, Spanyolország, Ausztria, Olaszország,
Svájc, Ukrajna,
Írország, Lettország, Litvánia, Izrael,
Nagy-Britannia, Oroszország,
Észtország - illetve hazánkból is, melynek
sajnos az egyetlen
képviselője voltam...
A tavalyi Bergetet (End of Europe) hasonló grandiózus létszám és kisebb-nagyobb incidensek övezték. A résztvevők komoly szervezési hiányosságokat tettek szóvá, illetve egy túlsúlyos, szívbeteg játékos halála is beárnyékolta az eseményt. A rossz ómenek ellenére szlovén barátom Deki (aki csapatával részt vett az előző játékon) mégis győzködött, hogy érdemes belevágni a folytatásba. A szervezők megreformált vezetést, jelentős változásokat ígértek. Némi töprengés után, közel egy évvel a játék előtt lefoglalásra került a repülőjegy, és befizettem a nevezési díjat.
Helyszín, törvények
A „Berget 6 – Convoy Operations” a járműves összecsapásokra, konvojokra, gépesített egységekre kívánta helyezni a hangsúlyt. A helyszín Harnösand, egy huszonezres lélekszámú kisváros mellett volt, Stockholmtól kb. 450km-re északra, a Balti-Tenger partján. A pálya a település közvetlen közelében elfekvő, hegyes-völgyes, sziklákkal, erdővel sűrűn borított, kb. 6-7 négyzetkilométeres terület, melyen a hadsereg ma is radar/átjátszó-állomásokat, földalatti bunkerkomplexumokat üzemeltet. A svéd "allemansrätt” törvény ugyan mindenkinek jogot biztosít az ilyen területek korlátozott használatára, de a szervezők természetesen rendelkeztek a hatóságok jóváhagyásával.
A svéd fegyvertörvény kevés akadályt gördít az airsoft útjába, csupán a tűzveszélyes gázzal (propán, green gas) üzemeltetett eszközök használatát korlátozza - bár airsoftnál a hatóságok hajlamosak szemet hunyni. Én mindenesetre otthon hagytam a pisztolyomat, és inkább egy AEG-et (CA M4 CQB-R, 300fps), illetve egy rugós puskát (Marui VSR, 550fps) választottam. A fegyvereket és tartozékokat a „fapados” légitársaság miatt kénytelen voltam DHL-el előre elküldeni a szervezőknek. Mások megkockáztatták a poggyászban szállítást, és a fegyverük bánta. Már a kiutazásnál fennakadt a biztonsági ellenőrzésen, nem ért ki időben, stb. Tanulság: ha fegyvert szállítunk, nem szabad a repülőjegyen spórolni. A normális légitársaságoknál nem jelent problémát az ilyesmi, és költségekben a végén ugyanoda lyukadunk ki.
Háttérsztori
Ami a szkenáriót illeti, a Berget 6 egy „Liburánia” nevű, polgárháború szaggatta kisállamban játszódik. Az államfő ellen az SRP (Szeparatista Reformpárt) gerillái sikeres merényletet hajtanak végre, majd összecsapnak a kormánypárti erőkkel. A néhai államfő befolyásos katonai tanácsadója, bizonyos „Kondrád tábornok” zsoldosaival puccsot hajt végre, ráteszi a kezét a reguláris hadseregre, és az ország javarészére. Az SRP a kulcsfontosságú déli területekre szorul, ahol az ország egyetlen bevételi forrása, az olajmezők találhatók. Az országba NATO és ENSZ erők vonulnak be, és sikerült rövid tűzszünetet kicsikarniuk a felek között.
A fegyveres konfliktus mellett egy titokzatos, X-54 nevű vírus is szedi áldozatait, melyre orosz gyógyszervállalatok kínálnak csillagászati áron ellenszert. Csak a leggazdagabbak tudhatják biztonságban magukat a halálos kórtól. Az ENSZ által létesített menekülttáborban egyre több civil betegedik meg. Az ellenszer, a segélyek célba juttatását a hadurak, és Konrád tábornok zsoldosai légi-, és földi úton is meggátolják. A NATO felhatalmazást kap arra, hogy bármilyen szükséges erővel megvédje és eljuttassa a konvojokat a menekülttáborokba...
