Berget 6 - Convoy Operations beszámoló
II. rész



Fél napnyi készülődés, várakozás után lassan már tapintani lehet a táborban a feszültséget. A raj- és századparancsnokokat a főhadiszállásra rendelik, az eligazítás legalább másfél óránál át tart. Az emberek türelmetlenül toporognak, a nappali 17-19 fokos hőmérséklet 8-10-re csökkent. Már 22:30 is elmúlt, amikor az első gyalogos menetoszlopok elhagyják a bázist. Deki röviden ismerteti, hogy a Foxtrot század felderítő feladatokat kapott...


Közben aknavetőtámadás éri a bázist, ennek szimulálására a szervezők pirotechnikát (bombatelepeket) alkalmaznak. Ha a robbanások közeléből a játékosok nem húzódnak időben fedezékbe, vetődnek hasra, a szervezők közlik velük, hogy találatot kaptak. Ordítozás, többen menteni kezdik a sebesülteket. Az egyik távolabbi őrposzt riadót fúj, csata kezdődik az erdőben. Egy járőr 3-4 nyakoncsípett ellenséges felderítővel tér vissza (Konrád zsoldosai, piros karszalagot viselnek, a mieink kéket), a foglyok ketrecbe, a felszerelésük pedig melléje kerül. Ez is a szerepjáték része, bármikor azt mondhatják, hogy kiszállnak, és elmennek visszaállni, de büszkén kitartanak. A vezérkar vallatótisztjei hamarosan kezelésbe veszik őket.


Rolling out!


Fél óra alatt összeáll az első konvoj. A vezető jármű a Mercedes G-wagen lesz, amit két teherautó, egy Nissan pick-up és egy könnyű dzsip követ. Mindegyiken legalább egy géppuskás foglal helyet. Összesen kb. 50 ember. Felkapaszkodunk a platóra, helyére rántjuk az oldalajtókat, lecsapjuk a ponyvát. Létszámellenőrzés. Kigördülünk, közben Deki elmondja, hogy az úthálózatot és a rajta tartózkodó erőket kell felmérnünk. (Az ENSZ és a szeparatisták a szövetségeseink.)


Alig hagyjuk el a bázis bejáratát lezáró őrposztot, máris tüzet kapunk az út bal oldaláról. Zeng a kasztni, kopog a ponyva, kerepelni kezdenek a géppuskák. Egyenesen az ellenségbe botlottunk. A játék előtti gyakorlás kifizetődik, a teherautó fedezékében gyorsan leugrálunk, majd a sziklák közé vetjük magunkat a félhomályba. Gyors helyzetfelmérés: a közeli magaslati pont, a szélerőmű felől kapjuk a szórványos tüzet, az út túloldaláról. A szlovének nem a finomkodásról, hezitálásról híresek, a FOX-2 csatárláncba fejlődik, és egyenesen nekimegy az ellenségnek. Deki a lassabb rádiózás helyett parancsokat kiabál, a többiek időről-időre válaszolnak, ahogy előrenyomulnak. Így mindenki tisztában van a másik pozíciójával, és a fontos információk azonnal eljutnak mindenkihez - az ellenséget is beleértve. A szlovének nem törődnek azzal, hogy felfedik a helyzetüket, belefér az aggresszív játékstílusba, amit művelnek. A tűz, amit az ordibálással magukra vonzanak, az ellenség pozícióját is felfedi, és tagadhatatlanul van némi pszichológiai hatása.


A terep sziklákkal, keskeny hasadékokkal teleszórt, mohás, cserjés hegyoldal. Sok a fedezék, de minden lépésre figyelni kell, az alacsony növényzet elrejti a kövek közötti réseket. Elkezdjük visszaszorítani az ellenséget, én a balszárnyon sötétlő erdősávot fürkészem - ha oldalba akarnak támadni, onnan fognak jönni, jobbról az őrposztok védenek minket. Remélhetőleg. Deki magához rendel, célpontokat jelez nekem. Egy sűrű bokrokkal szegélyezett sziklanyeregről tüzelnek ránk, kb. 60 méterről, az útkereszteződés túloldaláról. Óvatosan egy alkalmas sziklafedezékbe csúszok, 6x-re tekerem a távcsövet, és keresni kezdem a célokat. Ebben az évszakban sosincs teljesen sötét, 22-23 óra körül bealkonyodik, aztán néhány órára rá már világosodik. Több helyen mozgást látok, legalább ketten próbálnak balra kerülni, a sziklanyergen pedig fel-felbukkanó fejeket veszek észre. Szabad szemmel nehezen észrevehetőek az ellenfényben. Jelzem a többieknek a távolságokat és az irányt, és csak azután tüzelek. A többiek is rázendítenek. Árnyak buknak le, „HIT” és „MEDIK” kiáltások harsannak mindkét oldalon. A találatokat lehetetlen megállapítani. Annyi bizonyos, hogy eltűnnek a fejek a sziklanyeregről.

