 |
 |
 |
 |
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
|
| A cigányok arcszínének eredetmondája /Cigány népmese/ |
| Egy cigány, aki muzsikálni járt,
egy éjszaka kicsit pityókásan jött hazafelé
a lakodalomból. A zsebei tele voltak kalácsmaradványokkal,
amit az asztalokról szedett le, hogy majd hazaviszi a gyerekeinek
és a feleségének, de volt nála egy üveg
borocska is. Ahogy ment keresztül az erdõn, beleesett egy mély
verembe. Megütötte magát nagyon, óbégatott,
jajveszékelt, ahogy csak a torkán kifért: jaj, jaj,
jaj, jaj! Amikor a jajgatást meghallotta a farkas, elindult rögtön
a verem felé, hogy fölfalja a csapdába esett áldozatot,
mert éhes volt rettenetesen.
- Hé, ki van ott lenn a veremben? - Én vagyok az, a muzsikus cigány! - Azt mondod, tudsz muzsikálni? - Tudok. - No, húzd el akkor a nótámat! Fogta a cigány a hegedûjét, elkezdett rajta játszani, a farkas meg táncra perdült, de úgy, hogy nem tudta abbahagyni. - Jaj, elég volt már! Ne muzsikálj tovább! - rimánkodott a cigánynak. - Engedd, hogy megszusszanjak egy kicsit! - Ha leugrasz ide mellém és fölemelsz hogy kijuthassak ebbõl a verembõl, akkor nem húzom tovább! Nem volt mit tennie a farkasnak, beugrott a verembe, de ott tovább kellett táncolnia, mert a cigány mégsem hagyta abba a muzsikálást, félt, hogy nekitámad a farkas, ha megáll. Abban az erdõben lakott az ördög is. Az ördög is meghallotta a nagy lármát, s elindult arrafelé, hogy megnézze, mi van ott. Amikor odaért, látja, hogy egy mély gödörben muzsikál egy cigány, egy farkas meg olyan gyorsan táncol, hogy majd az eszét veszti. Elkezdett hangosan kacagni. - Hát mit csináltok? - kérdezte tõlük. - Én muzsikálok! - mondta a cigány. - Én meg táncolok! - lihegte a farkas. - Miért abban a szûk veremben táncoltok? Miért nem jöttök ki? - Azért, mert nem tudunk! - felelte a cigány. - De a te nótádat is el tudom húzni, ha akarod. - Húzzad, ha tudod! Elkezdte a cigány az ördög nótáját muzsikálni, az ördögnek meg - akár akart, akár nem - táncolnia kellett. Nem álltak meg a lábai egy pillanatra sem. - Elég volt már barátom! Elég volt már barátom! - Csak akkor hagyom abba, ha kiveszel minket ebbõl a verembõl! - Mondjad, mit kell csinálnom! - Ereszd le a farkadat, mi meg belekapaszkodunk és kihúzod! Nem tehetett mást az ördög, mert a cigány muzsikált, nem tudott megállni. Leengedte a farkát, a cigány meg kimászott rajta. Ezután ugyanúgy kimászott a farkas is. - A szolgám lesztek mindketten! - mondta a cigány az ördögnek és a farkasnak. - Ezentúl engem szolgáltok! De ha nem akartok engedelmeskedni, elõveszem a hegedût, és megint megtáncoltatlak benneteket! - Jaj csak azt ne! Mindent megteszünk, csak ne muzsikálj! - No a kunyhómig azért még kísérjetek el táncolva! Így is volt. A cigány muzsikaszóval vezette a kalyibája felé a táncoló ördögöt és farkast. Ahogy az erdõbõl kiértek, a cigány megpillantott az erdõ szélén egy kiszáradt fát. - No te ördög, vedd ezt a fát a hátadra és hozzad, mert úgy sincs otthon rõzsénk, nem tudunk tüzet gyújtani! Az ördög engedelmesen vállára vette a