Játékszabályok
Csak a fontosabb szabályokra térnék ki, aki a részletekre kíváncsi, megtalálja őket a játék honlapján (www.berget-events.com/b6). A résztvevőknek meghatározott méretű és színű karszalagot kell viselnie, rajta az egyedi sorszámmal, hogy szükség esetén mindenki könnyen azonosítható legyen. Egyedül a ghillie-t viselő snipereknek megengedett a szalag lábon viselése. A game marshallok (játékfelügyelők) mellett igazolvánnyal ellátott, ún. „bizalmi emberek” (Trustee-k) is működnek a pályán, őket a veterán, megbízható játékosok közül választják. Szükség esetén felfedhetik kilétüket, és a szervezők nevében intézkedhetnek, ha szabálytalanságot tapasztalnak. Alkohol fogyasztása a rendezvény teljes ideje alatt tilos. A korábbi évek alapján - hogy a játékosok kimerülését és az ebből eredő sérülések számát csökkentsék - hajnali 3 és 9 óra között kötelező pihenő, játékszünet van.
A kilőtt játékosok UV-narancssárga kendőt viselnek, a sebesültek „kivérzési ideje” 10 perc. A medikek külön karjelzést hordanak, a sérülteken kötést kell elhelyezniük. Az ellátás 2 perc, közben végig fogniuk kell a kötést. Minden játékos max. 2x gyógyítható, a medik saját magát nem láthatja el. A halottaknak a visszaállási idő 30 perc az előre kijelölt helyeken (bázisok, kitelepített respawn pontok).
A fegyverek torkolati sebessége max. 200 m/s (kb. 650 fps, 4 Joule). Minimális lövési távolság már 110m/s-tól 10 méter, és a teljesítménnyel együtt növekszik egészen 40 méterig. Sorozatlövés csak 130m/s alatt engedélyezett. Ez alól a géppuskák az egyetlen kivétel, ahol 140m/s a limit, 15 méter minimum lőtávval. 160m/s fölött csak ismétlő, tolózáras puskák engedélyezettek. A tárkapacitás az igazi géppuskák (M249, M60) kivételével az összes fegyvernél, típustól függően max. 30, 90 vagy 150 BB. A játékosok a betárazott muníción kívül legfeljebb 1200db BB-t vihetnek magukkal, a géppuskások 3600-at.
A résztvevő „puha” járművek (teherautó, pickup, dzsipek, ATV-k) a szélvédőre vagy sofőrre leadott lövéssel iktathatók ki, a páncélozott eszközök pedig „vállról indítható rakétával” tehetők ártalmatlanná (lézersugarat kibocsájtó vetőcső, a járművön elhelyezett készülék jelzi a találatot).
Négy főerő tevékenykedik a játék során: NATO (résztvevők 30%-a), ENSZ erők (15%), SRP gerillák (25%), Konrád zsoldosai (25%). A maradékot civilek, csempészek, fosztogatók, diplomaták, titkos ügynökök, és a (totálisan korrupt) liburániai rendőrség alkotja. Az utóbbi csoportnál különösen fontos a LARP elemek (Live Action Role-playing, azaz élő szerepjáték) alkalmazása.
Első nap (június 25.)
Az előző napi 5-6 órás vezetés és kempingben alvás után, reggel 10 körül érkezés helyszínre. Kisebb-nagyobb csoportokban gyülekeznek résztvevők a teherautók, buszok, furgonok, terepjárók, és a kiállítók standjaitól zsúfolt „Safezone”-ba. A regisztráció percek alatt lezajlik az erre felállított sátorban, mindenkire Berget-csuklópánt kerül, és egy Berget-pólót, WGC-s törülközőt, térképet vehet át. A csomagban feladott fegyvereim átvétele kb. 15 percet vesz igénybe, a szervezők határozottak, segítőkészek, kiválóan beszélnek angolul. A hazaszállítást is előre megbeszéljük.
A fegyverek összeszerelése után a következő állomás a kronózás. Ez már kevésbé bizalomgerjesztő. Néhány svéd fiatalember lézeng az asztalok mögött, és tanácstalanul mered a 6-7 darab vadonat új Madbull kronóra. Nincs hozzájuk elem, illetve máris lemerültek. Pár perc és jön a csere. Mindenki magának táraz egy műanyagvödörnyi BB-ből, aztán szerencsét próbálhat a készülékekkel és kezelőikkel. Egy norvég az M16-osával szeretne zöldágra vergődni, de a kijelző 1-2 m/s körüli értékeket mutat kitartóan, amit általános derültség követ. Aztán a második-harmadik kronó végre normális adatokat produkál. A bevizsgált fegyvereket nem látják el jelzéssel, színes papírfecniket nyomnak az embereket kezébe, amit kérésre fel kell majd mutatni. Az M4-emet 93 m/s-ra kronózzák, a VSR stabil 157 m/s-a viszont némi riadalmat vált ki. Tapasztalatlan segítőm a kinyomtatott táblázatait kezdi lázasan böngészni. Megnyugtatom, hogy ismerem a szabályokat, 25m minimális lőtáv. Végeztem, de ez inkább kabaré volt, mint kronózás! Közben el-elered, majd eláll az eső.
