Bejglik*****

Tészta
Hagyományos diós
Gesztenyés aszalt szilvával
Gesztenyés meggyel
Diós lekváros
Sütőtökös narancsos

Ha karácsony, akkor bejgli minden mennyiségben.
Amíg otthon éltem, volt mindig bejgli karácsonykor, de hogy honnan, az már örök rejtély marad, csak annyi biztos, hogy nem anyám sütötte, és valószínűsítem, hogy Ella nagyanyám sem sütött soha bejglit.
Férjes asszonyként kezdettől fogva anyósomtól kaptam minden évben egy rúd diós, és egy rúd kiváló bejglit, és anyámnak is küldött még külön. Halála után sógornőmre maradt a bejgli sütés, ami napig is szorgalmasan süt az egész családnak.
Így én 69 évet éltem meg bejgli sütés nélkül.
Pár éve óta karácsony előtt  gyerekeimmel és menyemmel megbeszéljük, hogy ki mit fog sütni.
2011-ben a menyem vállalta a zserbószelet sütését, a fiam pogácsákat, sajtos rudakat, leányom a szépen kicirkalmazott mézeskalácsokat és püspökkenyeret. Nekem jutott  kedvenc repertoárunkból a vaníliás kifli, ami gyermekkorom óta elmaradhatatlan karácsonyi süti, és kivételesen hajdan ezt anyám sütötte. 
Úgy gondoltam, időm van bőven, sütök még dióskekszet, meg talán még valamit. Receptgyűjteményemben lapozgatva rábukkantam a régen elfeledett sítalpra. Vettem ostyát, hogy majd elkészítettem, plusz még dióskekszet is, azután ennyi.

Néhány nappal karácsony előtt megláttam a Római Parti Hírekben, hogy egy közeli cukrászdában bejgli rendelhető. ebben nincs semmi különös, manapság karácsonykor csak a vízcsapból nem jön bejgli. A hirdetés érdekessége a választék volt. Számomra eddig a bejgli diós volt, vagy mákos, és kész. Most elámulva olvastam a sok féle tölteléket. Érdeklődésemet leginkább az aszalt szilvás, gesztenyés bejgli keltette fel. irány a net, és hamarosan több ilyen töltelék receptjének voltam a birtokába. bejgli tésztákat nem írtam ki, benne van horvátilonába, alapmű, és számomra éppen elég. Több, mint 40 éve ebből a könyvből főzöm az alapételeket, és nem szoktam csalódni. Itt megjegyzem, hogy maga a könyv ez idő alatt háromszor cserélődött, nem azért, mert újabb kiadásokat némileg frissítették, hanem azért, mert elrongyolódtak. A legutolsót gyermekimtől kaptam ajándékba, ez is van már legalább 20 éves,  borítója régen a múlté, de készítettem rá strapa- és zsírálló újat.

Tésztához a hozzávalók: 1/2 kg liszt, 25 dkg vaj, vagy margarin, 2 egésztojás, 5 dkg cukor, 2 dkg élesztő, 2 dl tej és pici só.
A tésztakészítést nem írom le, mondatról mondatra követtem a receptet, kivéve a szétosztást és a nyújtást, rá is fáztam. . Az összegyúrt tésztát csak három, és nem négyfelé háromfelé osztottam, egy adag kb. 35 dkg lett.  Mindegyiket kb. 25x35 centis téglalappá nyújtottam ki, és így vastagabb lett némileg, mint a javasolt fél centi. 

A kinyújtott lapokon szétkentem a tölteléket, az egyik szélén 3-4 cm széles sávot üresen hagytam, és a megkent rész felöl az üres sáv felé feltekertem. A megtöltött rudakat előírás szerint megkentem egy egész tojással , kelesztettem langyos helyen egy órát, majd átkentem tojásfehérjével, kinyitottam az ablakot, mert a következő félórára már hideg helyre kellett tenni. Sütés előtt megszurkáltam  rudak oldalát, majd forró sütőben megsütöttem.