A FOX-2 átverekszi magát az útkereszteződés másik oldalára, de nem veszteségek nélkül. Medikünk Michelle is találatot kap, de a FOX-3 felcsere kihúzza a bajból. Időközben erősítés érkezik a bázisról, és átveszi a jobbszárnyat. Óvatos integetéssel, kézjelekkel sikerül elkerülni a baráti tüzet, de nem sokáig. A következő raj tűz alá vesz minket, találatot kapok oldalról, ahogy mások is. Szitkozódás, ordibálás, még egy kis baráti tűz. Fejemre rakom a UV-narancs kendőt, és mérni kezdem a 10 perc kivérzési időt. A 9. percben egy lövész fedezete mellett Michelle eljut hozzám. Mutatom neki a stopper állását, miközben ellát. Épp időben. Csatlakozunk a raj harcképes részéhez, a zsoldosok javarésze halott, a támadásuk kifulladt. Másnap megtudjuk, hogy egy diverzáns egységük bombát akart elhelyezni a bázisunkhoz tartozó adótornyon. Az akciót sikeresen végre is hajtották - azzal az apró szépséghibával, hogy a hatalmas torony helyett a senkiföldjén lévő szélerőművet sikerült megsemmisíteniük. Kb. háromnegyed órás harc után a konvoj visszatér.


Eltelik néhány perc, ismét aknavetőtámadás éri a NATO támaszpontot. A FOX-2 és FOX-3 új feladatot kap, felderíteni a tüzérség pozícióit. Keresgélni kezdjük a feltételezett koordinátákat a térképen, teljes az egyetértés abban, hogy fabatkát sem ér. A két raj gyalogosan, egymással párhuzamosan mozogva, teljes csendben hagyja el a bázist. A FOX-3 a közeli dombgerinc mentén halad, mi az alatta kanyargó ösvényt választjuk. Frik és Noby vezet minket, lassan, meg-megállva ereszkedünk le az erdőbe. Pár perccel később, tőlünk távolodó mozgást észlelünk a fák között, de nem tudjuk azonosítani az egységet. A FOX-3-nak sikerül, távoli csatazaj hallatszik. Továbbmegyünk, nem ez a dolgunk, és hajnali 3-kor vége a dalnak.


A sziklaplatókkal tarkított fenyvest talán negyedóra után sötét, mocsaras erdő váltja fel. Mesefilmbe illő táj, valószerűtlenül zöld aljnövényzettel, vastag mohaszőnyeggel, kidőlt, elkorhadt fatörzsekkel, apró csermelyekkel. Nagy a csend, a rádió dünnyögése, a felszerelés zörgése, és a léptek zaja zavaróan hangosnak tűnik. Jelentkezik a FOX-3, teljesen elszakadtak tőlünk, és nem tudják merre járnak. Megállapítjuk, hogy a mi analóg és digitális iránytűink is hibásan működnek. Az adótornyok vagy a nagyfeszültségű kábelek lehetnek a ludas. Egyre méllyebben járunk a mocsárban, Frik az egyik ártatlannak látszó átkelőnél combtőig szakad bele egy sárgödörbe, ami a 6-8 fokos hidegben nem lehet kellemes élmény. Hosszas menetelés után átvágunk az erdőn és egy földút mellett lyukadunk ki.



Nagyjából tudjuk hol járunk, köszönhetően annak, hogy "AK" még odahaza részletes térképet készített a terepen található túristautakról, magaslatokról. Amíg a csapat javarésze tanácskozik, távolabb húzódom, figyelni kezdem az utat, és a túloldalon húzódó sziklás domboldalt. Talán kicsit hangosabb a társaság a kelleténél. Nem telik bele néhány perc, mozgást pillantok meg, kellemetlenül közel. „Contact!” sziszegem. Azonnal mindenki hasravágja magát vagy fedezékbe vetődik, senkinek sem kell magyarázkodni. Mutatom az irányt és a távolságot. Tőlünk alig 30-40 méterre egy szakállas alak bukkan fel az úton. Óvatosan lépeget, fegyvere alacsonyan a mellkasa előtt, de tüzelésre készen. Két lépés között eltűnik a fák takarásában, és hosszú másodpercekig nem látjuk előbukkani. Észrevett minket? Nem.