Egy talpraesettebb szervezőtől megtudom, hogy állomáshelyemre, a NATO bázisra fuvart kell szereznem, vagy választhatom a kb. 3 km-es gyalogtúrát hegyen-völgyön keresztül. Egy 70 és egy 50 literes hátizsákkal, 2db fegyverrel inkább a fuvar mellett döntök. Szerencsémre, egy gyors telefon után kiderül, hogy a szlovén csapat negyedórán belül érkezik vissza a Safezone-ba, és elvisznek a bázisra. Két jókora bérelt mikrobusszal futnak be, a tavalyi Berget helyszínén nosztalgiáztak.
Rövid bemutatkozás, pár embert már 2005 óta ismerek. Az AKS (Airsoft Klub Salamander) két csapata képviseli magát a helyszínen: az USMC „Force Recon”, és a francia idegenlégió impressziót követő „Legion d’Unite”. A Force Recon-ból Brujo és Saint fogja irányítani a NATO erőket (kb. 350-400 fő). Nem első alkalommal vállalnak ekkora feladatot. A többiek a Foxtrot század második szakaszának (FOX-2) tagjai, ahogyan én is. Deki a rajparancsnokunk, 8 év játéktapasztalatával egyben Berget „Trustee” is. Saját járművel fogunk rendelkezni, amit végig a mókamester Frik és a szótlan Iceman fog vezetni. A csapat medikje Brujo felesége, Michelle lesz - a harcias hölgyre a Game Wardenről és Mashtoorról sokan emlékezhetnek. A többiek Noby, Ranger, Cube, Gaius, Storm, AK, és jómagam, egyszerű lövészek leszünk.
Camp NATO
A játékterületet megkerülve, hosszabb utazás után érkezünk meg a célállomásra. A NATO tábor egy kb. 200x100m-es, földhányással (lődombbal) védett tisztás az erdő közepén. Szomszédságában kisebb magaslatok, egy kilátó, hatalmas adótornyok, és egy szélerőmű. Jól védhetőnek tűnik. A legénység 16 főnek szánt, kéménnyel ellátott katonai sátrakban van elhelyezve, de valójában már 12 fő is nehezen fér be. Saját sátorból csak katonai jellegűt engednek felállítani a szervezők, szeretnék örökre száműzni a „hippitábor fílinget”. Mindenhol nemzetek zászlajai, századjelvények, feliratok.
A svéd-német-szlovén vezérkar egy faházban van elszállásolva. Áram, mobilvécék, tábori zuhanyzó, és 1000 literes tartályokban ivóvíz is áll rendelkezésre. Beköltözöm a sátrunkba, ahol kellemetlen meleg uralkodik. Éppen elég hely maradt a derékaljnak és a málhának. A táborban közben pezseg az élet, mindenki pakol, a felszerelését rendezgeti, és egy gyors eligazítás után már folyik a védelmi állások kiépítése, álcázása. Annak ellenére, hogy csak 22 órakor kezdődik a játék, az őrposztok hamarosan megtelnek emberekkel, a bevezető utakat lezárják, a magaslati pontokat elfoglalják. A tavalyi tragédiából okulva a látványosan túlsúlyos harcosokat (alig néhányan vannak) őrségbe vagy a vezérkar védelmére igyekeznek beosztani. A német csapat ácsolni kezdi a ketrecet, ahova hamarosan a hadifoglyok kerülnek. A „Little Guantanamo” feliratú táblát egy véres, letépett műanyag füllel dekorálják.