fát és vitte. Ahogy közeledtek a kunyhócskához és a cigány gyerekei meghallották a lármát, nagyon megijedtek. Hát, még amikor meglátták az ördögöt meg a farkast! Rémületükben reszketve bújtak be az ágy alá mindannyian. - Ne féljetek gyerekeim! Ne félj feleségem! Ezek az állatok az én szolgáim, nem bántanak titeket! Odaszólt az ördögnek: - No hasogasd ezt a fát darabokra, hadd gyújtsak tüzet, mert hideg van! Te meg farkas, hord majd be a hasábokat ide a kunyhóba, és rakd szépen sorba. Ahogy mondom, mostantól fogva ti az én szolgáim! Amikor készen voltak a munkával, így szólt hozzájuk: - Most elmehettek, de azonnal itt legyetek nálam, ha hívlak benneteket! Azt mondja az ördög: - Húzzál ki a farkamból egy szõrszálat! Azt mondja a farkas: - Húzzál ki az én farkamból is egy szõrszálat! Gyújtsd meg, ha hívni akarsz bennünket, s mire a láng ellobban, itt termünk. - No így legyen! Kihúzta a farkukból a szõrszálakat, beletette a zsebébe, azok meg elmentek. De alighogy eltûntek, a cigánynak eszébe jutott valami. Elõvette a szõrszálat, amit az ördög farkából húzott ki és meggyújtotta, visszarendelte az ördögöt. - Eredj, te ördög, hozzál nekem két tehenet! Hozzál még három zsák lisztet, egy disznót és két birkát is! Az ördög egykettõre meghozott mindent, amit parancsoltak neki. Így lett egy kis vagyonkája a cigánynak, így lett egy kis gazdagsága. Egyszer, ahogy morfondírozott magában, azt mondja a felesége: - Nagy bolond vagy te cigány! Miért nem kértél az ördögtõl aranyat, pénzt, ezüstöt? - Milyen igazat beszélsz feleségem! Éppen ezen gondolkoztam én is! Azzal fogta és meggyújtotta az ördög farkából kihúzott szõrszálat. Az ördög abban a pillanatban ott termett. - Mit parancsolsz, gazdám? - Azt parancsolom, hogy vigyél el minket a pokolba, és amennyi aranyatok és ezüstötök van, azt mind adjátok nekem! A gyerekeimmel és a feleségemmel megyek majd, s vinni fogunk jó nagy tarisznyákat, hogy minden kincset el tudjunk hozni tõletek. - Ha akarod, elvihetlek! - mondta az ördög. Közben azt gondolta magában: - No, jöjjenek csak! Ha majd meglátják majd ott lent azt a rengeteg ördögöt, a félelemtõl meghasad a szívük! Mielõtt elindultak volna, a cigány azt mondta a gyerekeinek: - Gyerekeim, ne féljetek semmitõl, amíg itt van az apátok! Ha én elkezdek muzsikálni, az ördögök táncolni fognak mindnyájan! Amikor leértek a pokolba, látták, hogy mindenütt hatalmas lángok égnek, és az ördögök állandóan rakják a tüzet a nagy üstök alá, amelyekben forró szurokban fõzik a bûnös lelkeket. Kibírhatatlan bûz volt és füst! Olyan nagy füst volt, hogy a cigányok nem láttak semmit, s nem vették észre azt sem, hogy a füsttõl valamennyien barnák lettek. A füst elkezdte õket fojtogatni. Ettõl úgy megrémültek, hogy eldobálták a tarisznyákat és kimenekültek a pokolból. Azóta olyan "füstös képûek" a cigányok. Maradjatok Istennel. Varga György, 66 éves, Nagyvárad, Románia
/1982/
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
bruttó 2.000 Ft + postaköltségért megrendelhetõ. Az érdeklõdõk részére kérésre bemutató lemezt küldünk. |