Újabb alakok tűnnek fel mögötte. Zsoldosok, legalább 10 fő. Deki parancsára senki sem tüzel, amíg ő el nem kezdi. Vészesen fogy a távolság, egyre többen bukkanak fel. A felderítő alig néhány méterre halad el előttünk, amikor hirtelen megtorpan. Ekkor kerepel fel Deki PTW-je. Az előörs villámgyorsan reagál, de már későn. Elszabadul a pokol, mindenki tüzelni kezd. Lemészároljuk őket, mielőtt rendezhetnék a soraikat, a raj medikjét is kilőjjük. Talán egy tucat halottjuk lehet. Orosz nyelvű ordibálás hallatszik, a ricsajból ítélve nagyobb halat fogtunk a kelleténél. Legalább 50-60 fő, 4-5x-ös túlerő. Sejtem, hogy ebből harc lesz a végsőkig, a szlovéneket sosem láttam visszavonulni. Távcsővel az erdőt fürkészem az út innenső oldalán. Jönnek, hogyne jönnének. Megkezdődik az átkaroló játék.


Rangerrel, Cherpyvel, és Frikkel visszhúzódunk az erdőbe, hogy feltartóztassuk az oldalunkba kerülőket. Lövöldözés, gallyak recsegése, az ingovány mindkét fél dolgát megnehezíti. Féltérdre ereszkedve kiválasztok egy keskeny, tisztának tűnő sávot az elkorhadt fenyőfák között. Lassan végigpásztázom, sötét tömeget látok megmozdulni a gallyak sűrűjében. Valaki óvatosan lefelé csúszik az utat szegélyező sziklatöltésről. Talán 40 méterre lehet. Elnézek a puska mellett, hogy tiszta-e a lövés. Meghúzom az elsütőbillentyűt. A BB röpte láthatatlan a félhomályban, csak gallyrecsegés és káromkodás hallatszik. Jobbról Noby néhány rövidsorozattal teszi egyértelművé a helyzetet. Eggyel kevesebb.


Mivel a főerőnk egyelőre jól tartja magát, visszavonulásról pedig szó sincs, Rangerrel megpróbálunk átjutni az arcvonalon. Nagy ívben kerülve lopakodunk az erdőn keresztül, és a zsoldosok hátában lyukadunk ki az út melletti árokban. Tisztán halljuk felettünk a hátvéd beszélgetését, 5-6 főre saccolom őket. Az út túloldalán a kb. 20 méter magas domboldal ideális volna orvlövészkedésre. Éppen intenék társamnak, hogy próbálkozzunk meg vele, amikor észreveszek valamit a sziklákon. Lassan emelem a puskát, egy lengő gallyat, és jellegzetes, zöld orosz „bukósisakot” pillantok meg a földön hasaló lakójával együtt. Körülbelül 60-70m. Szélcsend van, de a cél kisméretű, felfelé kéne lőni, és elárulnám a pozíciónkat a többinek.

A hátvéd hirtelen mozgásba lendül, valószínűleg észrevettek fentről. Egymást buzdítják, nagy zajjal törnek át az út és az rejtekhelyünk közti bozótoson. Amikor már nincs más lehetőségünk, Ranger kettőt egymás után leszed közülük. Vad ordibálás, riadót fújnak. Sűrű választüzet zúdítanak felénk, de vaktában lőnek. Baj lesz. Megreccsen mögöttünk az erdő. Követtek minket! Túl közel van. A hátizsákban rejtőző M4-esért nyúlok, de már késő. Rangert eltalálják, tisztán látom a támadóját. Kiszabadítom a karabélyt, viszonzom a tüzet, a hátunk mögötti árny lebukik, eltűnik. Találtam vagy sem, nem tudom. Felettem is recseg a bozót, de néhány lövés megállítja őket. Ideje kereket oldani, bár lehetetlennek tűnik. A mesterlövészpuska szíját átdobom magamon, kapkodva tárat cserélek, majd bevetem magam az erdőbe. Valószínűleg azonnal lelőnek, de mit veszíthetek. Kiabálás, lövöldözés mögöttem, üldöznek. Többen is vannak körülöttem, de valahogy sikerül kitörni a gyűrűből. Aztán kb. 100 méterrel odébb egyenesen belefutok egy horpadásban rejtőző, 4 fős orosz egységbe. Vége.

A zsoldosok nem kívánnak foglyokat ejteni, „késeléssel” végeznek mindenkivel. Lassan összegyűlünk a rajtaütés helyszínén. Összenevetünk, jó harc volt. Hajnali 3 óra múlt, pihenő reggel 9-ig. Amikor fél óra gyaloglás után visszaérünk a bázisra, már jócskán világosodik. A FOX-3 teljesen eltévedt, annyira legyalogoltak a pályáról, hogy teherautót kellett értük küldeni. Lehányjuk a felszerelést, a nedves ruhákat a sátorra terítjük. Négy körül térünk nyugovóra. Már nyolc előtt ébren vagyok, annyira süti a sátort a nap. A többiek még fél óráig bírják. Indul a második nap.

Harmadik rész

Trasher
Scorpions Airsoft Team