Gucci gear
Rajunk, a FOX-2 is rendezkedik. Jó a hangulat, mindenki beszél angolul, ha szükséges, kérés nélkül fordítják a szlovén eszmecserét is. A Force Recon tagjai Marpat egyenruhát viselnek, CIRAS replikákkal, a három „idegenlégiós” (Michelle, Noby, Cube) felszerelése vegyesebb képet mutat, de a francia öltözék stimmel. A Force Recon kizárólag M4/M16 replikákat használ (többségük G&P), és az oldal/tartalékfegyverek is (mókás megjelenésű), „Stubby Killer” minikarabélyok. A légiónál Marui FAMAS, G&G GR300L, és Dboys AK-74/74U a menü.
Én is „gucci gear”-ben feszítek - a vendéglátóim nevezik tréfásan így a Marpatot. Egy könnyebb orosz mellkas hevedert (Splav Pioneer) és egy hátizsákot (Eberlestock Gunslinger) fogok a következő napokban viselni. A hátizsákban az épp aktuális másodfegyver utazik, illetve egy 3L Camelbak, gore-tex esőruha, muníció, és néhány fontosabb felszerelési tárgy, ha hosszabb időt töltenénk terepen, vagy megtréfálna minket a változékony időjárás. A fényképezőgép egy nagyméretű molle-zsebben, a hátizsák derékpántjára erősítve kap helyet. Fegyverekkel, tárakkal együtt (4db az M4-eshez, 2db a VSR-hez) 20kg fölötti felszerelés, de hát nem pihenni jöttünk. Kommunikációra PMR-eket, és a szervezők által biztosított nagyteljesítményű, bérelt rádiót használunk. Mindent összepróbálunk, ellenőrzünk, időnk van bőven.
Mivel a tavaly több kisebb sérülés történt a járművekből kiszállásnál, ezért késő délután gyakorlatra rendelnek minket teljes felszerelésben. A hatkerekű, ponyvás, 3 tonnás Volvo C306 csapatszállító teherautónk platója egy drót megrántása után oldalra csapható le, tekintélyes robajjal. Erről a ferde rámpáról kell elrugaszkodni a megfelelő lábbal a biztonságos kiszálláshoz. A ponyva harmónikaszerűen felnyitható (menet közben zárva kell tartani), ebbe többször sikeresen beleakadunk. Ilyenkor a ponyva váza az óvatlan utasok térdére, fejére, fegyverére zuhan. Az egymásnak háttal elhelyezett fapadokon 16-17 ember fér el, plusz a tetőnyílásban a géppuskás. A vezetőfülkében utazókkal együtt összesen 19-20 fő szállítható. A padok mögött erős bukókeret és biztonsági övek találhatók, tehát egy borulásnál is relatíve biztonságban vagyunk.
A gyakorlat után újabb várakozás, készülődés következik, lassan sötétedik. Kiküldik a civil járműveket a bázis területéről. Fellobbannak a tábortüzek. Felvarrók és egyéb szuvenírek cserélnek gazdát a csapatok között, újabb társaságok érkeznek, régi bajtársak üdvözlik egymást. (Ahogyan a többi század, a Foxtrot is saját, csak erre az alkalomra gyártott karjelvényt visel.) A szervezők kisebb különítményekben járják a táborhelyeket, szúrópróbaszerűen megszondáztatják a játékosokat, ellenőrzik a kronó-papírokat, és a karszalagokat. Dícséretes. Mi is sorra kerülünk.
A nap folyamán többször körbejárom a tábort. Az átlagéletkor valahol 25-35 között lehet, a legidősebb résztvevő már a 60-on is túl van. A többséggel nem látok problémát, szemlátomást tudják mire vállalkoztak, és az egy négyzetméterre jutó álcafesték mennyisége is rendben van. Néhány kisebb csapat viszont elképesztő mennyiségű felszerelést aggat magára, nem kevésbé elképesztő értékben. Tucatjával számolhatók a Systema PTW-k, akad Shoei MG42, illetve sűrítette levegővel meghajtott M2 Browning replika is. Egyik-másik harcos annyira túl van öltözve, ami nagyon nehézzé teszi a terepen mozgást (kevlármellény fölé húzott, zsebekkel túlzsúfolt, pukkadásig tömött plate-carrier, pisztoly/puska póttár-erdő, combtokok, amin további zsebek, tártartók fityegnek, hátizsák, gázálarc, sapka és mikrofonos fejhallgató tetejébe húzott, lámpával szerelt sisak, stb). Később olyan „geardo”-val is találkozom, aki a fent felsoroltak fölé szép komótosan ghillie-t húz, és egy álcázott géppuskával indul (remélhetőleg) őrségbe. Tipikusan majd ezeket a játékosokat látjuk a bázison vesztegelni, ahogy újra meg újra átrendezik a felszerelésüket...