Gyönyörűséges kérge lett a tésztának, egyik bejglim sem repedt fel, de én balga sütőlemezre tettem őket, jó pár centi távolságra egymástól, és így a tészták szétterültek, és igen laposak lettek. A recept s sütőlemezt ajánlott, sütőpapírt a tészta alá még nem, valszeg azért nem, mert amikor a könyv  íródott, még nem létezett. De nem a sütőpapír volt a hibás, anélkül is kilapultak volna a szép magas és vastag rudak. De alakjuktól eltekintve mind a két féle bejglinek jó íze lett, sikerem volt vele. Csak kedves férjem jegyezte meg, hogy túl vastag a tészta, amit persze én is konstatáltam. De mint első bejgli sütésemre büszke voltam, majd legközelebb vékonyabbra nyújtom a tésztát, több aszalt szilvát veszek, kisebb rudakat formázok és magas falú tepsiben szorosan egymásmellé helyezve fogom megsütni.
Jó pap holtig tanul!

A diós tölteléknél s horvátilonát követtem. Itt van egy kis bibi, vagy én csináltam rosszul valamit.. Azt  áll a receptben, hogy 20 dkg porcukorból és 3 dl vízből főzzünk sűrű szirupot, ebbe öntjük a 30 dkg dióbelet, levesszük tűzről és hozzákeverjük a morzsát és a többi anyagot. A morzsa az édes, és 10 dkg, a többi az 10 dkg mazsola vagy birsalmasajt. A mazsolát választottam és még rumba is beáztattam. Először nekiálltam szirupot főzni, ennyi vizel, ennyi cukorból jó soká lett sűrű, és amikor belekevertem a dióbelet gyanúsan morzsalékos állagú keveréket kaptam. Löttyintettem hozzá 2 dkg vizet, kikevertem, felforraltam, bele a morzsa és a mazsola, és így már kenhető lett és a tésztában, megsütve is jó lett. De nem tudom, lehet hogy a morzsalékos tölteléket kellett volna szétszórni a kinyújtott lapon? Arról nem szólt a fáma, hogy ez a mennyiség mennyi tésztához szükségeltetik, én egy rudat töltöttem meg vele. A másik két rúdba gesztenyés töltelék került.

A gesztenyés tölteléket 40 dkg kész gesztenyemasszából kevertem ki 5 dkg porcukorral, 5 dkg vajjal és 3 ek rummal, és 1 kk fahéjjal, végül belekevertem 20 dkg rumba áztatott aszalt szilvát. Két rúdhoz kevés volt, egyhez pedig sok.

Unortodox töltelékek

Mautner Zsófi blogjában (Chilies&Vanilia) 2012 december 7-i dátum alatt olvastam néhány újmódi töltelék receptet "Narancsos-sütőtökös bejgli & freestyle tsai" címmel. Ha a gazdaságpolitikában a szokatlan módszerek lehetnek unortodoxok, akkor a nem hagyományos bejglikre is ráaggatható ez a jelző, jobb, mint a freestíle elnevezés. Mármint szerintem.

A recepteket hűségesen utánoztam, mert kihagytam kandírozott gyümölcsöket, narancsvirágvizet, nádcukrot, kardamomot, meggylikőrt,  a sütésálló csoki csipszet. Utobbit vcsak azért,  mert nálunk momentán nem kapható.  Igaz, helyettesíthető tonkababbal, ami pár helyen nálunk is megvehető, de  kumarin tartalma miatt negligálom. A gesztenyésbe aszalt meggy helyett kompótot használtam.

A tonkabab Brazília, Venezuela, Niggeria és Guyana területén lévő tonkafák termésének aromás illatú  magja. Kellemes illatában megjelenik a vanília, szegfűszeg, ánizs, dohány és még a mandula is. A kumarin tartalma miatt az Egyesült Államokban gasztronómiai célokra tilos felhasználni.
Egyszer hajdan, úgy a hetvenes évek elején Attilának sokszor vérzett az orra, azután abba maradt. Pár évvel később nagy és eredményes patkányirtás volt Budapesten. A kumarinos patkányeledelt raktak ki mindenhova és a patkányok kivéreztek.  Ez idő tájt kivontak a forgalomból néhány cigarettát és pipadohányt a kumarin tartalma miatt. Ekkor jöttünk rá a gyakori orrvérzések okára. Attilánál gyakornokoskodott egy egyiptomi fiú. Mikor hazament, egy igen nagy doboz kellemes illatú pipadohányt ajándékozott Attilának. A jó illat forrása kumarin volt.