Második rész
Trasher
Scorpions Airsoft Team
A tavalyi Bergetet (End of Europe) hasonló grandiózus létszám és kisebb-nagyobb incidensek övezték. A résztvevők komoly szervezési hiányosságokat tettek szóvá, illetve egy túlsúlyos, szívbeteg játékos halála is beárnyékolta az eseményt. A rossz ómenek ellenére szlovén barátom Deki (aki csapatával részt vett az előző játékon) mégis győzködött, hogy érdemes belevágni a folytatásba. A szervezők megreformált vezetést, jelentős változásokat ígértek. Némi töprengés után, közel egy évvel a játék előtt lefoglalásra került a repülőjegy, és befizettem a nevezési díjat.
Helyszín, törvények
A „Berget 6 – Convoy Operations” a járműves összecsapásokra, konvojokra, gépesített egységekre kívánta helyezni a hangsúlyt. A helyszín Harnösand, egy huszonezres lélekszámú kisváros mellett volt, Stockholmtól kb. 450km-re északra, a Balti-Tenger partján. A pálya a település közvetlen közelében elfekvő, hegyes-völgyes, sziklákkal, erdővel sűrűn borított, kb. 6-7 négyzetkilométeres terület, melyen a hadsereg ma is radar/átjátszó-állomásokat, földalatti bunkerkomplexumokat üzemeltet. A svéd "allemansrätt” törvény ugyan mindenkinek jogot biztosít az ilyen területek korlátozott használatára, de a szervezők természetesen rendelkeztek a hatóságok jóváhagyásával.
A svéd fegyvertörvény kevés akadályt gördít az airsoft útjába, csupán a tűzveszélyes gázzal (propán, green gas) üzemeltetett eszközök használatát korlátozza - bár airsoftnál a hatóságok hajlamosak szemet hunyni. Én mindenesetre otthon hagytam a pisztolyomat, és inkább egy AEG-et (CA M4 CQB-R, 300fps), illetve egy rugós puskát (Marui VSR, 550fps) választottam. A fegyvereket és tartozékokat a „fapados” légitársaság miatt kénytelen voltam DHL-el előre elküldeni a szervezőknek. Mások megkockáztatták a poggyászban szállítást, és a fegyverük bánta. Már a kiutazásnál fennakadt a biztonsági ellenőrzésen, nem ért ki időben, stb. Tanulság: ha fegyvert szállítunk, nem szabad a repülőjegyen spórolni. A normális légitársaságoknál nem jelent problémát az ilyesmi, és költségekben a végén ugyanoda lyukadunk ki.
Háttérsztori
Ami a szkenáriót illeti, a Berget 6 egy „Liburánia” nevű, polgárháború szaggatta kisállamban játszódik. Az államfő ellen az SRP (Szeparatista Reformpárt) gerillái sikeres merényletet hajtanak végre, majd összecsapnak a kormánypárti erőkkel. A néhai államfő befolyásos katonai tanácsadója, bizonyos „Kondrád tábornok” zsoldosaival puccsot hajt végre, ráteszi a kezét a reguláris hadseregre, és az ország javarészére. Az SRP a kulcsfontosságú déli területekre szorul, ahol az ország egyetlen bevételi forrása, az olajmezők találhatók. Az országba NATO és ENSZ erők vonulnak be, és sikerült rövid tűzszünetet kicsikarniuk a felek között.
A fegyveres konfliktus mellett egy titokzatos, X-54 nevű vírus is szedi áldozatait, melyre orosz gyógyszervállalatok kínálnak csillagászati áron ellenszert. Csak a leggazdagabbak tudhatják biztonságban magukat a halálos kórtól. Az ENSZ által létesített menekülttáborban egyre több civil betegedik meg. Az ellenszer, a segélyek célba juttatását a hadurak, és Konrád tábornok zsoldosai légi-, és földi úton is meggátolják. A NATO felhatalmazást kap arra, hogy bármilyen szükséges erővel megvédje és eljuttassa a konvojokat a menekülttáborokba...
Játékszabályok
Csak a fontosabb szabályokra térnék ki, aki a részletekre kíváncsi, megtalálja őket a játék honlapján (www.berget-events.com/b6). A résztvevőknek meghatározott méretű és színű karszalagot kell viselnie, rajta az egyedi sorszámmal, hogy szükség esetén mindenki könnyen azonosítható legyen. Egyedül a ghillie-t viselő snipereknek megengedett a szalag lábon viselése. A game marshallok (játékfelügyelők) mellett igazolvánnyal ellátott, ún. „bizalmi emberek” (Trustee-k) is működnek a pályán, őket a veterán, megbízható játékosok közül választják. Szükség esetén felfedhetik kilétüket, és a szervezők nevében intézkedhetnek, ha szabálytalanságot tapasztalnak. Alkohol fogyasztása a rendezvény teljes ideje alatt tilos. A korábbi évek alapján - hogy a játékosok kimerülését és az ebből eredő sérülések számát csökkentsék - hajnali 3 és 9 óra között kötelező pihenő, játékszünet van.
A kilőtt játékosok UV-narancssárga kendőt viselnek, a sebesültek „kivérzési ideje” 10 perc. A medikek külön karjelzést hordanak, a sérülteken kötést kell elhelyezniük. Az ellátás 2 perc, közben végig fogniuk kell a kötést. Minden játékos max. 2x gyógyítható, a medik saját magát nem láthatja el. A halottaknak a visszaállási idő 30 perc az előre kijelölt helyeken (bázisok, kitelepített respawn pontok).
A fegyverek torkolati sebessége max. 200 m/s (kb. 650 fps, 4 Joule). Minimális lövési távolság már 110m/s-tól 10 méter, és a teljesítménnyel együtt növekszik egészen 40 méterig. Sorozatlövés csak 130m/s alatt engedélyezett. Ez alól a géppuskák az egyetlen kivétel, ahol 140m/s a limit, 15 méter minimum lőtávval. 160m/s fölött csak ismétlő, tolózáras puskák engedélyezettek. A tárkapacitás az igazi géppuskák (M249, M60) kivételével az összes fegyvernél, típustól függően max. 30, 90 vagy 150 BB. A játékosok a betárazott muníción kívül legfeljebb 1200db BB-t vihetnek magukkal, a géppuskások 3600-at.
A résztvevő „puha” járművek (teherautó, pickup, dzsipek, ATV-k) a szélvédőre vagy sofőrre leadott lövéssel iktathatók ki, a páncélozott eszközök pedig „vállról indítható rakétával” tehetők ártalmatlanná (lézersugarat kibocsájtó vetőcső, a járművön elhelyezett készülék jelzi a találatot).
Négy főerő tevékenykedik a játék során: NATO (résztvevők 30%-a), ENSZ erők (15%), SRP gerillák (25%), Konrád zsoldosai (25%). A maradékot civilek, csempészek, fosztogatók, diplomaták, titkos ügynökök, és a (totálisan korrupt) liburániai rendőrség alkotja. Az utóbbi csoportnál különösen fontos a LARP elemek (Live Action Role-playing, azaz élő szerepjáték) alkalmazása.
Első nap (június 25.)
Az előző napi 5-6 órás vezetés és kempingben alvás után, reggel 10 körül érkezés helyszínre. Kisebb-nagyobb csoportokban gyülekeznek résztvevők a teherautók, buszok, furgonok, terepjárók, és a kiállítók standjaitól zsúfolt „Safezone”-ba. A regisztráció percek alatt lezajlik az erre felállított sátorban, mindenkire Berget-csuklópánt kerül, és egy Berget-pólót, WGC-s törülközőt, térképet vehet át. A csomagban feladott fegyvereim átvétele kb. 15 percet vesz igénybe, a szervezők határozottak, segítőkészek, kiválóan beszélnek angolul. A hazaszállítást is előre megbeszéljük.
A fegyverek összeszerelése után a következő állomás a kronózás. Ez már kevésbé bizalomgerjesztő. Néhány svéd fiatalember lézeng az asztalok mögött, és tanácstalanul mered a 6-7 darab vadonat új Madbull kronóra. Nincs hozzájuk elem, illetve máris lemerültek. Pár perc és jön a csere. Mindenki magának táraz egy műanyagvödörnyi BB-ből, aztán szerencsét próbálhat a készülékekkel és kezelőikkel. Egy norvég az M16-osával szeretne zöldágra vergődni, de a kijelző 1-2 m/s körüli értékeket mutat kitartóan, amit általános derültség követ. Aztán a második-harmadik kronó végre normális adatokat produkál. A bevizsgált fegyvereket nem látják el jelzéssel, színes papírfecniket nyomnak az embereket kezébe, amit kérésre fel kell majd mutatni. Az M4-emet 93 m/s-ra kronózzák, a VSR stabil 157 m/s-a viszont némi riadalmat vált ki. Tapasztalatlan segítőm a kinyomtatott táblázatait kezdi lázasan böngészni. Megnyugtatom, hogy ismerem a szabályokat, 25m minimális lőtáv. Végeztem, de ez inkább kabaré volt, mint kronózás! Közben el-elered, majd eláll az eső.