Gesztenyés-meggyes töltelékem

Szitára tettem 12 dkg meggybefőttet. 60 dkg gesztenyemasszát  kevertem ki 2 deci főzőkrémmel és kávéskanál meggy aromával. (A főzőkrém nem igazi tejszín volt, csak valami növényi izé, csak beleim védelmére használtam ezt, íze a gesztenyével együtt volt ugyan olyan jó, mintha valódi főző tejszínből készült volna). Cukrot nem tettem bele, nem a diéta miatt, azt karácsonykor úgyis elviszi az ördög, hanem mert a massza elég édes volt önmagában is. A jól kikevert masszát a kinyújtott tésztára kentem, elosztottam rajta a lecsepegtetett meggyet és 5 dkg apróra vágott étcsokit.  Utóbbit kár volt,  teljesen  érezhetetlenné vált.

Megjegyzés: a 60 dkg gesztenyemassza kicsit sok volt, a bejgli jó kövér lett, nem kell feltétlenül csökkenteni a mennyiséget, viszont a meggy elég kevés volt, sűrűbben kellett volna rakni, tán  20 dekányit, vagy még többet.

Diós lekváros töltelékem

Az originál recept szerint kellett hozzá 25 dkg darált dió. Ennyit vettem ki a fagyasztóból és bedobtam a turmixomba, aminek nagy kése van, kettő is, és inkább egy nagyra nőtt aprító, mint egy megszokott turmix. Párat forgattam, így a dió jól összetört, de nem lett olyan finom szemcsés, mintha daráltam volna és ettől lett igazán finom és különleges

Ezt a diót kellett volna 15 dkg cukorból 1 deci vízzel főtt szirupot keverni. A szirupfőzésben nem vagyok jártas, azt hiszem, túlfőztem, már kezdett karamellizálódni amikor lehúztam a tűzről. Ráöntöttem a dióra, rögtön megdermedt, egy darabban. Kis kacsómmal kihalásztam, és húsklopfolóval felaprítottam, nem túlzottan, és a darabokat bekevertem a dióba, majd még hozzáadtam 15 dkg elég híg baracklekvárt és egy narancs és egy citrom levét és lereszelt héját. Kis keverés, kavarás, nyamm-nyamm, egy ültőhelyemben képes lettem volna megenni, nassolgatva teregettem szét a tésztán a durva szemcsés tölteléket, majd bőven megszórtam forralt és áztatott mazsolával, úgy 7-8 dekányi lehetett.

Sütőtökös narancsos

Serpenyőben lefedve pillanatok alatt megpároltam  2-3 centis kockákra vágott sütőtököt, úgy fél kilónyit, majd jól megpirítottam. Lehetett volna a sütőben sütni héjastól, de annyi időm most nem volt, meg úgy egyébként a sütőtök kockákra vágva a fagyasztómból került elő. A sült tököt villával szétnyomtam, adtam hozzá 15 dkg narancsdzsemet 10 dkg közönséges kristálycukrot, egy narancs és egy citrom levét és lereszelt héját, meg hüvelykujjnyi friss reszelt gyömbért. Mindezt összekevertem egy teflon lábasban, hogyha felfőzöm, ne ragadjon le. Lekvár sűrűségű kulimászra volt szükségem, az eredeti recept szerint 15 perc főzéssel lehet elérni. Nekem már eleve megfelelő volt az állaga, így csak egyet rottyantottam rajta. Biztos, ami biztos. A kihűlt kutyulmányt felkentem a kinyújtott bejgli lapra és szórtam rá 5 dkg apróra vágott étcsokit és 5 dkg kicsit megfőzött és áztatott mazsolát. A csoki darabolás túl jól sikerült, a sütésnél a csoki eltűnt.

A mazsolát két okból főzöm, az egyik, hogy jó pár éve éppen karácsonykor forgalomba került szalmonellás mazsola, a másik ok, hogy így jobban felduzzad. 5 perc forralás után elzárom a gázt és még 2-3 órát hagyom ázni a mazsiszemeket