Egy talpraesettebb szervezőtől megtudom, hogy állomáshelyemre, a NATO bázisra fuvart kell szereznem, vagy választhatom a kb. 3 km-es gyalogtúrát hegyen-völgyön keresztül. Egy 70 és egy 50 literes hátizsákkal, 2db fegyverrel inkább a fuvar mellett döntök. Szerencsémre, egy gyors telefon után kiderül, hogy a szlovén csapat negyedórán belül érkezik vissza a Safezone-ba, és elvisznek a bázisra. Két jókora bérelt mikrobusszal futnak be, a tavalyi Berget helyszínén nosztalgiáztak.
Rövid bemutatkozás, pár embert már 2005 óta ismerek. Az AKS (Airsoft Klub Salamander) két csapata képviseli magát a helyszínen: az USMC „Force Recon”, és a francia idegenlégió impressziót követő „Legion d’Unite”. A Force Recon-ból Brujo és Saint fogja irányítani a NATO erőket (kb. 350-400 fő). Nem első alkalommal vállalnak ekkora feladatot. A többiek a Foxtrot század második szakaszának (FOX-2) tagjai, ahogyan én is. Deki a rajparancsnokunk, 8 év játéktapasztalatával egyben Berget „Trustee” is. Saját járművel fogunk rendelkezni, amit végig a mókamester Frik és a szótlan Iceman fog vezetni. A csapat medikje Brujo felesége, Michelle lesz - a harcias hölgyre a Game Wardenről és Mashtoorról sokan emlékezhetnek. A többiek Noby, Ranger, Cube, Gaius, Storm, AK, és jómagam, egyszerű lövészek leszünk.
Camp NATO
A játékterületet megkerülve, hosszabb utazás után érkezünk meg a célállomásra. A NATO tábor egy kb. 200x100m-es, földhányással (lődombbal) védett tisztás az erdő közepén. Szomszédságában kisebb magaslatok, egy kilátó, hatalmas adótornyok, és egy szélerőmű. Jól védhetőnek tűnik. A legénység 16 főnek szánt, kéménnyel ellátott katonai sátrakban van elhelyezve, de valójában már 12 fő is nehezen fér be. Saját sátorból csak katonai jellegűt engednek felállítani a szervezők, szeretnék örökre száműzni a „hippitábor fílinget”. Mindenhol nemzetek zászlajai, századjelvények, feliratok.
A svéd-német-szlovén vezérkar egy faházban van elszállásolva. Áram, mobilvécék, tábori zuhanyzó, és 1000 literes tartályokban ivóvíz is áll rendelkezésre. Beköltözöm a sátrunkba, ahol kellemetlen meleg uralkodik. Éppen elég hely maradt a derékaljnak és a málhának. A táborban közben pezseg az élet, mindenki pakol, a felszerelését rendezgeti, és egy gyors eligazítás után már folyik a védelmi állások kiépítése, álcázása. Annak ellenére, hogy csak 22 órakor kezdődik a játék, az őrposztok hamarosan megtelnek emberekkel, a bevezető utakat lezárják, a magaslati pontokat elfoglalják. A tavalyi tragédiából okulva a látványosan túlsúlyos harcosokat (alig néhányan vannak) őrségbe vagy a vezérkar védelmére igyekeznek beosztani. A német csapat ácsolni kezdi a ketrecet, ahova hamarosan a hadifoglyok kerülnek. A „Little Guantanamo” feliratú táblát egy véres, letépett műanyag füllel dekorálják.
Gucci gear
Rajunk, a FOX-2 is rendezkedik. Jó a hangulat, mindenki beszél angolul, ha szükséges, kérés nélkül fordítják a szlovén eszmecserét is. A Force Recon tagjai Marpat egyenruhát viselnek, CIRAS replikákkal, a három „idegenlégiós” (Michelle, Noby, Cube) felszerelése vegyesebb képet mutat, de a francia öltözék stimmel. A Force Recon kizárólag M4/M16 replikákat használ (többségük G&P), és az oldal/tartalékfegyverek is (mókás megjelenésű), „Stubby Killer” minikarabélyok. A légiónál Marui FAMAS, G&G GR300L, és Dboys AK-74/74U a menü.
Én is „gucci gear”-ben feszítek - a vendéglátóim nevezik tréfásan így a Marpatot. Egy könnyebb orosz mellkas hevedert (Splav Pioneer) és egy hátizsákot (Eberlestock Gunslinger) fogok a következő napokban viselni. A hátizsákban az épp aktuális másodfegyver utazik, illetve egy 3L Camelbak, gore-tex esőruha, muníció, és néhány fontosabb felszerelési tárgy, ha hosszabb időt töltenénk terepen, vagy megtréfálna minket a változékony időjárás. A fényképezőgép egy nagyméretű molle-zsebben, a hátizsák derékpántjára erősítve kap helyet. Fegyverekkel, tárakkal együtt (4db az M4-eshez, 2db a VSR-hez) 20kg fölötti felszerelés, de hát nem pihenni jöttünk. Kommunikációra PMR-eket, és a szervezők által biztosított nagyteljesítményű, bérelt rádiót használunk. Mindent összepróbálunk, ellenőrzünk, időnk van bőven.
Mivel a tavaly több kisebb sérülés történt a járművekből kiszállásnál, ezért késő délután gyakorlatra rendelnek minket teljes felszerelésben. A hatkerekű, ponyvás, 3 tonnás Volvo C306 csapatszállító teherautónk platója egy drót megrántása után oldalra csapható le, tekintélyes robajjal. Erről a ferde rámpáról kell elrugaszkodni a megfelelő lábbal a biztonságos kiszálláshoz. A ponyva harmónikaszerűen felnyitható (menet közben zárva kell tartani), ebbe többször sikeresen beleakadunk. Ilyenkor a ponyva váza az óvatlan utasok térdére, fejére, fegyverére zuhan. Az egymásnak háttal elhelyezett fapadokon 16-17 ember fér el, plusz a tetőnyílásban a géppuskás. A vezetőfülkében utazókkal együtt összesen 19-20 fő szállítható. A padok mögött erős bukókeret és biztonsági övek találhatók, tehát egy borulásnál is relatíve biztonságban vagyunk.
A gyakorlat után újabb várakozás, készülődés következik, lassan sötétedik. Kiküldik a civil járműveket a bázis területéről. Fellobbannak a tábortüzek. Felvarrók és egyéb szuvenírek cserélnek gazdát a csapatok között, újabb társaságok érkeznek, régi bajtársak üdvözlik egymást. (Ahogyan a többi század, a Foxtrot is saját, csak erre az alkalomra gyártott karjelvényt visel.) A szervezők kisebb különítményekben járják a táborhelyeket, szúrópróbaszerűen megszondáztatják a játékosokat, ellenőrzik a kronó-papírokat, és a karszalagokat. Dícséretes. Mi is sorra kerülünk.
A nap folyamán többször körbejárom a tábort. Az átlagéletkor valahol 25-35 között lehet, a legidősebb résztvevő már a 60-on is túl van. A többséggel nem látok problémát, szemlátomást tudják mire vállalkoztak, és az egy négyzetméterre jutó álcafesték mennyisége is rendben van. Néhány kisebb csapat viszont elképesztő mennyiségű felszerelést aggat magára, nem kevésbé elképesztő értékben. Tucatjával számolhatók a Systema PTW-k, akad Shoei MG42, illetve sűrítette levegővel meghajtott M2 Browning replika is. Egyik-másik harcos annyira túl van öltözve, ami nagyon nehézzé teszi a terepen mozgást (kevlármellény fölé húzott, zsebekkel túlzsúfolt, pukkadásig tömött plate-carrier, pisztoly/puska póttár-erdő, combtokok, amin további zsebek, tártartók fityegnek, hátizsák, gázálarc, sapka és mikrofonos fejhallgató tetejébe húzott, lámpával szerelt sisak, stb). Később olyan „geardo”-val is találkozom, aki a fent felsoroltak fölé szép komótosan ghillie-t húz, és egy álcázott géppuskával indul (remélhetőleg) őrségbe. Tipikusan majd ezeket a játékosokat látjuk a bázison vesztegelni, ahogy újra meg újra átrendezik a felszerelésüket...
Második rész
Trasher
Scorpions Airsoft Team